Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 34. szám - Néhány szó a perrendtartás 374. §-ához. [Hozzászólás Dr. S. M.: A perrendtartás 374. §-áról című cikkéhez. Magyar Themis, 1877. 30. sz. 241. p.]

— 272 — jogi segélyt nyújtani kötelesek, a felsőbb közigazgatási törvényszék mint tisztán állarnhatóság irányában talán perhorrescálhatták volna. A kézbesítés napja sohasem számíttatik be a határidó'be s valamennyi terminus') praklusiv természetű; a közig, törvényszékek kötelességét képezi minden ügynél azon körülmény megvizsgálása, hogy a rendes jogi ut megengedhető-e még, s felvilágositani tartoznak ez iránt a feleket. Ilyen esetben akkor a vitás közig, eljárásban további jogorvoslatnak nincs helye.5) A mi a közig, ügyeknél a kézbesítéseket s a határnapokat illeti, ezeknél a polgári perrendtartás ide vágó rendelkezései mindenkor jogi érvénynyel birnak.3) A törvény II. czimében4) a járási s városi bizottságokkal foglalkozik, mert az 1872-iki >Kreis-Ordnung«f az általános országos ügyek igazgatását a városi kerületekben meghagyta régi állapotukban, s azért szükségessé vált ezen kivételes állapotnak, megfelelő szervezet által, véget vetni. E czimben meg lett állapitva, hogy a városi bizottság városokban a járási bizottság működéseit látja el5;) ha a polgármester mint elnöknek, vagy a városi bizottság egyik tagjának a birói6) hivatalra vagy magasb közig, szolgálatra képesítettnek kell lenni, s hogy a városi bizottság ép ugy mint a járási bizottság mindazon ügyekben, melyeket a törvény vitás közigazgatási ügyeknek 7) nyilvánit, mint közigazgatási törvényszék tartozik eljárni. Ha a járási testület vagy a városi kerület valamely ügyben fél, akkor a közigazgatási törvényszék egy más járási vagy városi bizottság kiküldése felett dönt.8) Oly vitás közigazgatási ügyekben, melyekben a közérdek képviselendő, s a törvény meg nem jelöli azon nyilvános hatóságot, melynek kötelessége panaszlóvagy panaszlottként fellépni, a járási vagy városi bizottság elnöke kinevezni tartozik e czélra egy külön biztost.9) A mi a közigazgatási ügyekben való nem vitás eljárást illeti, meg lett állapitva, hogy a járási, illetőleg városi bizottság jogosult, még más a törvényben megjelölt eseteken kivül az érdekelteket szóbeli tárgyalásra megidézni, mi által gyakran az eljárás írásbeli formája lényegesen rövidithető.1 °) Fontos még ezen czim azon törvényes rendelkezése is, hogy a járási vagy városi bizottság elnöke jogosult s kötelezett a bizottság azon végleges határozatait, melyek jogkörét túlhaladják vagy a törvényeket sértik, kereset utján a kerületi közigazgatási törvényszéknél megtámadni. 1 *) A járási bizottság panaszlott szerepének képviseletére külön képviselőt tartozik választani.12) Azonban egyszerű panasz utján is megtámadhatja az elnök a járási >) L. az id. illeték, türv. §. 2. a) §• 43) A würtemb. törvény »Ü~ber die Verwaltungsrechtspflege* art. 72. szintén ezt rendeli. ') §§. 5 — 23. II. Titel. — Von den Kreis- und Stadtausschüssen und von dem Verfahren vor denselben. E) §• 5. 6) §§• 6. és 9. *) §• 12. 8) §. 13. 9) §• !*• ") §. 17. Alin. 1. »') §. 18. Alin. 1. '») §. 18. Alin. 2. vagy városi bizottság minden határozatát,') mely esetben az ellenfél felszólittatik, hogy észrevételeit e panaszt illetőleg megtegye, mi által a tárgy gvakran igen lényegesen tisztáztatik. A mi a járási vagy városi bizottságok helyi illetékességét illeti, ez következőképen lett megállapítva:2) a) oly határozatokat illetőleg, melyek telkekre vonatkoznak, azon járási vagy városi bizottság illetékes, melynek kerületében a telek fekszik; b) valamennyi többi esetben azon bizottság illetékes, melynek kerületében azon személy lakik, vagy azon testület székel, melynek ügyére a határozathozatal vonatkozik. Ha a telkek több kerületben fekszenek, vagy ha kétes, melyikhez tartoznak, akkor az illetékes bizottságot a kormányelnök, a főelnök vagy az illetékes miniszter jelöli meg, a szerint a mint az illető kerületek ugyanazon kormánykerület vagy ugyanazon provinczia különböző kormánykerületeihez vagy különböző provincziákhoz tartoznak. Ugyanez az eset áll elő akkor is, midőn a személyek vagy testületek, melyeknek ügye a határozathozatal tárgyát képezi, több járásban laknak vagy székelnek.3) A mi a III. czimet4) illeti, mely a panaszokkal foglalkozik — ezek tudvalevőleg a nem vitás közig, eljárás jogorvoslatátképezik —, ezt illetőleg a porosz képviselőház azon bizottsága, melyhez ezen törvény még javaslat stádiumában utasitva lett, oda nyilatkozik, hogy itt azon rendszert honosították meg, hogy a folyammenet az önkormányzat első fokú szerveitől, járási és városi bizottság, a kerületi bizottsághoz s ennek határozatai ellen a tartományi tanácshoz megy, tehát tisztán oly szervekhez, melyek nagyobbrészt választott elemekből állanak, s azért a törvényes folyammenet a legtöbb ügynél az önkormányzat terét el nem hagyja, melyen a porosz közigazgatás első fokban nyugszik. A kerületi vagy tartományi tanács nyilatkozata után továbbijogorvoslatnak helye nincs. A mi a felsőbb fokban való eljárást illeti, itt a panaszirat, mielőtt a felsőbb instantia elé terjesztetnék, az ellenféllel közöltetik, ha ugyan ilyen van, Írásbeli ellenészrevételeinek megtétele végett, s azután az egész eset a felsőbb elintézés végett felterjesztetik jelentés kíséretében. A panaszemelés felfüggesztő hatálylyal bír; azon határozat azonban, mely ellen panasz emeltetik, végrehajtható, ha a határozat végrehajtása a közérdek veszélyeztetetése nélkül nem maradhat el. Közbenszóló végzések felett a legközelebbi felsőbb hatóság végérvényesen dönthet. Ha a közig, hatóságok intézkedései és végzései közöltetnek, akkor az érdekeltek kitanitandók a jogorvoslatokat, az ezekkel való élhetésre vonatkozó határnapokat s ezek elmulasztásának következményeit illetőleg. 5) ") §• 19a) §• 20. 3) §• 21. «) §§. 24-29. III. Titel. — Von den Beschwerden. 5) »Eine Belehrung über das Beschwerderecht und die Beschwerdefrist findet uicht statt«. — L. az uj | würtembergi íd. törv. Art. 60. alin. 4. A IV. czim') intézkedéseket tartalmaz a rendőri intézkedések ellen használható jogorvoslatokról s a rendőri járási hatóságoknak kényszer-eljárásáról. A rendőri intézkedések, melyek tudvalevőleg a közigazgatás minden ágára kiterjeszkednek, jogokat s érdekeket egyaránt sérthetnek, s azok fontosságuknál fogva megmagyarázhatóvá teendik, hogy itt külön normák voltak megállapitandók.2) Ezen törvény azon dicsérendő czéllal bir, hogy a rendőri hatalom köréből annyira kiszorítson minden önkényt, a mennyire ez a közjólét fentartásának veszélyeztetése nélkül lehetséges.s) (Folyt, köv.) Néhány szó a perrendtartás 374. §-ához. Dr. S. M-nek a prdt. 374. §-áróla »Themis« 30. számában irt czikkecskéje azon ritka esetet idézte elő, hogy az 1868. évi rosz hirben álló prndtásunk védelmére vagyok kénytelen kelni, a mennyiben ugyanis lehetetlen a czikkiró urnák azon nézetét osztanom, mintha téves lenne a prdt. 374. §-ának intézkedése, hogy csak az itélet vagy egyesség után felmerült tényeket bizonyító okirat alapján enged korlátozás vagy megszüntetés kérelmezésének helyet. A prdts. e §-a még a szerencsésebbek közé tartozik, sokkal helyesebb alapra van fektetve, mint milyen akár a nálunk érvényben volt ideigl. törv. rts., akár a mai osztrák peres eljárás intézkeI dése, mert ezek mindegyike csupán az esetben [ függeszti fel a végrehajtást, ha a végrehajtást szenvedett fél oly teljes hitelt érdem lő módon kiállított okirat alapján indítja keresetét, mely a felperesi követelésnek az itélet vagy egyesI ség után megszűntét tünteti elő, de a végrehajtás • felfüggesztése nélkül ismeri a megszüntetési kere| setét akkor is, ha a végrehajtást szenvedett egysze1 rüen csak állítja keresetében, de okirattal nem igazolhatja a tartozás megszűnését. (Ideigl. polg. pert. 444. 445. — 1836. jun. 22. udv. rend.) A mi prdtsunk határozott haladást tanusit ezzel szemben. Nem ad helyt a korlátozási vagy megszüntetési keresetnek okirat nélkül, az adós egyszerű állítására; s ez helyes intézkedés, mert különben nemcsak aránytalan mérvben szaporodnék a perek száma, hanem az ily kereset tárgyalásánál újból kellene a bizonyítékok minden nemét elővenni, mi hosszadalmasságánál fogva lerontaná azt, a mi üdvös van ez intézményben. Nem követeli azonban prdtsunk, hogy az okirat teljes hitelt érdemlő módon .egyen kiállítva, — mi ismét csak helyeselhető, mert a közönséges * életben alig tudnak az emberek megbarátkozni a nehézkes alakszerűségekkel, esetleg tanuk alkalmazásával, s így nehezítve lenne az oly végrehajtást szenvedettek helyzete, kik a teljesített fizetésről csupán a hitelező által aláirt, de nem egyúttal az által egész terjedelmében irt nyugtát nyernek. Csak elismeréssel nyilatkozhatunk prdtsunk azon intézkedéséről is, hogy eltérőleg a prdts készítésénél sok tekintetben alapul vett 1852. évi ideigl. prdtstól, valamint az osztrák peres eljárástól, melyek nem ismerik, a korlátozási pert, az 1868. 54. t.-czikk egész helyesen azon nézetből indulva ki, hogy ép oly sérelem ha a hitelező teljes kielégítés után vezet végrehajtást, mintha a megítélt követelés nagy részének törlesztése után, az egész tőke követelés és jár. erejéig vezeti a végrehajtást, — a végrehajtás korlátozására irányuló keresetet is felöleli keretébe, ha a végrehajtást szenvedett oly okiratnak van birtokában, melyből kitűnik, hogy a felperesi követelés az itélet vagy egyesség utján részben elenyészett. ') §§• 30 — 39. IV. Titel. — Von den Rechtsmitteln gegen polizeiliche Verfügungen und von dem Zwangsverfahren der Orts- und Kreispolizeibehörden. L. 1872: XXXVI. t.-cz., 21. §. !) L. sCommissionsbericht des preussischen Abgeordnetenhauses zum neuen Competenzgesetze«. 3)L. Brauchitsch: Die Organisationsgesetze der inneren Verwaltung, Berlin 1876.