Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 34. szám - Törvényjavaslat az örökség és a hagyomány megszerzéséről s ezzel kapcsolatos jogviszonyokról és a hagyatéki eljárásról. [4. r.]

— 273 Már az eddigiekből látható, hogy a prdts. megtámadott 374. §-a koránt sincs helytelen alapelvekre fektetve, sőt helyesnek kell elismernünk Dr. S. M. által helytelenített azon intézkedését is, hogy csupán az egyesség vagy ítélet után felmerült tények alapján enged korlátozási vagy megszüntetési keresetnek helyt. Per folyamatba tétele és befejezte utána felek közötti viszonyt már az ítélet vagy birói egyesség szabályozza kötelezőleg; ha a felek e viszonyában változá3 történik, azt csak az Ítélet vagy egyesség után felmerült tények alapján, mint melyek e változást előidézték, lehet elbírálni. Az ítélethozatalig vagy az egyesség megkötéséig alkalmában áll alperesnek a követelés megszűntére vagy csökkenésére vonatkozó megjegyzéseit, bizonyítékait előadni, vagy ha pl. rendes per tárgyát képezi a követelés, alkalma van az itélhozatalig a fizetést oly módon teljesíteni, hogy felperes a prdts. 70. §-a értelmében a pert vagy letegye, vagy pedig keresetét a fizetett összeggel leszállítsa. Ekkor nem szorul arra, hogy az Ítélet előtt teljesített fizetést a korlátozási pernél a biró •figyelembe vegye. A mint látszik Dr. S. M. helytelenül választotta példáját is, mert az által alig szerez barátokat nézetének. A példabeli A. saját hibájának róhatja fel, ha daczára annak, miszerint a kereset vétele s a tárgyalás közti időben teljesített részfizetés alkalmával hitelezőjének azon igéretét nyerte ki, hogy a maradékra halasztást enged s a tárgyalást nem tartja meg, — a pert beszüntető kérvényt nem adatott be a hitelező által. Nem panaszkodhatik tehát sem a bíróságra sem a prdtsra, ha megexequáltatván, a korlátozási kereset tárgyalása alkalmával az Ítélet előtt történt fizetés semmibe se vétetik. De ezért az igazságon csorba nem ejtetett, e miatt még nem kell eltűrnie, hogy ugyanegy összeget kétszer fizessen, hanem más az utja és módja sérelmes jogának orvoslást keresni. Ujitsa meg a hitelezőtől nyert, mint az alapperben nem használt okirat alapján a pert a hitelező ellen (prdts. 315. §. a); ez által beigazolván, hogy az ítélethozatal idejében nem tartozott annyival B-nek mint mit ez követelt s a miben elmarasztaltatott, ez összegre nézve az ítélet hatályon kivül fog helyeztetni s csupán oly összeg megfizetésében marasztaltatni, mennyivel az okirat kelte után tartozott. Ha pedig azzal a gondolattal sem tud megbarátkozni, hogy az Ítéletben ellene megállapított s a végrehajtás folyamán felmerült költségeket ő viselje, könnyenhivősége bűnhődése gyanánt forduljon külön keresettel a hitelező B. ellen, mert tény, hogy A. s B. között a részletfizetésnél uj szerződés jött létre, s tény hogy A-nak csupán azért okoztattak a per- és végrehajtási költségek, mert B. maga részről a szerződést be nem tartotta, miért is a jog általános fogalmai szerint B. mindazon kárt, mit a szerződésnek részéről nem teljesítése által A-nak okozott, megtéríteni tartozik. Ezekből meggyőződhetünk, hogy a korlátozási és megszüntetési kereseteknek a dolog természete szerint csak is az ítélet vagy egyesség után változott viszony alapján lehet helye. Azonban magam részéről is hozzájárulok Dr.S. M. azon nézetéhez, mely szerint roszalja, hogy prdtsunk az ily perekben hozott végzés ellen nem enged jogorvoslatot, s azt hiszem, hogy a peres eljárást szabályozó novella nem igen ment volna tul a kitűzött czélon, ha a korlátozási és megszüntetési kereset folytán hozandó határozatokat beékelte volna a novella 92. §-ában felsorolt azon ítéletek közé, melyek ellen felebbezésnek van helye. Kollár Lajos. Jogi curiosum. K—y S—a nyug. törvényszéki biró, most gyakorló ügyvéd, A—y Z—a képviseletében becsületsértés miatt 100 ft bírság iránt keresetet indított K—s Zs—d ellen, melyben nemességének bizonyítását tagadás esetére tárgyalásra tartotta fen. Alperes N—y J—f által képviselve jelent meg a tárgyaláson s felperes nemességét megtagadta, s azt a leszármazás igazolása hiányában, még az ármalis hit. másolatának becsatolása után sem látta beigazolva, minek következtében felperes további bizonyítás végett tanukra hivatkozott, s azok kihallgatását a bíróság el is rendelte. E tagadás miatt felperes ugyanazon ügyvéd által sommás keresetet indit-tatott K—s Zs—d és ügyvédje N—y J—f ellen, melyben őket nemessége megtagadása miatt Verbőczy H. T. K. II. R. 36. cz. alapján 200 ft birságra kívánta egyetemleg elmarasztalni. Az idézett czim, ugy a megelőző czimek (34—35.) a nemesi birtokra vonatkozó s alperes kezénél levő közös oklevelek iránt indított perben, a nemes alperes férfiaknak ötvened vagy huszonötöd magával leteendő együttes esküjéről, ezen eskü kivételének formaságairól, s neveiknek a czélból leendő feljegyzéséről szólanak, hogy bizonyittassék, mikép valódi nemes férfiakkal tétetett le az eskü. A 36. czim pedig arról intézkedik, hogyha valaki az együtt-esküvök valamelyike ellen kifogást tesz, hogy az nem volt valódi nemes férfiú, a kifogásolt a kifogásoló ellen nemessége igazolására tartozik pert inditani, mit ha megnyer, ugy a kifogásoló 200 arany ftot fizet, ha pedig elveszti, a kifogásoló fejét megmentendi, stb. E törvényt kívánta alkalmazni felperes, nem csak alperesre, de ügyvédjére is, miért tagadta habár más utasítására felperesnő nemességét. Már magában az is elég furcsa, hogy egy nyugalm. tvszéki biró, egy diplom. ügyvéd, ki egész életét az igazság kiszolgáltatásában tölté el, öszszeférhetőnek tartotta a közös okirat iránti ötvenes és huszonötös együtt-esküvési bizonyítékot s eljájárást a prts bizonyítási tanával s peres eljárási szabályaival; elég furcsa azon nézet is, hogy az ügyvéd, ha utasítása szerint valamely be nem igazolt állítást megtagad, nem csak kötelessége ellen vét, de polgári vétséget követ el, mely 200 ft birsággal büntetendő, — mondom mindezek elég furcsák az igazságszolgáltatás egy veterán bajnokától ; de még érthetetlenebb az eljáró szatmári járásbíróság Ítélete, melyet minden bírálat nélkül ide iktatok. »I t é 1 e t: I. r. alperes K—s Zs—d köteles 8 nap különbeni végrehajtás terhe alatt 200 ftot és 29 ft 90 kr. perköltséget felperesnek megfizetni. Ellenben II. r. alperes ellen keresetével eiutasittatik, a költségek kölcsönösen megszüntettetnek, stb. Indokok: I. r. alperes — jobb tudomása ellenére felp. nemességét az ármális felmutatása után is megtagadván, e tényeért a H. T. K. II. r. 36. cz. értelmében 200 arany frt büntetés volna reá szabandó, s így uevezettet a felperes által mérsékelt 200 ftban s mint pervesztest a költségekben elmarasztalni kellett. Azon kifogás, hogy ezen törvény az 1848. évi törvények nemességre vonatkozó részei, az ősiségi pátens, ugy az 1868. évi LIV. tcz. 64. §. valamint a bizonyításról szóló 4 czime által hatályon kivül van téve, figyelembe nem vehető, mivel ezen t.-cz.-ben ezen II. r. 36. cz. hatályon kivül tétele nem említtetik, már pedig minden törvény, mig hatályon kívül nem tétetik, jogerővel bir s ítélet alapjául szolgál. II. r. alperes ellenben felmentendő volt, mivel ö nem saját személyében tagadta meg felperes nemességét, azt pedig felperes nem is állította, hogy II. r. alperes fele megbízása nélkül tette volna a tagadást, stb.« Az ítélet felebbeztetett; — a felsőbb biró határozatára kíváncsiak nem vagyunk. Azt azonban a szatmári jogászok, ügyvédek és bírák reputatiója érdekében határozottan mondhatom, hogy kereset és itélet általános visszatetszést szült, anynyira, hogy az ügyvédet az ügyvédrendt. 69. §-a alapján, mint ki a felek részére nyilván haszontalan és alaptalan beadványokat szerkeszt, fegyelmi vétségben tartják a fentebbi itélet daczára elmarasztalandónak. Egy szatmári ügyvéd. Törvényjavaslat az örökség és a hagyomány megszerzéséről s ezzel kapcsolatos jogviszonyokról és a hagyatéki eljárásról. (Vége.) IV. Fejezet. Az osztályra vonatkozó eljárásról. 136. §. Ha az örökösödési jog s az örököstársakat illető örökösödési hányad vita tárgyát nem képezi, azonban az örökösök az osztály kérdését önmagok között, avagy gyámhatósági beavatkozás esetében a gyámhatóság előtt egyességileg el nem intézhetik, bármely örököstárs jogosítva van az örökség felosztása iránti birói eljárás megindítását kérni. Ezen kérelem folytán a hagyatéki bíróság az összes érdekletteket azon hozzáadással idézi maga elé, hogy a kitűzött határnapra az osztály megtétele végett annál bizonyosabban jelenjenek meg, mivel különben a meg nem jelenők helyett azok költségére hivatalból fog a bíróság ügyvédet rendelni, s annak közbenjöttével a közös örökséget — a mennyiben törvényes akadály fen nem forog — felosztani. Ezen végzés kézbesítése a keresetre hozott idéző végzésre nézve előirt szabályok szerint történik. 137. §. A tárgyalási határnapon a bíróság a feleket a sommás eljárás szabályai szerint mindenekelőtt azon kérdésre hallgatja ki, hogy a felosztásnak nincsonek-e törvényes akadályai (71. 72. 73. 74. §§.); és ha ilyen akadályok fent nem forognak, a felekkel egyetértőleg a felosztandó vagyont, az örököstársak örökösödési hányadát, ugy az egyes örököstársaknak beszámítandó értékét állapítja meg. Ha ez iráut a felek közt megállapodás nem jő létre, az ellentétes nyilatkozatok jegyzőkönyvbe vétele után a felek rendes osztályperre utasitandók; azonban ezen esetben is jogukban áll a feleknek megállapodni az iránt, hogy azon hagyatéki vagyon és beszámítási érték, melyre nézve vitapontok nem forognak fent, a jelen törvéuyben szabályozott rövid uton osztály utján osztassék meg, s a törvény rendes útjára csupán a vitás tételek iránti osztály utaltassék. A mennyiben a felek között a rövid utu osztály tárgyát képező vagyonra és beszámítási értékre megállapodás jött létre, a biró egyességet kísérel meg az iránt, hogy az osztály mi módon eszközöltessék, egyes hagyatéki tárgyak természetben osztassanak-e fel, vagy valamelyik örököstársnak értékraegtérités mellett átengedtessenek, avagy közárverésen eladassanak. 138. §. Ha a felek között az osztály iránt egyesség nem jő létre és az örökhagyó végrendeletében vagy örökösi szerződésében az osztályt eltérően nem szabályozta, bármelyik örököstárs követelheti, hogy a természetben megosztható ingó és ingatlan vagyon tényleges osztály alá vétessék, s a természetben felosztható ingatlanokat illetőleg, a mennyiben szükséges szakértők meghallgatása után az örökösödési hányadoknak megfelelő osztályrészeket tartalmazó osztályterv készíttessék. Az osztályterv-elkészités után azon kérdés felett, hogy az örököstársak mindenikét a megállapított egyenlő osztályrészek melyike illesse, — ha a felek között ez iránt megállapodás nem jő létre — sorshúzás dönt. Azon belsőségek, melyek az örökösödési osztálynak megfelelő felosztás által a helyi viszonyoknak megfelelő háztelekül nem használható részekre lennének szakitandók, és azon külsőségek, melyek a felosztás után 600 Q ölnél kisebb osztályrészeket eredményeznének, természetben való felosztás tárgyát nem képezhetik. Az osztály tárgyában hozott végzés jogerőre emelkedése után a telekkönyvi hatóság az egyes osztályrészeknek a netalán bekeblezett tehertételek átvétele mellett az örököstársak nevére leendő átírása iránt hivatalból keresendő meg. 139. §. A természetben fel nem osztható egyes hagyatéki vagyon az osztály megállapítása alkalmával továbbra is közösben hagyatik; és ha ennek kezelése iránt a felek között megállapodás nem jött létre, az örököstársak bármelyikének kérelmére zár alá vétetik. Az ily módon közösnek hagyott ingó vagyon az osztály jogerőre emelkedésétől számított 6 hónap eltelte után, az ingatlan pedig egy év eltelte után, — ha pedig a felek ellenkező megállapodásra nem jutottak, az örököstársak bármelyikének kérelmére birói árverésen eladandó. Az árverést a hagyatéki bíróság rendeli meg, és ez ingatlanokra az illetékes telekkönyvi hatóság által, ingóságokra az illetékes járásbíróság által foganatosittatik. Ezen árverésnél mindenik örököstárs, és pedig ingatlanokra, a mennyiben őt az elárverezendő