Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 27. szám - Közigazgatási bíráskodás. [6. r.]

— 216 — ben levő tiszteletbeli hivatalno­kokból álljon. Ha ellenben a közigazgatási jurisdic­tió tere csupán a korlátok és formák logi­kai jogászi interpretátiójára szorítkozik, akkor — de csakis ez esetben, midőn csak recbnikai subsumtió igényeltetik — ez bátran a rendes törvényszékekre bizható, mint Olaszországban; vagy még egyetlen­egy közigazgatási törvényszékre is szorit­Lózhatni, mint Ausztria tette jelenleg. A biróságok forrnátiójának kérdésével legszorosabban összefügg a folyam-menet kérdése is. Ha a közigazgatási jurisdictió a köz­i azgatási panaszok egész terét átkarolja, akkor bizonyos a pártszempontból való visszaélésnek különösen kitett functiókat (concessió-adás) biznak reájuk angol-porosz minta szerint első fokban,1) melyek gya­korlati okoknál fogva másodfokban végér­vényesen eldöntetnek, mert régi tapasztalat bizonyította, hogy a mérték helyes alkal­mazása csak a személyi s helyi viszonyok ismeretéből a közigazgatási gyakorlaton belül lehetséges. Harmadik fokban egy állandó hivatal­nok-testület alkalmazható, melynek Gneist azon feladatot juttatja, hogy elvi kérdése­ket döntsön el, és ennek tevékenysége egy immár létező, alulról fölfelé emelkedő or­ganisált közigazgatási jurisdictió hasisán nem lehet más, mint ?• cassatió* vagy »re­visio in jure«.2) Francziaország, Baden és a legújabb időkig Poroszország a közigazgatási bírás­kodás számára csak 2 instantiával bírnak, azonban ezek elég garantiát nyújtanak egy jó közigazgatási biráskodásra nézve. Két instantia5) behozatalát, egy alsóbb s egy felsőbb, joggal ismerik el a jó igazságszolgáltatás egyik legjobb bizto­sitékának. Nemcsak, hogy egy magasb fel­törvényszék újult vizsgálatának lehetősége kétszeres biztosságot szerez helyes végitéletre nézve, s ezáltal a feleknek na­gyobb bizalmat nyújt az igazságszolgálta­tás jóságára nézve, hanem ezen lehetőség tu­data már az alsóbb törvényszék tagjaira jó­tékonyan hat, ugy hogy kevésbbé ön­kényesen és kevésbbé hanyagul fognak eljárni, mint a midőn hiszik, hogy a legna­gyobb hatalomtelj jel hozzák ítéletüket.') A közigazgatási bíróság ítéleté­nél5) különböző szempontok jönnek te­kintetbe a rendeletek különböző nemei sze­rint, melyeket különösen ki kell emelni.6) Az első eset az, mikor a bepörölt ha­tóság azzal védi magát, hogy egy határo­zott végrehajtó rendelet értelmé­ben járt el. A bíróság ebben az esetben tartozik a panaszolt intézkedést jogi alap­jára a végrehajtó rendeletre visszavezetni s e rendelet természete azt hozza magával, ') »Der Schwerpunkt dieser Verwaltungsjurisdiction für das tágliche Lében liegt wie bei den ordentl. Gerichten in der I. Instanz«. Gneist: ibidem p. 240. s) L. »V. d. XII.« stb. i. h. 238. 1. 3) L. Kanti: i. m. 503. 1. 4) L. III. rész XV. fej. E) L. S t e i n : i. m. 379. s k. 1. — Lechner: id. előad. 6) Magától értetik, hogy a német doctrina nyo­mán itt előadottak csak azon biróság Ítéleténél jöhetnek tekintetbe, mely kizárólagosan jogsértések felett illetékes Ítélni. Hogy érdeksértés felett (közigazgatási) biró Ítéljen, az Stein szempontjából paradox .n volna. hogy az intézkedés összhangzása a vég­rehajtó rendelettel, az intézkedés kibocsá­tására való jogosultság alapjául tekintessék. Hogy az intézkedés czélszerü s a végrehajtó rendelet szellemének megfelelő volt-e, abba — Stein szerint — a biróság nem avatkoz­hatik. A kérdések, melyekre a bíróságnak felelni kell, ezek: először vajon az intéz­kedés a rendelettel ellentétben áll-e, és másodszor vajon az intézkedés egy har­madik, a rendelet által végrehajtandó tör­vény által hatályon kívül nem helyezett törvénybe nem ütközik-e ? A második eset az, mikor egy tulaj­donképi rendeletről van szó, mely hiányzó törvényt pótol. Ez esetben az intéz­kedés jogos voltát az ily rendelettel való összhangzás állapítja meg. Az ítélet tehát a rendelet tartalma alapján mondatik ki ép­ugy, mintha a rendelet törvény volna. A harmadik a szükségleti ren­delet esete. A kérdés itt az, vajon a biró­ság köteles-e a szükségleti rendelet alapján kibocsátott hatósági intézkedést a törvény, vagy a törvényt felfüggesztő szükségbeli rendelet szerint megitélni. Minthogy a mi­niszteri felelősség a szükségbeli rendelet kibocsátását szabályozza s azzal a szükség­beli rendeletből eredő sérelmekért való felelősség van összekötve, itt azt az elvet kell ismerni, hogy a bíróságnak a szükségbeli rendelet tartalmát kell az ítélet alapjául elfogadni, de a törvény el nem ismerését a rendelet­tel szemben az ítéletben a szükség valósá­gos fenállásával akként kell indokolnia, hogy az Ítélet megdönthetőségé a népképviseletnek vagy az államtör­vényszéknek a szükségbeli rendeletre vo­natkozó ítéletétől tétetik függővé.1) Ezek azon esetek, midőn az intéz­kedés felett kimondott bírósági Ítélet jogi alapja a rendelet. Midőn azonban az in­tézkedés egyenesen a törvénybe üt­közik: akkor a biróság a törvény sze­rint ítél. A biróság azonban soha sem ítélhet a felett, vajon bizonyos törvény vagy rendelet mint olyan érvényes-e,2) de e né­zetet föl veheti az egyes előtte fekvő kére­lemre vonatkozó Ítélet indokolásába. A mi az ítélet következmé­nyeit illeti, az harmadik személyre nézve nem alapit jogot s nem altér álja a hatóság jogát, hogy mások irá­nyában ugyanazt a cselekvényt végrehajtsa s tőlük engedelmességet követeljen.5) Kérdés azonban, vajon a panaszló, a ki egy rendelet törvénytelenségére nézve kedvező ítéletet nyert, tartozik-e ugyan­I azon rendeletnek másodszor is engedel­! meskedni? Igen; mert az ítélet nem a ren­j delet érvényességére vonatkozik, s nem képez >r e s j u di c a t a«-t, s ha tovább is 1) L. Stein: i. m. 380. 1. 2) Hanem csak a rendelet törvényes­sége felett. Ezt elismeri az 1869 : IV. t.-cz. is. L. III. rész XV. fej. 3) Hogy jogi személy ép ugy léphet fel panasz­lóként mint az egyes, az magától értetik, különben el­ismerik ezt különösen a badeni s a porosz a közigazgatási biráskodásra vonatkozó törvények. L. III. rész VI. és VII. fejezet. fenáll, a hatóság tartc_.-i -0. 2z.zyzz.~1 állampolgár engedelmeskedni.]) A legkomolyabb eset azonban az, mi­dőn egy törvénybe ütköző rende­let végrehajtása oly állandó állapotot idéz elő, mely miatt az egyik állampolgár kere­setet indít a hatóság ellen, melyben a kére­lem nem kártérítésre, hanem az előidézett állapot megszüntetésére van irányozva. Itt a bíróságnak közigazga­tási tevékenységet megtiltó íté­letet kell hoznia. Az ily ítélet azon­ban nem ad jogot az engedelmesség megtagadására vagy ellenszegülésre. Az ítélet végrehajtásának joga csak a bíróságot illeti. Ha e vég­rehajtás nem volna foganatosítható a ható­ság ellenkezése miatt, ez azt bizonyítaná, hogy a jogrend mélyen meg van ingatva, s ez oly baj, mely nem orvosolható az által, ha az egyes állampolgár ellenszegü­léssel s erőszakkal akarná jogait érvénye­síteni ; akkor az országgyűlés feladata leend a hatalmak összműködése között a szükségszerű összhangot létesíteni. Ha a közigazgatási biróság illetékes­sége érdeksértésekre2) nézve is lett magálla­pitva, akkor elég, ha a közigazgatási panasz petituma kizárólag csak annak az intézke­désnek tartalmára és következményeire vo­natkozik, mely a közigazgatási panasz tár­gya. Apetitumnak tárgya vagy tartalma csupán a végrehajtott cse­lek vény semmiségére, azonban so­hasem kártalanítás követelésére vonatkozna tik; mert közigazgatási pa­nasznak csak érdeksértés esetében lehet-. | vén helye, soha sem alkalmazható akkor, | midőn jogsértés elkövettetik, pedig kizáró­lagosan ennek fenforgásakor támasztható j csak kártalanítási igény, vagyis ez utóbbi i rendes okozata a szükségképen megelőzött J jogsértésnek. A biró belátásától függend mindenkor, érdeksértéseknél a fenforgó kö­rülmények s viszonyok lehetőleges tekin­tetbe vételével meghatározni, vajon a kény­szer mérve s az érdeksértés nagysága arány­ban áll-e a méltányosság, a közszükséglet s az ezen intézkedés által eléretni szándé­kolt czél kívánalmaival ? A cassatió3) elve a közigazgatási bíráskodásban. A civilügyekben való cassatió jogin­tézménye azon eszmén alapszik, hogy a jogi kérdés a ténykérdéstő 1 elvá­lasztható ; igazgatási ügyekben azonban e kettőnek egymástól való elvá­lasztása majdnem a lehetetlenség­gel határos. A legfőbb vitakérdésnél, mely az igaz­gatás kezelése közben keletkezik, nem annyira a jog, mint a tény kérdése4) vitás; p. o. ha arról van szó, van-e helye egy adott esetben szegénységi ellátásnak, segélyezze-e az országos szegényügy a helyi szegényügyet, elzárandó-e valamely nyil­ványos ut, gátköteles-e valamely telek stb. Epen azért közig, ügyekben, de külö­mA« ÍMI" Le<;.hnerid- előad. _ L. Tisza Kál­mán 1871. martius 23. t. képv. besz 2) L. III. rész, I. fej. 1- Q«H ? L' *A NN : 1 m- 29 1. - »V. d. XII. d. J. t.« III. i m Q-LI Tne*czeSk: i. m. 60. 1. — B n d e m a n n: í. m. 941. 1. _ C oncha: 117. s k. 1. 4) Ii. Gneist : J. áll. 205. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom