Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 25. szám - A polg. perrendtartás novellája

— 202 — modást mint merőben alaptalant elveti: a felfo- | lyamodó 500 írtig terjedhető pénzbirsággal bün­tettetik. E birságért a felelősség első sorban a fel­folyamodást ellenjegyző ügyvédet terheli. Az igazolás tekintetében kimondatik, hogy valamely tárgyalási határnapnak vagy perirat-be­adási határidőnek, továbbá felebbviteli vagy eskü­jelentkezési határidőnek vagy eskületételi határ­napnak elmulasztása esetében igazolásnak van helye akkor, ha a mulasztó fél hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy a mulasztás vétlen volt és nem ügy­védének vagy meghatalmazottjának hanyagsága miatt történt. Visszahelyezésnek van helye: 1. ha az igazolás esetei közé nem tartozó határidők és határnapok a fél megbízottjának vagy ügyvédének mulasztása miatt nem tartattak meg; 2. ha az el­mulasztott határidő vagy határnap miatt a fél iga­zolással azon ok miatt nem élhetett, mert az igazo­lási kérelem benyújtására szolgáló 15 napi határidő után jött a mulasztásnak tudomására, vagy a mu­lasztást eredményező akadály ezen határidő után szűnt meg. A visszahelyezési kérvény a mulasztás tudomásra jutásától vagy az akadály megszűné­sétől számított 15 nap alatt (prts. 255. §.) adandó be, de az elmulasztott határidő vagy határnaptól számított félév eltelte után ily kérvény be nem adható. Ha az igazolás és a visszahelyezés merőben alap nélkül kéretik, a kérelmező 500 frtig terjed­hető pénzbirsággal büntettetik. E birságért a fe­lelősség első sorban a panaszt ellenjegyző ügyvé­det terheli. Perújításnak van helye: 1. az Ítéletnek jog" erőre emelkedésétől illetőleg az 1868. LIV. t.-cz. 70. §-a esetében a per-felvételtől számított fél év alatt, ha a fél a perben a miatt lett ügyvesztes, mivel az ügyvéd a döntő ténykörülményeket kellő helyen felhozni vagy tagadni, avagy a megkíván­tató bizonyítékot előadni elmulasztotta; 2. azon idő alatt, mig a per tárgyát képező jog a polgári törvények szerint el nem évül, ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó s az alapper­ben nem használt bizonyítékot hoz föl; 3. szintén a jogelévülésre kiszabott határidő lejárta előtt a pts. 321. §. esetében. Az első pont alatti esetben azon ügyvéd, ki vétsége által a perújításra okot szolgáltatott, min­dig megidézendő, s ha tagadja, a mindkét félnek okozott perköltségek megtérítésében elmarasz­talandó. Nincs helye a perújításnak a) bírói egyes­ség által befejezett perekben, kivévén ha az egyességet jogosítottnak vagy kötelezettnek örö­kösei kötötték, és hitelt érdemlőleg kimatatják, hogy e jogelődüknek jogait, vagy kötelezettségei­nek elenyésztét tárgyazó bizonyítékokat csak az egyesség kötése után találták fel, és létezésükről előbb tudomásuk nem volt; b) a félnek a per fo­lyama alatt sajátkezüleg aláirt nyilatkozata által vagy élő szóval tett beismerése alapján eldöntött perekben az a) pontban foglalt kivétellel. Az ellen­fél által letett esküvel eldöntött perekben az 1868. évi 54. t.-cz. 321. eseteit kivéve perújításnak csak annyiban van helye, amennyiben az eskü által bi­zonyított ténykörülmény valódiságának kérdés alá vétele nélkül más okból kéretik a perújítás. A választott biróság iránti szabványok is lé­nyeges módosuláson mennek keresztül. És pedig a választott biróság határozata ellen felebbezés­nek a következő esetekben van helye: a) ha a vá­lasztott biróság a fél kérelme nélkül hivatalból kezdette az eljárást; b) ha az ügy a polgári bíró­ság hatósága alá épen nem tartozik, vagy a válasz­tott biróság oly ügyben járt el, melyben a birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen ; c) ha a vá­lasztott bíróságnak egy vagy több tagja a prts. 56. §-a értelmében fenforgó érdekeltség daczára járt el; d) ha a választott biróság a határozat ho­zatalánál nem volt szabályszerüleg alakítva; e) ha felperesi vagy alperesi minőségben önképvise­letre nem jogosított fél saját személyében lépett fel vagy idéztetett s a hiba utólag nem hozatott helyre ; f) ha valamelyik fél nevében egy harmadik felhatalmazás nélkül járt el; g) ha a meg nem je­lenés miatt marasztalt fél épen nem vagy nem törvényszerüleg lett megidézve. Mindezen esetek­ben a másodbiróság végzést hoz és az ítéletet, illetőleg az azt megelőző eljárást és határozatot feloldani vagy megsemmisíteni van jogosítva. A megrendelt ujabb vagy póteljárás folytán érdem­leg a választott biróság dönt. Ha valamelyik fél részéről választott bíró a bíráskodást el nem vállalja, ha akár az eljárás megkezdése előtt, akár annak folyamában tiszté­ben eljárni vonakodik, vagy az elnök által kitűzött bíráskodási határnapra kellő igazolás nélkül meg nem jelen: az elnök hivatalos előterjesztésére a helyette a prts 506. §-a szerint illetékes biróság nevez birót. Ha a választott biróság egyes tagjai­nak személyében az eljárás folyama alatt változás történik, ez a folyamatban levő eljárás további menetelére befolyással nincsen. Egészen újra szabályoztatnak a számadási perek. Kiváló fontosságúak végül a tőzsdebiróság iránti szabványok. Az 1870. évi II. t. cz. hatálya fentartatik ugyan, azonban az ezen törvény által visszaállított pesti áru- és értéktőzsde, valamint a vidéki ter­mény- és gabona-csarnokok külön bíróságának ha­tásköre csupán a keresk. törvény 258. §§ ának 1. és 3. pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletekre és ezekre is a következő megszorításokkal kor­látoztatok : 1) A keresk. törvény 258. §§. 3. pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletek ezen kivételes bi­róság hatósága alá tartoznak, ha az ügylet a tőzs­dén vagy a termény- és gabonacsarnokon kívül, de kifejezetten ennek szokásaira való hivatkozással, vagy a bíróságnak való alávetés mellett köttetett. 2) A keresk. törvény 258. §§. 1. pontjában felsorolt kereskedelmi ügyletek ezen kivételes bi­róság hatósága alá tartoznak, ha az ügylet a tőzs­dén vagy gabnacsarnokon kívül, de kifejezetten annak szokásaira való hivatkozással, vagy a bíró­ságnak való alévetés mellett köttetett, és pedig egyszersmind az alperes vagy bejegyzett kereskedő vagy pedig megidéztetése után a biróság jegyzö­könyvébe veendő s általa aláírandó nyilatkozatban ezen bíróságnak magát aláveti. Ezen külön bíróságok hatáskö­re alá tartozó ügyekben a feleknek jogukban áll magukat ügyvéd által kéviseltetni. A tőzsdebiróságok ítéletei alapján a végre­hajtást azon törvényszék rendeli meg, melynek területkörében az ítélet hozatott. Nem rendel­hető el a végrehajtás 1. ha a biróság a hatáskö­rébe nem tartozó ügyben itélt ; 2. ha a meg nem jelenése miatt marasztalt fél épen nem vagy nem szabályszerűen volt idézve; 3. ha felperesi vagy alperesi minőségben önképviseletre nem jogosított fél saját személyében lépett fel vagy idéztetett, s a hiba utólag nem hozatott helyre; 4. ha valamelyik fél nevében egy harmadik felhatalmazás nélkül járt el. Az ügyvédi kamarákból. Fegyelmi tárgyalás a budapesti ügyvédi ka­maránál. (Június 13-án). Az ítéletből, melyet alább közlünk, annak tárgya elég világosan kitűnik. Kiegészítésül meg­említjük, hogy a vád tárgyát képező két eset elseje (behajtott pénz visszatartása) 1873-ban, tehát az ügyvédrendtartási törvény életbelépte előtt történt, A kamara választmánya mégis elrendelendőnek tartotta a vizsgálatot azon alapon, hogy a feljelen­tés a fenyitő-törvényszéknél 1875. januárban, tehát az ügyvédrendtartás hatálya alatt történt, és a törvényszék az ügyet utóbb, miután a vád egy héttel a feljelentés után visszavonatott, a kamará­hoz áttette. A második eset 1874. deczemberben történt, midőn panaszlott elbocsátván szolgáját, ennek nála letett 200 írtját visszatartotta és csak 1875. májusban, a fenyitő-feljelentés után, adta neki vissza. Ennek folytán vádját a szolga szintén visszavonván, a törvényszék az ügyet a kamará­hoz tette át. Megemlítjük még, hogy a vizsgálat folyamán panaszlók egyike sem volt feltalálható. A szóbelileg kihirdetett ítélet következőleg hangzik : A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíró­sága Perczel Gyula ügyvéd ellen felmerült és hi­vatalból fentartott panasz tárgyában következő­leg itélt: A fegyelmi biróság Perczel Gyula ügyvédet aLeipniker Manó és Olajos Mihály irányában kö­vetett eljárása miatt vétkesnek nyilvánítja és e mi­att őt írásbeli feddésre ítéli. Indokok. Kétségtelen tény, hogy panasz­lott ügyvéd Leipniker Manótól 128 frtnyi követe­lést átvett behajtás végett; kétségtelen, hogy ezen követelést behajtván, azt Leipnikernek az ügy­védrendtartás 48. §-a ellenére ki nem szolgál­tatta, és Leipniker őt e miatt a fenyitő-törvény­széknél feljelentette. Jóllehet Leipniker a fenyitő­törvényszéknél tett panaszát utóbb visszavonta, az ügyvédre nézve mégis elhomályosító tény az, hogy az általa behajtott pénzt ki nem szolgáltatta, nemcsak, hanem annak visszatartását oly czimek­kel akarta igazolni, melyeknek alaposságát kimu­tatni mindeddig képes nem volt. Nevezetesen a biróság nem vehette figyelembe panaszlott ügy­véd azon mentegetődzését, mintha a Leipniker számára behajtott összeget kölcsön alakjában tar­totta volna vissza. Semmivel sem igazoltnak kel­lett ezen állítást tekinteni azért is, mert ha köl­csönképen tartotta volna is vissza az általa behaj­tott pénzt, ezen pénznek behajtásáról és átszol­gáltatásáról elismervényt kellett volna vennie, mely által egyszersmind ebbeli állítását igazolhatná. Minthogy tehát a biróság panaszlott ügyvédnek ezen eljárását helytelennek és az ügyvéd hirnevét elhomályositónak találta, ennélfogva az ügyvéd­rendtartás 68. §. a) és b) pontjai értelmében vét­kesnek kellett őt kimondani. Panaszlott ügyvédnek Olajos Mihály irá­nyában követett eljárását még súlyosabb fegyelmi vétségnek találta a biróság. Kétségtelen ugyanis, hogy panaszlott ügyvéd Olajos Mihályt ügyvédi irodájába szolgának fogadván fel, már e viszony­nál fogva is tartózkodnia kellett volna ezen saját cselédjével bármely pénzviszonyba bocsát­kozni, annyival inkább oly pénzt venni fel tőle, melynek kezelési és megtartási czimét igazolni nem képes. Azon irat, melyet panaszlott ügyvéd Olajosnak a szolgálatba léptekor adott, minden kétséget kizárólag azt igazolja, hogy a szolga neki 200 forintot letéteménykép átadott, A le­tétemény természete, de egyszersmind panasz­lott ügyvédnek az emiitett iratban foglalt kötele­zettsége szerint az átvett 200 frtot Olajosnak a szolgálatból kilépésekor azonnal vissza kellett volna szolgáltatnia; ezt azonban nemcsak hogy nem tette, de még azt sem képes igazolni, hogy azon pénzt mint letéteményt vagy kölcsönt vagy bármely más alakban tovább megtartani jogosítva lett volna. Wollner és Fényessy tanuk egybehang­zóan azt vallják ugyan, hogy elbocsáttatásakor 1874. deczemberben Olajos azt mondta volna pa­naszlott ügyvédnek, hogy a pénzt jövő évi májusig megtarthatja, minthogy nincs rá szüksége; másfelől azonban Olajosnak, ki azután a bünfenyitő-tör­vényszéknél is panaszt emelt ez ügyben, a körül­ményekkel teljesen megegyező a fenyitő-törvény­szék előtt tett azon kijelentése, hogy a pénzt nem­csak nem akarta panaszlott ügyvédnél tovább hagyni, hanem vissza is követelte, amit annyival inkább kellett tennie, mert szegény, családos és szolgálat nélküli ember lévén, alig volt miből élnie. Ennélfogva — eltekintve attól, hogy az átvett pénz panaszlott ügyvéd állítása szerint óvadék, vagy a szolgának belépésekor adott elismervény szerint letétemény volt-e — a tiszta jogfogalmak megkövetelik, hogy ha már valaki, különösen egy ügyvéd, cselédjével ily viszonyba lép, ezen viszony­tól minél előbb és minél tiszteségesebb módon váljék meg. Panaszlott ügyvéd e tekintetben sem követte azon irányt, melyet főleg ügyvédi minősé­gében követnie kellett volna, hanem ellenkezőleg az ügyvéd hirnevét elhomályosító eljárást követett, mely miatt szolgája őt a fenyitő-biróságnál is fel­jelentette. E mellett másfelöl tekintetbe véve azt, hogy panaszlott ügyvéd tőle kitelhetőleg gyorsan ügyekezett mindkét ügyet a fenyitő-biróságnál el­intézni, ugy hogy a fenyitő-biróság az eljárást tárgyi tényálladék hiányában beszüntette; tekin­tetbe véve továbbá, hogy károsított nincs; végül tekintetbe véve főleg azt is, hogy panaszlott jelen tárgyalás folyamán kinyilvánította, hogy ezt csak az ügyvédrendtartási törvény életbelépte előtt az akkori viszonyok közt tette, most azonban már nem tenné: a fegyelmi biróság a kamarai ügyész­ség által indítványba hozott büntetést nem tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom