Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 23. szám - Közigazgatási bíráskodás. [2. r.]

— 183 — A másik irány lényegesen különbözik ettől, és ennek képviselője és szülője Gneist (»Verwaltung, Justiz, Rechtsweg stb. Berlin 1869«). Eí'elfogás1) a törvényszékeknek az igazgatásba való belevonását elejti és az igazgatásban való jurisdictionális elemek belevonását az által igyekszik elérni, hogy a társadalom elemeit tiszteletbeli hivatalok átvétele által bevezeti az igazgatásba és itt igyekszik hasonló és igazságos mérték alkalmazása által az igazgatásban a tulajdonképi jogszolgáltatást előidézni. Itt arra helyeztetik épen a fősuly, hogy jog és törvény szerint igazgassanak, és hogy a birtokos osztály akarjon ily nehéz missiót, ha önmegtagadás mellett is, teljesíteni; különben hogy ez akarat a törvény rendelkezései által kényszerré változtatható át, erre például szolgáljon az ujabban létesült »Kreis-Ordnung«. Kissling2) Steinnek aversióját a külön közigazgatási bíráskodás létesitése ellen azzal véli magyarázhatni, hogy Stein a közigazgatási bíráskodásnál a franczia rothadt állapotokból indul kis) s csodálkozva kiált fel: »Es ist unbegreifflich, wie ein Mann wie Stein, der selbst den grossen Schatz der Kenntnisse besitzt, der für die Administration nöthig ist, diese Kenntnisse so gering anschlagen kann!«4)5) Stein6) nézetei a következők: A törvényszék azon szerv, mely a felett dönt, vajon az érvényes jog megsértetett-e vagy sem; az állam szervezete e kérdés eldöntésére más szervezetet nem ismer;7) sőt még az államtörvényszék is törvényszék. Hogy lehetséges tehát azon kétkedni, hogy a törvényszék nem lenne illetékes, midőn a hatóság hivatalos eljárása elleni keresetről van szó? — Állítják, hogy a hatóság cselekvényei megitélésére bizonyos speciális szakismeretek tételeztetnek fel, melyekről állithatják, hogy a törvényszékek ezekkel nem birnak. Hanem ez nem is a törvényszékek feladata megvizsgálni, hogy czélsz erü-e valami vagy sem; s csak is ehhez tényleg igényeltetnek szakismeretek ; hanem azt kell megvizsgálniok, hogy a hivatalos cselekmény a törvényben és rendeletben érvényes jog szószerinti értelme alá esik-e. Ez az ő szakismeretük. Ha külön administrativ biróságokat hívunk életbe, akkor ez a rendes bíróságok függetlensége és jogtudománya iránti tisz') Azon felfogáshoz, mely a külön közigazgatási bíráskodás létesítését tartja szükségesnek, hajolnak: B 1 u n tschli Brater föltételesen B á h r, Ahrens, Mohi, Escher, Unger, Kautz, Kerkápoly, P ö z 1, Szilágyi, Herozegh, Kissling, Pann, Horváth Boldizsár stb. Bluntschli különösen politikai okoknál fogva pl. a választás, vagy a sajtószabadság érdekében. L. Staatsr. II. k. 361. sk. — Kautz 442. 2) Idézett müvében 12. 1. 3) L. még Pann 28.1. 8. j. 4) T. i. mert Stein tagadja a külön szakismeretek nélkülözhetetlenségét vitás közigazgatásjogi ügyek megiélhetése végett. 5) h. Kissling: 14. 1. 6) L. idézett művének 403. s k. lapjait. i) Erre vonatkozólag jegyzi meg Mohi: Lit. der Saatswissenschaften III. 266. 1. : »Nem kellene a tudósoknak többé azon kézzelfogható, helytelen állítást iswételni, hogy az állam és a polgár közötti jogper végre mégis csak jogper, mint minden egyéb ; ha csak belátnák, hogy egy ügyetlen »petitio principii« a polgári törvény és a jogoltalom tevékenységét tökéletesen azonos fogalmaknak tartani'. teletet a néptudatban kell, hogy alapjában megingassa!?1) A törvényszék illetékességének elutasítása ellenmondást képez a törvényszéki functió becsületével szemben.2) Ha rendes törvényszék helyett egy közigazgatási törvényszéket akarnak, akkor ez vagy a jog szerint fog eljárni, mint a rendes törvényszék, és akkor nincsen ok egy külön igazgatási törvényszékre; vagy azt akarják, hogy az igazgatási törvényszék méltányosan bánjék a fenálló joggal, azaz méltánytalanul a panaszossal és akkor minden ok az igazgatási törvényszék ellen szól. Ez világos. ~°) A rendes biróságok, melyek mivelhogy vagyon, élet és halál felett Ítélnek,4) talán csak arra is lesznek képesek, hogy honos- j sági jog és választóképesség felett hozza- i nak ítéletet. A rendes biróságok competentiája ellen igen sok oly argumentum szokott felhozatni, mely legkevésbbé sem állja ki a próbát és a critikát. Ezeket maga Stein helyesen megczáfolja. így nevezetesen azt állítják sokan, hogy ez illetékesség által a bíró az igazgatás urává fog válni, »mert | az kinek eldöntését a többieknek kell, hogy j elismerjék és kövessék, csak tulajdonké- I pen ur«.5) Ha megadjuk a bírónak a jogot, hogy | a törvényt interpretálja, akkor a rendelet- . nél is kell ezt neki tehetni,6) mert ez ép J oly jogos, nyilvános akarat, mint a törvény. Különben a kifogásolt intézkedés végrehajtása nem szabad, hogy a litispendentia által akadályoztassék. A mi azon aggályt illeti, hogy egy hatósági intézkedésnek érvénytelenné nyil- [ vánitása által a rendelkezési jog egyáltalá- i ban veszélyeztetik, erre vonatkozólag Stein i helyesen jegyzi meg, hogy a rendelet I mint ilyennek érvényessége soha-l sem képezheti az itélet tárgyát, j hanem ez csak döntési ok lehet,, tehát ebből is kiviláglik, hogy a jurisdictio ' az igazgatásra semminemű befolyást nem I fog gyakorolni, legkevésbbé pedig fog sup- | rematiát gyakorolni e felett. Stein nézetein kivül, melyek kétségkívül szellemes systemájának természetszerű következménye gyanánt jelenkeznek, még egész logiójával találkozunk a más irók által felhozott okoknak, melyeknek éle a külön közigazgatási biróságok létesitése ellen irányul. Ezek mind oly kevéssé álljak ki a próbát, hogy bátran elmaradhatnak. Például álljon itt mégis egy nézet. Némelyek a külön szakbiróságok feldllitása ellen a költség exceptióját teszik. Eltekintve attól, hogy ezen kalmárhoz illó' nézet államférfiellenes és mindent inkább árul el, mint magas röptű idealismust, mely nem szokott >) L. idem ibidem 447. p. ') Stein I. 1. 387. 1. 3) Ugyanaz 406. 1. *) L. Kautz: i. m. (idézi) 445. 1. 11. jegyz. Stein (397) következő megjegyzését is : »Azon nézet mellett kell maradnunk, hogy sokkal helyesebb az ország legfelsőbb törvényszékének egy külön törvényszék felállítása által bizalmatlanságot nem mutatni, mert különben nem bízunk becsületességébe és képességébe a törvények szerint ítélni*. 6) L. P ö h 1 m a n n : Über das Wesen der sogenannten administrativ-contentiosen Sachen. (1853,1. 6) Stein 405. p. válogatni, midőn az alkotmány biztositékainak és az egyéni szabadság feltételeinek létesítéséről van szó, még nem is áll. Mert ha az állam »költségkímélési végett a vitás közigazgatási ügyeket a rendes biróságok elé utasitja, ezzel mit sem nyer, mert a civilis justitia budgetje egészen hasonló mértékben szaporodik s a jogszolgáltatás cumulatiója a tisztán civilis justitia administratióját határozottan károsítja. Ha már most ezek után vizsgáljuk, hogy a gyakorlatban hogyan áll a kérdés, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyedül Olaszország az, mely 1865 óta alkalmazta tisztán Stein elméletét; ott t. i. a rendes biróságok Ítélnek vitás közigazgatási ügyek felet t.])2) Sokan szeretnek Anglia és Észak Amerika példájára hivatkozni, mint a mely országokban szintén rendes biróságok ítélnének a hatósági jog minden kérdései felett. Ez azonbnn nem helyes, mert pl. Angliában 5) az administratio nincsen elkülönítve a jogszolgáltatástól (minek történelmi alapja van, s melyre ez alkalommal nem akarok tovább reflectálni) és ezért ép oly joggal mondhatni, hogy az administratio itél a bíróság felett, mint állítják, hogy bíróság itél az administratio felett. Seperatió nem lévén, egyik a másikat absorbeálja a nélkül, hogy megmondhatnók, hol kezdődik vagy végződik náluk az ebbeli határ. Ausztriában különösen Unger miniszter folyt be a külön közigazgatási törvényszék létesítésére. Ezt Bluntschli is elismeri. Gneist elméletének szellemében lőn Badenben és Poroszországban a közigazgatási bíráskodás létesítve. Különösen aKreisOrdnung tükrözi vissza tisztán Gneist nézeteit, melyek abban le vannak rakva. Mi Stein s követői nézeteinek eredményével nemérthetünk egyet, s határozottan Gneist felfogásához csatlakozunk, mely azon meggyőződésből indul ki, hogy az igazgatás terén valamennyi vitás ügyek számára egy speciális jurisdictio, egy fórum contentiosum, az úgynevezett közigazgatási bíráskodás kell, hogy létesíttessék. A következő szakaszban megkíséreljük ebbeli nézetünket, valamint a közigazgatási bíráskodás nélkülözhetetlenségét bizonyítani, ép ugy, mint az intézmény ellenzőinek állításait a mennyire lehet megczáfolni. ') A német alkotmánylevélben 1849-től azon alapelv jutott kifejezésre, hogy külön közigazgatási bíráskodás ne álljon fen és hogy minden bárminemű viszály, akár a magán- akár a közigazg. jog terén támadjon, egyesegyedül csak a corupeteus civilbiróság előtt folyhat le. =) 1832-ben Mittermaier indítványára a második badeni kamara határozottan ellenezte a külön küzigazg. bíráskodás institutióját. Későbben különösen Bluntschli küzdött ez institutióért. Az opposiuó ezen iustitutió ellen onnét támadt, mert féltek, hogy a magán-jogszolgáltatás rovására túlkapások lesznek vele napirenden. 3) Csak a legfelsőbb fokban van Angliában évszázadok óta a közigazgatási bíráskodás a rendes törvényszékekre bizva. — L. még Unger többször id. beszédét az urak házában. — L. még Kautz i. m. 442. 1. 7. j.