Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 23. szám - Közigazgatási bíráskodás. [2. r.]

— 184 — A budapesti alap- és államvizsgálati bizottságoknak f. h. 3-án nagy fontosságú összülése volt. A vizs­garend reformja iránt a mult évi összülésben tett indítványok azóta a tanári kar által megbeszéltet­tek és concret alakban a minisztériumnak mint a bizottságok és a kar óhajtásai felterjesztettek. Az erről szóló dékáni jelentés igy hangzik: » Az alap- és államvizgálati bizottságok tag­jai által mult év május 28-án tartott értekezlet alkalmával a következő indítványok iránt történt megállapodás: a) indítvány tétetett, hogy a jog- és államtu­ományok hallgatói ne a 6., hanem csak a 8. íelév utolsó heteiben bocsáttassanak az államtudományi államvizsgálatra. Ezen inditvány, tekintettel az uj rendszernek alig egy év óta való fenállására, megfi­gyelés és adatgyűjtés végett ugy a tanári testület­nek mint a vizsgálati bizottságok kültagjainak ajánltatott. b) Indítványba hozatott, hogy az összes vizsgálatokra vonatkozó utasítás a tanári testület által elkészíttessék. c) Inditványoztatott, hogy az államvizsgála­toknál akültagok a tanárokkal egyenlő szám­ban vegyenek részt — mely inditvány azon módo­sítással fogadtatott el, hogy a két kültag faculta­tativ alkalmazásánál a helybeli viszonyok tekin­tetbe vétessenek. Az értekezlet ezen megállapodásai folytán a tanári kar mult évi november 28-án tartott ülésében egy öt tagu bizottságot jelölt ki azon meghagyás mellett, hogy az utasítás javaslatát elkészítse s a többi indítványok iránti véleményé­vel együtt a kar elé terjeszsze. A bizottság f. é. april 17-én terjedelmes ja­vaslati operatumot terjesztett a kar elé. Jelentésében a bizottság mindenek előtt arra utal, hogy feladatát csak ugy vélte megold­hatónak, ha nem szorítkozik pusztán azon pon­tokra, melyek az emiitett értekezlet alkalmával a tanácskozás tárgyát képezték, hanem szükséges­'nek találta az alap- és államvizsgálatokkal szoros összefüggésben lévő szigorlati, sőt az egész fenálló tanrendszerre is kiterjeszteni figyelmét annál is inkább, mert egy szabatos vizsgálati utasítás ki­dolgozása elkerülhetlenné teszi, hogy mind az alap- mind az államvizsgálatok czélja és ren­deltetése legalább is körvonalaiban meghatároz­tassék; mert mi követelhető és mily terjedelem­ben az egyik s a másik vizsgálati csoportban, első sorban maga a vizsgálat czéljától és tendentiájá­tól függ. E tekintetben a bizottság feladata nem csekély nehézségbe ütközött. Ugyanis a jelen tanrendszer egész logikája azon sarkal, hogy a jog- és államtudományok két külön csoportja akkép választassék szét, hogy egyrészt az egyik vagy másik csoportban való belterjesebb szakmüvelés inkább váljék lehetővé, mint a mikép ez a korábban fenállott rendszer mellett lehetséges volt, a nélkül azonban hogy másrészt azon benső összefüggés figyelmen kivül hagyassék, mely a két tudománycsoport között természetileg fenáll. Az 1874. évi február hó 5. 3055. sz. alatt kelt miniszteri rendelettel megálla­pított tanulmányi rendszer e két szempontnak annyiban megfelel, a mennyiben az alapvizsgá­latokban ezen közösség fentartatik, míg az államvizsgálatokban aszétágazás elve jut tiszta kifejezésre. Az alapvizsgálatok rendeltetése: meggyőző­dést szerezni az iránt, vajon a jelölt bir-e azon alapismeretekkel, melyek mindkét tancsoportbeli szakképzettség alapfeltételei. A két államvizsgálatnak czélja ellenben már magát azon szakképzettséget feltüntetni, mely­nél fogva a jelölt képesítettnek tartható arra, hogy az ily szakképzettséget feltételező életpá­lyán bizonyos közügyek elintézésével megbízható legyem Ámde azon miniszteri rendelet, melylyel az uj szigorlati rendszer állapittatik meg, kivet­kőzteti az államvizsgálatokat ezen rendeltetésből, a mennyiben a jogi szigorlatokra való bocsájtatás feltételéül az államtudományi államvizsgálatnak előzetes kiállását, az államtudományi szigorla­toknál pedig a jogtudományi államvizsgálatnak sikeres kiállását szabja elé. Ez által már most az államvizsgálatoknak kettős czélja van: egy­részt csak arról tanúskodni, hogy az egyik tudo­mánycsoportból való szigorlatokra készülő a má­sik csoport tanszakaival is egyáltalán foglalko­dott; másrészt pedig azt tanúsítani: vajon a vizsgázott bir-e azon szakszerű qualifikátióval, mely valamely közpályára okvetlenül megkíván­tatik. E két czélt lehetetlen egyesíteni, mert egé­szen más mérték alkalmazandó az egyik s a másik tekintetben. De az államviszgálati rendszernek a rigoro­sális rendszerrel való ilyképi összeforrasztásából származnak egyszersmind azon inconvenientiák, melyek ugy a jog- mint az államtudományokra nézve egyaránt hátrányosaknak bizonyultak; a jogi tanulmányokra annyiban, a mennyiben a ju­rista, hogy a jogszigorlatokra elé szabott államtu­dományi államvizsgálatnak megfelelhessen, jogtan­folyama alatt kiválóan államtudományi szakmák­kal foglalkozik; de az államtudományokra is ez annyiban hátrányos, hogy ez által az államtudo­mányi államvizsgálat a teljes szakképzettséget ta­núsító vizsgálat niveaujáról egy előzetes vizsga színvonalára leszorittatik. Az államvizsgálatok­nak eredeti rendeltetéséhez való visszavezetését a kiküldött bizottság csak ugy tartja lehetségesnek, ha az á 11 a m v i z s g ál a t o k megszűnnek a másik tudománycsoportbeli szi­gorlatok előfeltételei lenni. Ezt azon­ban a bizottság csak ugy hozta javaslatba, ha biz­tosíték adatik az iránt, hogy az álllamtudományok jövője nem leend koczkáztatva; mi csak akkor várható, ha a törvényhozás- vagy a miniszter­tanácsban tett megállapodáson sarkaló kormány­beli intézkedés folytán tüzetesen mindazon köz­igazgatási állomások és hivatalok ki lesznek je­lölve, melyekre csak az bocsátható, ki az államtu­dományi államvizsgálatot sikeresen kiállotta. A bizottság e javaslata a kari ülésben tár­gyaltatván, szótöbbséggel elbatároztatott: hogy a kar a minisztériumhoz intézendő felterjesztés ál­tal oda fog hatni, miként az államvizs­gák — a bizottsági javaslatban körülirt felte­vés mellett — mint a szigorlatok előfel­tételei elejtessenek. Mi az alap- és államvizsgálati bizottságok tagjai által tartott értekezleten szóba hozott azon indítványt illeti, miként a két rendbeli államvizs­gálatokon nem egy, hanem két kültag vegyen részt, a tanári kar e propositiót örömmel magáévá téve, elhatározta, hogy a bizottságok elnökeinek szabad­ság adassék, hogy ott, hol a helybeli viszonyok azt lehetővé teszik, két kültagot hívhasson meg. Végül a vizsgálati bizottságoknak szóló in­structió kidolgozását illetőleg elfogadta a tanán testület a bizottság azon véleményét, miként az e tárgyra vonatkozó javaslat szerkesztéséhez csak akkor lehet fogni, ha majdan bizonyosság fog fen­forogni az iránt, vajon a vizsgálati rendszer fog-e megváltoztatni vagy sem«. Az ülés folyamának vázolását tér szűke miatt a legközelebbi számra kell halasztanunk. A németalföldi büntető törvény­tervezet. A »G—1« legújabb füzete érdekes közle­ményt hoz a németalföldi büntető-törvény terve­zetéről. Nem lesz érdektelen ezen adatokat itt rövi­den vázolni. Egy királyi leirattal 1870. september 28-án öt tagu bizottság állíttatott össze a büntető-tör­vénykönyv kidolgozása czéljából, s ezen bizottság 1875. május 13-án nyújtotta át a javaslatot, mely sok tekintetben úttörőnek mondható a büntető­törvényhozás terén. Különösen áll ez a hármas felosztás tekinte­teben. A bizottság utal arra, hogy a bűnös cselek­ményeknek büntetéseik szerinti megkülönbözte­tése használhatlan, mivel az által, hogy talán az egyik cselekményre egy nappal vagy egy forinttal több van kiszabva, ezen cselekmény még nem vá­lik hirtelen sokkal súlyosabb minőségű cselek­ménynyé, továbbá az idők folyamában kitűnt, hogy a hármas felosztás az illetőség szabályozásá­nak szempontjából sem állhat fen számos kivétel nélkül, s az enyhitő körülmények sokat megtáma­dott intézménye elmaradhatlan segédeszköznek mutatkozott a rendszer hiányainak némi enyhíté­sére, végül általános megegyezés mutatkozik az iránt, hogy helytelen a megkülönböztetés a bün­tettek- és vétségeknél a kísérlet, a visszaesés és az elévülés tekintetében. A javaslat a büntetendő cselekményeknek két categoriáját ismeri: a jogi bűntényeket, vagyis azon cselekményeket, melyek már előleges tör­vénybeli határozmány nélkül is minden normáli­san kifejlődött ember számára mint igazságtalan­ság jelenkeznek (misdriwjen), és a törvény-bűnté­nyeket, vagyis azon cselekményeket, melyek nem a jogi öntudat folytán tiltvák, hanem csak azért, ' mivel a törvényhozás azokat ilyenekül jelölte meg (overtrevingen). A büntetendő cselekmények ezen két osztá­lyának a szabadságbüntetések két categoriája felel meg : gevangenis és hechtenis. A halálbüntetés, mely 1870. óta el van tö­rölve Németalföldön, ezen javaslatban sem sze­repel. A szabadságbüntetéssel a jogkövetkezménye­ket nem köti össze. Elismerik ugyan az indokok, hogy azon egyénen, ki fogságbüntetést volt kény­telen kiállani, bizonyos szennyfolt marad, de jog­gal hangsúlyozza az indokolás, hogy ha a becste­lenitő büntetések megtartatnak, akkor ezen előíté­let még erősebb, s a törvényhozó nincs hivatva ezen felfogást táplálni az által, hogy a büntetésnek ily minőséget tulajdonit, mert ez által az elitéltre nézve még inkább megnehezíti a társadalomba való visszatérést és részben ő maga oka annak, ha az igy megbélyegzett és e miatt polgártársai által került szerencsétlen egyén a bűntett pályáján még tovább halad és boszuságában el hagyja magát ra­gadtatni előbbi bűntényeinek ismétlésére. A ja­vaslat büntetései két főbüntetésre oszlanak, t. i. fogságra, elzárásra és pénzbüntetésre, továbbá bi­• zonyos polgári jogok időleges megvonására, mely idő 5 évnél hosszabb nem lehet (a magyar javaslat | szerint 10 év a maximum), végül mint büntetés sze­1 repel az elkobzás és az ítélet közzététele. A szabad­ságbüntetések sulyosbikának maximuma 15 év, ki­vételesen 20 év, minimuma 6 nap; a súlyosság te­kintetében második szabadságbüntetés maximuma 3 év, minimuma 1 nap; a pénzbüntetés maximuma 5000 frt, de sajátszerű, hogy a pénzbüntetés a sza­badságbüntetéssel cumulative sohasem szabhat* ki, hanem csak alternative. Az indokolás ezt as­zal támogatja, hogy a két büntetés oly különbőz fajú és hatású, hogy nem védelmezhető annak egy­idejű alkalmazása. Ami a szabadságbüntetés rendszerét illeti, valamennyi szabadságbüntetés 3 évig magán­fogságban töltendő: az elitélt kérelmére a magán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom