Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 1. szám - A franczia igazságügyminiszter rendelete a borhamisítás kriminális üldözése tárgyában

hasonló erkölcsi, gazdasági s politikai fejlődésen már átment, ezekből jegeczedett jogrendnek már örvendező idegen nép befolyása alul. E fejlettebb, szomszéd nép a magyarok letelepedése esetében a német volt, mely világbirodalmi szereplését megkezdte volt. Mi a római befolyás egykor a németekre nézve, az volt az övék a magyarokra nézve. Csakhogy minket kevésbbé fejlett korszakban, a letelepedéssel s földmivelő gazdasághoz áttéréssel egyidejűleg talált e befolyás, tehát oly időben, midőn nemzeti magánjog, feltételei hiányában, alig fejlődhetett ki még, illetve nem lehetett oly alakban kifejlődött, melyet fentartani sokban lehetett volna a teljesen uj élet- s igy jogélet-feltételek között. A magyar nép történelmi állása sajátszerű, aunoriLls volt. Uralmat gyakorolt a nélkül, hogy akár az uráliakkal egygyé olvadóit, akárazokat magasabb miveltség vonzereje által felszívhatta volna. így folytonos önfentartó erőkifejtésre kényszerült, mely erkölcsi szívósságot és szervezési képességet feltételez és tanúsít ugyan, de kétségkívül sikerét a nemzeti genius bizonyos üdvös ruganyosságának köszönte, mely képesité idegen intézmények elsajátítására, a nélkül, hogy azt a nemzeti öntudat rovására tette volna. Az alkalmazllCCl'aő nem méllt tol á közvetlen szükséglet mérvén, nem lett eszközből czéllá s igy kikerültetett az alaki, teljes befogadás és a befogadott elemek szellemi uralma. A kezdetleges foederalistikns hajlamtól s ügyes önérdek - méltánylásból eredő kormánytürelmességtől kezdve jellemzi ezen vonás jog-erkölcsi fejlődésünket. Ez egyesség a mindenkori viszonyokkal, e hajlékonyság az önérzet óvása mellett volt a nemzet politikai tehetségének, életrevalóságának bizonyítéka. A magyarok megtelepedésekor a római nagyság látszata tengett már csak Byzanczban; Nyugot-Európa a keresztény germán államalkotás tere volt. A német világbirodalomé volt a jövő. S a nép vezérei, midőn látták, hogy e világot uraló hatalmakkal transigálni kell, az országot keresztény-germán alapon szervezték. Nagyon természetes, hogy igy jogunknak is germánnak, s igy frank olasz-hűbérinek, kánoni s rómainak leendnie kellett. Államunk nagy alapitójának, sz. Istvánnak hagyománya világosan szólt: »sicut ex diversis partibus provinciarum veniunt hospites ; ita diversas linguas et consuetudines, diversaque documenta etarmasecum ducunt, quae omnia Regiam ornant et magnificant aulám et perterritant exterorum arrogantiam. Nam unius linguae uniusque moris Regnum imbecille et fragile est. Propterea iubeo te, fili mi! ut bonavoluntate hospites nutrias et honeste teneas, ut tecum libentius degant, quam alibi habitent. Sí enim tu destruere, quod ego aedificavi, aut dissipare quod congregavi studueris; sine dubio maximum detrimentum tuum patietur Regnum. Quod ne fiat, tuum quotidie augere Regnum, ut tua corona ab omnibus augustahabeatur* (deci*. 1. cap. 6.). Dr. DelV Adami Rezső. A franczia igazságügyminiszter rendelete a borhamisítás kriminális üldözése tárgyában. A borhamisítás ügyében a franczia igazságügyminiszter a főügyészhez átiratot intézett, mely kiváló jogi érdekkel bir. Lényeges tartalma a következő : A boroknak mesterséges festése kétféle módon történik: vagy borvegyités utján (coupage, Weinschnitt), vagy pedig egészen idegen festő anyagok alkalmazása által. Az előbbi mód, a vegyítés, korábbi törvények értelmében nem tekinthető hamisításnak; itt csak csalás esete foroghatna fen akkor, ha a vevő nem bírt tudomással a borok minőségéről és mennyiségéről. Ellenben azon eljárás, mely a bornak színét megmásítani vagy módosítani czélozza, és pedig oly festanyagokkal, melyek a szőlőnedvtől különböznek, hamisításnak veendő. Ezen anyagok lehetnek ártalmatlanok, míg mások valósággal ártalmasok. Hogy a mesterséges borfestés a hamisítás bűntettének fogalma alá esik, a törvényekből kétségtelenül kiviláglik. A Code pénal 475. cz. 6. sz. szerint egyszerű rendőri büntetéssel büntettetik ahamasitott italok eladása vagy kimérése, még ha az alkalmazott szerek ártalmatlanok is. Egy semmitőszéki határozat érelmében az idézett czikk oly festanyagokra is alkalmazandó, melyek a bor valódi színétől különböznek; mig az 1855. máj. 5-iki törvény, az említett czikket hatályon kívül helyezve, az 1851-íki törvényt helyezte ismét érvénybe. Az indokokban kiemeltetik, hogy a törvényhozó nem akarta a >hamisitás« fogalmának jogi értelmét megváltoztatni vagy szűkebbre vonni, hanem csak a büntethetőség mérvét felébb akarta vinni s az eladó mellett a hamisítót is akarta sújtani, ki azelőtt büntetlenül maradt. Nem ujabb büntettet akart tehát felállítani; s ha a törvényszékek eddig el tudtak igazodni a »hamisitás< fogalmának értelmezésénél, miért ne tudnák azt ma is ? Ehhez képest a miniszter felszólítja a főügyészt, hogy üldözőbe vegye azon kereskedőket, kik ilyen kezelést űznek, (1851-iki törv. cz. 1. §.), kik az ekkép elkészített borokat raktáraikban tartják (3. cz.), kik azokat eladják vagy eladásra bocsátják (1. cz. 2. sz.). A hamisítás ténye a törvény szerint büntetés alá esik még akkor is, ha eladás nem követi és ennélfogva függetlenül minden az eladó részérői elkövethető csalástól. A semmitőszéknek 1869. jul. 23-iki végzése megállapította egy oly esetben, midőn ártalmatlan vegyítés forgott fen, hogy a bűntett tényálladéka fenforog; midőn egy kereskedőnek, ki maga ismét áruba bocsátja, hamisított italok adatnak el, még akkor is, ha a vevő ismerte a hamisitást. Ezen határozat nincs ellenkezésben az 1851-iki törv. 2. cz. 2. §-ával. Mindazonáltal bár a közhatalom fellépésének jogosultsága ily esetben nem lehet kétséges, mégis tanácsos avval óvatosan élni. Ámbár a törvény a hamisitást és a hamis boroknak tartását büntetéssel sújtja, az a törvény saját szavai szerint csak az eladásra szánt italokra alkalmazandó. Világos, hogy ha a kezelésnek eredménye az volt, hogy nemcsak a bor színét vette el, hanem azt jobbá, tarthatóbbá tette, szóval ha hasznos átalakítással járt, semmiféle üldözésnek nincs helye. A törvény indokaiból kiviláglik, hogy a törvénynek nem az volt czélja, hogy egy oly kezelés akadályoztassék meg, mely a szokásos kifejezés szerint, »megdolgozza« a borokat különböző módon, részint régóta használt, részint az ujabb tudomány által indikált módon. Másrészről az 1855-iki törvény, visszaállítva az 1851-iki törvény rendelkezését, nem többé egyszerű rendőri kihágást, hanem büntettet állapítván meg, a csalási szándék kérdése szükségképen előtérbe nyomul, sőt a hol ezen szándék nincs meg, a bűntett fen nem forog. E tekintetben az 1855-iki törvény indokaiban igen szabatos meghatározások foglaltatnak. Attól lehetne tartani, hogy a hamisítás ürügye alatt és egy ebbeli szabatos meghatározás hiányában, a törvény arra szolgálhatna, hogy bizonyos megengedett és szokásban lévő vegyitési eljárásokat megakadályozzon, melyek a borkereskedésnél gyakorlatban vannak. Ennélfogva helyén lesz kijelenteni, hogy a kormánynak távolról sem áll szándékában az ilyen jóravaló és a kereskedelemben szokásos müveleteket megakadályozni. Azon ital-keverékek tehát, melyek a szokás szerint és közhasználatú módon készülvék, minden incriminátiótól menten maradnak; ellenben a hamisítás jellegét öltik magukra, mihelyt csalárdul (frauduleusement) elkészitvék — bár ártalmatlanul — és oly czélból, hogy a bornak oly tulajdonságoknak látszatát adják, melyekkel nem bir. (Semmitősz. hat. 1860. nov. 22.) Számos ujság-czikkben, röpiratban — folytatja az átirat — a bornak mesterséges festése ugy van feltüntetve mint egy tökéletesen megengedett eljárás. Hirdetésekben, prospectusokban széltiben ajánlják. Az, a ki, meghatározott esetben, egy ilynemű hamisításra okot szolgáltatott, vagy pedig utasítást adott ily eljárásra, mint büntán üldözendő. (Code pénal, 59. 60. cz. 1819. máj. 17. törv. 1. cz.; ezen törvény 3. cz. a kísérletet is büntetéssel illeti.) Ha a mesterséges festésnél oly anyagok használtattak, melyek bizonyos fokig ártalmas hatással lehetnek, az 1851. törv. 2. és 3. cz. értelmében szigorú fenyíték alkalmazandó. A hamisítás nemcsak a bornál, hanem számos egyéb tápszernél a legkülönbözőbb alakban mutatkozhatik. Felhívom önt, hogy az ily eseteket is, bármi legyen azoknak tárgya, minden rendelkezésre álló eszközzel üldözőbe vegye. Dufaure. Meghívás. A magyar jogászgyülésen a jogreformok köréből tárgyalandó kérdések kitűzésére, valamint a jogászgyülés egybehivási módozatainak megállapítására az alapszabályok értelmében az állandó bizottság lévén hivatva, ennélfogva felkérem a hetedik magyar jogászgyülés állandó bizottságának t. tagjait, hogy az általam e czélból 1877. évi január 14. d. e. 12 órára a budapesti ügyvédi kamara tanácstermébe (IV. Zöldfautcza 12. a.) ezennel egybehívott bizottsági ülésben megjelenni szíveskedjenek. Budapesten, 1876. évi deczember 15-én. Mailáth György, a hatodik magyar jogászgyülés elnöke. EGYLETI ÜGYEK. A budapesti ügyvédjelöltek azon tagjai, kik az ügyvédi rendtartás életbeléptetése előtt, tehát még 187-t-ben egy jogtudori vizsga alapján az illető törvényszékek által, mint joggyakornokok bejegyeztettek, 7 tagból álló bizottságot küldöttek ki az igazságügyminiszteriumhoz abbeli sérelmük orvoslása czéljából, hogy azon anomália megszüntessék, mely szerint azok, kik a jogi tanfolyamot 1874-ben végezték s csupán a bírói államvizsga letételére és 2 évi gyakorlatra köteleztettek, ha ügyvédi vizsgát akarnak tenni; mig ellenben azok, a kik ugyanazon évben végezték, de 1 jogtudori vizsgát tettek, vagy 3 évi gyakorlatra vagy pedig 2 évi gyakorlatra ugyan,de a gyakorlatot a Il ik tudori vizsga letétele után számítva köteleztetnek. A mi, tekintve az átmeneti intézkedéseket, kétségtelenül méltánytalanság azokra nézve, kik elméleti kiképeztetésük czéljából tanulmányaikra több időt és fáradságot fordítottak. A minisztériumhoz készülő bizottság élére Gozsdu Elek választatott meg, a többi tagok pedig : Basch Lajos, Brachfeld Lajos, Feymann Gyula, Hajdin Károly, Kollár Lajos és Kozma Elek urak. A budapesti ügyvédjelöltek és joggyakornokok egyesületének titkára Feymann Gyula a budapesti ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvédjelöltek névsorát hiteles alakban elkészítvén, azt a Budapesten székelő valamennyi törvényszék és járásbíróság hivatalos termeiben kifüggesztette; ez által eleje vétetni reméltetik azon gyakori viszszaélésnek, hogy a biróságok előtt nem bejegyzett egyének is tárgyalnak.