Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 19. szám - A keresk. törvény 202. §-ához. [Hozzászólás Dr. N. R. A keresk. törvény 202. §-ához című cikkhez. Magyar Themis, 1877. 17. sz. 137. p.]

— 150 — övetelését a kiszabott hat hó alatt érvéyesiteni, mert követelése akkor ínég fen tm állott és csak később keletkezett? Peig ezen eset is könnyen lehetséges, hacsak es zszük például, hogy követelésének megzülemlése feltételtől függött, mely feltétel csak ezen hat hó után teljesült. Ez esetekben sak nem mondhatni, hogy a hitelező mulasztástkövetett el, és ez esetekben a ezikkiró ur által felállított elv, mely a hitelező mulasztása esetében méltányosnak tetszik, ugy hiszem, nagyon is méltánytalanná lesz. Meglehet, hogy Dr. N. R. ur ezen esetekre nem is gondolt; pedig ha elveket felállítunk, akkor azokat nemcsak egyes esetekre, hanem az esetek valamennyiére kell alkalmaznunk. Magam részéről különben azt hiszem, hogy nem is szükséges, miszerint magunk szabályokat felállítsunk ott, a hol a szabályok a törvényben megvannak. A keresk. törvény meghatározza, hogy oly ügyekben, melyekről ezen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a magánjog szabályai alkalmazandók, A kellő időben nem jelentkezett hitelező követelésének elenyésztéséről a törvényben intézkedés nem történt, ez tehát csak a magánjogban meghatározozott elévülési idő lefolyása után enyészik el; de miután a magánjog részenkinti elévülést nem ismer, azt kell mondanunk, hogy az egész követelés fenáll és a hitelező ezen teljesen fenálló követelését — ha a feloszlott társaságnál még alapot talál — a rendes elévülési idő alatt ép ugy érvényesítheti, mintha a kitűzött hat hó alatt jelentkezett volna.2) Sokkal nehezebb azonban, és a német jogászoknál is controvers azon kérdés, vajon visszakövetelheti-e az elkésetten jelentkezett hitelező a részvényesektől a jóhiszemüleg felvett jutalékot, avagy nem? Keresk. törvényünk erről nem intézkedik, és igy e tekintetben is a magánjog elvei mérvadók. A részvényes nem hitelezője a feloszlott társaságnak; neki a feloszlott társaság ellenében jutalékára nézve nincsen követelési joga, mert ép ugy a mint ő a fenállott társaság hitelezőjének nem tekinthető, ép ugy nem tekinthető a feloszlott társaság hitelezőjének sem, hanem a társaság feloszlásával valamennyi részvényes a társaság helyébe mint jogalany lép be, és a társaság vagyona őket pro indiviso különböző arányban mint t ulajdon illeti.3) A részvényes e szerint mint a vagyon tulajdonosa tulajdonképen — vagyonrésze erejéig, illetve részvénye értékéig — adósa a társaság hitelezőjének, és tényleges felosztás esetében ezen vagyonból jutalékát csak az képezi, a mi a társaság hitelezőinek kielégítése után arányrészéből fenmarad. Azon részvényes, ki annál többet kapott, ezen többlettel oly vagyont kap, mely jogilag őt nem illeti, és csak az a kérdés, vajon lehet-e ezen illetéktelenül felvett részt tőle vissza is követelni ? Hogy a részvényestől ezen illetékte*) L. Renaud. Das Recht tter Actiengesellsch. 95. §. — TűM Actiengesellsch. 283.-289.— Dr. Apáthy István Keresk. jog. 446. 1. 3) L. Eenaud irt. m. 92. §. — Apáthy id. m. 445. 1. lenül felvett összegeket condictio indebiti utján visszakövetelni nem lehet, azt Dr. N. R. urnák szívesen elhiszem én is, de korántsem azért, mert ez uton a bemutatóra szóló »részvényeknél az összegeket visszakövetelni nem lehetne* — (mintha a névre szóló részvényeknél lehetne?) —, hanem a condictio indebiti-t indíthatónak azért nem tartom, mert — bocsánatot kérek a »Themist t. olvasóitól, hogy az okot, mely minden tankönyvben olvasható, elmondom; Dr. N. R. ur okadatolása késztetett reá — ezen condictióval rendesen csak azon személy maga élhet, a ki a íizetést eszközölte, és pedig eszközölte egy tévedésből fenállónak tartott tartozás törlesztése czéljából. Ezen körülmények közül a szóban forgó kérdésnél egyik sem forog fen. A mit azonban Dr. N. R. ur fel nem emlit, az azon kérdés, vajon nem lehetne-e a részvényesektől az illetéktelenül felvett összegeket a condictio sine causa utján visszakövetelni ? Nézetem szerint igen; mert ezen keresetnek helye van már azon tény folytán, hogy valaki másnak vagyonával illetéktelenül gazdagodott, legyen, hogy a szerzéshez való jogalap kezdettől fogva hiányzott, vagy hogy ez csak később elesett1), és ezen keresetnél nem is szükséges, hogy a jogügylet, melyből a gazdagodás ered, a károsodott és a gazdagodott közt kötött legyen 3). Ezen szabályokat a jelen fenforgó kérdésre alkalmazva, nézetem szerint azon i eredményhez kell jutnunk, miszerint az elkésetten jelentkezett hitelező a részvényesektől az illetéktelenül felvett összegeket a gazdagodási keresettel visszakövetelheti. Ugyanis a felszámolók, midőn az előszabott 6 hó lefolyása után a társaság vagyonát tényleg felosztották és a részvényeseknek a jutalékot kiadták, azt azon feltevésben tették, hogy többé a társaság vagyonából kielégitendő vagy biztosítandó hitelező nincsen; ha azonban később kiderül, hogy oly hitelező mégis csak létezett, kitűnik, hogy a felszámolók ezen feltevésükben csalatkoztak — causa finita est —, és kitetszik, hogy a részvényesek a hitelezők kárára illetéktelenül gazdagodtak, minélfogva a fenébb felállított szabályok értelmében a hitelezőnek azon joga nyílik, hogy minden egyes részvényestől azon összeget, melylyel illetéktelenül gazdagodott, attól visszakövetelje.6) A dolog természetében fekszik, hogy a hitelező ezen joga az adott esetben a megrövidített részvényesekre átszármazik. Egy biró. Szemle. Budapest, máj. 8. A jogügyi bizottság úgyszólván minden tárgyalás nélkül elfogadta a büntető-törvényjavaslat utolsó fejezeteit. Sajátszerű, mily eljárást követett ez a bizottság. A jól kidolgozott általános részt és a különös résznek szintén kifogástalan első felét igen gondosan tárgyalta, sőt egyik-másik kérdés miatt valóságos miniszter-kríziseket pro*) L. 1. §. 2. D.de coudic ione sine causa 12. 7. sive ab initio sine causa promissum est; sive fűit causa promittendi, quae finita est vei secuta non est dicendum est condictioni locuna fore. 5) L. Windscheid Pandekt. 421. §. — Arndts PanI dekt. 345. §. — L. 1. §. 3 D. id. helyen. ! 6)L.Puchelt Comment. 453. 4. — Molle Actieng. 161. vokált; a javaslat végső részét pedig, mely igeu gyenge, — mivel a mü szerkesztője itt már megunta a munkát és geniális könnyelműséggel csak ugy nagyjából markírozta a fogalmakat, — a bizottság pár ülés alatt átfutotta. Hogy a ház mit fog csinálni e javaslattal, arra kíváncsiak vagyunk. Ha jó törvényt akar belőle, körülbelül ugy kell majd tennie, mint tett a gyámügyi javaslattal, t. i. szépen meg fogja kérni a bízottságot, kegyeskedjék még egyszer — s kissé komolyabban — átdolgozni a javaslatot. Mi legalább nem hiszszük, hogy a ház belemehessen oly minutiosus tárgyalásokba, a milyenek szükségesek egy ily törvény tervezet kijavitgatására. Hogy milyenek és melyek a javaslat második felének hibái, arról többször részletesen szóltunk ; pótlékul ez úttal csak a legutóbb tárgyalt fejezetekből kívánunk némelyeket kiemelni. A csalárd és vétkes bukásnál — ezt be kell ismernünk — megtétetett a módositvány, mely lapunk egyik utóbbi számában ajánltatott, hogy t. i. csak a csődben levők mondathatnak bűnösöknek e cselekményben; de ezzel annyira műgerőltette magát a bizottság, hogy a többi módositványokat, melyek lapunkban foglaltattak, egészen figyelmen kivül hagyta. Még mostohább sors érte a gyujtogatásról és a vizáradás okozásáról szóló fejezeteket. Itt képzelhetlen dolgok maradtak meg a szövegben. A 397. §. szerint az, a ki valamely pusztaság közepette üresen álló idegen kunyhót felgyújt a nélkül, hogy ez által valakinek személyére vagy vagyonára veszély támadhatna: ,5 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal büntettetik. Sőt már azt is, a ki egy kerti tó zsilipjének megnyitásával másnak területére vizet bocsát és áradás okozása által 100 ftra menő kárt okoz, a javaslat a 402. és 403. §§. értelmében 1 évtől 3 (!) évig terjedhető börtönnel sújtja. A veszély okozását, mely más törvénykönyvek szerint ezen bünt-tt fenforgásánál feltétlenül megkívántatik, nálunk feleslegesnek tartják; hogy miért, azt nem tudjuk, mert ezen fejezetek számára az indokolás még nem készült el. Meglehet különben, hogy a codex készítője azért hagyta ki a definitiöból a veszély okozásának momentumát, mivel ennek megkivántatósága magától értetik s ennélfogva fel lehet tenni, hogy a praxis mindig egyöntetűen igy fogja magyarázni a törvényt. Ha ez volt az ok, akkor meg kell hajolnunk bölcsesége előtt; a mi bíráink oly erős elméleti iskolázottsággal bírnak, hogy a nyugati országok codexeinek ilyféle pedáns flosculusai a magyar törvénykönyvből bátran kimaradhatnak. A pénzügyminisztérium jogtudósai. (H.) Az uj korszakban, melyet jelenlegi kormányunk alkotott, az adó ugy közhitelünk, | mint társadalmi viszonyaink, sőt alkotmányos éle| tünk tekintetéből is, eddigelé nem ismert jelentőségre emelkedett. Ez képezi most alapját mindannak, mi az államot mint összeséget, és az egyeseket mint a.inak tagjait, a legvitálisabb érdekeikben érinti. A külföld, melyre közhitelűnk minden évben újra szorul, folyton tervezgetett uj pénzügyi műveleteinknél szigorúan mérlegeli eddig elvállalt kötelezettségeink teljesítésére szolgáló adórendszerünk értékét. Nemzetgazdasági fejlődésünk a legszorosabb összefüggésben áll adórendszerünkkel, melynek egyenlő gonddal kell kiterjeszkednie mmden tényezőre. Alkotmányos jogaink gyakorása pedig csak legutóbb hozatott elválaszthatlan kapcsolatba az adókötelezettség teljesítésevei. Nincs szándékunk e helyütt annak jogosultságáról szólani, bár igen érdekes lehetne e kérdést kormányunknak annyira hangoztatott liberalismusa szempontjából megvilágítani. Csak a tény-