Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 1. szám - Néhány szó a váltóeljárásról - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója 10. [r.]

— 5 — nyers művészet és vallás, melyek a primitív nép érzelmeit és képzelmeit istenitik. Mint a nyomorban tengő hindu a nemlétet imádja, mely pessimistikus világnézlet azon szegény zsidó halászoké is volt, kiktől a kereszténység eredt; mint Izrael indulatos és kéjvágyó népe Jehovában szenvedély, harag és boszu Istenét tiszteli, kinek keleti kényelemszeretetét jellemzi a teremtés utáni nyugvás; mint a munkás jelen bölcseleti világnézlete a szünetlenül alkotó természetet isteníti: ugy a harczias nomád nép a természet éltető elemein kivül a harcz és zivatar Istenét, hatalmas hadúrt, pártfogó nemzeti Istent vall, ki a győzelem eszközét s árát szereti áldozatul venni: paripát s vért. Az áldozatban az önzést fékező, erkölcsi valláselem foglaltatik ugyan, de az áldozat czélja csak a szokott vágyak és életmód fentarthatása. A nép polititikai szervezete is harczczélu: hadakra osztott sereget képez. Körülbelül igy él máig néhány arab törzs és turáni rokonaink némely népe, melyet a sors nem vitt Európába a harczerőnek kedvező korban, midőn félmiveltség, csekély népesség és az uj államok gyenge csirái megengedék, hogy a nyers erő tért foglaljon. Körülbelül igy éltek őseink s élnénk — ha élnénk — mi, ha azok ellenállhatnak ellenségeiknek. Mi is számlálhatnék a napokat, melyek letelte után a mivelt árja fajoknak áldozatul esnünk kellene. A nomád nép egyéni földbirtokot nem ismer, csak közös legelőt. Ugyanezt kell tartanunk a magyarokról (L. már Krajner: A magyar nemes jószág stb. 249. 1.). Az ősi közösség elve alkalmaztatván a megtelepedéskor, a törzs (clan), a nemzetség, a község közbirtoka ered. E fejlődési pházison, mely az ősi hűbériségnek1) nevezhető, minden haladó nép átment. Maine emiitett müveiben kimutatta azt az ind, kelta, római, germán és szláv népek tekintetében. A germán népeket illetőleg máig fenmaradtak nyomai a svajczi közbirtokban, mely egyes a világtól elzárt tájon évezredek óta változatlanul fentartatván, élénkbe tünteti az ősi jogéletet >l'image de la vie des nos ancétres sur les plateaux de l'Iran<, mint Laveleye Emilé mond (Les Allemendes en Suisse. Revue des deux mondes 1873. juin 1. v. ö. Heusler: Die Rechtsverháltnisse am Gemeinlande in Untervalden). Ezen, Maine által, ugy látszik, nem ismert érdekes bizonyságon kivül megemlítjük még, hogy ujabb hiteles jogtörténelmi kutatások szerint Chinában is a közbirtok- s közmunka-rendszer, mely szerint csak munkálásra osztatott fel egyesek közt a föld, csak a IV. dynastia alatt (230. K. e.) szűnt meg és csak akkor támadt egyéni tulajdon mezei birtokon (L. J. Socharon: Uber das Grundeigenthum in China. Arbeiten der kais. russischen G-esandschaft zu Peking. Berlin 1835. I. 1—54. lk.) Laveleye Emil kitűnő értekezése a ') — »early laws of ownership, based, as they necessarily were, on the notions and customs existing antecedently to the period of true law — that is, of the foundation of the State, — were — among the most — essential conditions of social existence. How far the era of village communities and the anomalous, or as somé say, the normál era of feudalisation, contributed to enforce this yiew of ownership* etc. Sheldon Amos i. m. p. 150. 151. tulajdon gazdasági fejlődéséről (Revue des deux mondes 1. juin, 1. aoűt. 1. septembre 1872.) szerves jogboncztani és összehasonlító mivelődés-történelmi tanulmányok alapján azon eredményre jut, hogy: »la commune et la propriété se sont développé sur la marche, territoire commun du clan chez toutes les races,« mely közbirtokrendszernek szükséges következése oly öröklési rendszer, mely: »l'hérédité collective basée sur l'hárédité dans la famille,« vagyis ugyanazon nemzetségi ősiség, melyet a germánoknál és a magyaroknál találtunk. (V. ö. Williams: On the Law of real Property — Cliffe Leslie: On Land Systems). Hasonló fejlődésen ment keresztül hazai jogunk. A megtelepedéssel a nép életviszonyai megváltoztak. Igyekezett ugyan az ősi kalandoréletet folytatni, de csakhamar tapasztalta ennek lehetetlenségét. Géza vezér alatt az állami lét consolidálódik, a földmivelés és megtérés a nép gazdasági s erkölcsi viszonyait megváltoztatják. A földmivelés rendszeres munkára kényszerit, nagyobb jólétet, biztosabb életet nyújt, mint a puszta állattenyésztés. A munka eredménye a munkás jutalma; a munka az egyéni tulajdon szülője; igy a földmivelő élvezi a birtokrésze gyümölcseit, de az állagot csak birlalja, el nem idegenítheti, hanem halálával visszabocsátja a nemzetség rendelkezésébe, közösségébe. A munka általi szerzés, tőkegyűjtés, egyéni gazdaság már egyéni birtokot igényelnek, az egyéni tulajdon primitív alakját. ') Igy hajlik a mezei ipar követelménye az ősi közösség rendjéhez. A mezei ipar munkamegosztást, forgalmat, szolgálattételeket, velük a kötelmi jog csiráit létesíti.2) A munka az egyéni öntudatnak, benne az erkölcsi felelősség érzetének ébresztője, az anyagi s szellemi haladás kiindulási pontja. A békés foglalkozás erkölcs-szeliditő s nemesitő hatásával párosul az uj vallás magasztos tanáé; a hódítás és foglalás vad Istene helyett a magalázás és önmegtagadás mestere imádandó, ki békés erényekre kötelez. A nyers pogány vallás helyébe lépett keresztény hit az egyén személyiségét s a családot mély erkölcsi alapra, az egyenlőség s válhatlan közösség alapjaira helyezi s az egész népéletre, vele a jogra, annak minden ágára lényegesen módosító, mélyreható befolyást gyakorol. Végre az uj vallás hirdetői által szentesitett egyeduralom felváltja a törzsszövetséget s a nemzet politikai szervezetét is átalakítja. A gazdasági, erkölcsi és politikai alapok megváltozása az ősi szokásokat is elejteti.3) Ez epochális változás külső körülmények kényszerének eredménye levén, erőszakos katastrophális jellemmel bir. A korlátlan királyság szüntelen tá>) A tulajdon keletkezését a birtokból remekül ecseteli Sheldon Amos i. m. 151 —153. lapjain. E) »The stability of the State and its self-dependence imply agriculture, and agriculture implies property or ownersi.ip. The division of labour, again, whichthis economioal eondition presupposes, involves the habit of making contracts« etc. Sheldon Amos i. m. p. 13. 3) »If a tradition be not kept steady by corresponding practice, it may be warped by all sorts of extrancous influences« (H. Maine : Village Communities p. 58.). madások tárgya s időszakonkint oligarchiának tágitani vagy fenségéből engedni kénytelen. A keresztény hit csak lassan és erőszakos terjesztés folytán bir meggyökerezni, ') de soha többé oly mélyen, hogy vallásos rajongásra ragadtathatnék a nép azon hitért, melyet ősi hitével felcserélni kényszerítve lett. A gazgasági fejlődéstől áthatott sőt ujjá alkotott jogrend az ősi gazdasági állapot s joglét emlékeit, a mennyire lehet, fentartja, azokhoz simul, azoknak engedményeket tesz. A közbirtok és nemzetségi ősiség, mely a jószág forgalmát megköti, mint később a hűbérjogi adomány s a nemes-családi hitbizomány, a magyar ius vetus évszázados oszlopai. A pásztori élet hagyományai a legújabb korig fentartatnak a legelő s erdő közösségében. Az egyéni tulajdon, mint minden uj intézmény, nehezen tud meggyökerezni; soká hiányzik oltalmának legfőbb, társadalmi sanctiója, szenségtörő sérelmének közvéleményes megbélyegzése. Csak az egyéni tulajdon szokatlanságából magyarázható meg azon tünemény, hogy tisztelete a társadalom minden rétegében hiányzott, mi első királyaink alatt — törvényeik tanúsága szerint — általános lopási hajlamban nyilvánult. Minden megyében különös biró szerveztetett a tolvajok fölött (Kollár i. m. P. II. sect. 4. cap. 5, de Biloto Regis« v. ö. II. p. 49.: »sub Andrea quoque II. plebs Ungarica ad fúrta et latrocinia quam fuerit propensa* etc). A lovat orzó betyárt a népköltészet mai napig dicsőíti, mint akár a beduinoknál. A munkakedv csekély, forgalom alig létezik, szellemi élvezet csaknem ismeretlen, a tőkegyűjtés lassú s nehézkes. A tulajdon legértékesebb tárgya, a földbirtok, csaknem forgalmon kivül helyezett levén, hiányzik a munkaszerzés legfőbb ösztöne, a kizárólagos, egyéni élvezet s rendelkezés iránti vágy. Meg az ipar s kereskedelem zsengéje is idegenek kezében van; a városok polgárai nagyobbrészt idegenek s igy a városok nem válnak nemzeti mivelődésünk oly fontos tényezőivé, mint másutt. A városi autonómia oltalma alatt csak ius singulare képződik, országos kötelmi jog nem létesül, mert országos forgalom hiányában nem szükségeltetik. A birtokkal jár a vagyoni s hatalmi egyenlőtlenség, osztályok s rendek képezése. A levert lázadók földeit adományozó egyedurak a korona tulajdonjogát hűbérjogi szellemben alapiták meg. A rendek hierarchiája képződik s áthat a magánjogra az egyéni jogalanyiság meghatározására. A királyi adomány- és háromlás-jog, a regaliák neve alatt ismert gazdasági egyedáruságok a vagyon- s örökjogra mélyen kihatnak. Minden nemzet életének alakjai, czéljai, eszközei időnkint igy változtak. A jogrend átalakul alapelemei átalakulásával. Ilyenkor egy nép sem vonhatja ki magát a ') A hittéritök buzgalmát megfejti vágyuk a »tized« dűi jövedelmére s politikai hatalomra szert tenni, a »királyok«: pártfogását pedig a törekvés önálló hatalomra a »kiuevezett« egyházi s világi tisztviselők segélyével. A, terhelt nép és mellőzött ösi »jóbagyok« gyűlölete az egyház és a monarchia ellen természetes reaktió.