Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 1. szám - Néhány szó a váltóeljárásról - Az anyagi magyar magánjog codifikátiója 10. [r.]

- 4 — Az állattenyésztést a magyarok a török nyelvű néptől vették át, miután öszszes vonatkozó szavaik nem eredeti magyarok, hanem törökök.1) "Nemcsak a szomszédság és időleges szövetség, hanem főkép a teljes elegyedés török népelemmel ez átvételt elősegithették. Midőn a magyarok utóbb vérrokonaik és legvészesebb ellenségeik, a bessenyők által ujabbi kivándorlásra kény szer ittettek a fekete tenger Dnjepr és Bug mellékéről, s e vándorlás őket Pannoniába vezette, hol akkor uralkodó miveltségi elem a szláv volt, ettől sajátitották el a földmivelést, mint ezt a földmivelési kifejezések szláv eredete tanusitja. -) Különben a letelepedés után is még uriatlannak találták volna vitézlő elődeink a megszokott rabló kalandor életet a rendes munkával felcserélni s még a X. században, mig külföldön barangoltak, szolgáik, a megigázott szlávok, által miveltették a földet.3) A szünetlen vándorlást igénylő > uráli pásztorélet«4) és a harczias kalandorélet sivatagban s erdőkben természetszerűen kizárták volt a földmivelést. Erről forrásaink is megemlékeznek, >Terras non coluerunt* olvassuk Fejérnél (Cod. Dipl. t. IV. v. 2. p. 55.). Heltai Gáspár pedig irja : >gabonát — soha nem is láttának, kenyeret soha nem ettenek; — rettenetes sok barmokat tartottanak; — — ruházatot is penig egyébül nem csináltanak, hanem a megfogattatott vadaknak kikészittetett berekbei« (Magyarok Chronikája 63. L). Egyszerű életmódjukat, edzettségüket és vitézségüket a görög császárok emiitik, valamint a megfelelő nyers, durva erkölcsöket. Vallásuk a legprimitívebb természethit volt; még papságot sem létesitett.5) A pogány szokásokból a fej lenyirását és a lóhúsevést emiitik forrásaink.6) Sátrakban laktak és életmódjuknak megfelelően sze- j rény házi iparral7) birtak, melyet kétség- | kivül a nők és szolgák elláttak. A nemi élet erkölcstelenségére következtetnünk lehet a nomádok általános szo') Ii. Budenz József: > Jelentés Vámbéry Á. magyartörök szó-egyezéseiről.* Akad. Nyelvtud. Közlemények X. 67.—135. lk. Több házeszközi s néhány földmivelési kifejezés is a törökből ered. Ellenkezvén Hunfalvyval (i. m. 268. 1.), a török befolyásnak tulajdonítjuk a magyarok lótenyésztését is, melyet északi őshazájukban alig ismerhettek. a) L. Franz Miklosich: »Die slavischen Elemente im Magyarischen«. Wien, 1871. A legtöbb házi eszközi, ruházati, ipari, stb. kifejezés szláv eredete mutatja a szláv míveltség hatását e téreken is, valamint a szláv politikai intézmények többjeinek átvételét bizonyítják a vonatkozó államigazgatási jelentőségű szavak, melyek a szláv nyelvből a magyarba kerültek. Csakhogy ez egész szláv míveltség maga nem eredeti, hanem legnagyobb részt germán, a germán pedig római eredetű volt. 3) Szalay i. m. I. 60. 61. lk. Krajner szerint Géza alatt fogtak a földmiveléshez (TJrsprüugliche Staatsverfassung 4. §.). *) Meyndt i. m. 82. 1. 5) Hunfalvy i. m. 325. 1. az >egyház« szóból következtet templomi pogány istentiszteletre ; mi általa a »ház« szó német eredetét sem látván czáfolva (233.1.), nem járulhatunk nézetéhez, mely a magyarok életmódjával s követett forrásunkkal (Sz. László Decr. L 22.) ellenkezőt tételez fel. Az »eredeti hitrőli« nézeteit a megkisérlett nyelvészeti levezetéssel sem tehetjük magunkévá (L. i. m. 239—252. lk.). c) Ezt tették 1046-ban a fellázadt magyarok: Vita S. Gerhardi edit. Endlicher p. 228., Thuróczy i. m. II. 29., Szalay i. m. I. 137. 1. — Az ukkon-pohár felmutatás éa ivás, utóbb ebből vált boráldás, áldomás (Tripart. III. 34.) s ezen jogügylet-erősitő, átruházást tanusitó szokás finn mythosbóli levezetése (Hunfalvy i. m. 242—257. lk.) tekintetében aggályaink vannak. Különben Wenzel Gusztáv is (Egyetemes Európai Jogtörténet 205. 1.) tévesnek mondja Grimm Jakab állítását (Deutsche Rechtsalterthümer 2. kiadás 194. 1.), mely szerint az áldomás ősgermán szokás. ') Szalay i. m. I. 60. 61. lk. kásáiból és az 1239-ben bevándorolt kún I atyafiak ismert példájából.1) A mi már most a magyarok ekkori jogszervezetét illeti, ugy arra e miveltségi állapotból és más nomád vadász- és pásztornépek jogállapotából következtethetünk. A patriarkális (gentilis, nemzetségi) családszervezet feltevése ellen nem szól semmi különös ok, mig annak általános előfordulása minden mivelődő népnél azt a magyarok tekintetében is támogatja, kiknek haladását miveltebb népek befolyása alatt lépésről lépésre kisérhetjük. A községi szervezetig nem fejlődtek volt; a törzs kötelékén belül a család lehetett csak annak természetes társadalmi és politikai alapja, miután sem despotia, sem aristokratia nem képződött volt még.J) A vadászat, halászat, utóbb állattenyésztés, mellettük a foglalás más népektől, egy fejlődési korszakot képez az egész emberiség s majd minden nép gazdasági és megfelelő társadalmi s jogi mivelődésében. E gazdasági állapot egyik következményéül vagy kísérőjéül jelenkezik az egyéni tulajdonnak, vele a tulajdonképi tulajdonnak hiánya vagy legalább körének korlátoltsága egyes tárgyakra. A köztulajdon, helyesebben közbirtok, törzs, község, nemzetség (család) közbirtoka, minden népnél megelőzi az egyéni tulajdont, mely csak idővel az egyéni birtokból válik ki.8) A vagyonjog e primitív alakja, mely előttünk a magánjog nem létével azonosnak látszik, a népek bizonyos fejlettségi korszakában összes életviszonyaikkal teljes összhangzásban van s nem is eredeti öntudatos tervezésből, mint a lykurgosi vagy jelen eszményi communismus, indul ki, nem a »természetállapot« erkölcsi ösztöneinek, melyek szent sugallatait a reflexió rágó mérge nem zavarja még, kifolyását képezi, hanem a gazdasági viszonyok egyszerűségén, a foglalkozáson és társadalmi szervezeten alapszik, melyek a magánbirtok szükségét nem éreztetik, keletkezését gátolják. Az életmód egyenlő, a szegénység általános; a tettre, harczra és vándorlásra ') i Midőn a kúnok királya nemeseivel és parasztjaival Magyarországot be kezdé barangolni, mivel végtelen baromcsordáik valának, a legelökben, vetésekben, kertekben, stb. nagy kárt tettek — a szegények leányaival gyalázatosan bánnak s az előkelők ágyait — megfertőztetik vala« stb. (Rogerius: Carmen miserabile 3.). A hunok fajtalanságáról példát nyújt Priscus Rhetor görög követ és társai egy kalandja, midőn Bledának egy özvegye falvában éji menhelyet nyújt nekik a zivatar elől s vendégszeretőn élelemmel tartja s szép nőkkel vigasztalni akarja őket, »mi a hunoknál tisztességtéteU. L. Excerpta e Prisci história. Bonni edit. p. 185. 2) Sheldon Amos idézett művében olvassuk : »The formation of the family group seems to have corresponded chronologically with the desertion of purely nomád habits and with the practice of an agrícultural or, at the least, of a regulated p a s t o r a 1 1 i f e« p. 150. s) »At this stage, the protection of the integrity of family ownership was — — the protection of family life itself. The pasture meadow, the wells, the sheltering trees and, in time, the arable field, changeable as they might be in accordance wight the demand of fresh physical wants, were, in fact, the incarnate embodiment of the mass of associations on which the sentiment of the indivisible unity of family was hased. No doubt these associations were inherenlty weak and brittle, infinitely more so than in the next stage, when aBsociated families gave birth to village communities and to the institution of commonfields with regulated modes of culture«. Sheldon Amos i. m. i. h. 1., Maine : Ancient law ch. 8. Ez összefüggést a gazdasági s jogi fejlődés közt már Roscher (főkép NationalOekonomie des Ackerbaues), Dankward, Stein, stb. a nemzet-gazdászok közül feltüntették. Maine a gazdasági elem befolyását a hűbériség keletkezésére a kelta jog magyarázatában méltatta leginkább (Early history of institutions pp. 134., 172.). A tulajdon növekedését mint szabadság, hatalom, míveltség növekedését kiemelte Lassalle lángelméje már (System der erworbenen Bechte. I. k.). kényszeritő ember- és inség-ellenség közös és e közösség érdeke, e szükség fentartja a szövetséget; a szerzés csak alétfentartásra irányul, annak eszköze nem a munka, hanem a foglalás. E kemény élet és a hústáplálék, melyet vadak s nyájak nyújtanak, fentartják a primitív nyerseséget, a szenvedélyes vérmérsékletet, a durva hajlamokat. Az egyszerű fegyver, öltözet, sátor emberéletre készül, s forgalom tárgya alig létezik. Ily viszonyok közt magánjog fejlődése lehetetlen. A jogszervezés csak kifelé, harczczélra szükséges harczkötelezettség, vezérválasztás, zsákmányosztás meghatározására. Az egyenlőség azon sajnos neme ez, melyet a hagyományos életmód és szokás járma, az egyéni törekvés és haladás hiánya létesítenek. A mivelődés egyetlen erjesztője a harcz s az abból eredő szolgaság. A nép és barom szaporodása, a vadászatra és legelésre szükséges óriási terek hiánya létesitik e legközvetlenebb struggle for life-t, mely időnkint azon óriási dimensiókat ölti, melyek a nagy népvándorlásokat, az emberiség színének változását okozzák. Mint a föld szine, tenger és szárazföld helyei változnak korszakonkint, fajok pusztulnak s keletkeznek e mozgalmakban, ugy az emberiség történetében is, mely a természet folyamát letükrözi, ekkor államok és népek támadnak s kivesznek. A hadi foglyok felhasználása rabszolgáknak, életük megkimélésével, bizonyos miveltséget tételez fel s a vele járó risico folytán mintegy első gazdasági vállalatul jelenkezik. A rabszolgaság a mivelődés tényezője, mennyiben ez szoktatta az emberiség nagy részét békés élethez, fegyelemhez, engedelmességhez és mindenek fölött rendes munkára, melyet az emberek, ugy látszik, más uton alig, önhatározásból soha nem szoktak volna meg. Túlzás nélkül mondhatni, hogy mai miveltségünk is felszabadult rabszolgák vívmánya. A primitív ember, mint érzéki állat, a jelennek, legközelebb czéljának, pillanatnyi szükséglete kielégítésének él; az értelem azon tehetsége, a inult tapasztalatait a jövő előrelátásában hasznositani, multat s jövőt a jelennel összefüggésben látni, okkapcsolatosan következtetni, czélszerüen tervezni, alkalmas eszközöket feltalálni és czélkivitelre használni, s e tehetséggel a haladás ereje s vágya is nála nagyon csekélyek. A hiúság is csak közelismerést nyert tárgyak és tulajdonságok szerzésére ösztönöz, s ezek távol vannak a mivelődésre alkalmasaktól, mely mivelődés czéljai, indokai hiányoznak. Mi sem zavarja az ember természetes kényelemszeretetét, szellemi restségét, mely a kedvelt életmódot, az ösi szokást megörökíti. A vadság kíséretében undok erkölcstelenségre, de sehol sem azon önérzet költői és erkölcsi oldalára találunk, melyet beléálmodtak érzelgős rousseaui szép lelkek, kik a magukban hiányzó erő s érzékiség eszményeit ott keresik, hol tettleg féktelen erőszak és természetellenes kicsapongás honosak. Ily állapot megváltoztatására csak a szükség ostora kényszeríthet, a fajok harczának és kiválásának törvénye, mely szerint haladni vagy halni kell. Elégtelen erre a