Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 16. szám - A tűzrendészeti és a tüzbiztositási ügynek reformja Magyarországon. [1. r.]

— 128 — Jelen fejtegetésünk föladatául kitűzi magának : 1. megismertetni azon álláspontot, melyet törvényhozásunk és kormányunk a közigazgatás ezen ágaival szemben eddig elfoglalt; 2. megvilágosítani a közigazgatás érintett ágainak szerves összefüggését, valamint egységes szervezésük szükségességét; végre 3. megjelölni azon intézkedéseket, melyek alkalmazásától a közigazgatás ezen részének kielégítő reformját várhatni. Legelőszőr is a mi a törvényhozás- és kormánynak az emiitett kérdésekre vonatkozó eddigi eljárását illeti, ugyanez egészen röviden akként jellemezhető, hogy a »laissez-faire«-féle elvhez következetesen ragaszkodott. Mivel a kormánykörökben az épitkezési és tüzrendészeti ügyet a helyhatósági és községi tevékenység körébe tartozónak tekintették, nem lehet csodálkozni azon, hogy a kormány csupán csak rendkívüli, nevezetesen a tüzrendészeti és oltási ügynél előforduló bajok tndomásul vétele alkalmából, magát arra érezte indíttatva, miszerint a helyhatóságokat és községeket, idevonatkozó kötelességeik teljesítésére emlékeztesse, s legfelebb e mellett az épitkezési és tüzrendészeti ügynek az egész országban a törvényhozás utján leendő végleges szabályozását közel kilátásba helyezte. (Lásd a belügyminisztériumnak 1868. évi september hó 4-kén 4209. sz. a. kelt körrendeletét.) De miután a törvényhozás, mindennemű szervezési muakálatok roppant felhatalmozottsága mellett ez ideig reá nem ért arra, hogy ezen kérdések szabályozásába belebocsátkozzék, tehát az épitkezési és tüzrendészeti ügy tekintetében ez idő szerint a statutarius határozatok oly tarka mozaikjával birunk, hogy azok azon okból, mert állítólag a helyi viszonyok szerint idomitvák, czélszerüségre nem mindig tarthatnak igényt s melyek azért még nem vétetnek következetesen foganatba, mert egyátalában alkottattak. Valamint a törvények csak azon esetben ___nyilvánitnak biztos hatást, ha tiszteletük őrködés araxi. AH ca • - • -in Kényszer auansientartatik, szintúgy a statutarius határozatok csak ugy érik el biztosan az óhajtott eredményt, ha a helyi érdekeknek értelmes és lelkiismeretes igazgatása, keresztülvitelükre nézve, szükség esetében kényszeritőleg is fellép, vagy ha a népesség (sajnos, hogy ez csak igen ritkán fordul elő) az ilynemű szabályok hssznosságának helyes méltánylásával, ugyanezeket saját szabad ösztönéből végrehajtja., Ép oly fárasztó, mint czéltalan dolog lenne, hogy különben is az idevonatkozó statutarius határozatok nagy száma mellett igen valószínűleg sikertelen kísérletként, valamennyi az országban ez idő szerint fenálló, s az épitkezési és tüzrendészeti ügyre vonatkozó szabályzatokat felsorolni ! akarjuk. A mennyire magunkat e részben tájékozni képesek voltunk, sem épitkezési, sem pedig tüzrendészeti rendszabály az egész országra vonatkozólag nem létezett. Még az absolutistikus országos koimány is csupán csak az ország egyes területeire nézve, p. o. a királyhágón-inneni országrész vagy a nagyváradi kerületben a szolgabírói hivatalok alatt állott mezővárosok és faluk számára bocsátott ki rendeletileg épitkezési szabályzatokat. Alig fogunk tévedni, ha azt állítjuk, hogy az épitkezési és tüzrendészeti ügy mindez ideig rendszerint helyi statútumok által szabályoztatott, s hogy ilyenek kéznél léte városokban és mezővárosokban szabályt, ellenben falukon kivételt képez. (Folytatása következik.) Ellentmondó ítéletek. i. A pest-terézvárosi kir. járásbíróság 34347/74. sz. a. F. J. a cs. kir. szab. osztr. vasp. t. elleni sommás birtokháboritási pere tárgyában következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Birtokháboritás jogszerű birtokot és jogszerűtlen háboritást és illetve foglalást feltételez; miután azonban felperes keresete nem tulajdonképeni birtok-, hanem birtok-, illetve dologbani jog háboritásítn alapuló visszahelyezést tárgyal ; miután továbbá felperes tényleges, kétségen kívüli birtoka nem háboríttatott s a kereset alapját képező állítólagos birtok-, illetve dologbaui — jelen esetben szolgalmi — jog jogos szerzése s törvénytelen háboritása, s ezzel kapcsolatban az, hogy a joghasználat egy a közforgalomnak átadott s közvagyont képező térség, illetve utczára vonatkoznék, sem a kihallgatott tanuk vallomásával, sem a becsatolt okinánynyokkal tagadás ellenében kétségen kivülileg nem igazoltatott, s eme, ezek szerint kétséges birtokjog vitatása jelen per természeténél fogva annak tárgyát nem képezheti: mindezen okoknál fogva felperest keresetével elu• tasitani kellett, megje^yeztetvén, hogy a kártérítési összeg semmi körülmények közt cem képezhette határozathozatal alapját, mert sommás viszszahelyezési perekben csakis a tényleges kár követeltethetik, tényleges kár pedig nem becslő eskü, hanem más bizonyiték igénybevételével igazolandó. A pesti kir. itélö tábla felperesnek felebbezése folytán 1874. decz. 7-én következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy felperes azt, miszerint a vitás terület alperes társaság tulajdonát képezi, maga is beismeri, állított szolgalmi jogát pedig semmivel sem igazolja, az első bíróság ítélete, indokolása alapján, helybenhagyatik. A magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék felperesnek újólagos felebbezése folytán 1875-iki február 15-én következő ítéletet hozott: A bpesti kir. ítélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy felperes keresetlevelében állítását, miszerint azon terület, melyet alperes deszkakerítéssel zárt el, közforgalomra szolgáló utczát képezett, nem győzvén be, kereseti kérelmének jogalapját nem isigazolta, és tekintve, hogy a kihallgatott tanuk oly nyilvános gyakorlatot, melynek alapján felperes, alperes mint a kérdéses területnek telekkönyvileg bekebelezett tulajdonosa irányában a kereseti jog gyakorlatába sommás uton visszahelyezhető volna, nem bizonyítanak, ezen okoknál fogva a kir. táblai itilet j ucijucuuagyanao voit. II. A terézvárosi járásbíróság M. Gy. és társai mint Gr. M. alapítványát képviselő felpereseknek B. K. mint az osztr. vasp. t. képviselője és alperes ellen intézett keresetében következőleg itélt: Az igazolás helyadásával a 34244/75. számú bírósági ítélet hatályon kivül helyeztetik s igazolt felperes illetve felperesi alapítvány alapkeresetével elutasittatik. Indokok: Tekintve az igazolást annak a p. p. r. t. s. 306. §-a nyomán azért kellett helyt adni, s ehhez mérten az alap-ítéletet hatályon kivül helyezni, mert stb. Áttérve az ügy érdemére, annak megjegyzésével, hogy sommás visszahelyezési perben a tulajdonjog kérdésének megvitatása a per tárgyát nem képezheti ugyan, jelen esetben azonban nem is a tulajdonjog bíróilag való megállapítása, hanem a vitatott használat jogossága s illetve a foglalás jogtalanságának megbirálhatása czéljából, a használatnak visszaadatni kért ut tulajdonosa, annak kiléte a közbevetett tagadások folytán rövid uton tisztába hozható nem lévén, a becsatol: okmányok s tervrajzok nyomán szakértők által volt megjelelendő, habár honi törvényeink (1802 1 22. és 1807 : 13.) szerint a sommás visszahelyezési keresetek alapját az egy éves használat képezi, s habár alperesi részről a használatnak visszaadatni kért ut felperes által történt egy évi háborítatlan használata beismertetik, miután az alapkereset annak szövege szerint birtokháboritás alapján visszahelyezést tárgyaz, birtokháboritás azonban jogszerű birtokot s jogszerűtlen háboritást és illetve foglalást feltételez, miután továbbá felperes kétségtelen birtoka nem háboríttatott s a kereset tulajdonképen nem birtok-, hanem dologbani birtokjog, jelen esetben telki illetve nem szolgalmijog, melynek megszerzése nem is állíttatott, — állítólagos háboritásán alapuló visszahelyezést czéloz; miután továbbá csak jogszerű cselekmények szülhetnek jogot, s ebből folyólag az egy éves használat is csak az esetben vonhat maga után jogszerzést, ha eme használat jogos alapon nyugszik, egyszerű jogtalan foglalás azt meg nem állapithatván ; miután végül a kifejtettek különösön a szakértők felperes részről alap nélkül s így indokolatlanul megtámadott egybehangzó véleményes nyilatkozatából kétségtelenül kitűnik, hogy a használat alól elvont ut igazoló alperes társulat korlátlan tulajdonát képezi, felperes pedig azt, hogy eme utat szerződés, egyszerű átengedés, vagy más czimen jogosan használta volna, nem igazolta, s alperes társulat az ut elzárása által csak is korlátlan tulajdonában gyökerező jogával élt, és igy jogtalan foglalónak vagy háboritónak egyáltalán nem tekintethetik, ugyanazért igazolt felperest alapkeresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla következő ítéletet hozott: Az elsőbirósági itéletnekaz igazolást megengedő része ellen beadott felebbezés hivatalból visszautasittatik, a mennyiben pedig felperes sommás visszahelyezési keresetével elutasittatott, az elsőbiróságítélete megváltoztatik, és felperes a rákosi 360. 361. 362. 363. 364. 365. 366. és 367. számú telkeiről az osztrák államvasút szomszédságában elvonuló és a vasúti vonalon fekvő birtokaira vezető utak megháborított használatába visszahelyeztetik, köteleztetvén alperes vasuttársulat 8 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt az ut használatát akadályozó kerítést eltávolítani. Indokok: Az elsőbirósági ítélet felebbezett azon részében, mely által felperes sommás visszahelyezési keresetétől elutasittatott, megváltoztatandó és felperes a kérdés alatti útnak használatába visszahelyezendő volt, mert az alperes vasúti társulat beismerte, hogy a peres utat a felperesi kereset beadását megelőzőleg néhány hónappal kerítéssel elzárta, továbbá beismerte, hogy az útnak elkerítése előtt, annak felperes egy év és egy napig háborítatlan használatában volt, a kérdéses kerítés által pedig ezen használatban akadályoztatok ; mert alperesnek ezen beismerései folytán a birtokháboritás ténye megállapítandó volt, miután az 1802—22, és 1807—13 t.-cz. szerint sommás visszahelyezési kereseteknél az egy évi békés birtoklás, avagy használaton kivül csak az önhatalmú tény általi megháboritás igazolandó, a birtoklás illetve használat jogossága, tulajdoni s egyéb jogi kérdések megvitatásainak s annál kevésbbé ) elbírálásának helye nincs, és mert végre alperes maga Sem állHulla, liog^ & pcroo utunk elzárását hatósági utasítás, avagy bírósági közbenjárás mellett eszközölte, e nélkül pedig az egy év és egy napi békés használat után az útnak elkerítése önhatalmú ténynek veendő, melyre alperes társulat sem a 3. szám alatt csatolt miniszteri rendelet, sem a 4. szám alatti rendtartás által fel nem jogosíttatott. A magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék alperes felebbezése folytán 1876. évi deczember hó 21-ikén következő ítéletet hozott: A budapasti kir. ítélőtábla felebbezett itéleteindokainál fogva helyben h a g y a t i k. III. j A m. kir. Curia mint semmitőszék V. közj ségnek az osztr. áll. vasp. társaság ellen a vasút melletti átjárás nyitva tartása és a lépcsőzetnek helyreállítása iráut folyamatba tett sommás visszahelyezési perében a b.-gyarmati kir. jbiróság által 1873. aug. 4-én 6706. sz. a. hozott marasztaló ítélet ellen alp. részéről beadott felebbezésnek érdemleges elintézése előtt a pesti kir. itélő tábla által f. é. febr. 21-én 3964. sz. a. hivatalból észrevett semmiségi esetet 1874. april 22-én tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, a kir. járásbíróságnak ez ügybeni egész eljárását a hozott Ítélettel együtt a prts 297. §. 2. pontja alapján a 304. §. alkalmazásával hivatalból megsemmisítette : mert az 1868. 55. t.-cz. 13., 23. és 29. §-ai határozottan rendelkeznek arról, hogy a vasutak körül szükséges utak és átjárások a kisajátítás tárgyai s mindezek a tervben a kisajátítási bizottságok által eleve kitüntetendők, ugy az ez iránt felmerült kérdések is szükség esetében az eljáró bizottság által a 27. §. értelmében meghatározandók, mi ellen a 29. §. értelmében a felfolyamodás a közlekedési miniszterhez terjesztendő fel, mert ezen felül a köziekédési minisztérium 1868. évi július 8-án kelt renj deletének X. §-ában, nevezetesen e)ésd) betűk alatt I a közutak, hidak és ösvények helyreállítása vagy ! elzárása iránti intézkedések szabatosan körülirvák