Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 1. szám - Az iparvédjegyek körüli hamisítások jogi kérdése

annyira exact, mert ez a csaláshoz csak a következő attribútumokat kívánja: a nyerészkedési szándékot és más vagyonának megkárosítását hamis előadásokkal vagy való dolgok és tények eltorzitásával okozott tévedésbe ejtés által. Itt tehát harmadik egyén javáról szó sincs, a jogellenesség sincs kikötve a csolekedetben, mint a német birodalmi büntető-törvénykönyvben. Külön felsoroltatik azonban a német codexben az okmány-hamisítás is, és e fejezetben az okmány-fogalom egy egész csomó commentár által annyira kibővittetett, hogy még a fákba az erdészek által bevágott jelek is okmányoknak kereszteltettek, de sőt a rovások, határjelek, vizállás-jelek s magánbélyegek utánzása is. Ennyire kitágulván a fogalom, bizonyos, hogy a német büntető praxis a védjegyek utánzását is a hamisifások keretébe véli foglaltnak. Tény tehát, hogy a védjegyek utánzása hamisításnak avagy csalásnak vélelmeztetik, mert ámbár a törvények sohasem használják ez esetre a »hamisitás« vagy >csalás* kifejezését, a vagyon elleni kihágásoknál még sem sorolják fel a védjegyek körüli hamisítást, s így e tényt egyenesen a büntettek közé sorozzák. Miben áll azonban a védjegyek hamisítása ? A szabad verseny ellenségei, a haszonlesés és nyerészkedési vágy által ösztönöztetve, lassankint keresztülvitték azt, hogy a kormányok gyártmányaiknak és kézmüveiknek szabadalmakat juttattak. E szabadalom két előnynyel járt egybekapcsolva: a közönség t. i. már magánál a szabadalomnál fogva jobbnak találta az árut, s az áru nagyobb keletnek örvendett egyrészt, de másrészt senki sem versenyezhetett vele a szabadalmazott áru tekintetében, mert a versenyző ellen a hatóság erélyes rendszabályokat alkalmazhatott. Ily rendszabályok az áruk lefoglalása, a gépek és a bélyegek elkobzása, mi által gyakran az ezen eljárás által érintett kereskedő vagy iparos kára ezerekre emelkedett. A szabadalmak lényege, mint mindenütt, ugy az ipar terén sem felel meg a jogi felfogásnak. A jog szempontjából mindenki szabad akaratát követheti cselekedeteiben, amennyiben ezek által sem az állam jogi tekintélye, sem az egyes élete, egészsége, vagyona vagy becsülete kárt nem szenved. A mely törvény e maximát nem követi, az többé nem igazságügyi, de administrativ avagy rendőri törvény, vagyis jobban mondva: oly rendszabály, mely nem áll jogi bázison. Ezzel nem azt kivánom mondani, hogy az administrativ törvények az állampolgárok által tiszteletben nem tartandók, mert mihelyest a törvény meghozatott, az mindenkit kötelez is ; de igenis azt, hogy e törvények bővebb megbeszélése és alaposabb megbirálása máralehető reformok keresztülvitele szempontjából is szükséges. Honunkban különösen szükséges egy ujabb védjegytörvény, mert a mostan uralkodó egyik főtényezője a magyar ipar tönkremenetelének. A védjegy a kereskedelmi kamarák jegyzékébe van iktatva, s ez már megadja neki kiváltságát az utánzók ellen, kiket az utánzásra következő indokok késztetnek: 1. A verseny vágy, mely, miután a közönség minden áron idegen, külföldi terméket kiván, saját termékét látja el az idegen bélyeggel, hogy a termék elárusittathassék. 2. A nyerészkedési vágy, mely anyagi előnyt kiván magának szerezni; ez azonban nincs egybefoglalva a kárositási szándékkal is, mely szándék a csalás vagy hamisítás tényálladékához elmaradhatatlanul szükséges. Tagadhatatlanul fenforog minden védjegyutánzásnál a tévesztés. Kárositási szándék kisebb-nagyobb mértékben jelen van már a nyerészkedési szándékban is, de maga a szándék még nem bűntett; szükséges, hogy a kár maga a cselekvő alany, illetőleg a bűntény alanya által okoztassék, nem pedig egy harmadik egyén közbenjövetele által. A védjegyek körüli utánzási büntettek tehát vagy azt is czélozzák, hogy rászedessék a vevő, kinek roszabb termék adatik a vélt jó termék helyett a jó termék árán, vagy egyedül azt, hogy az utánzó áruja is örvendjen keresletnek, habár olcsóbb ár mellett is. Ugyanazért nézetem szerint a védjegyek utánzása csak akkor fog tekintethetni bűntettnek, ha maga a vevő kára áll elő. Ha csak a versenyzőnek van kára, mert talán vevői maradtak el, ez egyébnek mint kihágásnak nem tekinthető s erre jogosan kisebb pénzbirságon kivül más büntetés nem szabható. Nézetem szerint következő megkülönböztetések tartandók szem előtt a védjegyutánzásoknál, úgymint: 1. vajon a vádló maga a versenytárs-e avagy a vevők egyike, 2. a védjegyes és az utánzott védjegyű áru minősége, 3. a védjegy s az utánzott védjegy alakja, s 4. a védjegyes és hamis védjegyű áru ára, 5. a netaláni kár mennyisége. A fenyitő eljárásban lelkiismere tes megbirálhatás végett mindig tekintetbe veendő a vádló, mert tény, hogy alantabb műveltségi fokon álló emberek bárkit meggondolatlanul a legsúlyosabb váddal is illethetnek; ide- j járul még a műveletlen emberekben minden mértéken felül kifejlődött bosszúvágy s kenyéririgység. A criminál-statisztika csodálandó eredményeket mutat a hamis vádak tekintetében. A hamis váddal vádolt s ezért vizsgálat alá került egyéneknek legnagyobb része nő volt, egy kisebb rész esik a teljesen műveletlen emberekre. A többiekre vonatkozólag kimutatás nem létezik, de bátran fel lehet tételezni, hogy a hátramaradtak bizony ára kenyéririgy ség, vetélykedés vagy versenydüh miatt emelték vádjaikat. Ugyanazért — ha nem, mint fájdalom, történik — administrativ capacitások, de birák ítélnének a védjegyutánzások felett, mindenekelőtt a vádló személyisége iránt kellene tisztában lenni a bírónak, és pedig azon esetben, ha a vádló maga a védjegyes áru birtokosa lenne, más eljárást kellene alkalmazni, mint azon esetben, midőn a vádlóvalamely harmadik személy, ki azt állítaná, hogy az utánzott védjegyű áru által megcsalatott. Az első esetben a vád aljas kenyéririgység folyománya lévén, csak azon esetben kellene nézetem szerint vádlott ellen a vizsgálatot elrendelni, ha bizonyos praeclusiv terminus alatt magánfelek is jelentkeznének, kik magukat károsodottnak vallanák. Ha ez nem történnék, a vád hivatalból elutasítandó s a vádló fél érzékeny pénzbirságban lenne elmarasztalandó. Ez eljárást a szabad verseny szempontjából helyeselni kell, mert ha valaki a védjegyes áruhoz hasonlót gyárthat, ez épen érdeme az illetőnek. Ha a védjegybirtokos vevőket vesztene, ez ép oly természetes eredmény, mint hogy a vasutak behozatala által a fuvarosok kenyerüket vesztették. Hány munkás kezet tettek tönkre a gépek, hány családot vittek a legsúlyosabb nyomorba a gőz használata által okozott erőmegtakaritások? E tekintetben az állam nem védhet senkit. Mindenki boldoguljon, a hogy tud. Másként áll a dolog ott, hol a vádló a versenytárstól különböző egyén; mert itt azon lehetség forog fen, hogy valaki a védjegyes áru által talán megcsalatott. Itt tehát a vizsgálat a vádlott ellen azonnal elrendelendő. A vizsgálat kötelessége lenne mindenekelőtt a fentebb előadottak szerint mindkét árut összehasonlítani, s ha kiderülne, hogy vádlott áruja ép oly jó, mint a versenytársé, ezen körülményt kiemelni. Kiderülhet az is, hogy az utánzott védjegyű áru egészségellenes, ártalmas vagy használhatatlan avagy hogy minden belértéken felül drágán adatik el. Mindez súlyosbítaná a tett beszámítását. Maga a védjegy utánzása nézetem szerint egyszerű kihágásnál egyébnek nem tekinthető. Sőt a német birodalomban az iskolai bizonyítványok, vándorkönyvek és útlevelek hamisítása sem tekintetik egyébnek mint kihágásnak. Megfontolandó azon körülmény, hogy a védjegyek iránt oly vakhit dívik a publikumban, hogy gyakran még a jobb áru gyártója is kénytelen a roszabb áru védjegyét használni, mert különben vevőt nem kap. A védjegy utánzásából még nem következik az sem, hogy a védjegyutánzó a gyártmányára vonatkozó szerzőségét valóban megtagadja. S ha szerzőségét elismeré, ugy a csalás és a hamisítás főkelléke, a tévesztés fogalma, teljesen hiányzik s a kihágás tényálladéka is csak alig-alig vau helyreállítva. Mindazonáltal súlyosbító körülménynek tekintendő a kihágás megbirálásában már rendőri okokból is, ha aláírások utánzása, álpecsétkészités vagy magánbélyeg utánzása forog fen, annál is inkább, mert ily kihágásból másnemű vétségek és büntettek is keletkezhetnek. Ellenben egy csillag vagy egy kerékjegy, stb. eféle jegy utánzása annál enyhébben bírálandó meg, miután arról, hogy ily alakú jegy valamely kereskededelmi kamaránál deponálva van, senki tudomással birni nem tartozik s ily eseteknél a szándékosságot bebizonyítani épen nem könnyű. Hasonlóképen mentő körülménynek tartandó az, ha valamely utánzat lényegesen és felismerhetőleg különbözik az eredetitől — habár első látásra tán a különbség észre nem vehető is —