Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 13. szám - Az ügyvédrendtartás a gyakorlatban 1. [r.] - Az igazgatósági tagok incompatibilitásának kérdéséhez

ben csak ő szenved hátrányt, tekintettel í arra, hogy a 11. §. szigorú alkalmazása is, szemben a vizsgálati rendszer által neki biztositott kedvezménynyel, sérelmes, de hátrányos all.§-tóli eltérés is, mert utóbb j a jelöltnek azon időköz, mely az egy államvizs a letételétől az első szigorlat letételéig j lefolyt, az ügyvédvizsgáló bizottság által be nem számíttatik. Van ezen fejezetnek még egy szakasza, melynek szószerinti alkalmazása, a jelöltekre nézve a legsérelmesebb lenne, értem a 14. §-t, mely szerint a gyakorlat csak a jelöltek lajstromába történt bevezetéstől számítandó; mert már azon körülmény, hogy a választmányi ülések mikor tartására a jelölt természetszerűen épen semmi befolyást nem gyakorolhat, a felvételi kérvény elintézésének és következve a jegyzékbe vezetésnek időpontját bizonytalanná teszi s igy módja sincsen a jelöltnek, hogy joggyakorlatának ilyszerü félbeszakítása ellen magát megóvja; még flagransabb azonban a sérelem, ha a kamara elutasító határozata ellen felebbezés vettetvén közbe, a legfőbb ítélőszék rendeli el a jelölt felvételét, s ez már most a felvételi kérvény beadása és a legfőbb-itélőszéki határozat közlése közötti időt elveszitené csak azért, mert a felmerült nézetkülönbségeknek elejét nem vehette. Miután e szerint a 14. §. merev alkalmazása ellenkezik a törvény íntentiójával is — mely nem irányult arra, hogy a jelölt minden helyesok nélkül jogaiban oly sérelmet szenvedjen, melynek elejét vennie sem lehet —, a gyakorlatnak kell a bajon segíteni, s tényleg segít is, a mennyiben felvétel esetében a gyakorlat — legalább a budapesti ügyvédi kamaránál — a kérvény beadása napjától számittatván, a lajstromba vezetés is ezen elv szerint eszközöltetik. Az 1874. 34. t.-cz. harmadik fejezete az ügyvédi kamarák szervezetét és hatáskörét tárgyazza; e fejezettel kapcsolatosak különösen az ötödik, hatodik és nyolczadik J fejezet némely rendelkezései is, melyek az f ügyvédek jogai és kötelességeiről, az ügyvédi dijakról és az ügyvédek felelősségéről szólnak, melyekre e szerint már ezúttal kell refiectálnom. Az ötödik fejezet rendelkezései nagy részben az ügyvédi egylet és a minisztérium javaslata értelmében állapíttattak meg, és ezek ellenében a gyakorlatban, legalább eddig, jogosult aggályok nem is merültek fel; a 23. §. utolsó előtti kikezdésének kivitele azonban már eddig is nehézségekbe ütközött, nem ugyan a budapesti ügyvédi kamaránál, mely azt már két ízben alkalmazta, de némely vidéki kamaránál, s minthogy elvi nehézségről van szó, nem hagyhatom érintetlenül a 23. §-nak csakis a törvényben először jelenkező következő passusát: »ha a három év letelte előtt a választmány valamely tagjának helye megürül : a megelőző választásnál viszonylag legtöbb szavazatot nyertek hivandók meg sorrendbent. A választás esélyei tudvalevőleg oly j sokoldalúak, hogy a szavazatok csoportosulása vagy azok iránya iránt sem a vá- j lasztás előtt, sem a választás pillanatában I teljesen biztos vezérfonal nem szerezhető, s | - 103 — habár a tényleg megválasztandók tekintetében, különösen oly testületnél, mint az ügyvédi kar, rendszeriut minden érdekelt fél teljes megnyugvással nézhet a választás elé, nincs kizárva a lehetőség, hogy ott, a hol esetleges helyettesítés alkalmával a kisebbség még oly szétágazó szavazatai is tekintetbe jöhetnek, egy fontos állásba törvény szerint oly egyén léphet, ki sem kartársai általános bizalmát, sem a közbecsülést oly mérvben nem birja, mint azt annak, kit a törvény egy egész kar képviseletével s kartársai feletti bíráskodási joggal ruház fel, okvetlen bírnia kell, Igaz, hogy ha a minden választással járó izgatottság és esetleges pártviszálynak csak az elkerülhetlen szükség esetében kívánt a törvény tért engedni, kellett oly módról gondoskodnia, mely legalább megközelitőleg a közvélemény nyilvánulását képviselje, — miután azonban a törvény felállította helyettesítési módozat —• mint azt a gyakorlat már igazolta — esetleg sokkal több hátránynyal járhat mint a mennyi előnyt nyújt, annak fentartását kívánatosnak nem jelezhetem. A törvény 27. §-a némely lényeges pontokban eltér ugy az ügyvédi egylet mint a minisztérium javaslatától; mig t. i. az első nem csak vagyontalan felek ügyeiben a pártfogó ügyvédeknek kirendelését, hanem a gondnokságokra és csődper ügyel ősegek re is a kamarai tagoknak kijelölését, valamint az ügyvédi költségek és az ügyvédeknek törvényileg megállapított jogai és kötelességei feletti viták első bírósági eldöntését is a választmány hatáskörébe utalta, addig a miniszteri javaslat a szegény védők kirendelésén és az ügyvéd és képviselt fele között, a jutalomdíj iránt felmerülő ügyekben a véleményadás jogán tul nem terjeszkedett, a törvény pedig csakis a szegényvédők kirendelésére jogositotta fel a választmányt — és pedig csak ha ily kirendelésre a biróság által megkerestetik. Lényeges a különbség a három szöveg között, és sajnos, hogy még a miniszteri javaslat sem tartotta szükségesnek az eltérés indokait előadni, s ez által alkalmat nyújtott a törvényhozásnak az ügyvédek legvitálisabb érdekeinek megvédését a kamarák hatásköréből egyszerűen kiküszöbölni, és ezzel az ügyvéd jogainak érvényesítését is esetleg teljesen illusoriussá tenni. Kétségtelen, hogy a gondnoki és csődperügyelői tisztségek szokásos betöltése a méltányos igényeket csak ritkán elégitette ki, s hogy a tiszteletbeli és jövedelmező tisztségek betöltésénél a kívánatos arány nem mindég lett betartva; az e részben nyilvánult jogos panaszok pedig nézetem szerint legjobban az által lettek volna illetve lennének orvosolhatók, ha az ügyvédi kamarák a kijelölési joggal ruháztatnának fel, fenmaradván e mellett a bíróságok kinevezési joga, melynek gyakorlásánál a kamarák kijelölése, hogy ugy mondjam, candidatiója mellett is, a bíróságok elég tág téren mozognának, miután a kijelölés természetszerűen nem esetről-esetre, hanem bizonyos időközökben bizonyos időre s csoportosan előre történnék. A szegény védők kirendelésének a törvényben szabályozott módja, a mellett, hogy a kamarák jogkörét és a közönség előtti tekintélyét csorbitja, csak a felek hátrányára szolgál. Nézzük csak, mit igazol ez irányban a gyakorlat. Az ügyefogyott szegény ember tudván azt, hogy végre is az ügyvédi kamarától kapja a szegényvédőt, el sem képzelheti, hogy ő ilyennek kirendeléséért nem egyenesen oda folyamodjék, a hol kérelme végelintézést nyer, s igy okmányait első sorban a kamarához hozva, részint szóval, részint írásban előterjeszti kérelmét; kérelme itt a törvény szerint teljesíthető nem lévén, azon felvilágosítással utasittatik a bíróságokhoz, hogy majd ha ezek a kamarát megkeresik, részére a szegényvédő ki fog rendeltetni. A szegény ember ugyan nem érti az elutasitás indokát, s nem tudja felfogni, hogy ily egyszerű kérdésben miért degredáltattak a kamarák mintegy a bíróságok határozatainak egyszerű végrehajtóivá, — de végre mit tegyen, ha czélt akar érni: jelentkezik a bíróságnál, mely legjobb esetben jegyzőkönyvet vévén fel vele, melyben a kérelmező fél vagyontalanságát —a becsatolt szegénységi bizonyítvány alapján j — constatálja, legtöbbször ezen jegyző| könyvet egyszerűen >illetékes elintézés véj gett« átteszi a kamarához, vagy a jegyzőkönyv alapján, helyét látván a szegény védelemnek, a pártfogó ügyvéd személyének megnevezése végett a kamarát egyszerűen átiratilag megkeresi. Ezzel napok, sőt hetek múlnak el — bizonyára nem a fél előnyére, a ki nehezen is fog az ily intézkedésre dicsénekeket zengeni. Sajátságos, hogy midőn a törvény mindjárt a következő 28. §-ban akként 1 rendelkezik, hogy » vagyontalan perlekedők I részére pártfogó ügyvéd kirendelése esetéJ ben a választmány határoz a felett: ha a • kijelölt ügyvéd személye ellen a folyamodó félnek lenne kifogása, valamint, ha a kije! lölt ügyvéd az 50. §. értelmében magát a képviselet alól felmentetni kéri« — sőt hogy »ha a kirendelt ügyvéd areájabizott képviseletet elvállalni vonakodik, vagy hanyagul viszi, a választmány ellene fegyelmileg jár el és szükség esetében az ő költségére más ügyvédet bizhat meg a képvi| selettel«, sajátságos, mondom, hogy ily { rendelkezések mellett a magyar ügyvédi | kamarákban nem találtatott annyi garantia, mint például az ausztriai kamarákban, hogy azt: vajon szegény védelemnek egyáltalán van-e helye, önmaguk is el fogják bírálhatni. íme ismét egy jele az indokolatlan bi;j zalmatlanságnak. Dr. Siegmimd Vilmos. Az igazgatósági tagok incompatibilitásának kérdéséhez. (Dr. N. S.) Kereskedelmi törvényünk értelmében a részvénytársaság ügyeit az igazgatóság intézi (182. §.), tagjai a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezetendők (184. §.), hatóságok és harmadik -személyek irányában a részvénytársaságot az igazgató-