Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 12. szám - A részvényes jogai szemben az igazgatóság felelősségével

— 98 felfüggesztett vagy az ügyvédség gyakorlatától "Végkép eltiltott ügyvéd feleinek érdekei a 37. §. alapján meg nem védhetők, bár ily védelemért — mint azt a Budapesten előfordult két eclatans eset igazolta — ugy az ügyvéd hozzátartozói, mint az ügyvéd felei első sorban a kamarát keresik meg, mely a kérelemnek eleget nem tehet, s igy a felekben, kik már a törvény 66-ik §-a által eléggé megbénítva látják a kamarák hatáskörét, maga az ügyvédrendtartás létjoga iránt kételyt támaszt; az ily kételyek pedig sem az intézménynek, sem a közön- I ségnek nem válnak előnyére. A 48. és 58. §§. ellenében már első évi jelentésünkben kifejeztük aggályainkat; sajnos, hogy ez irányban aggályaink csak fokozódtak, mert habár a bírósági gyakorlat a 48. §. homályos szerkezetéből folyó bajokon néha oly magyarázat által segit, hogy az ügyvédet feljogosítja a behajtott • pénzből legalább a megítélt költségeket levonni, I — az 1874. 34. t.-cz. 58. §. félretételével pedig az | 1868. 54. t.-cz. 93. §. alapján megállapítja az ille- i tőséget különösen akkor, midőn egy keresetben I részint több különböző bíróság által megállapított, j részint még meg nem állapított költségek követeltetnek, s az alperes különben is személyes keresetekben a biróság illetősége alá tartozik; mindamellett ezen szórványos eltérések a meglevő bajt nem orvosolhatják, sőt azt azon esetekben, midőn az eltéréseknek hely nem adatik, csak sérelmesebbé teszik; minélfogva nyomatékosan ismételjük, a mit mult évi jelentésünkben e részben hangsúlyoztunk, hogy t. i. » Meggyőződésünk szerint az ügyvéd és fél között a költségek tekintetében felmerülő viták az ügyvédi kamarák választmányai által leggyorsabban s legilletékesebben intéztetnének el, s az ebbeli határozatoknak a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék által lehető felülvizsgálása bizonyára a legtulzottabb aggályokat is elfojtaná. Ha azonban az ügyvédi kar teljes autonómiájának decretálása még most is oly veszélyesnek látszanék, mint amilyennek az az ügyvédrendtartás alkotásakor feltűnt, akkor legalább az 58. §. illetőségi szabályzatának a törv. rendtartás 93. §. k) pontjával összhangzásba hozatala, illetve ezen pontnak az 58. §. keretébe illesztése iránt nyilvánuló közóhajt teljesen jogosultnak tartjuk, a mint másrészről méltányos és jogosnak találjuk azon országszerte hangzó kívánalmat is, miszerint a törvény 48. §-a akként módosittassék, hogy az ügyvédnek a felei ügyében behajtott pénzre és értékre visszatartási joga legyen költségei s munkadijai erejéig, melyet akként érvényesíthessen, hogy azon összeget, melyre költségei s munkadijai rúgnak, elsőbbségi, illetve zálogjogának fentartásával követelése végmegállapitásáig bírói kézbe tehesse le, s csak a felesleget legyen köteles a félnek kiadni«. A törvény 50. és 51. §§-ai taxatíve felsorolván azon eseteket, melyekben az ügyvéd vagyontalan felek képviseletét vagy a gondnokság elvállalását megtagadhatja, oly hézagot mutat fel, melyet addig is, mig a törvény maga módosittatik, a gyakorlatnak kellett és kell kitöltenie; a képviselet alól ugyanis okvetlenül felmentendő az oly pártfogó ügyvéd, ki igazolja, hogy képviseltje mások jogainak kijátszását czélozza, vagy hogy világosan igazságtalan ügy vitelére lett kirendelve ; mert ha az ügyvéd általában a 47. és 69-ik §§. értelmében ily ügyek vitelétől a fegyelmi eljárás különbeni alkalmazásának terhe alatt eltiltatik, nem lehet a pártfogó ügyvédet különösen fegyelmi vétség elkövetésére szorítani, pedig az 50. és 51. §§. jelenlegi szerkezete ezt magával hozná, ha a kamarák a betűhöz ragaszkodnának. A 66-ik §. tekintetében mult évi jelentésünkben elmondottak egy ujabb év leforgása alatt tett tapasztalatok által ujabb támogatást nyertek ; az ügyfelek ugyanis fel sem foghatván, hogy ha panaszaikban visszatartott ügyiratok vagy pénzről van szó, az ily panaszokat miért nem intézhetnék el a kamarák, az ily panaszokat is majdnem kivétel nélkül a kamarákhoz adják be s kimutatásaink számadatai igazolják, hogy a beadott panaszok illetve több mint V* része ily feljelentéseket tartalmaznak ; hogy ily panaszoknak a 44., 46. és 48. §§. illetve a 66-ik §. alapján elutasítása a kamaráknak tekintélyét a közönség előtt nem emelheti, az kétségtelen, a mint kétségtelen az is, hogy & kamarák két évi működése az illetőségi körnek ezen megszorítását teljesen indokolatlannak tüntette fel. A törvénynek a fegyelmi eljárást tárgyazó 9-ik fejezetére nézve általában a tapasztalat azt igazolta, hogy még a legcsekélyebb és legegyszerűbb kérdések elintézésénél is megkívánt számos alakszerűség, felesleges és hosszas Írásbeli szóváltások, közbeszóló határozatok s azok ellen megengedett felebbezések által az eljárás oly hosszadalmas, hogy többnyire vagy az ügyvédek sérelmét, vagy a felek elégületlenségét eredményezi, a menynyiben az előbbiek ártatlanságuk azonnali kiderítésében gátoltatnak, az utóbbiak pedig hónapok múlva hozott, bár még oly igazságos Ítéletek által bajaikat orvosolva nem látják, sőt hajlandóbbak ügyeiket elejteni, sem hogy oly hosszadalmas procedúrának tegyék ki magukat, melynek indokát a kartársi tekintetekben s nem a törvényszabta alakszerűségek nehézkességeiben keresik. Hogy a fegyelmi eljárás kellő eredményre vezessen s egyrészt ott, a hol a megfenyités szüksége forog fen, az beható vizsgálat után ugyan, de kellő gyorsasággal következzék be, másrészt pedig ott, hol az ügyvéd alaptalan megtámadásnak van kitéve, ne legyen kénytelen az evvel járó kellemetlenségeket hosszabb időn át tűrni, okvetlen szükséges a 9-ik fejezetet akként módosítani, hogy az eljárás formái lehetőleg egyszerüsittessenek, a gyakorlat által feltüntetett bajok és akadályok elhárittassauak, az eljárásban szabadabb mozgás engedtessék és általában mellőztessenek oly intézkedések, melyek az ügyvédség iránti indokolatlan bizalmatlanság kifolyásai s egyszersmind mind az ügyvédi kar, mind a közönség hátrányára a törvény üdvös és kielégítő hatását gátolják. Nem tartozván ezen jelentés keretébe a szükségeseknek jelzett módosítások részleteire kiterjeszkedni, csak nagy vonásokban vázoltuk a törvény ezen fejezetének hiányait és egyes szakaszaiból csak a következőket emeljük ki tüzetesebben: A törvény 94-ik §-a nélkülözi a belső indokoltságot ; mert mig azon esetben, midőn hoszasabb vizsgálat után derül ki az ügyvédnek ártatlansága, alkalmat nyújt az alaptalanul vádaskodó megbüntetésére, addig lehetetlenné teszi ezt azon esetben, midőn a vád alaptalansága már az első tekintetre kétségtelen, — sőt az alaptalanul vádaskodók megbüntetése teljesen illusoriussá válik az által, hogy a kamarák lelkiismeretesen akarván eljárni, csak akkor kerül az ügy végtárgyalásra, ha a panaszlott vétkessége iránt majdnem bizonyosság létezik; pedig ha az ügyvédi kar érdekében megkövetelhető, hogy a panaszlott ügyvédek, ha vétkesek, bűnhődjenek, ugy ismét az ügyvédi kar minden egyes tagjának reputatiója megkívánja, hogy a megtámadottnak módja legyen a hamis vádaskodót vagy rágalmazót felelősségre vonni akkor is, ha az ügy a végtárgyalás stádiumába csak azért nem léphetett, mivel a panaszlottnak nyilatkozata alapján a fegyelmi eljárásnak helye nem találtatott, mert az ügyvéd neve ez esetben is méltatlanul meghurczoltatott s védelme neki esetleg tetemes költségébe is került. A 105-ik §. egy lényeges hiányban szenved, s ez az, hogy a felfüggesztést a vád alá helyezési határozat jogerejüségéhez világosan nem köti; a kamarák e szerint kényszerítve vannak azon a törvényben nyíltan ki nem fejezett, de viszonyaink által teljesen indokolt és a hivatolt szakaszban egyenesen ki nem zárt intézkedésre, hogy mindaddig, mig a vád alá helyezési határozat jogerőre emelkedéséről meg nem győződnek, a felfüggesztést ujabb időben el nem rendelik, és pedig tekintettel arra, hogy a vádhatározatok a lelső bíróságok által mily gyakran megszüntettetnek tényálladék hiányában, s hogy e szerint mily méltatlan s igazságtalan lenne egy ügyvéd állását alapjában megingatni egy első bíróságnak még nem jogerejü, talán téves vagy felületes hatátozata alapján. Hogy különben egy elsőbirósági határozat már a felfüggesztés elrendelése nélkül is mily súlyos hatású lehet, azt egy flagrans eset igazolja. A budapesti ügyvédi kamara egyik tagja »bélyeglopássak vádoltatván, ellene az első biróság által a vizsgálati fogság 1876. ápril hóban elrendeltetett és vádlott tényleg le is lett tartóz. tátva; a legfőbb itélőszéknek 1876. augusztus haI vában kelt ítéletével pedig vádlott tár gyí tényá 11 a d é k hiányából felmentetett, mert a mint ez ítélet indokai mondják: »elhasznált bélyegjegyek gyűjtése tiltott cselekmény nem lévén, csak ujabb — és a fenforgó esetben nem igazolt — felhasználtatásuk képezne bélyegcsonkitásí, melynek törvényszerű megtorlása azonban még ha bizonyitva lenne is, — a mint nincsen — nem a büntető, hanem a jövedé k-k ihágási biróság illetőségéhez tartozik; miután pedig még a bélyegletépés ténye sem igazolható vádlott ellen, ennélfogva ez ezen ország minden polgárára egyaránt kiterjesztett 1-ső rész 9-ik czime ellenére személyében letartóztatott és minden helyesok n é 1 k ü 1 e g y n e g y e d éven tul fogva tartott N. N-t ezen tényuyel gyanúsítani vagy épen vádolni sem törvényszerűen sem erkölcsileg nem lehet« ! S ily körülmények között, midőn az elsőbiróságok egynémelyike még a személyes szabadság jogtalan megsértésétől sem riad vissza, az elsőbiróság vád alá helyezési határozata önmagában elégségés legyen az ügyvédi gyakorlat felfüggesztésére ?! Nem hiszszük, hogy egy kamara is hajlandó volna az 1874. 34. t.-cz. 105-ik §-a pontját igy értelmezni. (A jelentésnek az általános jogfejlődésre vonatkozó részét már a 9. számban közöltük). Az ügyrédi kamarákból. A budapesti ügyvédi kamara évi közgyűlése. 1877. martius 19-én. A budapesti ügyvédi kamara helyiségei a kitűzött időre a zsúfolásig megteltek ügyvédekkel. Elnök F u n t á k Sándor üdvözülvén az egybegyűlteket, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Nóvák Sándor és Dr. Dell' Adami Rezső kamarai tagokat kéri fel. A választmány évi jelentése felolvasottnak tekintetvén, tudomásul vétetett. Morlin Imre pénztárnok előterjeszti a mult évi pénzkezelés eredményéről szóló jelentést, melynek kapcsában azon indítványt teszi, hogy a fenmaradt 600 frt a tartalék-alapra fordittassék. Ennek ellenében több oldalról azon vélemény nyert kifejezést, hogy a kérdéses összeg inkább egyes szegényebb sorsú ügyvédek közt osztassék fel. Dr. fi e 1 d Kálmán utal arra, hogy egy tartalék-alap alkotása, melynek kamataiból a kamara kiadásai volnának fedezendők. annál kívánatosabb, minél sürgetőbben lép fel azon kívánság, hogy a meglehetős nagy tagsági díj leszállittassék. Erre a számadásról szóló jelentés tudomásul vétetett, a fenmaradt összeg pedig mint tartalékalap a legközelebbi években a kamara kiadásainak fedezésére fog fordíttatni. A jövő évi költségvetés előirányzata, melyet alább közlünk, tételenkint felolvastatván, ennek kapcsán több tételnél hosszú vita fejlődött. Polonyi Géza drágának tartja a 2060 frtos lakást és utasíttatni kívánja a választmányt, hogy azt felmondván, olcsóbbat keressen. Elnök felvilágosításul megjegyzi, hogy a kamara megalakulása alkalmával ezen lakásnál olcsóbb és alkalmasabb nem találtatván, a közgyűlés jóváhagyásával megköttetett a házi úrral a szerződés, és az csak 18 78. novemberben jár le. Feleslegesnek tartja tehát, hogy a közgyűlés utasítást adjon a választmánynak a lakásra nézve, minthogy akkor, midőn a bérszerződés lejár, már uj választmány fog működni, melynek még mindig lesz ideje, ha netalán az akkori közgyűlés ez irányban utasítást adna neki, annak megfelelően járni el. Miután még többen szóltak a kérdéshez, a közgyűlés napirendre tért a felett és elfogadta az előirányzott összeget. Az irodai személyzet fizetésére előirányzott tételnél Morlin Imre pénztárnok előterjeszti az irodában alkalmazott két irodatiszt abbeli kérvényét, hogy 600 frtnyi fizetésök 150 frt évi lakbérrel kiegészíttessék, — mit a közgyűlés elfogad. A titkár tiszteletdiját Polonyi Géza nem 2000, hanem 1000 írtban kívánja megállapittatm ; el kell ugyan ismerni, hogy a titkár a legnagyobb pontossággal és gonddal jár el a reá ruházott hatáskörben, de a mostani szük viszonyok