Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 28. szám

setétől elmozdittatik és az 1860. évi nov. 21-én másodrendű alperesnél történt foglalás a maga épségében fenntartatik. A perköltségek szintén kölcsönösen megszüntetnek. Végre felperesi ügyvéd idősbb Huszka Mihály felebbezésének 8-ik lápján a bírói tekintélyt és a bíróságot mélyen sértő azon kifejezéséért, melyekkel az elsőbiróság Ítéletét az igazságszolgáltatás gunyjával, a társadalmi törvények arczulcsapásával, a törvényelőtti egyenlőség lábbal tiprásávali bűntetteket rejtegető spanyolfalnak bélyegzi, sőt azt felségsértésnek és istenkáromlásnak állítani merészkedik, 100 frtnyi, hivatalból behajtandó nyelvváltsági birság megfizetésére ítéltetik; egyszersmind a fentebbi szavak bírói tollal a felebbezésből kitöröltetni rendeltetnek.

Indokok. Mert felperes a jelen újított perben bizonyítékot mutatott fel arra nézve, hogy a végrehajtást szenvedő, a második rendű alperesnél levő örökségéből követelésére nézve felperest előbb kötelezte kielégíteni, mintsem az alapperbeli okmányok szerint ezen követelését elsőrendű alperes, Jakabffy Pálra átruházta.

Mert: habár az újított perben elsőrendű alperes a felperes okmányának hitelességét kétségbevonta, annak valóságát az az elsőrendű alperes követelése előtt való fennállását és érvényesítést minden kétségen kívül helyezi a becsatolt közokirat, mely szerint a felperesi követelés a kérdéses örökségből az alapperben mellékelt igénylő elsőrendű alperes részére történt átadásnál már előbb biróilag letiltatott; hogy pedig ezen letiltás az 1857. évi augusztus 17-én létrejött és a legutóbbi tárgyaláskor felperes által csatolt osztályos egyezség tárgyát képezte, az kitűnik ezen tárgyaláson felperes által előadottakból, melyre vonatkozó ténybeli állítás annálfogva, hogy a királyi tábla feloldó végzése folytán elsőrendű alperes is a tárgyalásra annak idejében szintén megidéztetvén, elsőrendű alperesnek meg nem jelenése és hallgatással mellőzése által a prdtrts 159-ik §-a értelmében a bíróság előtt beismcrtnek volt tekintendő.

Végre habár elsőrendű alperes által az újított perben felmutatott és a végrehajtást szenvedő által kiállított nyilatkozatban az állittatík, hogy az újított perben felmutatott okmány későbben lett kiállítva, ezen állítás teljes bizonyítékot már csak azért sem képezhet, mert a becsatolt okmány aláírását a végrehajtást szenvedő sem tagadja meg, s az igénylő elsőrendű alperes irányában a végrehajtást szenvedő az alapperben felmutatott okmányokban foglalt lekötelezés folytán, minden esetre érdekeltnek tekintendő.

A perköltségeket a bírói határozatok különbözőségnél fogva kellett kölcsönösen megszüntetni.

Felperesi ügyvédnek nyelvváltságban való elmarasztalása a fennálló törvényeken alapul.

Felperes részéről a megítélt nyelvváltsági birság és megszüntetett perköltségre vonatkozólag elsőrendű alperes által azonban az ügy érdemére nézve közbevetett felebbezés folytán a magyar királyi Curia mint legfőbó itélőszék következő végzést hozott:

Miután ujitó felperes jelen pert egyedül a becsatolt okmányok alapján újította meg, a bemutatott egyszerű letiltás pedig, eltekintve attól, hogy az perrendtartásilag előadva nem lett, és hogy annak maga idején foganatba vétele sza- bályszerüleg igazolva nincsen; az alapperbeli Ítélet megváltoztatására elegendő bizonyítékul annál kevésbé szolgálhat, minthogy valamely pénztárnál elrendelt kérdéses letiltás, egy harmadiknál levő követelésre nézve, még azon esetre, ha annak foganatosítása igazolva volna, sem bírhat jogerővel, a másodbirósági végzés, az ügy érdemére nézve megváltoztatatik, s erre vonatkozólag, az eljáró biróság végzése indokolásánál fogva hagyatik helyben.

A nyelvváltsági birságra nézve azonban az érintett másodbirósági végzés, az abban felhozott e részbeni indok alapján, jóváhagyatik.

Ellenben a megszüntetett perköltséget illetőleg, miután e tekintetben az alsó bírósági végzések egybehangzók, két egyforma végzés ellen pedig a tkts 295-ik §-a szerint további felebbezés- nek helye nincsen: a felperes által közbeyetett felebbezés visszautasittatik.

Fegyelmi ügyek nem büntető- hanem polgári tanácsban felülrizsgálandók.

(M. B.) Hivatalos kötelesség megszegése által elkövetett vétséggel vádolt Dr. Schmiedl Henrik megyei járási orvos elleni ügyében a kassai királyi törvényszék következő Ítéletet hozott :

Dr. Schmiedl Henrik szikszói járásbeli orvos, a hivatalos kötelességének megszegése által elkövetett vétségben vétkesnek kimondatik, és azért az 1870. XLII. t. ez. 83-ik §-a értelmében hivatalvesztéssel fenyittetik és tiszti ügyész Juhász Mihály által felszámított 30 frt költség megfizetésében elmarasztaltatik.

Indokok. Mert: Tamás Juliánná és Au- gusztovics Mária tanuk hit alatt tett vallomásuk által beigazolták, miszerint vádlott Schmiedl Henrik, azon betegekhez, kiknek gyógyítása és segélyezése végett hivatott, elmenni vonakodott; ugyanis Tamás Juliánná előadta, hogy férje a járvány idejében megbetegedvén, Schmiedl urat megkérte, látogatná meg beteg férjét, Schmiedl ur azonban reá nem hallgatott és eltávozott. Utóbbi tanú pedig vallotta, miszerint Schmiedl Henrik azon alkalommal, midőn a kertész beteg leányát Pécsy házánál meglátogatta, a községbe lemenni vonakodott és daczára, hogy a lakosok utána ri- mánkodva kiáltoztak, szekérre ült és eltávozott: mert ott, a hol vádlott kénytelen volt a beteghez menni, a beteget csak távolról nézte és ahoz közeledni és azt megvizsgálni nem merte, mint ezt Pecze István, Erdélyi Dániel és Pecze Jánosné hit alatt tett vallomásukkal beigazolták, a mennyiben előadásuk szerint vádlott Pecze Jánoshoz hi- hivatván, csak a pitvarban állott meg, a szobába be nem ment s a nélkül hogy rendelményt irt volna, szó nélkül eltávozott.

Vádlottnak abbeli állítása, hogy ez esetben is csak a lakosság engedetlensége által felingerelve, távozott volna Pecze Jánostól, hivatalbeli kötelességének teljesítése nélkül, a mennyiben ezt is beteges állapotában világos rendelete ellenére nem az ágyon, hanem a földön fekve találta, figyelembe vehető nem volt, mert eltekintve attól, hogy a négy tanú vallomása szerint a beteg határozott kívánsága szerint a földre vetett ágyba fektettetek, ezen eset őt ily embertelen és hivatalos kötelességével ellenkező eljárásra fel nem jogosította, mert vádlott maga mondotta, hogy nem szerencsélteti magát s inkább lemond hivataláról, mintsem magát a veszélynek kitegye, a mint ez igy igazoltatik Kis József, Augusztovits Mária s különösen vádlott saját beösiaerése által is.

A vádlott által beterjesztett tevékenységi kimutatás, miután abban sem julius hó 7-ke, mely utóbbi napra nézve vádlott ellen panasz emeltetett bennfoglalva nincsen, miután vádlott a végtárgyalás folyamán tett bevallása szerint ugyanaz nap Inancsra is utazott s ezen körülmény a tevékenységi kimutatásban bennfoglalva szintén nincsen, s végül, miután vádlott maga bevallotta, hogy azt csak emlékezetből állította össze, hitelesnek nem tekintendő és ezen ügy elbírálásánál figyelembe vehető nem volt; mert végül, miután a fentebbiekhez képest beigazoltatott, miszerint vádlott hivatalos kötelességét épen a legsúlyosabb időben, midőn a járvány által nagy mértékben sújtott nép tőle orvosi segélyét leginkább igényelhette , a leghatározottabb módon megtagadta, nehogy ennek ismétlése, a közérdek legnagyobb veszélyeztetésére s a legszentebb jogok megsértésére , vádlottnak hivatalában való további meghagyása által lehetővé tétessék, vádlott az 1870. 42 t. ez. 83-ik §-a értelmébeni büntetés legmagasabb fokával, a hivatalvesztéssel, fenyi- tendő volt, a mennyiben a biróság jelen esetben éppen a fentebbi okokból az idézett törvény 83-ik §-a szövegében előforduló »ismételve« szótól eltekinteni kívánt, azért, mert vádlottnak hivatalból való elmozdítása, mint fentebb emlittetett, éppen az eshetőleges ismétlés meggátlása végett volt kimondandó.

Vádlott, a mennyiben hivatalos kötelességének megszegése által ezen eljárás megindítására ezen okot szolgáltatta, az azáltal okozott költségekben is elmarasztalandó volt.

Vádlottnak közbevetett felebbezése folytán a pesti királyi Ítélő tábla következőleg ítélt:

— 221 —

Tekintve, hogy a tiszti ügyészi kereset, mindenkor polgári utón elbírálandó, jelen fenyitő eljárás szabályai szerint végtárgyalás utján hozott elsőbirósági ítélet, hivatalból megsemmisittetik és az összes iratok további szabályszerű elintézés végett, illetőségükhöz visszaküldetnek.

Ezen másodbirói ítélet ellen Abaujmegye tiszti ügyésze adván be felebbezést, a magy. királyi Curia mint legfőbb itélőszék következő végzést hozott:

Tekintve, mikép azzal, hogy a jelen tiszti ügyészi kereseti ügyben a vizsgálatot Abaujmegye köztörvónyhatóságának állandó fegyelmi választmánya teljesité s hogy ezen vizsgálat eredménye alapján hozott közgyűlési határozat folytán a tiszti ügyészi kereset a kassai királyi törvényszék, mint e részben illetékes polgári biróság előtt indíttatott meg, az 1870. 42. t. ez. rendeletéinek elég van téve;

tekintve továbbá, hogy a most idézett törvény a tiszti ügyészi kereset letárgyalásánál követendő eljárás alakjára nézve nem rendelkezik, a tiszti ügyész által javaslatba hozott végtárgyalásba pedig a személyesen jelen volt vádlott és ennek védője nem csak beleegyeztek, hanem vádlott érdekében azt határozottan kívánták is;

tekintve végre: hogy a jelen ügyben illetékesen eljáró kassai királyi törvényszék, mint polgári biróság által hozott Ítélet felülvizsgálatára a budapesti magyar királyi ítélő tábla büntető bírósági osztálya nem lehet illetékes:

mindezeknél fogva a budapesti magyar királyi ítélő tábla fenti keletű és számú végzése megsemmittetik és az ügyiratok illetékes eljárás végett a nevezet királyi ítélő tábla polgári osztályához áttétetni rendeltetik.

Temetkezési egylet tagja hátramara- dottainak a biztosítéki összeg még akkor is kifizetendő, ha az illető öngyilkos lett, hacsak az öngyilkosság gátlő okul az egylet szabályaiban felhozva nincs.

(M. B.) Özvegy Steffen Józsefné született Brandtweiner Borbála felperesnek, Franzler János mint a budai ágostai hitvallású temetkezési egylet elnöke és alperes elleni 40 frt és járulékai iránti perében, a budai királyi járásbíróság következőleg ítélt:

Felperes kereseti kérelmével elutasittatik és elmarasztaltatik alperesnek, 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett 6 frt perköltséget megfizetni. A felek képviselői költségei és dijai saját feleik irányában, a felperesi részen 9 frt 20 krban, az alperesin pedig 6 írtban állapíttatnak meg.

Indokok. Felperes beismerésével igazoltatván az, hogy Steffen József, kinek mint az alperes egylet volt tagjának kimúlta alapján köve- teltetik a kereseti összeg, öngyilkosság folytán múlt ki, ennélfogva kellett felperest kereseti kérelmével elutasítani és a perköltségekben marasztalni ; mert habár a becsatolt egyleti alapszabályok világos szavakban nem is tartalmazzák azon megszorítást, hogy az öngyilkosok jogutódai], az elhalálozás alkalmábóli járandóságot nem követelhetik, mégis ez egyrészt a dolog természetében fekszik annyiban, a mennyiben hasonló irányú szerződéseknél a felek mindenkor a természetes és nem szándékosan önmaga által előidézett halált szokták feltételezni, másrészt pedig a kérdéses megszorítás az alapszabályok intézkedéseiből is kivehető, a mennyiben t. i. ezekben az egylet az egyén egészségességét, továbbá azt, hogy korát ne hamisan adja elő, kiköti, végre pedig rendkívüli halálozások esetére rendkívüli pótlékokat is követel a tagoktól, holott pedig Steffen József öngyilkossága által az egylettől még a rendes illetékek befizetését és elvonta az által, hogy természetes halálát be nem várva, magát kivégezte.

Végre pedig felperes ellen szólnak a tárgyalásnál igazolt azon esetek is, melyek hasonló esetekre a halotti járulék kifizetése megtagadását az egylet törvényes szokásául hozták be.

Felperes felebbezése folytán a budapesti királyi ítélő tábla következő itéle tét hozott:

Az eljáró biróság Ítélete, indokainál fogva helyben hagyatik.