Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 28. szám
Érdeklett felperesnek további felebbezóse folytán pedig a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következőleg Ítélt: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával alperes egylet a kereseti 40 írtban ezennel elmara-sztaltatik, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek, az ugyanazon ítéletnek a felek képviselőinek munkadijai megállapítására vonatkozó nem felebbezett része érintetlenül hagyatván. Mert: a szerződő feleknek a szerződés szabván törvényt, és a szerződések törvény szerint szoros értelmezésüek lévén: jól lehet felperes beösmeri, hogy férje néhai Steifen József önmaga vetett véget életének; miután azonban a felek közötti jogviszonyt szabályozó egyleti szabályokban azon okok között, melyeknél fogva valamelyik egyleti tag az egylet irány&bani minden igényeit elveszíti, az öngyilkosság nem foglaltatik; egyébiránt pedig az, hogy felperes néhai férje a fizetéseket, melyek után elhalálozásuk esetén a kereseti 40 írt kifizetendő, pontnsan teljesítette, kétségbe nem vonatott: ugyanazért alperes egylet a kitett kereseti 40 frt fizetésére kötelezendő s mindkét alsóbirósági Ítélet ilyképen megváltoztatandó volt, a perköltségeket az Ítéletek különbözőségénél fogva kellett kölcsönösen megszüntetni. TÖRTÉJÍYJAYASLATOK. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. TÁV. tczikk módosítása iránt. (Dr. Teleszky István, az igazságügyi bizottság előadójának szövegezése szerint.) (Folytatás.) 182. §. Az idézett törvény 410. §-a helyett: Az árverés bevégzése után a végrehajtató bíróság a netáni elsőbbségi bejelentvényeket a jelen törvény 205. §. szerint azonnal tárgyalás alá veszi, s a kielégítési sorrendet megállapítja. Ha elsőbbségi bejelentvények vagy épen nem, vagy nem mindazok részéről adattak be, kik törvény szerint elsőbbségi igényt támaszthatnak, azonban a végrehajtási iratokból tudva van, hogy ugyanazon tárgyakra több végrehajtó nyert zálogjogot : a végrehajtó bíróság a tárgyalásra mindezen érdekletteket hivatalból idézi meg. 183. §. Az idézetttör v é n y 415. §-a helyett: Azon esetekben, midőn valamely ingatlan vagyon vagy valamely dologbani jog átadása képezi a végrehajtás tárgyát, a kiküldött a végrehajtás helyszíni foganatosításának határnapját előre kitűzni, s erről a feleket, ha a marasztaló fél lakása nem tudatnék, perbeli képviselőjét végzésileg értesíteni köteles. 184 §. Az idézett törvény 416. §-a helyett:-a. végrehajtó készpénzbeli követelésének behajtása végett a marasztalt fél ingatlan birtokának függő termésére is vezethet végrehajtást. A függő termés összeírása ezen esetekben az ingóságok foglalására előirt szabályok szerint történik, s a függő termés beszedésére zárgondnok rendelendő. A függő termés beszedése után a zárgondok jelentése alapján a kiküldött a beszedett termést megbecsülteti s az árverés napját kitűzi. Ha maga az ingatlan a függő termés beszedése előtt elárvereztetik, a foglalás hatálytalanná válik. A függő termésre megrendelt végrehajtásnak feljegyzése végett a telekkönyvi hatóság a végrehajtást rendelő bíróság által megkeresendő. A zárgondnok költségei és dijai a végrehajtási költségekhez számíttatnak, és a végrehajtató fél által előlegezendők. Ezeket a zárgondnok kimutatása alapján a kiküldött állapítja meg, s ha ebben a felek vagy a zárgondnok meg nem nyugodnának, 8 nap alatt jogukban áll a kiküldő bíróság általi megállapítást kérni. 185. §. Az idézett törvény 421—424. §§-ai helyett: Ha készpénzbeli követelésért ingatlanokra rendeltetik végrehajtás, a megkeresett telekkönyvi hatóság, a mennyiben telekkönyvi akadály nem forog fenn, a végrehajtási zálogjogot bekeblezteti, s erről úgy a végrehajtást szenvedőt és netaláni tulajdonos társakat értesíti. Ha a végrehajtási zálogjog bekeblezésekor ugyanazon marasztalt fél ellen s ugyanazon ingatlanokra valamely más végrehajtató követelésének behajtása czéljából már végrehajtási eljárás van folyamban, a végrehajtási zálogjog bekeblezését elrendelő végzésben ki kell mondani, hogy a korábbi végrehajtató érdekében folyamban lévő végrehajtási eljárás a későbbi végrehajtató követelésének behajtása végett akkor is megtartandó lesz, ha a korábbi végrehajtató kielégitétettnék s a további lépések foganatosításától elállana, vagy az ő végrehajtási joga bármi okból elenyésznék avagy fel- függesztetnék. Ezen végzésről a felek s a tulajdonos társak, és ha a korábbi végrehajtató érdekében már árverés lett elrendelve, a jelzálogos hitelezők is értesitendők. Ha több végrehajtató követeléséért ugyanazon ingatlanok egy időben kerülnek végrehajtás alá, s a zálogjog bekeblezésekor további lépések még egyik végrehajtató részére sem történtek, kimondandó, miként a további lépések a végrehajtatok érdekében együttesen fognak megtétetni s az árverés-azon végrehajtató beadványára, ki ezt először kéri, valamennyi végrehajtató érdekében elrendelhető. 186. §. Ingatlanok, a mennyiben a törvény szerint egy telekkönyvi jószágtestet képeznek, egészben bocsátandók árverés alá. Ha valamely telekkönyvi jószágtest különböző részletszámok alatt bejegyzett több birtok- darabból áll, az árverés a birtokrészek mindeni- kére egyidejűleg rendeltetik el és foganatosittatik: de a végrehajtatónak, a marasztalt félnek, az érdeklett tulajdonostársaknak és a jelzálogos hitelezőknek jogában áll kérelmezni, hogy az egyes birtókrészletek külön tétessenek ki árverésre. E kérelem felett a telekkönyvi hatóság a körülmények figyelembe vétele mellett az érdeklet- ték meghallgatása nélkül határoz. E kérelmet a végrehajtató az árverési kérvényben, a többi érdeklettek az 1868. LIY. tcz. 431. §-ában megirt határidőben terjeszthetik elő, s tartoznak egyúttal azon adatokat becsatolni, melyek az egyes birtokrészek külön becsértékének megállapítására szükségesek. 187. §. Ha valamely ingatlan jószágra tulajdontárs között csak egynek vagy többnek, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik végrehajtás, azon esetekben, ha az ingatlan természetben felosztható és a végrehajtást szenvedő vagy szen- yendők hányada a jelen törvény 190. §-a szerint megállapítandó becsérték szerint legalább 300 ft becsértéket képvisel, csak ezen hányadot vagy hányadokat lehet árverés alá bocsátani; de ha az ingatlan temészetben feloszthatlan vagy felosztható ugyan, de a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők hányada 300 ft becsértéket nem képvisel, árverés az egész ingatlanságra rendeltetik el. Budapesten fekvő házaknál, ha a végrehajtást szenvedő vagy szenvedők járuléka a jelen törvény 190. §-a szerint megállapítandó becsérték szerint legalább 10,000 ft becsértéket képvisel, csak ezen jutalék- vagy jutalékokra rendeltethetik el az árverés. Midőn az egész birtok árvereztetik, jogában áll a végrehajtás alattnemálló tulaj donostársaknak a végrehajtató követelését beváltani, vagy a közös vagyont az árverésen melyre különösen meghívandók, megvenni. Ha a közös tulajdont a tulajdonostársak közül egy vagy többen vették meg, a vétalár azon hányadát, mely aző járulékuknak megfelel, befizetni nem kötelesek. A befizetett vétalár feloszlatása — 222 — és bekeblezett terhek kitörlése ez esetekben azon módon eszközölendő, mintha csak a többi tulajdonostársak jutaléka bocsáttatott volna árverés alá. 188. §. Ha azonban a közös tulajdonra a végrehajtató követelését megelőzőleg oly tartozás van be- keblezve vagy előjegyezve, mely a végrehajtást szenvedőkön kívül egy vagy több tulajdonostárs jutalékát is terheli: akkor ezek jutaléka is árverés alá bocsátandó. Ha pedig az előző szakasz intézkedése szerint különben is az egész vagyon árvereztetik, akkor ezen tulajdonos társak, ha az ingatlant megvették, a vételárnak az ő jutalékukra eső részét, vagy ebből legalább annyit befizetni kötelesek, a mennyi a közös terhertételből az ő birtokrészükre eső rész kielégítésére szükséges. 189. §. Ha közös vagyon tulajdonjoga határozatlan részekben van a tulajdonostársak nevére írva, a végrehajtás tárgyát pedig nem valamennyi tulajdontárs jutalékát terhelő marasztalási összeg képezi, a végrehajtási zálogjog bekeblezése alkalmával a végrehajtó bíróság az összes érdeklet meghívása mellett jegyzőkönyvi tárgyalást rendel, és a tulajdonjog aránya felett az előterjesztendő bizonyítékok alapján Ítélet által határoz. Ha ellenkező nem bizonyittatik, valamennyi bejegyzett tulajdonostárs hányada egyenlőnek tekintetik; ha pedig valamely elhalt egyénnek házastársa és gyermekei vannak határozatlan részbeni közös tulajdonosokul bejegyezve, az ingatlan fele a házastárs tulajdonának, másik fele pedig egyenlő osztályrészekben a tulajdonosokul bejegyzett gyermekek tulajdonának vélelmeztetik. 190. §. Az ingatlanok becsértékének megállapítására szükséges adatokat a végrehajtató fél az árverési kérvény mellett a bíróságnak bemutatni ‘ köteles. Szőlők becsértékét az állami földadó kétszázszoros összege, földadó alá eső más és házbéradó alá eső ingatlanok becsértékét az évi állam-adó százszoros összege képezi. Házosztály alá eső ingatlanok becsértékét a végrehajtató törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban az e végből a tanács által megbízott közegek által, más helyeken pedig az illető község- elöljáróság két tagja s a községi, illetőleg körjegyző által kiállítandó becslevéllel tartozik igazolni. Az évi adó összege adóhivatali vagy helyhatósági bi- zonyitványnyal igazoltatik. Ezen becsérték rendszerint az ingatlanok s az ettől állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül el nem választható, s az ingatlannal együtt árverezendő tartozékok kikiáltási árát képezi. A tartozékok összeírása és megbecslése rendszerint nem szükséges; a biróság azonban a végrehajtatónak az árverési kérvényben előterjesztésére, ha ennek szükségét látja, megrendelheti, hogy a tartozékok Összeírása* s az ingatlanoknak és tartozékainak helyszíni megbecslése eszközöltessék. — Ezen esetben a becslés az 1868. LIY. tcz. 219. §-a értelmében történik; azon eltéréssel, hogyha valamelyik fél jelen nincsen vagy becsüst választani nem akar, helyette a kiküldött nevez szakértőt. Ha a becsüsök eltérő véleményben vannak, becslésük közepszáma állapittatik meg becsértékül. A királyi kisebb haszonvételek s az úrbéri viszonyból származó jogok az ingatlanokkal együtt elárverezetteknek csak akkor tekintetnek, ha ez az árverést rendelő végzésben világosan kifejezve, s egyszersmind ezen jogok becsértéke a kikiáltási árhoz hozzászámítva van. Ezen jogok becsértékét az évi jövedelmi adó százsoros összege képezi. Egyébként ezen jogok külön és az ingóságokra előirt szabályok szerint vétethetnek végrehajtás alá. A végrehajtást szenvedőnek az 1868. évi LIV. tcz. 431. §-ban előirt határidőig jogában áll a kikiáltási árnak a'saját költségére teljesitettbirói becslés, vagy az utolsó birtokváltozás alkalmával a birtokátirási százalék alapjául szolgáló érték magasabb összegében való megállapítását kérelmezni. A kikiáltási árnak ezen magasabb összegben való megállapítása esetében azonban az árverés újabb hirdetésének helye nincsen; s ha a bir
