Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 15. szám - A mi jogi praxisunk

szintén kényszerneveléssel összekapcsolt börtönbüntetés a középbüntetést képezi, elvesztette volna ama jellegét, ha tartamának minimális határa kiljebb terjesztetik. A vele összekötött szigor, a mint nagyobb mérvű gonoszságot tételez fel, ugy az csakis nagyobb időtartamra alkalmazható, hogy ama szigornak megfelelő eredmény állhasson be, a mely a fokozatos javítási rendszer- és átalakitási törekvésben áll. A csekélyebb idő mellett ugy nem eredményez a szigorú büntetés semmit, a mint a túlhosszu időtartam felvételekor elenyészik a már létrehozott eredmény is, miután az előbbi esetben nem tartathatnak meg azon átmeneti időszakok, a melyek a tettes lelkületének változtával az elbánás tekintetében is szükségkép kell hogy beálljanak, és igy eltávolittassék az, miszerint a legszigorúbb szabadságkorlátozottságból egyszerre a teljes szabadság élvezetébe menjen át s az által az ellentétek következtében ismét uj bűncselekménynek elkövetésére csábíttassék. Az igaz. hogy az ujabbi törvénykönyvek közül egy rész, különösen pedig a hozzánk legközelebb eső osztrák b. t. könyvi javaslat és a német birodalmi b. t. könyv egy évet vesz fel a fegyház minimumául, szintén ugy a régebbek közül a szász, a thüringiai és az oldenburgi; azonban mindezen büntetőtörvények büntetési rendszere különbözik ezen javaslat büntetési rendszerétől, a mennyiben azoknál csak egy büntetés vétetett fel a bűntettekre, — az államfogháztól eltekintve; — míg itt még a börtön is büntettbeli büntetést képez,a mely szintén kényszerneveléssel van egybekapcsolva. Az összehasonlítás tehát magának a büntetési rendszernek tekintetbevétele nélkül nem lehetséges; emellett pedig a javaslatnak csakugyan nem lehetett csekélyebb minimumot felvenni. A németországi b. t. könyv fegyház büntetése mellett a börtön egészen más tulajdonsággal van felruházva, a szerint csakis a fegyház az, a mely kényszerneveléssel kapcsolatos, de nem a börtön; ott tehát a fegyház minimumával lej ebb kellett menni, hogy mindazok, kiknek gonoszsága nagyobb mérvű, habár a bűncselekmény önmagában csekélyebb eredményt tüntet is fel, a szigorúbb elbánás, a kényszernevelés alá vonhatók legyenek. Ezen javaslat büntetési rendszere mellett arra nem volt szükség, s annak tekintetbevétele mellett csakis a 2 évi minimum felvételével állíttatott elő a kellő arányosság. Dr. Csukássy Károly, kir. alügyész. Szemle. A közjegyzői kinevezések. — A biróságok reductiója. — A büntetötörvénykönyu és a perrehdtartási novella javaslatai. — A halálbüntetés a lajtántuli tartományokban. — A lajtántuli békebiróság a vasutak- és gőzhajózási vállalatoknál felmerülő fuvarozási ügyletek iránt. Budapest, ápril 13. (F.) A hét legfontosabb eseménye a közjegyzők kinevezésének közzététele. Ezen intézmény által egy uj fontos tényezőt nyertünk, mely hivatva van igazságszolgáltatásunk nem egy baján segíteni. Az intézmény jótékony hatása természetesen csak később lesz hatékonyan érezhető ; hogy mily mértékben, az leginkább maguktól a kir. jegyzőktől függ, mert ha valahol áll, hogy az intézményeket az emberek teszik azokká, amik, akkor ez a kir. közjegyzők intézményére mondható. Ami magukat a kinevezéseket illeti, a sok ismeretlen név iránt természetesen egyes ember nem mondhat ítéletet. Azonban a közhangulat az, hogy általában véve a kinevezések megfelelők. A biróságok reductiójára vonatkozó törvényjavaslatot az igazságügyminiszter ur a képviselőház elé terjesztette. *) Ezen törvényjavaslat szintén uj korszakot fog képezni igazságügyünk történetében. Számos biráinknak fog ezen javaslat álmatlan éjszakákat okozni; kívánatos azonban, hogy csak azon birák aggodalmai legyenek e tekintetben alaposak, kik olyanoknak bizonyultak be, hogy hivatalukat kellőleg ellátni nem képesek. A büntetőtörvénykönyv és a perrendtartási novella javaslatainak tárgyalását az országgyűlés most már véglegesen a jövő törvényhozási időszakra halasztotta. Nem kívánunk ezért szemrehányást tenni a kormánynak ; ámbár jobban szerettük volna, ha e két tárgy a jelenlegi kedvező parliamentáris viszonyok közt letárgyaltatott volna. De ha már erre nincs remény: kívánatos, hogy ezért az előkészítő munkálatok ne szüneteljenek, mint nálunk ily időszakokban szokás, hanem a lehető legerélyesebben folytattassanak, ugy hogy mindkét javaslat a jövő országgyűlés elején azonnal tárgyalás alá vétethessék. Nevezetesen szól ez a büntetőtörvénykönyv javaslatáról, melyet czélszerü volna szakbizottság elé terjeszteni, hogy ez a kellő correcturákat megtévén, a képviselőház jogügyi bizottsága könnyebben áthatolhatna a munkálaton. Hogy ő felsége a halálbüntetés szükségessége ós hatályossága iránt mily nézetben van, arra nézve érdekes adatokat nyújt azon statistikai kimutatás, mely nem rég a monarchia lajthántúli felében az 1866-tól 1873-ig végrehajtott halálitéletekről kiadatott. E szerint 1866- tól 1873-ig évenként átlagosan 48 egyén Ítéltetett halálra a lajthántúli tartományokban. Azonban az ugyanezen időszak alatt végrehajtott halálitéletek egészen más eredményt mutatnak fel. Míg az 1866-ban halálra itélt 55 egyén közül 16-tól tagadtatott meg a megkegyelmeztetés, 1867- ben ezen szám 11-re és 1868-ban 4-re apadt le. 1869-ben, valamint a két utolsó évben egyetlenegy halálitélet sem hajtatott végre és 1870és 71-ben is csak egy-egy egyénen. Ezen adatok mutatják, hogy a halálbüntetés csakis a legpraegnansabb esetekben vétetik igénybe. 1874-ben, mely év 71 halálitélettei szerepel, szintén nem hajtatott végre egyetlenegy halálitélet sem. Ausztriára vonatkozólag fel kell még említenünk, hogy legújabban életbe lépett azon már rég előkészített békebiróság, mely hivatva lesz a vasutak- és gőzhajózási vállalatoknál felmerülő fuvarozási ügyletekben bíráskodni. Ezen bíróság dönt minden oly perekben, melyeknek substratuma a kamatok és egyéb mellékdijak nélkül 500 frtot meg nem halad, továbbá más tárgyak és szolgáltatások felett is, ha a felperes azok helyett 500 frtot meg nem haladó összeget elfogadni hajlandónak nyilatkozik. Közös megállapodás utján az ilyen perek magasabb összegekre nézve is ezen bíróság elé hozathatnak. Azon fél, mely ezen bíróságot választja igényeinek érvényesítésére, tartozik magát alávetni a bíróság ítéletének és minden jogorvoslatról, kivéve a semmiségi panaszt, le kell mondania. A bíróság öt tagból álló tanácsban ítél és áll a jogképzett elnökből, ki rendesen ügyvéd, továbbá két, a kereskedelmi kamarák és két a szállító intézetek által választott bíróból. A keresetek írásban vagy szóval, személyesen vagy meghatalmazott által nyújtathatnak be. A tárgyalás nyilvános és az ítélet absolut szótöbbséggel hozatik. A bíróság ugyan a magánjog és az érvényben lévő forgalmi szabályzat határzatait tarotozik szem előtt tartani, de sem a törvénykezési formákkoz, sem bizonyos szabályokhoz nincs kötve. *) A törvényjavaslat szövegét alább közöljük. y A mi jogi praxisunk. (Dr. Y.) Nagy panaszok hallatszanak mindenünnen törvényeink hiányossága, különösen jogi praxisunk silánysága ellen. Azt mondják, praxisunk lassú, lanyha, hitelt rontó és a jogot kereső közönség igényeit absolute ki nem elégítő. Azt mondják, praxisunk drága, időt és pénzt emészt, eredményeket mutatva fel, melyek ezen időés pénz-áldozatokkal érték tekintetében megfordított arányban állanak. Azt mondják végre, praxisunk amúgy is rosz és hiányos törvényeinknek még roszabb és hiányosabb magyarázata és kivitele. Ezt mind mondják. Mondják pedig határozott hangon az országon kivül és az országon belül. Ha kérdezzük magunkat azon komolysággal, mely komoly ügynél feltétele a komoly feleletnek, mennyi igazság fekszik e vádakban ? — ugy azt kell mondanunk: fájdalom, s o k! Szeretnénk birni oly optimismussal, mely velünk az ellenkezőt állíttatná; de mi is megfordultunk a praxisban, mi is ott ültünk gyakrabban a birósági zöld asztaloknál, melyekre a törvény holt betűi teríttetnek bonczoítatás végett, hogy abból hasznot húzzon az élet, és mi magunk tapasztaltuk sokszor, igen sokszor keservesen, hogy ott a törvény holt teteme — hogy igy fejezzük ki magunkat — nem bonczoltatik, hanem nyúzatik. Mi magunk tapasztaltuk nem egyszer, hogy a legcsekélyebb substratumu ügy, egyszerű magában véve, és azért egyszerűen megoldható, hónapokig várta elintézését csak az első fórumnál. Mi magunk tapasztaltuk sokszor, hogy bonyolódottabb ügy fontos substratuma, még fontosabb a jogi kérdésnél fogva, mely általa elintézendő volt, ugy talált megoldást, hogy a biró, megunván a hosszas tárgyalást és a tárgy fölötti gondolkodást, és sejtvén, hogy itt fontosabb kérdés fölött kell döntenie, egyszerűen ketté vágta a gordiusi csomót és a feleket oly egyezség kötésére unszolta, melyben az egyik vagy másik fél esküt volt leteendő. Phrázis azt mondani, hogy a felek nem voltak kénytelenek ezen egyezséget megkötni; a törvény maga mondja, hogy a biró köteles a feleket még a per tárgyalásába való bocsátkozás előtt egyezség kötésére felhini; ha ezt tette, és ennek alapján az egyezség létesült is, ugy a biró csak a törvény értelmében járt el. Igen ám ; de nem oly egyezségről van szó, melyben e s k ü tői függ az ügy végkimenetele. Rémséges jelenség, mily visszaélés követtetik el nálunk az esküvel. Altalános jogi elvként van elfogadva minden civilizált népnél, hogy az eskü mint bizonyítási eszköz csak más bizonyíték hiányában használandó. Ezen elv ethikai alapon nyugszik; az Istenség, melynek az emberi véges szellem az emberek fölé emelt trónt, csak akkor vonathatik be az emberek földi dolgaiba, midőn nézkörünk és erőnk határoltságánál fogva a kedély világába kell menekülnünk, reá mint az örök igazság kútforrására hivatkozva. Az eskü könynyelmű felajánlása és elfogadása a legnagyobb immoralitás. tompítja a nép finomabb érzését, rontja az eskünek szentségét, arczul csapja az ethikai törvényeket. Mily ellenmondás! Egyrészt az eskü reserváltatik az esetre, ha a joggal be nem érjük, és át kell térnünk a morál terére ; — másrészt e morál érzete megöletik az által, hogy az eskü profanizáltatik és szentségéből kivetkőztetik. A moralphilosophus épugy, mint a jogtudós, érdekes tanulmányokat tehetnek e részben a bíróságaink irattárában őrzött perek statistikai adataiból. Helyesnek mondható törvényeink ilyetén magyarázata és gyakorlati kivitele ? Azt hiszszük, nem. Ha máskép nem hozathatik tisztába az ügy — ám legyen, döntsön az eskü mint utolsó remedium. De mindaddig, míg más bizonyíték előállítható, esküvel dönteni annyit jelent, mint mellőzve a tárgy jogi szempontból való megvitatását, azt egyik vagy másik fél kénye-kedvének vetni martalékul. Ha ily szempontból fogják fel bíróságaink az ügyek gyors elintézését, és e tekintetben kívánják a jogi praxis gyorsaságának aeráját inaugurálni • ugy e jóakaratot szépen megköszönjük, de nem instálunk belőle. Ne halasztassák el az ügyeket folyton »egyezség létrejötte reményében^ — ne tűzzenek ki hosszú határnapokat és ne tartsák magukat különösen alsóbb bíróságaink csalhatatlanoknak: akkor a jogszolgáltatás gyors, a közönség igényeit kielégítő és e mellett a törvényeknek megfelelő lesz.