Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 15. szám - A végrehajtási eljárás és a p. t. r. módosítását tárgyazó törvényjavaslat 5. [r.]

— 115 — Ne tartsák különösen alsóbb bíróságaink magukat csalhatatlanoknak. Ezt vád és figyelmeztetéskép egyaránt mondjuk ki. Ki ne tapasztalta volna, — (hiszszük, hogy mindnyájan gyakorlatot szereztünk e téren) — hogy ha egy alsóbírósági itélet a legfőbb fórumig appelláltatik, és itt feloldatik, erre az alsó biróság eljár ugyan a legfőbb ítélőszék ítéletében körülirt módon, — de csak formaliter ; tényleg azonban újból előbbi ítéletét mondja ki. Motiválja is, hisz motiválni mindent lehet. Erre ujabbi felebbezés a pervesztett fél részéről. Ha esetleg a második fórum az első bíróság előbbi ítéletét helybenhagyta volt és azt most másodszor is teszi, újból a legfőbb ítélőszék elé kerül az ügy ugyanazon stádiumban, mint a melyben m á r , e g y vagy másfél évvel előbb volt. És miért van ez így? Mert az alsóbb biróság már egyszer ítéletet mondott, azt pedig megváltoztatni részéről inconsequentia; tessék a félnek felebbezni és bevárni, mit mond a legfőbb ítélőszék. — Azon szomorú tényt kell itt registrálnunk, hogy a legfőbb ítélőszék határozatai nem részesülnek nálunk azon tiszteletben, mely egyebütt az igazságszolgáltatás legfőbb közegének osztályrészül jut. Hiába hivatkozik az ügyvéd a legfőbb ítélőszék határozataira, hiába mutatja azokat fel: az alsóbb biróság azokat magára nézve mérvadóknak nem tekinti; azt mondja : nem törvény. Innen van, hogy a legegyszerűbb, a legcsekélyebb ügy gyakran kétszer korhácsoltatik át három fórumon csupán az alsó biró makacssága miatt; a felek belefáradnak a perlekedésbe, rengeteg költségbe verik magukat és elátkozzák a perczet, melyben a helyett, hogy — habár áldozattal — kiegyezkedtek, pert kezdtek. Igaz, hogy akárhányszor rég vége van az ügynek, mielőtt a per eldől; mert a felek beleunván a várakozásba, időközben tisztába jönnek peren kívül egymással: de épen ebben fekszik kórsága jogi állapotainknak, épen ez mutatja jogi praxisunk gyarlóságát, épeh ez a pont, melynél törvénykezési eljárásunk hibái legpraegnánsabban nyomódnak ki. Van különben alsóbb bíróságainknak e tekintetben mentsége, mely —• nem vonakodunk ezt kimondani — némileg jogosult. Azt mondják : nem lehet reánk mérvadó egy fórum oly határozata, melynek épen ellenkezőjét hozta ugyanazon fórum hason esetben más alkalomkor. Távol legyen tőlünk legfőbb bíróságainkról becsmérlőleg emlékezni. Hisz fentebbi sorainkban tiszteletünket irántuk leginkább azzal mutattuk ki, hogy határozataikat általában zsinórmértékül ajánlottuk alsóbb bíróságainknak. De tagadni nem lehet, hogy a semmitőszék szintúgy mint a legfőbb ítélőszék nem egyszer ellenkezésbe jöttek egymással határozataikban. Tagadni nem lehet, hogy a semmitőszék szintúgy mint a legfőbb ítélőszék határozataiban nem egyszer aggályos hullámzások mutatkoztak. Tagadni nem lehet, hogy a semmitőszék szintúgy mint a legfőbb ítélőszék határozataiban nem egyszer nélkülöztük a jogi elmélet azon élét, melyet e határozatokban joggal keresünk. A dolgok ilyetén állásánál könnyen képzelhető, hogy elfoszlik e határozatok iránti tisztelet érzete és a jogot kereső közönség bizonytalanul tétováz ég és föld között, mint Mohamed koporsója. Oly állapot ez, mely tovább fenn nem tartható, mely ha fennmarad, hitelünket végkép tönkre juttatja, melyet tehát orvosolni kell mindenképen. E részt a legjobb gyógyszernek tartjuk azt, ha mielőbb erélyesen hozzálátunk rendszeres törvénykönyvek alkotásához, nem sokat dispiitálva a receptió és codifikatió fogalmairól és jótékonyságáról. Ez által a »quot capita, tot sensus«-féle jogszolgáltatás elé gát lesz vetve, és ha majdan akkor visszatekintünk mai jogállapotunkra, látni fogjuk, mily türelmes nemzet vagyunk, hogy mai jogi állapotaink mellett oly nyugalmasan elélhettünk. A végrehajtási eljárás és a p. t. r. módosítását tárgyazó törvényjavaslat. V V. Czikksorozatom bekezdésén szóltam azon önállóságról, mely a végrehajtási eljárást'a törTénykezési rendtartás egyéb részei irányában megilleti és kiemeltem a szóban forgó törvényjavaslat hiányát, mely szerint a végrehajtási eljárás rendezését kellő gondozása tárgyává nem tette. Javaslatba hoztam továbbá egynémely intézkedést, melyeknek hatályossága kétségbe nem vonható, és melyek mint nem organikus természetűek az érvényben levő törvénykezési rendtartás keretébe is illenek. Sajnálom, hogy ez ügybeni további indítványaimat és nézeteimet sulytkölcsönző statistikai adatokkal támogatni, igazságügyi statisztikánk hiányosságánál fogva, szerencsés nem vagyok, s sajnálatomat fokozza azon teljes tájékozatlansággal párosult könnyelműség, melylyel egynémely napi lapunk a törvénykezési reformot csak ugy tárgyazza, mintha a pénzügyőrség rendezése forogna szóban. Tárgyamra áttérve, a p. t. r. egyik igazságtalanságra és törvényellenességre alkalmat szolgáltató szakaszát mintalkalmilagprincipialis jelentőségűt emelem ki. A p. t. r. 362. §-a szerint ugyanis a bérbeadónak a bérbevevő elleni bérlési és illetve haszonbérlési követeléseire nézve törvényes zálogjogánál fogva ezen félévi és illetve egyévi bérés haszonbérkövetelések minden más követelést megelőznek. Ezen törvényes zálogjog azon ingókra nézve bir hatálylyal, melyek a bérlő tulajdonában vagy használatában a bérlemény területén találtatnak, vagy a bérlemény területén kivül ugyan, de a bérlési üzlethez tartozóknak bizonyittatnak. Nem kívánok ez alkalommal azon kérdés vitatásába bocsátkozni, váljon jelen gazdászati és forgalmi viszonyaink közt helyén van-e még a bérbeadónak ezen privilegiált zálogjoga ; ámbár nem tartózkodom kimondani, miszerint a forgalomnak és a magasabb gazdászatnak, érdekei jogéletünk mnocsak egy mstitutiójában föléje helyeztetnek a szigorú jognak, illetve hogy a szigorú jogkövetelmények módosulnak a gazdászati élet és forgalom kívánalmai szerint. Illustratiójául ennek csak az előmutatóra szóló értékpapírok megsemmisíthetlenségére utalok, mint kétségbevonhatlan jelére annak, hogy a tulajdon oltalmán ak legfőbb igénye a mai kor fogalmában minden körülmények közt kielégítést nem nyerhet. De ha belenyugszom a bérlési és haszonbérlési követelések privilegiált minőségébe is, egyáltalában meg nem nyugodhatom abban, hogy ezen követeléseknek érvényesítése és oltalma is privilegiáltassék. A legnagyobb mértékben helytelennek, igazságtalannak és veszélyesnek tartom, hogy minden bér és haszonbér iránt indított keresettel egyidejűleg helye legyen biztosításnak is és hogy minden okmány és bizonyíték hiányában lehetőségében álljon a bérbeadónak bérlőjét, az ellene bármi csekély összeg erejéig kieszközlött végrehajtás által tönkre tenni. Igazságtalannak és a jogegyenlőséggel ellenkezőnek tartom azon gyakorlatot is, mely a bér- és haszonbérkövetelés valódiságának s igy elsőbbségének a többi hitelezők és illetve foglaltatok ellenében való megítélése körül bíróságainknál lábra kapott, és egyáltalában nem tartok indokoltnak semmi vélelmet, mely a bérbe vagy haszonbérbe adó javára és a többi hitelezők és illetve foglaltatok kárára szolgál. Messze vezetne és czikkeim végokét nem érnék, ha minden fontosabb és igy a jelen kérdést is hosszabb fejtegetés tárgyává tenném; beérem azzal, hogy erre mint különösen fontosra az olvasónak különös figyelmét véltem ráirányzandónak. A p. t. r. 379. §-a szerint a marasztalt fél ellen elrendelt csőd esetében az olyan foglalás, mely az ingókra s nem a telekkönyvezett ingatlanokra nézve a csődnyitás napján vagy később foganatosíttatott, a foglaltatónak nem ad zálogjogot ; ezen intézkedésnek megfelel a váltóvégrehajtást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet is. A törvény, illetve rendelet ezen intézkedését nem csak helyeslem, de tekintettel annak sok esetben való határtalanságára kitérj esztendőnek tartom oly értelemben, hogy a csőd nemcsak a csődnyitás napján, de az ezt megelőző napon történt foglalást is hatályon kivül helyezze. Indokaim erre nézve a következők: Számos esetben a végrehajtás alá került kereskedő csakis azon czélból, hogy az ellene foganatosított végrehajtást hatálytalanná tegye és a csődtörvénynek ily előzetes foglalásnak tulajdonított ódiumát magáról elhárítsa, a csődnek maga elleni megnyitását kéri, sokszor elhamarkodva és a nélkül, hogy a csődnyitás s szükségessége a viszonyokban kellő indokolást találna. Mennyire sújtja ily helyzet a közviszonyokat, bővebben kifejtenem felesleges. Ha a csődnyitás hatálya visszahatólag kiterjesztetik a csődnyitás napját megelőző napon teljesített foglalásra is, ideje marad az illető czégnek az ellene foganatosított végrehajtás által fenyegetett csődnyitás pressiója alatt hitelezőivel rendezkedni és igy a csődöt magának és hitelezőinek érdekében elkerülhetővé tenni. A második, mit felhozok, mellékesebb körülmény ugyan, de sok esetben az összhitelezőknek kárát nem kis mértékben okozza. Tudvalevőleg ugyanis a biztosítás foganatosítása a napnak bizonyos órájához kötve nincsen és a tapasztalás azt mutatja, hogy a végrehajtató fél furfangja a végrehajtás fennállása és csődnyitás lehetetlenségének előidézése czéljából a végrehajtást a napnak oly késő órájában találja foganatosítandónak, a midőn a csődnyitásra szükséges intézkedéseknek megtétele legyőzhetlen phyzikai akadályokba ütközik. A törvény czélzatai ily módon könnyű szerrel kijátszatnak és nincs más mód, mikép lehessen a fentirt furfangnak elejét venni, mint ha a csödnyitás hatálya a megelőző napon történt foglalásra is kiterjesztetik. A csődeljárás kiválóan és leggyakrabban kereskedőknél találván alkalmazást, a törvényhozónak méltó figyelmére számíthatnak oly intézkedések, melyek a hitelre nézve főleg válságok idején erős támaszokat képeznek. Más alkalommal szóltam a végrehajtás alóli kivételekről, midőn a javaslatnak ez iránybani helyes intézkedéseit dicsérni el nem mulasztottam. A közszolgálat érdeke mulhatlanul megkivánja, hogy a létminimum az eddiginél magasabbra szabassék, és hogy ez a végrehajtás alól kivétessék. Nem ismétlem itt a már egyszer elmondottakat és bővebben tárgyaltakat, csak utalni kivántam azokra. A tőzsdei bíróságok Ítéleteinek végrehajtásáról szintén e helyt kivántam értekezni. Tekintve azonban, hogy ezen kérdés az anyagi joggal legszorosabb öszzefüggésben van, és hogy e kérdés körül már szép terjedelmű irodalom is keletkezett annak tárgyalását máskorra halasztóm. Dr. S p i t z e r Adolf. JOGESETÉÉ. Az eskü az egyezséghez. (F. A.) Az ország némely vidékein a sommás bíróságoknál az egyezségnek egy neme fejlődött ki, mely első tekintetre igazoltnak és helyesnek látszik, érettebb megfontolás és tudományos birálat után azonban feltétlenül elvetendőnek tűnik fel. Azon egyezséget értem, amelynek értelmében a felek a per kimenetelét függővé teszik az eskünek az egyik vagy másik peres fél részéről való levagy le nem tételétől. A formula — mint az előttem fekvő jogesetek igazolják — rendesen igy szól: » Felperes visszavonja keresetét és fizet alperesnek—frt—kr. perköltséget, ha alperes leteszi az esküt; ellenben alperes a kereseti kérelemhez képest kötelezi magát, ha az esküt le nem tenné.» Ezen praxis annál inkább fejlődhetett zavartalanul, mert az ily módon eldöntött ügyekben semmiféle jogorvoslatnak helye nincsen, még a hamis eskü esetében perújításnak sem. mert a prdts. 317. §. b) pontja a bírói egyezség által befejezett perekben a perújítást feltétlenül kizárja. A felsőbb bíróságok e praxis elharapódzása ellen tehát mitsem tehetnek, mivel hivatalos tudomással róla nem is bírhatnak. Már pedig e praxis megdöntése nemcsak a tudomány érdekében, hanem, amint bővebben kifejtendem, a gyakorlati jogélet, sőt a kincstár érdekében is kívánatos. Az egyezségnek jelzett neme mellőzendő és elvetendő több alantabb kifejtendő csekélyebb okokon kivül főleg azért, mivel ellenkezik az egyezség természetével és czéljával. Az egyesség természete ugyanis abban áll, hogy a felek közti peres vagy kétséges jogviszony kölcsönös engedés utján kétségtelenné tétetik, illetve meghatároztatok. Főjellege tehát a kölcsönös