Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 10. szám - Az osztrák egyetemek viszonyai - A fegyenczek megjavithatásának akadályai

— 58 — Szemle. Az osztrák egyetemek viszonyai. Budapest, márcz. 9. Az osztrák minisztérium no. é. nov. 6-án jeleatést tett ő Felségének az osztrák egyete­temek állapotáról. Ezen jelentés, mely a na­pokban közzé tétetett, annyira érdekes, hogy Dem mulaszthatjuk el annak néhány pontját e helyen kiemelni. Az u'.óbbi évek alatt — mondja a jelentés — íz osztrák egyetemek viszonyai félreismerhetlenü! nagyon roszabbul­tak, elannyira, hogy a közoktatási miniszté­rium erélyes intézkedések megtételével tovább nem késhetik. Egyik főoka ezen jelenségnek a jeles tanárok hiánya. Nem lehet tagadni, hogy ezen baj nem szorítkozik egyedül Ausztriára , még Németországban is, hol a tudományosság a legmagasabb fokon áll és hol még ezen szá­zad közepén is túltermelés volt észlelhető az egyetemi tanárok tekintetében, ez az ujabb időben egészen eltűnt. Ennek oka kétségtelenül különösen a jelen kor materiális irányában ke­resendő. Ausztriában a tanárok hiánya már annyira megy, hogy minden erőlködése da­czára sem képes a kormány még azon tanszé­keket is betölteni, melyek 25 év előtt, az osz­trák egyetemek ujjá szervezésekor, rend­szeresitt ettek. Ha valamely állomás megüre­sedik, csak a legritkább esetben van két vagy több egyén közt választás; többnyire alig találkozik egy egyén is, aki elég képesség­gel bir az állomás betöltésére. De nemcsak a kor iránya okozza a tanerők ezen hiá­nyát, hanem egyszersmind azon körülmény, hogy utóbbi i^ben az osztrák egyetemeknek épen legkitűnőbb t anárai hagyták el tanszé­keiket; éB pedig a jogi facultásnál a következő első rendű erők: Scháffle, Habietinek, Uüger, Glaser, Ihering, Philipps,' Merkel, Arndts,Brnn­ner, Schulte és Geyer; az újabb nemzedék pedig nem volt képes az előbbi helyét betöl­teni. A rendszeresített 71 tanszék közül jelen­leg csak 50 van betöltve, és különösen Bécs­ben a rendes tanszékeknek csaknem 1/3-a üre­sen áll. Az újabb nemzedéknél különösen azért is mutatkozik hiány új tanerőkben, mivel a jogi facultáson a legújabb időkig teljesen hi­ányzott 'a tanár és a hallgató közötti köze­lebbi összeköttetés. A hallgatók a recipiált tananyagot nem voltak képesek sikeresen fel­dolgozni és nem részesültek útmutatásban a tu­dományos munkásság kifejtésére. A tanár meg­elégedett az előadással, a hallgató a meghaW­gatással, és igy ritkán volt az eredmény na­gyobb, mint ami egy jó vizsgától kívántatik. Hiányzott ezenkívül azon híd is, amely a tanári pályára kés/ülőt átvezesse a kezdet nehézsé­gein. E hidat jelenleg a dijazatlan magánta­nári állás képezi, Azonban nem lehetséges mindenkire nézve, hogy akkor, midőn az általa mivelt tudományban a legnagyobb megerőlteté­seket kell tennie, egyszersmind a megél; ctás mindennapi küzdelmeinek is alávesse mapát. A legtöbb ifjak előbb valamely gyakorlati pá­lyára adják magukat és a későbbi időre ha­lasztják a tanári kiképeztetést. Ez azonban rendesen oda vezet, hogy a terv egészen fel­adatik. — Az osztrák kormány ennek alapján ason javaslatot tette ő felségének, hogy en­gedtessék meg az 1875. évi költségvetésbe 40,000 frt. felvétele magántanárok díjazására. A fegyenczek megjavithatásának aka­dályai. Még ma is sokan félnek attól, hogy a szabadság-büntetéseknek a humanitás elvei s követelményeinek megfelülő javiió rendszer szerinti alkalmazása s végrehajtása által a büntetés elveszti büntető jellegét, s a társa­dalom kárára inkább a fegyenczek elkényez­az üzletvezetésben talált-e hiányokat vagy alaptalanok­nak mutatkoztak-e a felmerült aggályok. Ezen ered­mény a netán szükségesnek mutatkozó további eljá­rásra idejekorán alapul fog szolgálhatni, de nem fog lehetőséget nyújtani a társaság üzleti állásának kile­sésére és jogtalan felhasználására. (L. erről bővebben a keresk. t. j. jegyzőkönyveit. 176. 1.) tetésére vezet. Ezen aggodalom azonban a börtönügyi tudomány jelen állása s a gyakor­lati élet jelenségei s példái alapján elenyész­tethetőnek látszik. Mert mindazon helyeken és esetekben, a hol és melyekben a javítást czélzó humánus eljárás és bánásmód eddigelé nem mutatott fel kielégítő sikert, annak nem a hu­mán elvek az okai, hanem azoknak czél­Bzerütlen s tapintatlan modorban való alkalmazása. A fegyenczben ugyanis nem ceak a fegyencz, s nem csakis az egyén külön­külön, hanem a kettő együttesen tekintendő, még pedig tekintettel az egyénnek a társa­dalomhoz való viszonyára. Arra nézve, hogy egy romlott erkölcsű ember megjavíttassák, első sorban múlhatatla­nul szükséges azon ember egyéniségének le­hető teljes ösmerete ; kinek jó és rosz tulaj­donságai egybevetése, illetőleg megfontolása alapján kell alkalmazni a bánásmódot és esz­közöket a rosz tulajdonságok elhagyatására 8 egyszersmind a jók elsajátítására. Ezen irány­ban lehetséges a fegyenczeknek az u. D. egyé­nítés (Individualisirung) utján való javítása. Miből következtethetőleg az olyan büntetési rendszer, mely szerint a fegyenczekkel való elbánás nem az egyéniség (Individuum) mi­nősége körülményeihez alkalmaztatik, javító hatást eredményezni egyáltalában nem képes. A javításra nézve ugyanis nem elégséges a büntetésnek, mint csakis megtorlásnak végre­hajtása 8 azzal kapcsolatban a mintegy kato­nai szigora fegyelemnek fenntartása 8 a bün­tetés alatt levőknek folytonos függő félelem­ben való tartása, mert csakis ezek által inkább a zárkózottság, képmutatás s bosszúérzet fej­lesztetik; mig ha mindezeknek a fegyencz egyéniségéhez találóan való alkalmazása mel­lett a fegyencz erkölcsi érzületének megfelelő lélektani momentumok- és igazságokon nyugvó szabályok is alkalmaztatnak, hasonlithatlanul jobb az eredmény. Bárminő rendszer legyen meghonosítva egy fegyintézetben, ha abban a fegyenczeknek csakis parancsszóra kell felkelni, imádkozni, dolgovni, étkezni, járkálni, feküdni stb. a fe­gyelmi büntetéstől való félelem fogja ugyan őket a rend megtartására s némi tevékenység kifejtésére ösztönözni, de nem gyarapodik ben­nük a javulás által igényelt önállóság s a munkás, rendes élet iránt annak belbecse vé­get'.i valódi belső vonzalom. Fődolog tehát a javítást czélzó szabadságbüntetések végrehaj­tásánál a büntetendő egyéniségét minden tu­lajdonságaival együttesen az elbánás alapjául s irányául venni, s a bánásmodort minden tekintetben lehetőleg ahhoz dkalinazui. A mint tudva van, a bűnözők legnagyobb része az ép, erőteljes s különben munkaképes egyénekből kerül ki; a kik, ha javítás utján meg nem mentetnek a társadalomnak, azok­ban a társadalom felszámithatatlan károkat szenved, mert azokban olyan munkaerők vesz­nek el és semmisülnek meg, melyeknek igény­bevételére s hasznosítására ugy egyéni, mint általános társadalmi szempontból az államnak minden körülmények között és több tekintet­ben nagy szüksége van. A javításra fordított költségek és erő tehát eredményeikben magá­nafc az azokat kiszolgáltató körnek, vagyis magának a társadalorrnak jövedelmeznek. Ezek a^on általános elvek, melyek a javítást illetőleg szem elől nem téveszthetők, avagy melyeknek ignorálása a czél elérését egészben vagy részben koczkáztatja s az eset­leg netalán ártatlanul elitólt és nem romlott egyénben is magát az egyént megsemmisíti. Az olőrebocsátottak után lássuk már most röviden, melyek azon hiányok, melyek a javítás czéijának elérését koczkáztathatják, avagy akadályozzák? 1) Olyannak tűnik fel első sorban a sza­badságbüntetések végrehajtására szánt épüle­tek czélszerütlensége, ha t. i. azok nem ugy vannak építve, osztályozva s felszerelve, hogy azokban nemi tekintetben, s ugy a magános elkülönítés, mint a tömegesebb együttlét, a szabad levegőn való járkáltatás, munkáltatás étkezés, betegség stb. körülményekre való te­kintettel a fegyenezek osztályozhatók legye­nek ; mely esetben a legjobb rendszer szerinti törekvések is sikertelenek maradnak. E tekin­tetben pedig nem elégséges a csakis hosszabb tartamú büntetések kiállására használtatni szo­kott s u. n. fegyintézetek rendbehozása, ha­nem azokkal együttesen a kerületi g törvény­széki börtönök, a járásbirósági fogházak helyi­ségei is ép oly figyelmet igényelnek ; mert a czélszerütlen elhelyezésből az utóbbiakban ig helyrehozhatatlan jogsérelmek s hátrányok származhatnak. Ktildnö ( figyelmet érdemel pe. dig főleg a vizsgálati foglyok elhelyezése, még pedig a szerint, a mint csak előleges letartóz­tatásban, vagy szorosabb értelemben vett vizg. gálati fogságban vannak, kikre nézve az elhe­lyezés ugy az igazságszolgáltatás, mint az egyéni jogok szempontjából nagy horderejű. Az épületek tehát tekintettel a letartóztatottak lehető számóra s minőségére osztályozandók ég szerelendők fel. 2) Az igazgató, felügyelő, tanitó és őr­személyzet minősége, létszáma és díjazása szin­tén nagyfokú figyelmet érdemel; mert egy büntetési rendszer foganatosítása s azzal kap­csolatban a jó eredmény biztosítása a czélazertl elhelyezés mellett csakia azoktól függ. A sze­mélyzet létszámának, minőségének s díjazásá­nak megállapítására nézve ugyanis afeladat és munkakör minőségének és mennyiségének kell mérvadóul 8 alapul szolgálni; mert ugy a hivatás követelményeinek megfelelni képte­len, mint a netalán képes, de nem kellő szám­mal alkalmazott tisztviselők is a legjobb aka­rat mellett sem működhetnek kellő sikerrel; a nem kielégítő, avagy aránytalan díjazás pedig, a mig egyfelől lehangolja a tetterőt, addig másfelől a külvilág csábjaival szemben folytonos izgatottságban tartván az illetőket, figyelmüket kötelessége ktől egészben, vagy részben eltereli. A hivatásszerű szakfoglaikozást illetőleg szükséges az arra való előképzés- s a meg­szerzett képesség és magaviselethez képesti alkalmazás és előléptetés; s a bizonyos idö" alatt kielégítően vagy elismerésre méltóan szolgáltaknak arányos jutalom, illetőleg vég­ellátás, vagy nyugdíjban leendő részeltetése iránti intézkedés; mely intézkedésre nézve menten minden melléktekintettől, csak az igaz­ság és méltányosság szempontja szolgálhat irányadóul. 3) Az kérdés tárgyát sem képezhetvén, hogy a letartóztatottak foglalkoztassanak-e vagy ne ? a letartóztatottak foglalkoztatását illető­leg csakis azon munkanem látszik előnyög­nek, mely a munkás szellemi és testi erejéhez, valamint hajlamához van mérve. Annak pedig mindenese're lehetőleg eredményesnek és jö­vedelmezőnek kell lenni, s jövedelmezőnek ugy a munkás személyére, mint a fegy­intézetre nézve; a mi erős ösztönzésül siol­gál a munkakedv gyarapodására, a bizo­nyos foglalkozás által igényelt ösmeretek iránti fogékonyságra, a kitartásra s a munka értékének komoly megbecsülésére. A nem ezen szempontok és elvek szerint alkalmazott fog­lalkoztatás a mellett, hogy magára a fegyin­tézetre nézve sem lehet eiőnyös és jövedel­mező, csakis rombolólag hat a munkásnak ugy kedélyállapotára, mint erkölcsi érzületére. Czélszerü foglalkoztatás mellett az abból be­folyó jövedelem által a munkás személyére eső kiadásoknak a kerülményckhez képest egészben, vagy legalább Í8 tetemes részben kellene törlesztetni, mely esetben az utólagos megtérítés ahho* képest egészben, vagy rész­ben feleslegessé is válnék; a mi különben gyakran veszélyezteti a büntetést kiállott egyén vagy családtagjai ex istentiáját. 4) A letartóztatottak iránti bánásmód és fegyelem gyakorlásánál az elnézés- vagy en­gedékenység, valamint a szigor s ugy a le­hető előnyökben való részeltetés, mint fegyelmi vétségek eseteiben azoknak elvonása mellett, a büntetések alkalmazásánál a czélszerüség- és méltányosságnak kell kiindulási szempontúi szolgálni, még pedig a rokon- vagy ellenszenv, harag, szenvedélysztilte felhevülés lehető teljes kizárásával. A bűntényen az emberi hiányok­ból és gyengeségekből származván, a bánás­mód és fegyelem határai között hasonló gyen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom