Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 10. szám - A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntető-törvénykönyv javaslata tárgyában kiküldött bizottság jelentése

— 59 — geségek meg nem (Urhetők, s a mennyiben mu tatkozhatnak, azok szigorúan ellenőrizendők, s a körülményekhez képest fenyitendők is. Az igazgató, tanitó, felfigyelő és őrszemélyzet működés ében s eljárásában kellő összhangnak kelletvén lennie, a nyilvántartás minden irányban s tekintetben szigorú pontossággal eszközlendő, s az annak folytán tapasztalható visszaélések és bárminemű hiányok vagy szabályellenességek iránt a szükségeltető intézkedések haladéktalanul megteendők. A személyzet hiányai, visszaélései, mulasztásai s egyáltalában szabályellenes eljárásai első sorban a letartóztatottak lelkületét érintik, mi által hcsszabb idő alatt a legnagyobb fokú figyelem- és tevékenységgel elért siker is néha pár perez alatt könnyen megsemmisül. Tudva van ngyanis, hogy a fegyenczek egyéniségei testi és lelki tulajdonságaiknál fogva mennyire különböznek egymástól, s ha a foglalkoztatás, valamint a bánásmód nem azok tekintetbevételével történik, inkább titkolható megátalkodottságot s romlást, mint javulást eredményeznek, s a körülmények nem mindig idomithatók az intézményekhez ; hanem igenis a legtöbb esetben az intézményeknek kell a körülményekhez lehetőleg alkalmazottan létrehozatni s végrehaj 'at ni. 5) Az állami rendőrségi rendszer és szervezet hiányai, a mig egyfelől a bűntények felfedezése, a tettesek kézrekeritése, letartóztatása s egyátalában a bűnügyi igazságszolgáltatás által igényelt segédkezést illetőleg roppant hátrányosak, addig másfelől a büntetést kiállott s javulásnak indult és szabadlábra helyezett fegyenczek iránti figyelmetlenségben szintén rombolólag hatnak a javítási törekvésekre. Mert a büntetést egészben kiállott rgyén is, ha tudja, sőt tapasztalja, hogy életmódjára 8 magaviseletére nézve továbbra is némi felügyelet alatt van, nem vetemedik oly könnyen tétlen, rendetlen életmódra s ujabb bűntények elkövetésére. A humanitárius és fokozatosan javitó rendszer szerinti u. n. feltételes szabadon bocsátásnál pedig a jó eredmény elérése csakis a rendőrségtől függ, minél fogva a rendőrségi rendszer- és szervezetben tapasztalható hiányok a fennebbiekre való tekintettel pótlandók s idomitandók. Ezekben kívántam főbb vonásaikban jelezni azon hiányokat és akadályokat, melyek a fegyenczek javítását 8 javulását gátolják, s erős meggyőződésem, hogy mindaddig, mig azoknak elhárítására hazánkban is a kellő intézkedések meg nem tétetnek, a javítást czélzó törekvések nngy részben sikertelenek maradnpk. A modern szellemben eszközöltetni czéizott reformok megvalósításánál tehát első sorban komolyan számot kell vetni magunkkal, hogy rendelkezünk, avagy legalább jövőre rendelkezhetünk-e, s ha igen, mennyiben mindazon eszközökkel és intézményekkel, melyek a reformok által czélozható siker és eredmények elérhetésére mulhatlanul szükségesek ? 8 ha nem, tekintetbe véve hazai viszonyainkat, reformtörekvéseinkben tartsuk meg a logikai egymásutánnal párosult azon fokozalos eljárást, a mely helyzetünk- 8 körülményeink átalakításával a kielégítő biztos eredmény reményére jogosít. Tekntetbe veendők pedig mindezek a tőrvényhozó testülethez beterjesztett uj büntetőtörvényjavaslatban megállapítva levő, 8 a jelenleg gyakorlatban levőtől egéazen különböző, s minden tekintetben előrehaladottabb s jobb szabadságbűntetési rendszer tárgyalásánál. Mert bármennyire pártoljuk is a javitó büntetési rendszer meghonosításának eszméjét, mihelyt azt nem körülményeinkhez alkalmazottan s találóan és a rendelkezés alatt levő erőinkhez s eszközeinkhez alkalmazandó átmeneti fokozatosság követelményeihez mérten, hanem a szükségen fölüli igen nagy adagban alkalmazzuk: bizonyára túllövünk a czélon, s legfölebb azt érjük el, hogy lesz egy talán a mostaninál sokkal költségesebb büntetési rendszerünk papíron, melyet az ahboz szükségeltető erők, intézmények és eszközök hiánya miatt alkalmazni, illetőleg kielégítő eredmény1 nyel végrehajtani képesek nem leszünk, s ! elvben humánusak leszünk ugyan, de a gyakorlatban kénytelenek leszünk saját magunkkal ellentmondásba jőni. Elvünk legyen tehát, h ogy: csak annyit a jóból is, a mennyyi múlhatatlanul szükséges és czélszerüen a 1 k k a 1 m a z h a t ó, mert ami sok, az megárt. Elvárjuk törvényhozóinktól, hogy tekintettel hazai viszonyainkra, nagyon óvatosan s tapintatosan fogják meggondolni s tárgyalni az ezen kérdéssel kapcsolatos körülményeket, s bölcs belátásuk jó eredménynyel fog megörvendeztetni. Dr. Székely József, m -\ ásárhelyii k. főügyész helyettes. A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntető-törvénykönyv javaslata tárgyában kiküldött bizottság jelentése. A t. szakosztály által a büntető - törvénykönyv javaslatának általános része iránti véleményadással bízatván meg, van szerencsénk a következőkben jelentésünket beterjeszteni. A bízottság a törvényjavaslat általános részét 22 ülésen tárgyalta, és az erről szóló kimerítő jegyzőkönyvek az egylet igazgató választmányának határozata folytán az évkönyvbe felvétetvén, már régibb idő óta a t. szakosztály tagjainak kezében vannak. E tanác kozások alapján a bizottság azon meggyőződésre jutott, hogy a törvényjavaslat letárgyalt része ugy az abban létesített elvek, valamint a kivitel, a berendezés és a szövegezés tekintetében teljesen megfelel azon igényeknek, melyeket a tudomány és a törvényhozás mai állása mellett ily műhöz kötni lehet. A törvényjavaslat mindazon vívmányok értékesítésével üészült, melyeket a mai felvilágosodott korszellem megkövetel. Egyrészt a humanismus és másrészt a helyén alkalmazott szigor tapintatos egyesítése folytán oly harmonicus egész hozatott léire, mely nagyban és egészben ugy az emberiesség, mint az erős repressio bajnokait képes kibékíteni. Egyik-másik helyen a törvényjavaslat talán nagyon is messzire megy az enyhe felfogásban, és innen magyarázható meg, hogy a bizottság által ajánlott módosítások közt nemcsak olyanok vannak, melyek a határozmányokat enyhítik, hanem olyanok is, melyek azoknak szigorúbbakká tételét involválják. Ami a részleges szabványokat illeti, számos controversiával szemben kellett állást foglalnia a törvényjavaslat készítőjének. Részint a folyton kutató tudomány, részint maga az élet nem egy oly felfogást, melyet mindenki megdönthetlennek hitt, tarthatlanná tett. A törvényhozónak az ily kérdéseknél igen óvatosan kell eljárnia, nehogy a régi anomialia vagy hiány helyébe az ujabb határozmány uj és a régieknél talán még nagyobb nehézségeket hozzon létre. A bizottság az ily kérdéseknél azon szempontból indult ki, hogy nem tanácsos a magyar büntető-törvénykönyvvel járatlan utakra lépni. Ezen jelenlegi törvényjavaslattal a magyar törvényhozás nem függőben levő és vitás codificationális problémákat akar megoldani, hanem minél gyorsabban eleget kiván tenni egy már-már halaszthatlan szükségletnek. E szempontnak a törvényjavaslat készítője teljesen megfelelt az által, hogy egészséges conservativ irányt követett az eltérő felfogások közötti választásban; és bár az egyikmásik eszme talán kecsegtetett is az újság varázsával, többnyire óvakodva megmaradt a már biztos járt uton. A bizottság örömmel üdvözölte a törvényjavaslatban ezen jelenséget, és a tárgyalások alatt hozott határozataiban is ezen szempont által vezéreltette magát. A t. szakosztály, mely eddig is mindig első sorban practicus szempontoknak hódolt, kétségkívül magáévá fogja tenni a bizottság ezen álláspontját. Ki kell még emelnünk e helyen, hogy a bizottság észrevételei kivétel nélkül a részleges elvekre vonatkoznak, és e szerint a törvényjavaslatban lefektetett fő irányelvekre, mint a melyekkel a bizottság egyetért, nem szükséges reflectálnunk. — A bizottság a tvj avaslat 1. §-ában kiíe jezett hármas felosztást elfogadta. Nem titkolhatta el ugyan maga előtt, hogy ezen határozatával ellentétbe jött az ügyvédegylet III. szakosztályának és a magyar jogászgyülésnek a háimas felosztás elejtését czélzó nyilatkozataival ; nem hagyható azonban figyelmen kívül az, hogy a bizottság előtt a kérdés egészen más alakban állott, mint az ügyvédegylet és a _ jogászgyűlés előtt. Ugy az ügyvédegylet, mint a jogászgyűlés kifejezést adott azon meggyőződésének, miszerint azon reform-törekvést, mely a hármas felosztás tekintetében a tudományos világot foglalkodtatja, jogosultnak és helyesnek tartja. Erre nézve e bizottságban sem volt nézeteltérés, mert annak minden tagja elismerte, hogy a hármas felosztás, daczára azon gyakorlati előnyöknek melyeket nyújt, nem egy anomáliával jár. Ámde a bizottság előtt nem azon kérdés állott, váljon SZÜKséges-e a hármas felosztás reformja, illetőleg mellőzése; hanem az, hogy létezik-e oly kipróbált rendszer, mely a jelenleginél kevesebb nehézséggel jár. Már pedig tagadhatlan, hogy sem a felosztásnak egyszerű mellőzése, sem a kettős felosztás eddig nem állotta ki az élet tüzpróbáját. Azon pár német particuláris tvkönyv, mely a hármas felosztás mellőzésének lépését megtette, szintén nem küszöbölte ki valósággal a hármas felosztás rendszerét, hanem csak eltakarta a világ szemei elől, *) követőkre pedig épen nem talált. Az ujabb tvkönyvek, milyen a német büntető-törvénykönyv és az osztrák javaslat, mind határozottabban megmaradnak a hármas felosztás rendszere mellett; mi több, a hármas felosztás ellenei is kezdik már belátni, hogy, ha képesek voltak is a hármas felosztás alatt az alapot megingatni, de helyébe egy kielégítőbb és nemcsak a theoretikai felfogásnak, de egyszersmind a gyakorlati életnek is megfele'őbb rendszert felállítani nem tudtak. Különösen ez az oka annak, hogy a hármas felosztás ellenei azon tényleges hódításokkal szemben, melyeket ezen általuk annyira megtámadott rendszer a legújabb időben tett, úgyszólván leteszik a fegyvert és a távolabb jövőre bízzák nézeteik létesítését. Nem minden érdek nélküli e tekintetben Gey er müncheni tanárnak, a hármas felosztás egyik leghevesebb ellenének, azon nyilatkozata, melyet a legújabb osztrák büntető tvkönyvi javaslatra nézve e tekintetben tesz: „Möge es mir gestattet sein, bei diesem Anlass sogleich zu erklaren, dass ich mich hier nicht von Neuem auf eine Bekampfung des wcsenlosen, unfasslicben Mitteldinges zwischen Verbrechen und Polizeiübertretungen, welcbes man „Vergehen" nennt, einzulassen gedenke. Ichweiss, dass derKampf bei der Lage der Dinge fruchtlos würe. Die Dreitheilung, welche auch im letzten italienischen Entwurf Aufnahme gefunden hat, setzt nun einmal ihren Triumphzug durch alle Staaten fort. Diejenigen, welche mit eincr Verwunderung, die frei ist von jeder freudigen Beimischung, d i e s e n w i e es scheint unwiderstehlichen Zug der Zeitgedanken betrachten, m ü ssen sich einstweilen resigniren. Es habén viel schlimmere Dinge einen Rundlauf durch die Culturwelt gemecht, um zuletzt sogar ohnegewaltsame Gegenangstrengungen »n Altersschwache zu éterben; wer weiss, ob dis Dreitheiluug so langlebig ist, um einst an Altersschwache sterben zu können?"**)Ezen szavakban ha talán nem is békekötés, de mindenesetre fegyverszünet beállása jeleztetik. Megemlítendő még e helyen, hogy azon hármas felosztás, mely a mi törvényjavasla tunkban és általában a legújabb törvénykönyvekben foglaltatik, már nem a Code Pénalnak hármas felosztása, mely ellen europaszerte *) „Indokolás" 23—27. B. **) „Zeitsehrift f. d. Privát- u. öffentliche Recht d. Gegenwart." 2 kötet 2 füzet. 320. 1.