Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 50. szám - A csöd-enquete és a kényszeregyesség 3. [r.]

— 398 sen nálunk annyi ellenei vannak, az inkább 1 ezen rendeletek helytelen szabványainak tulajdonitható, mint a kényszeregyesség elvének általában. Az 1859. május 18-diki rendelet 7., 12., 14. és 18. §§-ai szerint a csődtömeg kezelése, az egész eljáiás, a határidők kitűzése, a hitelezők egybehivása, követelések megvizsgálása és az egyességi alkudozások és tárgyalások vezetése minden bírósági közbenjárás nélkül a közjegyzőre bízatnak. Hogy ily körülmények között bírósági ellenőrzés nélkül álkövetelések nagy menynyiségben bejelentve és valódiaknak elismerve lettek, könnyen belátható. A 22. §. szerint a kényszeregyesség létrejöttéhez a közjegyző és az ő vezetése alatt választott választmány által valódiaknak elismert követelések 2/3 mennyiségének tulajdonosai által elfogadott egyesség a többi hitelezőket is kötelezte. A hitelezők többsége tehát meg sem kívántatott, és két vagy három nagyobb követeléssel az egyesség elfogadását keresztül lehetett vinni. És mintha ezen rendeletben a fonákságokat csak tetőzni akarták volna1), a 24. §-ban az lőn megállapítva, hogy ilyen a közjegyző vezetése alatt kötött egyesség tartalma és czélszertísége a biróság által meg sem vizsgálható, hanem, ha az előadott szabályok szerint, tehát csak formailag correct módon létrejött, mindig helybenhagyandó volt. A hitelezők kijátszására és a csalásokra ezen rendelet által tág tér nyittatott, és ha nálunk a kényszeregyesség behozatalát a jogászok és a kereskedők nagy része ellenzi, az csak annak tulaj donitható, hogy ezen rendelet alkalmazásából származott / hátrányok még élénk emlékezetben vannak, és mivel a behozandó kényszeregyességtől szintén ily eredményeket várnak. De épen ezen félelem nincs indokolva, minthogy a behozandó kényszeregyesség alkalmazható óvrendszabályokkal a csalásokat a legritkább esetekre lehet szorítani. Az 1869. évi január 9-iki osztrák csődtörvényben szabályzóit kényszeregyesség alkalmazása folytán Ausztriában ezen intézmény elleni aggályok létezni megszűntek. Ezen törvény szerint a bejelentett követelések egy bírósági tag, a csődbíztos által, megvizsgálandók, és bármely hitelező által megtámadhatók. Az egyesség kötelező minden hitelezőre, ha azt a hitelezők oly *\z többsége fogadja el, mely a bejelentett követelések részét képviseli. A kényszeregyességnek helye nem lehet, ha a bukott czége legalább már két év óta bekeblezve nincsen, ha a bukott már egyszer csődben volt, ha vétkes bukás miatt vád alá helyeztetett, mindaddig, mig ártatlansága bíróilag kimondva nincs, ha rendes könyveket nem vezetett, ha az általa előterjesztett vagyoni állapot kimutatásának valódiságára az esküt letenni vonakodik. Mind oly intézkedések, melyek által a csalások megakadályoztatnak. Nem kevés garantiát nyújt a törvény azon intézkedése is, mely szerinta már megkötött kny-egyességkésőbb kiderített csalás folytán ipso jure megsemmisül, vagy megsemmisíthető. Nem helyeselhető azonban, hogy (228 §.) a biróság az 4). A rendelet,mint tudva van, egy éjszaka alatt készíttetett egy akkorbukó félben volt n agy kereskedői ház kedvére. egyesség tartalmának és czélszerüségének j megvizsgálásába nem bocsátkozhatik, hogy az 1838-ik franczia (515. czikk) és 1855. poi'osz (193. §. 4. pont) törvényekkel ellenkezőleg, melyek alapján az ausztriai csődtörvény készült,a közérdek vagy a hitelezők érdeke tekintetbe nem veendő, hanem csak az egyességi eljárás formáinak helyessége birálandó meg. Mindazonáltal az ausztriai kényszeregyességnek üdvös Itatása van s panaszok ellene alig támadtak. Magyarországon a fizetésképtelen adós hitelezőinek aránylagos kielégítése iránt legelőször az 1723. 107. tcz. tett intézkedéseket ; egyességről, vagy kényszeregyességről ezen törvényben emlités nem tétetik, és az 1840. XXII. és ezt pótló 1844. 7. törvényczikkekben kényszeregyesség iránt semmi intézkedés nincs. A kényszeregyesség intézménye Magyarországon az 1859. június 15-iki rendelettel hozatott be, ezzel az 1859. május 18-iki rendelet hatálya Magyarországra is kiterjesztetvén. Ezen rendelet iránti véleményemet fent bőven kifejtém és itt csak annyit említek, hogy káros hatásánál fogva már 1861. július 23-án hatályon kivül helyeztetett. Ezekben kívántam a kényszeregyesség szükségességét és czélszerüségét történetileg is megvilágítani. Legközelebb azon feltételeket adom elő, melyek mellett a kényszeregyesség behozandó volna. Dr. Misner Ignácz. Szemle. Budapest, 1875. dec. 8. A legfőbb Ítélőszék ingadozó praxisa az ügyvédjelöltek felvétele tárgyában. — A közjegyzői kamara. — A büntető törvénykönyv iránti tanácskozások a német, az osztrák és a magyar törvényhozásban. Az ügyvédjelöltek felvétele körüli eljárást az ellenkező miniszteri rendeletek már eléggé nehézkessé teszik, de még nehézkesebbé válik az az érintett rendeletek különböző magyarázata folytán. A legfőbb ítélőszék például a legújabban e tárgyban mult nyáron kelt igazságügyministeri rendeletet akként magyarázta, hogy az 1874. végzett jelölt a végbizonyítványon felül még leczkek önyvét is tartozik bemutatni, — mi czélból, az az illető határozatból nem tűnik ki. Elnézve attól, hogy a leczkekönyvek bemutatását a hivatkozott miniszteri rendelet nem kívánja, kétségtelen, hogy a jogi tanfolyam bevégzését épen csak a végbizonyitványnyal (absolutorium) lehet igazolni. E szerint a leczkekönyv, mely legfölebb az előadások m ikénti látogatását tanúsítja, a felvételre vagy elutasításra ép semmi befolyással nem lehet, miért kívánja tehát a legfőbb ítélőszék ennek is csatolását, be nem látható. Továbbá egy a jogot mint magántanuló végzett jelöltet a legfőbb ítélőszék utasított, hogy bár államvizsgálati bizonyítványait csatolta, igazolja, miszerint a magántanulásra jogosítva volt s így mint magántanuló, a vizsgákra szabályszerűen bocsáttatott. Mi czélból kell ezt a lajstromba felvételnél igazolni, midőn az államvizsgálati bizonyítványban az, hogy a fennálló tanrendszer értelmében tette le az illető az államvizsgát, már tanusittatik, az szintén be nem látható, különösen midőn annak megbirálása: szabályszerűen bocsáttatott-e az illető magántanuló az állam vizsgálatra, nem akarnarák s e szerint nem a legfőbb ítélőszék jogköréhez, hanem a közokt. minist. 1869 febr. 18-án kiadott rendelete 9. és 11. §§. értelmében a bizottsági elnök, illetőleg közoktatási miniszteri, és az 1874. május 19-én kiadott rendelet 36. §. szerint a jogi kar igazgatójának, illetőleg a karnak hatásköréhez tartozik. A budapesti közjegyzői kamara, mint a napilapok írják, felterjesztést készített as igazságügyminiszter úrhoz a közjegyzői kényszer behozatala tárgyában. Mi ugy értesülünk, hogy a lapok ezen közlése korai és nem is felel meg a tényállás valóságának. A dologban csak annyi igaz,' hogy a közjegyzői kamara választmányának egyik tagja trvjavaslatot készített, mely szerint a közjegyzői kényszer több jogügyletre be lett volna hozandó. A választmány a javaslatot tárgyalás alá vette, és hosszas tanácskozás után abban állapodott meg, hogy a kényszer behozatala csak az ingatlanok iránti adásvevési és^csere- szerződésekre nézve kéressék. A választmány egyik tagja megbízatott a tőrvény ily értelmű átdolgozásával. Ez most munkában van, és ha a választmány elfogadja az eléje terjesztendő szöveget, a törvjavas lat indokolással is el fog láttatni és fel fog terjesztetni az igazság ügyminiszteriumhoz.Igy áll a dolog ma. Mi azonban nem hiszszük, hogy a kormány hajlandó volna a kényszert, habár oly szűk határok közt is, mint ezt a közjegyzői kamara kívánja, behozni. Nemkivánjukkétségbe vonni,hogy jogosult a közjegyzők abbeli törekvése, miszerint az ingatlanok adásvevésére vonatkozó szerződések kötését ki akarják venni a zugirászok kezéből, kik mint jó forrásból tudjuk ( még jelenleg Bpesten is az ily szerződések számának 2/3 részét készítik; de ennek módja nem a közjegyzői kényszer behozatala, mely a mi primitív nemzetgazdasági, és különösen közlekedési viszonyaink közt absolute kivihetetlen, hanem az országban annyira burjánzó zugirászat kiirtása. Az ügyvédi kamarák e tekintetben már, fennál. lásuk rövid ideje alatt is, sokat tettek, de a feladat nagyobb része, mint az élet mutatja, még hátra van. A német birodalmi gyűlésben nagy harczok vívatnak a büntető törvény revisiója iránt,az ausztiai birodalmi tanács bizottsága is megkezdte a tanácskozásokat a büntetőtörvénykönyv javaslata felett. Csak a mi képviselőházunk jogügyi bizottsága nem tud a munkához jutni. A mióta megbuktatta a bírák fokozatos fizetéséről szóló törvényjavaslatot, nyugszik babérain. Ha ily lassan halad a munka, alig hiszszük, hogy e télen valamire megyünk a codexekkel. Vajon nem volna-e tanácsos az olyan nagyobbszerü törvénymüvek megbirálására, milyen a büntető és a váltótörvénykönyv, külön bizottságokat választani, melyek ugyanazon időben dolgozhatnának ? Czélszerü rolna ez azért is, mivel az ily specialbizottságok összeállításánál jobban szem előtt lehetne tartani a szakképzettséget, mint az általános jogügyi bizottságnál, hol az előfordulható szervezési és jogpolitikai javaslatok miatt első sorban a politikai szempont az uralkodó. JOaESETEK. Lehet-e a szülőket a törvényes osztályrész erejéig gyermekeiknek korlátozni vagyonaik i átruházásában. {Az országbírói értekezlet 4-ik §-a értelmezésékez.) Id. B. János makádi földműves 1873. január 27-én irásbelileg fiára Jánosra ruházta fek-