Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 50. szám - A csöd-enquete és a kényszeregyesség 3. [r.]

- 397 kedései az akkori jogtudósok határozott ellenzése daczára a fizetésképtelen élő adósokra kiterjesztve. A kényszeregyesség így szokás utján meghonosodván, a midőn az újkor utóbbi századaiban a csődjognak és a csődeljárásnak a szokás folytán képződött szabályai codificáltattak, a legtöbb csődtörvénybe a kényszeregyesség intézménye is felvétetett. Az első codificált csődtörvény, melyben a kényszeregyesség fel lett véve, az 1753-diki hamburgi »Neue Falliten-Ordnung« volt. Hamburg világkereskedése, számos vállalatai, melyeknél a vállalkozók önvétkök nélkül nem ritkán fizetésképtelenségre jutnak, a kényszeregyesség behozatalát nagyon szükségessé tették, és talán épen ezen körülménynek tulajdonítható, hogy Németországban Hamburg bírt az első codificált csődtörvénynyel, melyben a kényszeregyesség is rendeztetett. A hamburgi csődtörvényben szabályzóit accord két tekintetből mondható kényszeregyességnek : 1. mert ez minden hitelező által, tekintet nélkül azok számára, kifogás nélkül elfogadandó, ha a régibb zálog-követelések 40 "A-kai, az ujabb követelések 30°/o-kal, a könyvkivonati követelések pedig 20°/o készpénzben azonnal vagy egy év múlva fizettetnek. Ha pedig ennyi °/o nem jut a fent jelzett követelésekre, a hitelezők 3/4-nyi szavazattöbbsége dönti el a kényszeregyességet. Jellemző a hamburgi kényszeregyességre nézve, hogy addig, mig az egyesség létre jötte vagy létre nem jötte iránt véghatározat nem hozatik, a formális csődeljárás kezdetét nem veszi, mert az akkori felfogás szerint a kényszeregyességnek csak praeventi v czélja van. Hogy leginkább e formális csődeljárás megakadályozása volt a hamburgi kényszeregyesség főczélja, igazolja azon körülmény, hogy a bukott a kényszeregyesség esetében sem menekült feltétlenül az egyességi quotán felüli összeg megfizetése alól, hanem csak azon esetben, ha a régibb zálogkövetelések 80, az ujabbak 60, és a köny vkivonati követelések 40°»-át kiegyenlítette, mi e törvény nagy hiánya, — a kényszeregyesség egyik főfeltétele az lévén, hogy az adós az egyességi összegen felüli fizetés alól teljesen felmentessék. Ezen feltétel nélkül az adós nem igen iparkodik egyességet kötni, és ha a hamburgi kényszeregyesség a tapasztalat utján ennek daczára mégis czélszerünek bizonyult, ezt nem anynyira a törvény helyes intézkedéseinek, mint azon körülménynek tulajdonítanám, hogy annak hatálya csak egy városra és többnyire nagykereskedőkre terjed ki. A szászországi 1766-díki >Gescharftes Mandat wider die Banqueroutíers« a kényszeregyesség megkötéséhez a hitelezők egyszerű szavazattöbbségét és legalább 50°/0 quotát követel. Az első feltétel nem biztosit eléggé álhitelezők felállítása ellen; az egyességi összeg minimumának előleges megállapítása pedig helytelen azért, mert sok bukott, ki talán 50°o-nál többet képes volna fizetni, az egyszerű szavazattöbbséget könnyen megszerezheti 50%-ra is; másrészt pedig önvétkök nélküli bukottak a kényszeregyezség jótéteményében nem részesülhetnek, ha adósságaik 50°/o"át nem fizethetik. Az 1788-diki hesseni >Verordnung betreffend die gütlichen Vergleiche zur Abwendung des Concurses*, mint a felirat is mondja, a kényszeregyezséget a csődeljárás elhárítása czéljából praeventiv szabályul állítja fel és úgymint a szászországi 1766diki »Mandat < a kényszeregyesség megkötéséhez a hitelezők egyszerű szavazattöbbségét kívánja, és szintén nem biztosítja a valódi hitelezőket álkövetelések ellen. Francziaországban a Code de Commerce (1807.) a kényszeregyezséget biztosabb alapra fektette. Az 1673-diki Ordonnance du Commerce a kényszeregyesség megkötését a hitelezők 3U résznyi szótöbbsége mellett megengedte. A Code de Commerce 519.— 526czikkeí az emiitett rendelet hiányaittetemesen pótolták, a mennyiben a kényszeregyesség megkötését az igazolt követelések 3/4, és a hitelezők egyszerű többségétől, továbbá a bírói jóváhagyástól tette függővé. Álkövetelések bejelentése ellen szigorúbb szabályokat tartalmaz az eddigi csődtörvény, de nem olyan intézkedéseket, melyeknél fogva a megkötött egyesség a bukott által elkövetett, de csak az egyesség megkötése után kiderített csalások miatt érvényét veszítené vagy megtámadható volna; pedig ily jogorvoslatok alkalmazhatása a hamis bukásokat nagyon ritkítja. Az 1838. május 28-iki »Loi sur les Faillites et les banqueroutes* czímü törvény hozatalánál a Code de Commerce ezen hiányainak kijavítására fordíttatott a legnagyobb figyelem és >De l'annulation ou de la resolution du Concordat« felirat alatt az 520.—526. czikkekben körülményesen előadatnak azon esetek, melyekben a már megkötött kényszeregyesség a bukott által elkövetett csalás folytán ipso jure megsemmisül, vagy a hitelezők általi megtámadás folytán megsemmisíthető. A bukottak ez által a csalásoktól elriasztatnak, a kényszeregyezségbe helyezett bizalom pedig erősbödik. Az olasz és hollandi kényszeregyesség az 1838-iki franczia csődtörvény ebbeli rendelkezéseinek hasonmását képezi. Az 1855. május 8-iki porosz csődtörvény ugyancsak az 1838-iki franczia csődtörvénynek a kényszevegyezség iránti intézkedéseit hiven vette át. De ezeken kivül a kényszeregyezség intézményét oly garantiákkal bástyázta körül, hogy ezen intézmény terjedését különösen ezen törvény megfelelő rendelkezéseinek köszönhetni. A 193. §. azon eseteket sorolja fel, melyekben a biróság a hitelezők többsége által elfogadott egyességet elvetheti, melyek között különös figyelmet érdemelnek a 4. bekezdés a) és b) pontjai, melyek szerint a biróság az egyezséget elvetni köteles, ha az tulnyomólag oly hitelezők hozzájárulásával jött létre, kiknek a bukotton kivül ugyanazon követelésre mások is lekötelezvék, vagy ha a tőkére és hitelezőkre nézve megkívánt többség a 102. §. 3. pontjában megnevezett személyek3), vagy oly hitelezők hozzájárulásával alakult, kiknek a bejelentett követelés a csődnyitás után engedményeztetett, mely intézkedésekkel rendesen a valódi hitelezőket képviselő többség holmi fondorlatok és leszavazás ellen nagy védelemben részesül. 3) A bukott legközelebbi rokonai , házastársa és | ennek legközelebbi rokonai. Angolországban az 1869-iki >An act to consolidate and amend the law of bankruptey* a kényszeregyezség három nemét szabályozza. Az első, melynek csak a csődeljárásban van helye, a kényszeregyességnek előbb-vázolt nemeivel többé-kevésbbé megegyez. Annál inkább figyelemre méltó második és harmadik neme. A második szerint a fizetésképtelen adós még a csődnyitás előtt egybehívhatja hitelezőit, és ha ezek az első, és 14 nap alatt tartandó második összejövetelkora személyek és összegek szerinti többséggel a fizetésképtelen adós által ajánlott egyességet elfogadják, ezen egyesség a megjelent hitelezők kisebbségére is bír hatálylyal. Azonban ezen egyesség a meg nem jelent hitelezőkre ki nem terjedvén, azzal az adóson segitve nincs; sok hitelező pedig ily összejövetelre szándékosan nem megy, remélvén, hogy a többi hitelezőkkel létrejött egyességutján az. adóson annál könnyebben fogja követelését behajthatni, és az adós a többséggel kötött egyesség daczára ujabb zaklatásoknak van kitéve. Az angol kényszeregyesség barmadik neme »Liquididation by arrangement«, mely szintén csak a bírósági eljárásnak kizárásával köthető, leginkább a római »cessio bonorum«-nak felel meg. A fizetésképtelen adós a hitelezők javára lemond vagyonának rendelkezéséről, és ha a hitelezők többsége ezen propositiot elfogadja, ez az összes megjelent hitelezőkre kötelező hatálylyal bir, és a többség által választott bizottság eszközli a vagyon-felosztást. Habár ezen biróságon kivüli eljárással tetemes idő- és költségkimélés van egybekapcsolva, még sem mondható az czélszerünek, mert ha az adós akár feledékenység, álcár roszhiszemüség folytán valamelyik hitelezőjét nem hivja meg, a többiek pedig időközben a vagyont egymás közt felosztják, a meg nem hivott hitelezőkre mi sem jut, holott a meghívottak követeléseik tán nagy részét megkapták. Pedig már a tényleges fizetésképtelenség esetében a hitelezőknek csak aránylagos kielégitése lehet igazságos, és épen a csődtörvénynek az a feladata, hogy az aránylagos kielégítést szabályozza. A kényszeregyesség intézménye a legkülönbözőbb változásokon Ausztriában mentkeresztül.Mig az 1717-ik váltórendszabály és az 1734-iki »Fallimentsordnung« a kényszeregyességet liberális alapon szabályozták, addig a József-féle perrend a kényszeregyesség megköthetését a legritkább esetekre szorította, azzal, hogy szerinte a többség által elfogadott egyesség csak akkor kötelezi a minoritást, ha egy harmadik személy a bukott adóssága egy részének fizetését, magára vállalja és ezen harmadik személy kötelezettsége által a hitelezőkre több jut, mint a esőd-tömegből aránylagos kielégítés utján. Ha nem találkozott személy, mely a bukottért kötelezést vállalt, habár az összes adósságainak megfizetését igérte, és ez iránt más biztositékot is nyújtott volna, a többség által elfogadott egyesség a kisebbs 'gre nem birt kötelező hatálylyal. Ezen ferde intézkedések az 1859. május 18-én és Magyarország részére ugyanezen évi június 15-én kelt rendeletekkel hatályon kívül helyeztettek ugyan, de ha.a kényszeregyességnek Austríában és különö*