Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 48. szám - Egy külföldi tekintély nyilatkozata a magyar büntető törvényjavaslatról

— 37 9 — De habár a középkor végén és az uj- j kor elején az ipar és a kereskedelem kezdetleges voltánál fogva a kényszeregyesség intézményének meghonosítására a szükséges talaj előkészítve nem volt, az államhatalom a fizetésképtelen adósok javára ekkorisa hitelezőket kényszerítő rendelkezéseket tett. A középkor örökös háhoruiban számos gazdag család eladósodott, és sok ingatlan birtok mellett, de pénz hiányában az adósságokat törleszteni képes nem volt. Nehogy ily adósok, kiknek vagyona tartozásaikat fedezi, tönkre menjenek, az államhatalom nekik úgynevezett moratóriumot engedett, kényszeritvén a hitelezőket, hogy követeléseik érvényesítésével bizonyos ideig vár- ! janak, és a mi a görögöknél Solon, a rómaiknál Licinius Stolo tribun idejében történt, ugyanazt látjuk a körülmények kényszerítő hatalmánál fogva a középkor végén és az újkor első két századában ismétlődni. A régi és a középkorban az egyes személyekvagyoni viszonyaiban ritkábban előforduló válságok folytán az államnak a hitelezőket elengedésre és várakozásra kényszerítő hatalma csak ritkábban volt alkalmazásba veendő, és azért ily törvények csak egyes előforduló esetekben hozattak. Az újkor kereskedelmében és iparában a vagyon viszony okban előforduló válságok mindennapiak, és azépt nem egyes esetet szabályzó, hanem minden válságra kiterjedő és alhalmazható általános érvényű törvény vált szükségessé. A moratóriumok egész Nyugot-Európában divatosak voltak, és hatályuk abban állott, hogy a moratóriumot nyert adósok ellen az^abban kitett egy évi időn át perelni és végrehajtani nem lehetett. A moratóriumnak a jelenlegi kényszeregyességgel azon közös caracteristiconja van, hogy az államhatalom a hitelezőket bizonyos jogoktól való lemondásra kényszeriti; külőnböz-nek pedig abban, hogy a moratoriummalcsak halasztás engedtetik a fizetésre, mig ellenben a kényszeregyességnél nemcsak halasztás adatik," hanem igen sok esetben a követelés bizonyos hányada elengedtetik; továbbá a moratórium hatálya csak egyes esetekre vagy személyekre vagy csak bizonyos időre terjedt ki, a kényszeregyesség pedig minden előforduló esetben alkalmazásba jön; s végre a moratarium közvetlen az államhatalom által minden hitelezőt kényszeritőleg decretáltatik, a kényszeregyesség létrejötte és érvénye pedig mindig a hitelezők bizonyos többségének akaratától van függővé téve. A moratórium haszna, ritkán alkalmazva, kétségbevonhatlan. Az utolsó német-franczia háborúban is tapasztaltuk a háború által előidézett válságok orvoslására decretált moratórium hatásait. Annak folytán számos adós menekült a csődtől és tönkrejutástól. De oly kiterjedésben alkalmazva, mint azt a 17., 18. században találjuk, ugy a magán- mint az államhitelt megsemmisiti, és azon jogok iránti bizalom, melyeknek fenntartásaaz állam első feladata, megszünik.A hol a kereskedés és az iparfejlődésnek kezd indulni, a moratórium által adott előny tagadhatlan, és a moratórium, mely már is állami kényszert foglal magában, a helyes és természetes átmenetet ké • pezi a kényszeregyességhez. Dr. Misner Ignácz. Szemle. Budapest, 1875. nov. 30. A képviselőház jogügyi bizottsága. — A kereskedelmi törvény élelbeléptetési határideje.— A bírósági ügyvitel gyszerüsitése. — Az eskü megszüntetése az olasz parlamentben. (F.) A képviselőházjogügyi bizottságában a beterjesztett codexek számára az előadók már ki vannak ugyan jelölve, sőt mint értesülünk, a megbizottak el is készültek előtanulmányaikkal, de még semmi sem hallatszik arról, hogy a bizottság mikor fog a munkához. Eddig csak annyi van megállapítva a bizottság kebelében, hogy első sorban a váltó-törvénykönyv és utána a büntetőtörvénykönyv fog tárgyaltatni. iNiincs kifogásunk ezen sorrend ellen, de kívánatosnak tartjuk, hogy a bizottság egyszer már serényen hozzáfogjon a munkához. A kereskedelmi törvénykönyv iránti rendeletek, mint hallatszik, december első napjain fognak megjelenni s a törvény január 1-én életbelép. Tartunk tőle, hogy ezen intézkedés igen nagy zavarokat von maga után. Egy eljárási szabályzatot, melyet ma a codificátorokonkivül még senki sem ismer, egy hónap alatt még nem tanácsos életbeléptetni. Ma a járásbíróságok tagjai még nem tudják, váljon fognak-e ők a kereskedelmi ügyekben bíráskodni, és december valamelyik napján arra ébredhetnek, hogy 300 frtig a kereskedelmi ügyek az ő hatáskörükbe tartoznak, és így azon helyzetbejönnek, hogy pár hét alatt meg kell tanulniok az uj anyagi törvényt és ezenkívül a bizonyítékok szabad méltánylásán alapuló uj eljárást. Képzeljük, mily judicatura lesz ez eleinte. Ily körülmények közt, bármennyire kívánatosnak tartjuk is a kereskedelmi törvénykönyv minélelőbbi életbeléptetését, czélszerübbnek tartanok az életbeléptetési határidőnek pár hónapra való elhalasztását. A »Pester Lloyd« kitűnő tollú jogi czikkirója (M. R.) megbeszéli azon kérdőivet, melyet az igazságügyminiszter ur a budapesti törvényszékek elnökeihez küldött a bírósági ügykezelés egyszerűsítése tárgyában. A kérdések a következők : »Vajon a jegyzőkönyv nem készittethetnék-e el az elnök által, a különvélemények pedig az illető dissidens bíró által, s az ítéletek fejei nem maradhatnának-e el ? Vajon a felebbezések nem olvastathatnának-e fel egész terjedelemben ? Vajon a legfőbb itélőszékhez felebbezett pereket nem volna-e czélszerübb a kir. tábla kikerülésével egyenesen a legfőbb itélőszékhez küldeni ? Vajon nem lehetne-e megszüntetni a törvényszéki jegyzők intézményét ? Végül vajon a felső törvényszékek fogalmazói személyzetének már életbe lépett megszüntetése hátránynyal jár-e az igazságszolgáltatásra?* Teljesen egyetértünk a t. czikkiróval az iránt, hogy azon »egyszerüsitések«, melyek ezen intézkedések némelyikéből származhatnának, az igazságszolgáltatást egyenesen megakasztanák; ilyen a jegyzők intézményének megszüntetése és a jegyző tisztének az elnökre vagy a birák egyikére való ruházása. Másrészt azonban nem oszthatjuk a czikkiró azon nézetét, miszerint a felebbezés felolvasása helyes intézkedés volna. Az a mit a czikkiró ur e mellett felhoz, hogy a felebbezés az egyetlen mór, mely által a fél közvetlenül érintkezhetik a felső bíróval s a felolvasás által meg van óva felebbező az előadó netaláni egyoldalú felfogása ellen, áll ugyan, de nézetünk szerint nem felel meg az osztó igazságnak, hogy az egyik félnek megengedtessék közvetlenül a biró előtt kifejteni álláspontját, a másik félt pedig ettől elzárni. El van pedig zárva, mert a nem felebbező ellenfélnek nincs joga a felebbezés ellenében a felső biróság előtt védelmezni magát. Vagy meg kell tehát engedni, hogy a felebbezósi indokok ellenében szabad legyen az ellenfélnek nyilatkozatot beadni, — mint ez némely perrendtartásokban megvan — vagy pedig meg kell e tekintetben maradni a jelenlegi gyakorlat mellett. — Végül még egy pontra kívánunk megjegyzést tenni. A t. czikkiró ur — igen helyesen — megszüntethetőnek véli azon gyakorlatot, miszerint az első bíróságok csak a kir. táblán keresztül közlekedhetnek a legfőbb itélőszékkel; szerinte azonban akár megszüntetik ezt, akár nem, egyre megy, mivel a kir. táblán a felszerelés csak a segédszemélyzetet illeti. Mi ezen kérdés megoldását nem tartjuk oly közömbösnek. Eltekintünk attól, hogy ezen transito-perek a kir. táblán épugy kiadatnak az előadóknak, mint a többi perek ; nem kívánunk nagy súlyt helyezni arra sem, hogy azon pereknek, habár ülésen kivüli elintézése, a levéltárban való felszerelése, az igtatóba való bevezetése és kivezetése nagyban szaporítja a számokat és a teendőket. De van ezen kérdésnek egy másik sokkal fontosabb oldala is, és ez az igazságszolgáltatás lehető gyorsítása. Az által, hogy a legfőbb itélőszékhez felebbezett per előbb a kir. táblához küldetik, és a legfőbb ítélőszék általi elintézés után ismét a kir. táblához visszamegy és ott ugyanazon nagy apparátussal mint előbb felszereltetett, leszereltetik: rendesen elvész néhány nap, sőt néha néhány hét. Ha tehát ezen közbenső állomás elesnék, a mellett, hogy a kir. tábla megszabadulna sterilis teendőinek egy részétől, az igazságszolgáltatás jó részben gyorsabbá tétetnek. Az olasz p arlament nov. 19-ki ülésében Macch i képviselő egy hosszasan és alaposan indokolt javaslatot terjesztett be, melynek czélja, hogy a törvényes eskü megfősztassékvallásijellegétől. Okul és alkalmul szolgált erre Macchinak, hogy az eddigi bünpöröknél és kivált a Luciani-bünpörben,igen gyakran fordult elő az eset, hogy a felek nem akartak esküt tenni az evangéliumra, azt hozván fel indokul, hogy ők »szabad gondolkozásuak.« Ide járul még az is, hogy a felekezetek száma nagyon elszaporodott Olaszországban is, sőt számosan vannak, kik azt vallják, hogy egyik felekezethez sem tartoznak. Fordultelő olyan eset is, hogy a felek csak becsületükre vagy lelkiismeretökre akartak esküdni, de a biróság ezt nem fogadta el. Macchi tehát oda akarja módosíttatni a fennálló törvényt, hogy senki se kényszeríttessék saját lelkiismerete és meggyőződése ellenére esküt tenni, hanem legyen elég, ha valaki becsületszavára vagy lelkiismeretére esküszik. ^Egy külföldi tekintély nyilatkozata a magyar büntető törvényjavaslatról. A böntető jognak legkitűnőbb mivelői és tanárai között a nagy Németországban ma az első helyeken kétségkívül Berner berlini és Holtzendorff Ferencz müncheni egyetemi tanárok említendők első tekintélyek gyanánt. E kettő közül HoltzendorfT tanárnak uj büntető javaslatunk börtönügyi részéről szóló véleménye annál nyomatékosabb, mert épen Holtzendortf az, ki különösen a börtönügy terén is több rendbeli kitűnő munkája által magának nagy nevet s nem mulandó érdemeket szerzett. A nevezett tanár dr. Tauf fer Emil úrhoz, a lipótvári fegyház igazgatójához, levelet intézett és abban az uj magyar büntető tvjavaslat börtönügyi része felől elmondja \éleményét. Holtzendortf levele—némi csekély kihagyásokkal—igy hangzik: