Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 48. szám - Egy külföldi tekintély nyilatkozata a magyar büntető törvényjavaslatról

— 37 9 — De habár a középkor végén és az uj- j kor elején az ipar és a kereskedelem kez­detleges voltánál fogva a kényszeregyesség intézményének meghonosítására a szüksé­ges talaj előkészítve nem volt, az államhata­lom a fizetésképtelen adósok javára ekkorisa hitelezőket kényszerítő rendelkezéseket tett. A középkor örökös háhoruiban számos gaz­dag család eladósodott, és sok ingatlan bir­tok mellett, de pénz hiányában az adóssá­gokat törleszteni képes nem volt. Nehogy ily adósok, kiknek vagyona tartozásaikat fedezi, tönkre menjenek, az államhatalom nekik úgynevezett moratóriumot engedett, kényszeritvén a hitelezőket, hogy követelé­seik érvényesítésével bizonyos ideig vár- ! janak, és a mi a görögöknél Solon, a ró­maiknál Licinius Stolo tribun idejében tör­tént, ugyanazt látjuk a körülmények kény­szerítő hatalmánál fogva a középkor végén és az újkor első két századában ismétlődni. A régi és a középkorban az egyes sze­mélyekvagyoni viszonyaiban ritkábban elő­forduló válságok folytán az államnak a hi­telezőket elengedésre és várakozásra kény­szerítő hatalma csak ritkábban volt alkal­mazásba veendő, és azért ily törvények csak egyes előforduló esetekben hozattak. Az újkor kereskedelmében és iparában a vagyon viszony okban előforduló válságok mindennapiak, és azépt nem egyes ese­tet szabályzó, hanem minden válságra ki­terjedő és alhalmazható általános érvényű törvény vált szükségessé. A moratóriumok egész Nyugot-Európában divatosak voltak, és hatályuk abban állott, hogy a moratóri­umot nyert adósok ellen az^abban kitett egy évi időn át perelni és végrehajtani nem lehetett. A moratóriumnak a jelenlegi kényszeregyességgel azon közös caracte­risticonja van, hogy az államhatalom a hitelezőket bizonyos jogoktól való lemon­dásra kényszeriti; külőnböz-nek pedig abban, hogy a moratoriummalcsak ha­lasztás engedtetik a fizetésre, mig el­lenben a kényszeregyességnél nemcsak halasztás adatik," hanem igen sok esetben a követelés bizonyos hányada elengedtetik; továbbá a moratórium hatálya csak egyes esetekre vagy személyekre vagy csak bizo­nyos időre terjedt ki, a kényszeregyesség pedig minden előforduló esetben alkalma­zásba jön; s végre a moratarium közvetlen az államhatalom által minden hitelezőt kényszeritőleg decretáltatik, a kényszer­egyesség létrejötte és érvénye pedig mindig a hitelezők bizonyos többségének akaratá­tól van függővé téve. A moratórium haszna, ritkán alkalmazva, kétségbevonhatlan. Az utolsó német-franczia háborúban is tapasz­taltuk a háború által előidézett válságok orvoslására decretált moratórium hatásait. Annak folytán számos adós menekült a csőd­től és tönkrejutástól. De oly kiterjedésben alkalmazva, mint azt a 17., 18. században találjuk, ugy a magán- mint az államhitelt megsemmisiti, és azon jogok iránti bizalom, melyeknek fenntartásaaz állam első feladata, megszünik.A hol a kereskedés és az iparfej­lődésnek kezd indulni, a moratórium által adott előny tagadhatlan, és a moratórium, mely már is állami kényszert foglal magá­ban, a helyes és természetes átmenetet ké • pezi a kényszeregyességhez. Dr. Misner Ignácz. Szemle. Budapest, 1875. nov. 30. A képviselőház jogügyi bizottsága. — A kereske­delmi törvény élelbeléptetési határideje.— A bíró­sági ügyvitel gyszerüsitése. — Az eskü megszünte­tése az olasz parlamentben. (F.) A képviselőházjogügyi bizott­ságában a beterjesztett codexek számára az előadók már ki vannak ugyan jelölve, sőt mint ér­tesülünk, a megbizottak el is készültek előtanul­mányaikkal, de még semmi sem hallatszik arról, hogy a bizottság mikor fog a munkához. Eddig csak annyi van megállapítva a bizottság kebelében, hogy első sorban a váltó-törvénykönyv és utána a büntetőtörvénykönyv fog tárgyaltatni. iNiincs kifo­gásunk ezen sorrend ellen, de kívánatosnak tart­juk, hogy a bizottság egyszer már serényen hozzá­fogjon a munkához. A kereskedelmi törvénykönyv iránti rendeletek, mint hallatszik, december első napjain fognak megjelenni s a törvény január 1-én életbelép. Tartunk tőle, hogy ezen intézkedés igen nagy zavarokat von maga után. Egy eljárási szabályzatot, melyet ma a codificátorokonkivül még senki sem ismer, egy hónap alatt még nem tanácsos életbeléptetni. Ma a járásbíróságok tagjai még nem tudják, váljon fognak-e ők a kereskedelmi ügyekben bíráskodni, és december valamelyik nap­ján arra ébredhetnek, hogy 300 frtig a kereske­delmi ügyek az ő hatáskörükbe tartoznak, és így azon helyzetbejönnek, hogy pár hét alatt meg kell tanulniok az uj anyagi törvényt és ezenkívül a bi­zonyítékok szabad méltánylásán alapuló uj eljá­rást. Képzeljük, mily judicatura lesz ez eleinte. Ily körülmények közt, bármennyire kívánatosnak tart­juk is a kereskedelmi törvénykönyv minélelőbbi életbeléptetését, czélszerübbnek tartanok az élet­beléptetési határidőnek pár hónapra való elha­lasztását. A »Pester Lloyd« kitűnő tollú jogi czikk­irója (M. R.) megbeszéli azon kérdőivet, me­lyet az igazságügyminiszter ur a budapesti törvény­székek elnökeihez küldött a bírósági ügykezelés egyszerűsítése tárgyában. A kérdések a követke­zők : »Vajon a jegyzőkönyv nem készittethetnék-e el az elnök által, a különvélemények pedig az illető dissidens bíró által, s az ítéletek fejei nem marad­hatnának-e el ? Vajon a felebbezések nem olvas­tathatnának-e fel egész terjedelemben ? Vajon a legfőbb itélőszékhez felebbezett pereket nem vol­na-e czélszerübb a kir. tábla kikerülésével egyenesen a legfőbb itélőszékhez küldeni ? Vajon nem lehet­ne-e megszüntetni a törvényszéki jegyzők intézmé­nyét ? Végül vajon a felső törvényszékek fogalma­zói személyzetének már életbe lépett megszünte­tése hátránynyal jár-e az igazságszolgáltatásra?* Teljesen egyetértünk a t. czikkiróval az iránt, hogy azon »egyszerüsitések«, melyek ezen intézkedések némelyikéből származhatnának, az igazságszolgál­tatást egyenesen megakasztanák; ilyen a jegyzők intézményének megszüntetése és a jegyző tisztének az elnökre vagy a birák egyikére való ruházása. Másrészt azonban nem oszthatjuk a czikkiró azon nézetét, miszerint a felebbezés felolvasása helyes intézkedés volna. Az a mit a czikkiró ur e mellett felhoz, hogy a felebbezés az egyetlen mór, mely által a fél közvetlenül érintkezhetik a felső bíróval s a felolvasás által meg van óva felebbező az elő­adó netaláni egyoldalú felfogása ellen, áll ugyan, de nézetünk szerint nem felel meg az osztó igaz­ságnak, hogy az egyik félnek megengedtessék köz­vetlenül a biró előtt kifejteni álláspontját, a másik félt pedig ettől elzárni. El van pedig zárva, mert a nem felebbező ellenfélnek nincs joga a felebbezés ellenében a felső biróság előtt védelmezni magát. Vagy meg kell tehát engedni, hogy a felebbezósi indokok ellenében szabad legyen az ellenfélnek nyilatkozatot beadni, — mint ez némely perrend­tartásokban megvan — vagy pedig meg kell e tekintetben maradni a jelenlegi gyakorlat mel­lett. — Végül még egy pontra kívánunk meg­jegyzést tenni. A t. czikkiró ur — igen helyesen — megszüntethetőnek véli azon gyakorlatot, mi­szerint az első bíróságok csak a kir. táblán keresz­tül közlekedhetnek a legfőbb itélőszékkel; szerinte azonban akár megszüntetik ezt, akár nem, egyre megy, mivel a kir. táblán a felszerelés csak a se­gédszemélyzetet illeti. Mi ezen kérdés megoldását nem tartjuk oly közömbösnek. Eltekintünk attól, hogy ezen transito-perek a kir. táblán épugy ki­adatnak az előadóknak, mint a többi perek ; nem kívánunk nagy súlyt helyezni arra sem, hogy azon pereknek, habár ülésen kivüli elintézése, a levél­tárban való felszerelése, az igtatóba való beve­zetése és kivezetése nagyban szaporítja a számo­kat és a teendőket. De van ezen kérdésnek egy másik sokkal fontosabb oldala is, és ez az igaz­ságszolgáltatás lehető gyorsítása. Az által, hogy a legfőbb itélőszékhez felebbezett per előbb a kir. táblához küldetik, és a legfőbb ítélőszék általi elintézés után ismét a kir. táblához vissza­megy és ott ugyanazon nagy apparátussal mint előbb felszereltetett, leszereltetik: rendesen el­vész néhány nap, sőt néha néhány hét. Ha tehát ezen közbenső állomás elesnék, a mellett, hogy a kir. tábla megszabadulna sterilis teendőinek egy részétől, az igazságszolgáltatás jó részben gyor­sabbá tétetnek. Az olasz p arlament nov. 19-ki ülésé­ben Macch i képviselő egy hosszasan és alapo­san indokolt javaslatot terjesztett be, melynek czélja, hogy a törvényes eskü megfősz­tassékvallásijellegétől. Okul és alkalmul szolgált erre Macchinak, hogy az eddigi bünpörök­nél és kivált a Luciani-bünpörben,igen gyakran for­dult elő az eset, hogy a felek nem akartak esküt ten­ni az evangéliumra, azt hozván fel indokul, hogy ők »szabad gondolkozásuak.« Ide járul még az is, hogy a felekezetek száma nagyon elszaporodott Olaszországban is, sőt számosan vannak, kik azt vallják, hogy egyik felekezethez sem tartoznak. Fordultelő olyan eset is, hogy a felek csak becsü­letükre vagy lelkiismeretökre akartak esküdni, de a biróság ezt nem fogadta el. Macchi tehát oda akarja módosíttatni a fennálló törvényt, hogy sen­ki se kényszeríttessék saját lelkiismerete és meg­győződése ellenére esküt tenni, hanem legyen elég, ha valaki becsületszavára vagy lelkiismeretére esküszik. ^Egy külföldi tekintély nyilatkozata a magyar büntető törvényjavaslatról. A böntető jognak legkitűnőbb mivelői és ta­nárai között a nagy Németországban ma az első helyeken kétségkívül Berner berlini és Holtzen­dorff Ferencz müncheni egyetemi tanárok em­lítendők első tekintélyek gyanánt. E kettő közül HoltzendorfT tanárnak uj büntető javaslatunk bör­tönügyi részéről szóló véleménye annál nyomaté­kosabb, mert épen Holtzendortf az, ki különösen a börtönügy terén is több rendbeli kitűnő munká­ja által magának nagy nevet s nem mulandó ér­demeket szerzett. A nevezett tanár dr. Tauf fer Emil úrhoz, a lipótvári fegyház igazgatójához, levelet intézett és abban az uj magyar büntető tvjavaslat börtön­ügyi része felől elmondja \éleményét. Holtzendortf levele—némi csekély kihagyá­sokkal—igy hangzik:

Next

/
Oldalképek
Tartalom