Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 45. szám - A csődenquete és a kényszeregyesség

— 354 egy ilyen bukottnak a csődből való gyors szabadulása számosak felsegítését is maga után vonhatja és így a közjó előmozdíttatik. Indokolt jogilag a kényszeregyezség azért is, mert a csőd megnyitása által a bukott hitelezői* között érdekközösség támad, és mindenütt, a hol több érdektárs érdeke és ennek mikénti érvényesítése kérdés alá kerül: szükséges, hogy a többség szavazata döntsön. A legjobb példát szolgáltatják a csődtörvények, melyek a tömeggondnok avagy a választmány választását az érdekelt hitelezők többségének akaratától teszik függővé. A tömeggondnok és a választmány hatásköre igen nagy, és ha az ezek hatáskörébe eső fontos ügyek többség által dönthetők el, úgy a bukottal való kiegyezés kérdése szintén függővé tétethetik a többség akaratától, Hogy számos csőd csupán azért nem fejeztetik be egyességileg, mivel néhány gazdagabb hitelező, mert reájok nézve a várakozás nem oly terhes, mint a többire, a bukottat semminemű elengedésben nem akarja részesíteni, azt a mindennapi példák tanúsítják. Tapasztaljuk ezt különösen Budapesten, a hova a magyarországi vidéki bukott kereskedők az egyesség létesítése és a csőd megszüntétése végett tízszer is felzarándokolnak és az egyesség létrejötte rendesen csak egy-két hitelező makacssága folytán, kik nemcsak az egész tőkét, hanem még a kamatokat és a költségeket is kívánják, meghiúsul. Ily esetben csak egy nagyobb hitelezőnek ellentállása folytán is az egyesség létesítése meg van akadályozva. Nem sokkal nagyobb igaztalanság-e az, hogy azon csekély minoritás a majoritás érdekeinek koczkáztatásával az összakaratnak magát alá nem' veti, és nem volua-e teljes joggal kívánható, hogy a kisebbség hajoljon meg a többség akarata előtt? Jogos és indokolt a kényszeregyesség azért is, mert a kereskedők az eladási árba rendesen a koczkázatot is beleszámítják, és így közönséges nyereségükön felül néhány °/o-kal drágábtan adják el a hitelbe adott árúkat és ez oknál fogva azon veszteség, mely a C30d esetében okoztatik, nem tőkeveszteség, hanem a nyereségnek előre számításba vett kisebbedése. Mindazonáltal nem tagadjuk, hogy a kényszeregyességellen felhozatni szokott nehézségek nagy része alapos; de nem legyőzhetlenek, s óvintézkedések által kétségkívül elháríthatok. A kényszeregyesség ellenei nem is olyannyira jogi szempontból tartják elvetendőnek az intézményt, hanem emiékezetökben állanak még azl859-iki rendelettel behozott kényszereljárásnak káros kihatásai. Azonban 1859. óta viszonyaink lényegcsen megváltoztak. 'A közigazgatás és a bíráskodás elkülönítése; az 1874. 22. t. cz., melynél fogva minden bukott ellen a fenyitő vizsgálat megindítandó és tekintet nélkül az általa létesített egyességre és a csőd megszüntetésére folytatandó és befejezendő; a kereskedelmi törvény, mely minden kereskedőnek kötelességévé teszi rendes kereskedelmi könyvek törvényszerű vezetését: mindezek a visszaéléseket és kijátszásokat nagy mérvben megakadályozzák. Ha minden kereskedő úgy vezeti könyveit, mint azt a törvény rendeli, akkor az ő vagyoni viszonyai iránt, különösen a mi a bevett és kiadott pénzek hovaforditását illeti, mindig kellő felvilágosítást lehet szerezni, és ha a téuyek a könyvek tartalmával ellenkeznek, ha a könyvek helytelenül vezetvék, nem különben, ha a vétkességnek vagy hamisságnak nyomai mutatkoznak, azon esetben a mi törvényjavaslatunk pentozatai szerint kényszeregyességnek amúgy sem lehetne helye, és igy azon félelem, hogy a kényszeregyesség visszaélésekre, különösen álhitelezők felállítására, alkalmat szolgáltat, elesik. Ezen kivül a javaslatban az álhitelezőkre vonatkozó szigorú fenyitő rendeletek erélyes keresztülvitele a roszhiszemü adósokat a kijátszásoktól nagyon is fel fogják riasztani. Hogy a kisebbség minden erőszak ellen, mely a többség által rajta elkövethető volna, biztosittassék, a kényszeregyességnek létrejötte a bíróság jóváhagyásától volna függővé teendő; a kisebbség jogosítva lenne a kényszeregyesség elvetésének indokait jegyzőkönyvbe vétetni, és igy, ha valamely bűntett, vétség, fondorkodás és mesterkedés nyomai látszanak, a biróság a kényszeregyességet elvetheti. Alhitelezők szavazata ellen biztosítékul az is alkalmazható, hogy a bukottnak negyedizigleni rokonai és sógorai a kényszeregyesség elfogadása iránti szavazásból kizárassanak. Nem szándékunk mindazon biztosítékokat felsorolni, melyekkel a kényszeregyesség intézménye visszaélések ellen felruháztató, hanem csak a főbbeket kivántuk kiemelni. Az 1859. rendelet azonban a visszaélések meggátlásáról egyáltalában nem gondoskodott; kereskedelmi törvényünk nem volt; a csődeljárásban a bukott elleni fenyitő vizsgáI lat hivatalból nem indíttatott meg; a kereskedők könyveiket a legritkább esetben vezet. ték rendesen; a büntető hatalom csak igen gyengéden éreztette kezét az álhitélezőkkel és a roszhiszemü bukottal, és épen ezen oknál fogva történt annyi visszaélés. Mindezektől azonban jelenleg már tartani nem kell s ennélfogva a kényszeregyesség elvetésének támogatása czéljából az 1859. rendeletnek káros következményeire hivatkozni nem lehet. A mi pedig a kényszeregyesség elvetése mellett felhozott azon indokot illeti, hogy kényszeregyesség fennállása mellett több a hamis csőd, mint a nélkül: ez nem való, mert jelenleg is tapasztaljuk, hogy több álkövetelés jeleutetik be a csődtömeg ellen, csakhogy a későbbi osztálybeli követelésekre osztalék ne jusson, avagy osztalék kisebb legyen. Nem helyes azon érvelés sem, miszerint a csőd fenntartása azért sokkal előnyösebb mint a kényszeregyesség, mert a hitelezőknek követelései, habár csődeljárás utján ki nem elégíttetnek, mégis fennállanak. Csak be kell tekinteni a nagykereskedők portefeuille-jeibe, és tapasztalni fogjuk, hogy majdnem minden nagykereskedőnél egy pár százezer frtnyi kétes követelés van, melynek nagyobb része onnan ered, hogy néhány hitelező a bukottakai kiegyezni nem akarván, az egyesség létre nem jött, s igy a többi hitelezők sem kapták meg pénzöket. A bukott azóta folytatja üzletét nejének neve alatt, a hitelezőknek azonban csak a be nem hajtható váltó- és könyvkivonati követeléseik vannak meg. Ily követelés femnállása egy kereskedőnek hitelét sem emeli; sőt ellenkezőleg inkább csökkenti, mert akinek kétes követelése van és akinek kétes követelései napról-napra olyannyira szaporodhatnak, annak hitelébe bizni nemigen lehet. Számos nagykereskedő nem jutott volna csődbe, ha az adósai által ajánlott egyesség az összes hitelezők által elfogadva és igy több követelése kiegyenlítve is lett volna. Azon állítás, hogy az egyesség jelenleg is sok esetben megköttetik, szintén nem szolgálhat a kényszeregyesség elvetésének indokolására, mert a bukott kereskedő megkísérli ugyan sokszor az egyesség létrehozását, de ha abban nehézségek okoztatnak neki, megszakítja a kiegyezési alkudozásokat és nejének vagy valamely rokonának neve alatt vezet üzletet. És mihelyt ily üzletet nyitott, ő lesz a helyzet urává; ezután a hitelez ő knek kell ő hozzá fordulniok kiegyezés végett s ő diktálja a kiegyezési quótát; ha pedig az el nem fogadtatik, semmi nemű egyességre nem lép, tudván, hogy a hitelezők tőle mitsem vonhatnak el. Ily állapot fenntartása a csalásoknak és kijátszásoknak szándékos előidézésével egyenlő. Azon ellenvetés sem áll, hogy a hamis vagy vétkes bukás megbüntetése a kényszeregyesség által lehetlenné tétetik, mert a fenyitő eljárás minden bukott ellen a csőd megnyitásakor hivatalból megindítandó lévén, még azon esetben is, ha a csőd kényszeregyesség által befejeztethetik, a fenyítő vizsgálat tovább folytattatik és befejezendő. Míg csőd esetében a kényszeregyesség iránti ajánlat megtétetik és az egyesség elfogadtatik, a csőd megnyitásától számítandó legalább hat hónap telik el, ezen idő alatt pedig elég alkalom kínálkozik az erélyesen eljáró fenyitő bíróságnak a netáni vétkesség vagy hamisság nyomait kideríteni. Nem alapos azon indok sem, hogy a fenyitő eljárás meginditása a hitelezőktől függ, miután, mint már fent emiitettük, az 1874. 22. t. cz. szerint a bukott ellen a fenyitő vizsgálat hivatalból, tehát a nélkül, hogy a hitelezők azt kérelmezik, megindítandó. Egyébként a fenyitő vizsgálatba minden egyes hitelező befolyhat, a kényszeregyességet ellenző kisebbségnek minden taoja a fenyitő bíróságnál az általa tapasztaltak iránt panaszt tehet, és igy a hamisan vagy vétkesen bukottnak megbüntetése mindenkor bekövetkezhetik. Azon érv, hogy a kereskedelmi osztálynak ily szabadalmat, milyen a kényszeregyesség, adni az állam jogosítva nincs, szintén nem áll, mert itt nemcsak a kereskedői osztályról van szó. Habár a kényszeregyesség csak kereskedők csődjeire volna kiterjesztendő, a csődnek kényszeregyesség útjáni befejezése nemcsak magára a kereskedőre, hanem egész környezetére, családjára és a vele összeköttetésben lévőkre hat ki és így egy osztálynak privilegizálásáról szó nem lehet. Azon vigasz pedig, mely egy bizonyos oldalról a kényszeregyesség barátainak nyuj tátik, hogy t. i. szükség esetére a kényszer-