Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 45. szám - Uj jogintézmény a német büntető-törvénykönyv novellájában

— 355 — egyességet később novella útján is be lehet hozni, nem nagy várakozásokra jogosít fel. Viszonyaink néhány év múlva alig fognak változni; a kényszeregyesség intézményének hehozatala pedig számos oly rendelkezést tesz szükségessé, melyek a csődjog és csődeljárás minden részében alkalmazandók, s minek folytán az egész csődtörvény újabb átdolgozása válnék szükségessé. Alig honosodott volna meg a csődtörvény, ismét újat kapnánk; ily változások pedig, különösen a hiteltörvények terén, a hitelnek igen nagy kárára vannak. Nem áll végül azon »az életből* meritett indok sem, hogy a solid kereskedők a kényegyességet elvetendőnek tartják. Igaz ugyan, szer hogy a kereskedők között is vannak ellenei a kény szeregyességnek;de ezek többnyire csak a már fenébb emiitett igen gazdag kereskedők, kik, ha adósaik egy harmadrésze csődbe jut is, fizetéseikkel zavarba nem jönnek és rendszerint követeléseik legcsekélyebb részét sem engedik el. Épen ezek azon »solid« kereskedők, kik a békés egyesség létrejöttét megakadályozzák és kiknek mint csupán önérdeköket hajhászóknak véleményére adni nem lehet. Legközelebbi alkalommal a kényszeregyességet történetileg is iparkodunk indokolni és alkalmazásának feltételeit előadni. Dr. Misner Ignácz. Szemle. Budapest, 1875. nov. 9. Igazságügyi javaslatok a képviselőházban. — A bagatell ügyek iránti reformok. — A Sonzongnoper és az olasz sajtó. — Egyetemi reform. (E.) A képviselőházhoz többrendbeli igazságügyi javaslat terjesztetettbe. Ilyen a biróságnk, fokozatos fizetéséről, a. záloglevél-birtokosok jogainak biztosításáról szóló két rövid törvényjavaslat. Beterjesztettek továbbá újra büntető és a váltó-törvénykönyv két javaslatai is. Hogy mikor kerülnek mindezek a ház tárgyalás alá, az most még beláthatlan; kívánatos, hogy a jogügyi bizottság minélelőbb hozzálásson a munkához. — A bagatell-ügyek tárgyában is megindittattak a reform-tárgyalások; alább közöljük az e czélra összehívott értekezlet folyamát. A mi minket illet, többször volt alkalmunk kifejezni, hogy a czélba vett szolgabírói judicaturát perhorrescáljuk. Most, midőn a bíróságok személyzetének jó része nyugdijaztatik, semmi értelme nincs annak, hogy a bíráskodás f i z e t e 11 uj közegekre ruháztassék. Ez a mellett, hogy az igazságszolgáltatást rosszabbá tenné, még nem is takarékoskodás, hanem egyenesen pazarlás. Egy helyesen szervezett békebirósági intézménybe bele lehetne nyugodni, mivel itt nem a közigazgatási hivatal viselése, hanem a kiváló becsületesség és a képesség adná az illetők kezébe a birói hatalmat. Legczélszerübb volna azonban nézetünk szerint a bagatell-ügyek számára külön eljárási formát megállapítani a járásbiróságok előtt s a felebbezést tetemesen megszorítani és decentralisálni olykép, hogy az első folyamodásu törvényszékek közül 20—30 felruháztatnék a bagatell ügyek másodfokú végleges eldöntésével. Ez ugy az igazságszolgáltatás javitása,valamínt a most annyira domináló »takarékoskodás* szempontjából is előnyös volna. Nagy mértékben igénybeveszi a jogászvilág figyelmét a római esküdtszék előtt folyamatban lévő Sonzogno-per. Mint olvasóink tudják, Sonzogno a sCapitale« nevű római hirlap szerkesztője volt és irodájában megöletett. Legnagyobb jogi érdekkel a perben azon körülmény bir, hogy az olasz hírlapok a hetek óta folytatott törvényszéki tárgyalásokról csakis a legáltalánosabb kifejezésekben beszélnek, minthogy egy 1874-ben hozott olasz törvény (Ordinamento dei giurati e procedimento nei giudizi avanti le corti d'assise, 49. czikk) megtiltja, hogy a lapok az ítélet kimondása előtt közöljék az elővizsgálat okmányait, a vádhatározatot, a vádiratot és az esküdtszéki tárgyalásokat. Hasonlag meg van tiltva az esküdtek és az esküdtszéki bírák neveinek közlése. Ezen rendelet áthágása 100—500 lirre menő pénzbüntetéssel sujtatik és ezenkívül az illető közlemény elnyomatik. Az olasz kormány ezúttal egész komolyan alkalmazásba vette e törvényt és annak consequentiáitól sem ijed vissza, amennyiben azon külföldi lapok, melyek a perről tudósításokat hoznak, az olasz határon lefoglaltatnak. Kétségkívül az a czélja ezen rendelkezésnek, hogy az esküdtek és a birák minden külbehatástól távol tartassanak. A törvény annyira megy e tekintetben, hogy a 48. §. két évig terjedhető börtönnel fenyíti azt, aki valamely esküdtnek szavazatát a vádlottnak akár eiőnyére akár hátrányára megnyerni törekszik, történjék ez akár ajándék, akár fenyegetés, akár ravasz cselekmények (artifizi colpevoli) által. Nagy érdekkel nézünk ezen törvényhozási kísérlet elé, mivel a kérdés nálunk is felmerülhet. Tudvalevőleg a mi esküdtszéki rendtartásunk nem engedi meg a tárgyalások félbeszakítását, és ez által kívánja az esküdteket a külbehatástól távol tartani. Ha azonban az esküdtszék az eddiginél szélesebb hatáskört fogna nyerni, akkor aligha lesz minden esetben kivihető a tárgyalások szakadatlan lebonyolítása. A törvényhozónak tehát vagy arra kell magát elhatároznia, hogy az esküdtek eshetőleg több napra elzárassanak, mint ez Angolországban történik, vagy pedig azon utat kell követnie, melyet többek közt Glaser az osztrák bűnvádi eljárásban elfogadott, hogy t. i. az esküdtek egyszerűen minden ülés után hazabocsáttatnak. Ez azonban azon inconvenientiával jár, hogy mint a mult évben az Ofenheim perben történt, az esküdtek úgy a hírlapok, mint polgártársaik behatásának teljesen ki vannak téve. Épen az Ofenheim perben minden jogász tapasztalhatta, hogy menynyire lehetséges a sajtó által az egész közvéleményt dominálni, és az esküdteket oly kényszerhelyzetbe hozni, melynek behatásaitól az egyszerű nem- jogtudó polgár nem képes ítéletét menten tartani. Az olasz törvényhozás az említett intézkedéssel középutat kísérlett meg az angol és a continentális rendszer közt. Ezzel ugyan eléri azt, hogy a sajtó befolyásától távol tartja az esküdteket, de az egyes esküdteknek környezete és a vádlottnak barátai és ellenségei, szóval a nem irott, hanem az élő közvélemény ez által legkevésbbé sincs akadályozva abban, hogy befolyást gyakoroljon az esküdt által kimondandó votumra. — Csaknem minden országban radicalis reformon mennek keresztül az egyetemek. Ujabban két momentum említhető fel e tárgyban. Emlékeznek olvasóink, hogy az osztrák birodalmi tanács bizottságot küldött ki az egyetemi tanpénzek megszüntetésére tárgyában. Ezen bizottság elkészült munkálatával és javaslatai a következő pontokban foglalhatók össze. Szólittassék fel a kormánytörvényjavaslat előterjesztésére, melynekfőhatározmányai a következők: 1. A rendes és rendkívüli tanárok tanpénzt nem szedhetnek be; a magántanároknak meg van engedve tanpénzt beszedni és annak összegét meghatározni ; 2. minden valamely karnál beirt rendes vagy rendkívüli, hallgató félévenkint mérsékelt tanpénzt tartozik fizetni; 3. a tanárok rendes fizetése felemelendő, meg van azonban a kormánynak engedve, hogy kitűnő erők megnyerhetése vagy nevezetes szolgálatok megjutalmazása czéljából a rendes fizetéseknél magasabbat is biztosítson a tanároknak; 4. tegye a kormány megfontolás tárgyává, váljon azon törvényes határozmányoktól, miszerint a doctorátus valamely gyakorlati hivatás gyakorlására szükséges, lehet-e eltérni, és tegyen e tárgyban is előterjesztést a háznak. Olaszországban pedig új egyetemi szabályzat adatott ki. Az azttartalmazzó rendelet a következő főpontokat foglalja magában: 1) A z i s k o 1 a-i d ő t a r t a m a. Az iskolaév 9l/2 hónapig tart, és pedig oct. 15-étől jul. 30áig. Az iskola- év kezdete után 10 nappal a megnyitó beszéd olvastatik fel és 4 nappal később a felolvasások kezdetnek meg, t. i. legkésőbb nov. 1én. Csak vasárnapokon és nemzeti ünnepeken, a király születésnapján, valamint karácsonykor 12 ! napig, farsang és húsvétkor 18 napig nem tartatik elődás. Ezen kívül a felolvasások egy hónapra szakittatnak félbe, mi alatt vizsgák t artandók. Tehát évenkint 7 hónap marad az előadások számára. 2) Az egyetem látogatói két kategóriára szakadnak : tanulók és hallgatókra. A tanuló azon esetben, ha megtartja az előirt szabályokat, megkapja az akadémiai gradusokat, míg a hallgató csak egyes tanárok előadásain van jelen, és ha kívánja, ezen tárgyakból vizsgát tehet, miről bizonyítványt kap. A tanuló a lyceumbeli érettségi vizsgát tartozik kimutatni, mig a hallgató erre nincs kötelezve. Azon nők, kik a szükséges bizonyítványokkal el vannak látva, beírat hatnak a tanulók vagy a hallgatók lajstromába. Minden év végén vizsgák tartatnak, melyek alól csak azok mentesek, kik az év folyamában bizonyítékát adták haladásuknak. 3) A v i z s g á k. Az évi vizsgákon kivül minden facultáson általános vizsgák tartatnak a tanidő végén. tEzekhez csakis azon hallgatók bocsáttathatnak, kik az évi vizsgákról bizonyítványt mutatnak fel. A vizsgáló bizottság ettől csakis egyhangú határozat által térhet el. Aki egyik vizsgánál megbukik, csakis ugyanazon egyetemen jelentheti magát másik vizsgához. Aki csak két tárgyból nem üti meg a mértéket, az csak ezen tárgyakból teszi le az új vizsgát; aki azonban kettőnél több tárgyból bukik meg, az a második vizsgát minden tárgyból tartozik letenni. 4) Atanitásiadó alólimentesség. Csakis azon hall gató kérheti az egyetemi adó alóli mentességet, aki szegénységi bizonyítványt mutathat föl és a lyceumból kitűnő elbocsátási bizonyítványt nyert. 5) Az egyetem vezetése. A főfelügyelet a miniszter kezében van. A közvetlen vezetést a rector viszi az akadémiai tanácsai egyetemben, mely a rektorból, a mult évi rectorból és a fokultások elnökeiből áll. 6) Afegyelem. A büntetések, melyekkel a tanulók illettethetnek, a következők : a megintés, az időleges kizárás egy vagy több tanfolyamból, a vizsgálat letehetésétől való felfüggesztés és az egyetemből való időleges kizáráF. A hallgatóknak az előadásoktól való elmaradását az illető tanár bejelenti a rectornak, ki erről a szülőket értesiti. A tanulók egyesületei meg vannak engedve, ha tudományos vagy jótékony czélt tűznek maguk elé. 7)A t a n á r o k.Az előadások kötelezők és nincsenek korlátolva; minden tanár megállapítja előadásainak hetenkinti óraszámát. Tartatnak nyilvános és magánleczk k, minden előadás után a tanár egy erre szánt könyvbe beirja azon czimet, melyet előadásában tárgyalt. Ezen könyvek vezérfonalúl szolgálnak a vizsgánál. Megemlítjük még itt a »Grazetta del Popolot azon hírét, miszerint az olasz egyetemeken nők is elnyerhetik az akadémia fokozatokat, ha az erre szükséges feltételeknek eleget tettek. jogintézmény a német bünte* tető- törvénykönyv novellájában. Az általunk már említett német büntető törvénykönyvi novella egy egészen új institutiót kíván behozni az igazságszolgáltatásban, és jelöli ezt ezen szóval: »Friedensbürgschaft.« A német kormányok ugyanis azon tapasztalásból indulnak ki, hogy »a durvaság és az erőszakos szellem sajnos módon terjed« és ennek korlátolására a Friedensbürgschaft intézményét, mely a régi germánoknál fennállott és Angolországba kifejlődött, alkalmasnak tartják. >Nem lehet a törvényhozás kizárólagos feladata« — mondja a novella indokolása — »már végrehajtott és nemtörtóntekké többé nem tehető bűntetteket megbüntetni, hanem e mellett feladata egyszersmind előzetesen a még csak szándékba vett bűntetteknek bizonyos esetekben nemcsak rendőri, hanem egyszersmind jogi eszközökkel nehezitőleg és akadályozólagellenébe állhatni. E czélra igen jónak bizonyult Angolországban a »Friedensbürgschaft.« Angolországban minden békebiró hivatalból kötelezheti a brke fenntartására mindazokat kik az ő jelenlétében nyilvános helyen verekedésbe keverednek, egymást megöléssel vagy ütlegekkel fenyegetik, indulatos