Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 3. szám - Észrevételek. 1. [r.]

— 16 XVI. ülés január 16-án. A mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetvén, tárgyalás alá vétetett a jogos védelemről szóló 78. §., mely igy szól: ,,Kizáratik továbbá a cselekmény be6zámithatósága a jogos védelem által. Jogos védelem az, mely a megtámadott vagy másnak személye vagy vagyona ellen intézett, vagy azt fenyegető jogtalan tettleges és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges. A jogos védelemnek félelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból származott túlhágása nem büntettetik." Fayer előadó e §-t elfogadtatni ajánlja. H e 1 d felvétetni kívánná a § ba azt is, hogy jogos védelemnek csak akkor van helye, ha a támadás máskép elhárítható nem volt. Ennek ellenében fe'hozatott, hogy felesleges ezen hozzáadás, mivel ezen szavak: ,,a megtámadásnak elhárítására szükséges" kellő korátokat szabnak a védelemnek. Ezen általános 'kifejezés helyébe részleges kifejezést azért sem lehet tenni, mivel sok esetben megfutamodás által el lehet háriiani a támadást, mindazáltal ha a megtámadott nem futott el, hanem védte magát, nem lehet mondani, hogy túlment a jogos védelmen, minthogy a futás reá nézve az általános fogalmak szerint becstelenséget hozott volna magával. Ezek után a §. változatlanul elfogadtatott . Tárgyalás alá vétetvén a 79. §., mely igy szól: „Nem büntettetik a cselekmény, ha az a végszükségben a tettes vagy hozzátartozói életének a véletlenül származott közvetlen és más módon el nem hárítható veszélyből való megmentéjére követtetett el" — az előadó felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a végszükség csakis az élet megmentésére van szólítva; a testi épség és az egyéb jogok fenntartása tehát, a szükség esetei közül kizáratnak. Ezt előadó uem véli elfogadhatónak, mert előfordulhatnak oly esetek, ahol az embernek egyéb javai is coliisióba jönnek másnak javaival, igy pl. a testi épség és a vagyon; már pedig az ily esetekben a kisebb javak engedni tartoznak a nagyobbaknak. Atudimány kiterjeszti ezen követelményét az ember minden jogaira és javaira : az életre, a testi épségre, a szabadságra és a vagyonra; a törvényhozások legtöbbje azonban a tudomány felfogása megett marad, minthogy csak az életre és a testi épségre terjesztik ki a szükség állapotát. Vannak azonban egyes törvénykönyvek, melyek a vagyonra is kiterjesztik, és ilyen a !?gujabb osztrák büntetőtörvénykönyv javaslata. Szintén csak sporadice találkoznak törvénykönyvek, melyek a szükség állapotát az élet megmentésére szorítják, mint a mi javaslatunk teszi; ilyen iörvé .ykönyvek a már hatályból kilépett badeni és besseni. Szóló sem az egyik sem a másik végletbe nem akar esni, hanem követi azon példát, a melyet a legtöbb büntető törvénykönyv nyújt, és ennélfogva indítványozza, hogy mondja ki a bizottság, hogy kiváratosnak tartja, mi szerint a szükség állapota kiterjesztessék a testi épség fenütartására is. Minthogy azonban nem lehet kívánni, hogy valaki saját testi épségének megmentése, pl. egy ujjának sértetlen megtartása végett másnak életét feláldozhassa, szükséges egyszersmind kimondani, hogy a testi épségre a szükség állapota azon a szükség minden eseteire hatályos megszorítással terjesztessék ki, miszerint a megsértett idegen jog tetemesen alárendeltebb értékű legyen, mint a veszélyeztetett jog. Környei pártolja az előadó indítványát, de attól tart, hogy a nagyobb és kisebb jogok, a súlyosabb és kevésbbé súlyos jogsértések közötti mérlegelés nehézségekre fog alkalmat adni a bíróságnak. A végszükség jogosultsága onnan ered, hogy az illető egyén akkor, midőn idegen jogot sért meg, úgyszólván beszámításon kívüli állapotban van, ott tehát neki nem igen van ideje annak mérlegelésére, hogy melyik jog fontosabb, és melyik kevésbbé fontos. Azonban nemcsak hogy kihagyni kívánná ezen megszorítást, de a szükség állapotába belevonná még a személyes szabadság, a becsület és a vagyon oltalmát is. Hivatkozik több tudományos munkára, ahol ez mint szükséges követelmény van felállítva. Hogy pedig a | szükség állapotának ily kiterjesztése torvényhozásilag is elfogadható, utal a legújabb_ osztrák javaslatra, mely ezen elvet egész terjedelmében létesiti. . Sc hnierer pártolja az előadó indítványát, sőt az ellen sincs kifogása, hogy a végszükség állapota oly kiterjedésben fogadtassék el, amint azt Környei ajánlja. Mindazáltal az előadó indokolását nem fogadhatja el, mert észjogilag a végszükség a beszániithatóság hiányára alapittatik, tehát nem lehet két egymás ellenében álló jogról szólani, hanem itt jogilag közönbös cselekmény forog fenn, mert azon alapfeltétel, melyen a jog sarkall, nincs meg. H e 1 d nem fogadhatja el az előadó módositványát, és ragaszkodik a törvényjavaslat szövegéhez, mivel nem akar liberális lenni más jogának árán. Ennek ellenéten előadó saját indítványa mellett felhozza, hogy mihelyt a szükség állapota nem szorittatik az élet megmentésére, megszűnik azon suppositum, hogy a cselekmény a be nem számithatóság örve alá esik. Ha valaki pl. az utczán elesik, lábát töri és az épen ott levő gyógyszertárnak zárva levő üvegajtaját betöri és magának eltulajdonítja a szükséges gyógyszereket, itt nem beszámithatlanság, hanem nagyon is higgadt cselekvés forog fenn. Már pedig ezen cselekmény, mai felfogás szerint, büntetésre méltónak mondatni nem fog. Ha még szélesebb körre terjesztjük ki a szükség állapotát, még kevesebb joga van a beszámithatlanság feltevésének. — Azon ellenvetésre, hogy a nagyobb és kisebb fontosságú jogok közti mérlegelés nehézségekre fog alkalmat adni, felhozza előadó, hogy az ember javainak értéke a tudomány szempontjából egész biztosan meg van állapítva : a legfontosabb az élet, ezután következik a testi épség, utána az egészség, ezután a szabadság, ezután a becsület és végül a vagyon. Már pedig ember és ember közt nem tétethetvén különbség, az ugyanazon eategoriába tartozó javak fontossága közt a mérlegelés sem fog nagy nehézségeket okozni. A testi épségen tul előadó azért nem óhajtja kiterjeszteni a szükség állapotát, mivel ne m kívánja, hogy büntető törvénykönyvünk e tekintetben járatlan útra menjen át. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az előadó inditvá ya elfogadtatott, és e szerint kimondatott, hogy a szükség állapota terjesztessék ki a testi épség fenntartására, azonban a szükség minden eseteire kiterjedő azon megszorítással, miszerint a sértés tetemesen alá rendeltebb legyen, mint a fenyegető veszély. Ezután az ignorantia jurisról szóló 80. §. észrevétel nélkül elfogadtatván, az ignor ai,tfo factiról szóló 81. §-t, mely igy hangzik: „Nem számithatók be ténykörülmények, melyek a bűntettnek vagy v étségnek a törvény által meghatározott tényálladékához tartoznak, vagy súlyosabb beszámítását okozzál': ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem bírt tudomással. A gondatlanságból etköve tett cselekményekre ezen szabály csak az esetben alkalmazható, ha a megjelölt körülmény ek nem tndása már magában nem képez gondatlanságot," — előadó szintén elfogadásra ajánlja. Szükségesnek tartja azonban megjegyezni, hogy ezen §. némileg összeesik a 73. és 74. fkokkal, melyek az ignorantia ficti kérdését a részesekre nézve szabályozzák, de egyszersmindkiterjednek a tettesre is, mig máa részt a 81. §. sem zárjaki elég világosan a részeseket. Ez igen könnyen zavarokra adhat okot, mert fognak előfordulni esetek, amidőn min dákét helyen levő rendelkezés alkalmazható lesz. Szóló tehát ezen három rendelkezést, ugy miut más törvénykönyvekben is van, átalánosabb szabályban kivánta volna kifejeztetni, minthogy mind a három szabványnak sancti°ja ugyan j az, t. i. ha valaki valamely ténykörülményi ről nem birt tudomással, az ő neki nem számíttatik be. De mivel már a 73. és 74. §§-ok hoszszabb vita után változatlanul elfogadtattak és nem kívánhatja, hogy a bizottság önmagával ellentétbe jöjjön, a rendelkezések egye tésóre czélzó indítványt nem tehet, és így §-nak változatlan elfogadását ajánüa Erre nézve egyrészről felhozatott ho a 81. és 73. és 74. §§-ok közti viszony még lehet szólani majd akkor, ha a bizotts a tanácskozások végén az egyes határozat közti eltéréseket fogja kiegyenlíteni. Majd mét más oldalról elismertetett ugyan, ho megfordított rendben történik a rendelke t. i az ignorantia facti tekintetében elő szól a törvéuy a részletekről, és csak kés hozza fel az általános szabályt, mindazouál egy törvénytől rendszerességet feltétlenül kö telni nem lehet. Kiemeltetett az is, hogy a i §. azon esetről szól, midőn csak egy tet ' van, és ez nem bir tudomással valamely ki! rülményről, a 73. és 74. §§-ok pedia azon esetről, amidőn több tettes és részes működik közre, kik közül némelyek birnak, mások ismét nem birnak tudomással bizouyos körülményekről. Inditváuy ezen kérdés iránt nem tétetvén, a 81. §. egyhangúlag elfogadtatott. Egyszersmind megjegyeztetik, hogy ezen § második bekezdésének azon szövege tekintetik irányadónak, mely az indokolásban foglaltatik. Ezzel az ülés bezáratván, a legközelebbi ülés január 18-ára tűzetett ki. Belföldi jogesetek. Örökösödési jogeset. (M. B.) Néhai Tocalic Mária hagyatéki ügyében a pancsovai királyi járásbíróság 1873. évi deczember 25-én 7494. szám alatt hozott végzésével a felekkel a következő hagyatéki kimutatást közölte: Abhandlungs-Ausweis fiber den N;nbl&88 der am 28-ten Február 1872. in Pancscva ab intestato ledig, mit Hinterlnssrmg der mütterltchen Grossmutter Maria Dávidovátz, dann der Tante Eleonóra Naaff des Onkels Emil Dávidovátz und des Suhnes Georg Klein, Edler von Szomborfeld, nach der verstorbenen Taufá Emilie Dávidovátz, verehelicht gcwesenen Klein, verstorbenen Hauptmann-Audiiors Waise Marié Tokalie. Activstand: 7834 frí 85 kr, welcber, wie oben specificirt, in der hiesigen Steueramtskassa depoeitiit -ich befiodet. Passivstand: 523 frt 7 kr. Hier muss bemerkt werden, dass dem Vormunde Sabbas Demitrov zur Bestreitur.g der Leichen- und Kraukheitskosten in Folge Anftrages vom 7-tem Marz 1872. Nr. 1592. der Betrag per 500 frt ausgefolgt wnrde. Hier hat nach §. 727. b. G. B. die gesetzliche Erbfolge einzutreteű. Als Érben habén sich gémeidet und bedingt aus dem Gesetze erbserkliirt: Marié Dávidovátz, als mütterliche Grossmutter, Eleonóra Naaff als Tante, Emil Dávidovátz als Onckel uud Georg Klein, Edler von Somborfeld, Sohn der verstorbenen Tante Emilie Klein geborene Dávidovátz, sammtliche als Eiben mU'.terlicherheits und nachdem dieselben ihr Erbsrecht nacbgewiesen habén, >o wurden auch ihre Erbserklárungen bei Gerictt angenommen. Zu diesem Nsch'asse habén sich auch Piada Kanizavlyevics und Eugenie Jovanovic als Érben vaterlicherseitf. gémeidet, wwden aber Uber Einwenduug der tibrigen Érben mit der geriehtlicheu Erledigung vom 10-ten Juli 1872. Nr. 4012. aufgefordert, ihr Verwaiidschafts-Verhaltniss mit der Verstorbenen uachzuweisen, was sie aber bis zur Stunde nicht ge; than habén, weshalb auch auf dieselben bei der Vertheilung dieser Verlassecschaft keine Rüksicht genommen werden kanu. Nach §. 739. b. Gbs hat die Halfte obiger Erbschaft der mütterlichen Grossmutter, Marié Dávidovátz, die andere Hiilfte aber zn gleichen Theilen der Eleonóra Naaff, Emil Dávidovátz und Georg Klein, Edler von Szon:borfeld zuxufallen. In diesem Sinne wird auch obiger Nachlass den angeführten Érben zugewiesen, ihnen