Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 43. szám - A bünsegédről szóló tan 7. [r.]

— 338 Begriff der Beihülfe folgende einzelne Momente: S ub j e c t i v der Wille, dass ein bestimmtes Vcrbrechen begangen werde, somit auch dic Kenntniss, das Wissen von dem zu begebenden Verbrechen; ferner das Wollen einer das betreffende Verbrechen fördernden ünterstützungsliandlung; objectiv die Vornahme der Unterstützungshandlung.« (»Kritiken strafrechtlicber Entscheidungen.« 29. 1.) Míg tehát Glaser a segítés területkörét a tettességgel határos oldalról szorítja meg, a mennyiben ott, a hol a segéd is a bűntett létesítésére irányozza szándékát, tettességet vesz fel: addig Schütze és John a másik oldalon nyirbálják meg a fogalmat és a segítő cselekmények nagy számát nem bűntethetó'kké teszik. Ilyenek mindazon cselekmények, melyeknél a segéd szándéka csak az általa véghezvitt segítő cselekményre van irányozva, magával a tettes cselekményével pedig egyáltalában nem törődik; sőt sok esetben, mint múltkori czikkünkben láttuk, daczára az általa elvállalt segítő cselekménynek, egyenesen arra van irányozva szándéka, hogy a bűntett elkövetésében akadékoskodjék. Különben maga John is egészen más álláspontot foglal el az általa az észak-német szövetség számára készített törvényjavaslatban, hol a segédtől csak a tudást, nem pedig a teljes szándékosságot követeli meg. A törvényjavaslat 27-dik §-a így hangzik: »Als Tbeilnehmer eines Verbrechens wird bestraft: 2) wer dem Tbáter zur Begehung des Verbrechens Anleitung gégében hat, ingleicben wer Waffen, Werkzeuge oder andere Mittel, welche zu der That gedient habén, wissen d, dass sie dazu dienen sollen, verschaffthat, oder wer in den Handlungen, welche die That vorbereitet, erleichtert oder vollendet habén, dem Tháter wissentlich Hülfe geleistet hat.« Ezen szöveg megegyez a porosz bűntető törvény 34. §-ával, mely ismét a franczia Code pénal-t vette alapúi. John tehát jónak látta az általa a segéd iránt hirdetett tant melló'zni a törvényben és inkább megmaradni a járt uton. Ennyi elég lesz itt a német tudósokból; számoljunk azonban még a belga Haus felfogásával, ki, mint láttuk, az előleges megegyezés követelménye tekintetében Schütze-vel ugyanazon álláspontot foglalja el a, minek természetes következménye az, hogy a dolus iránti nézete is megegyez Schütze-ével. Sajátságos azonban, hogy Haus itt nagyon ingatag alapra épít — ami ezen első rendű criminalistánál nem igen szokott előfordulni —, sőt ugyanazon következetlenségbe esik, mint John, t. i. nem azt teszi a törvénybe, a mit tanít. A belga bűntető törvénykönyv^ javaslatához irt indokolásában ugyanis ezeket mondja: Ce serait une erreur de erőire que celui qui a contribué á un erime avec connaissance y ait aussi contribué voluntairement, c'est á dire dans 1' intention d'y coopérer. Dans le plus grand nombre de cas il est vrai, la connaissance implique la volonté; mais il n' en est pas toujours ainEÍ.« (Nypels. L 134. 1.) A törvénykönyvbe azonban daczára ennek nem tette be ezen szót: »szándékosan*, és ezt következőleg indokolja: »A la vérité le Code pénal n'exprime point la condition dont il s'agit; il se borne k exiger que l'on ait participé a un erime ou á un d élit avec connaissance. Mais par les mots »sciamment, sachant cavec connaissance*, le Gode designé la résolution criminelle et ces expressions 1' indiquent suftisammant, parceque dans les cas, ou elles sont employées, la connaissance implique le plus s o u v e n t et presqae toujours la volonté.« Haus tehát megkívánja a teljes dolust, de megelégszik azzal, hogy a törvényben a tudás ki van fejezve5), mert, amint mondja, a tudás a legtöbb esetben (!) és csaknem mindig magában foglalja a szándékosságot is. De mi történik azon esetekkel, ahol nem foglalja magában? Ott, ha elfogadtatnék az, a mit Haus tanít, helytelenül büntetné a törvény a részest. Vagy bele kellett volna tehát venni a törvénybe a szándékosságban levő megszorítást, vagy pedig cl kell fogadni, hogy maga a tudás is megállapítja a részességet. Mi az utóbbit választottuk; nem kívánjuk meg feltétlenül a teljes szándékosságot, és ezért megelégszünk azzal, ha a s>tudva« szó beletétetik a törvénybe. — Legközelebb a törvényhozásoknak ezen kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólunk. Dr. Fayer László. Szemle. A kereskedelmi ülnökök intézménye a német birodalmi tanács jogi bizottságában. (P.) A német birodalmi tanács jogügyi bizottsága, mint több izben volt alkalmunk említeni, a bírósági szervezetről szóló törvényjavaslatból ki- i törülte a kereskedelmi ülnökök intézményét. Ezen határozat ellenében a német kereskedők a sajtóban, valamint a kereskedelmi testületekben ís óriási agitatiót indítottak, ami a szövetségi tanácsot arra birta, hogy a jogügyi bizottságot felkérje, miszerint állítsa vissza a törvényjavaslatban a kereskedelmi ülnökök intézményét, és ha a bizottság többségének meggyőződésével nem egyeznék meg ezen intézmény fenntartása, a birodalmi tanács plénuma elé két javaslat terjesztessék, melynek bármelyike a szerint, amint a többség ide vagy amoda fog hajolni, elfogadtathassák. A jogügyi bizottság ennek következtében újólagosán tárgyalás alá vette a törvényjavaslatot, és megállapította a kereskedelmi bíróságok illetőségét. E tekintetben különösen irányadóul vette azt, hogy a kereskedelmi bíróságok szorosan a kereskedők közti ügyekre állíttassanak fel és illetőségükből lehetőleg kizárassanak azon ügyek, melyekben a kereskedő nem kereskedő ellen áll perben. Az újólag szövegezett §§. következőleg hangzanak : 3)Scbütze élesen ostorozza ezen iránylatot, melybe különben, mint láttuk, a részességről irt munkájában ó is bele esik. Nem mulaszthatjuk el gyöngyömén irt philippikájából pár mondatot ide igtatni. »Ich bekampfe diejenige speculative Doctrin, welche, innerhalb des positiven Rechts selber operirend, die geschichtliche Continuitát der Rechtsbegriffe zu zerreissen droht. Nicht, als wenn nicht auch solche Gedankenoperationen, mit Scharfsinn angestellt und geistvoll durchgeführt, ihren wohltatigen Niederschlag zurückzulassen vermögten. \Vo bliebe sont die Fortbildung der Begriffe, im Zusammenhange mit der steigenden Cultur, durch die Geistesblitze grosser Denker aller Zeit«n. Alléin die Speculation, welche vom positiven Recht abstrahirt, diese hat auf einem anderen Gebiete sich zu vollziehen, auf dem der Rechtsphilosophie, und hier ausgefochten mag sie von hieraus suchen, Volksbewustseiu und Gesetzgebung zu beeinflussen, ihrem Fluge nachzuai' hen. Nicht aber, indem sie mit der Prátension einer pc iven Erörterung ihre neue Lehre in das geltende Eecht hineininterpretirt. Das nenne ich den Pegasus neben dem Ackerpferde einspannen ; man sehe zu, ob die Arbeit von statten geht. Auf dem ersteren alléin rlchtigen Wege hat sie dagegen zu all,en Zeiten dem geltenden Rechte, das ja den veránderten Lebensverháltnissen mit Vorsicht zu folgen bestimmt ist, neben manchen falschen Theorien auch Grundsátze zugeführt, die den Stempel der ewigen Wahr1 heit tragen.« §. A kereskedelmi bíróság elé tartoznak azon polgári peres ügyek, melyekben a kereset által valamely igény emeltetik egy kereskedő részéről (kereskedelmi törvénykönyv 4. §-a) egy másik kereskedő (keresk. trvk. 271—-276. §§-ai) ellen az utóbbinak kereskedelmi ügyleteiből. Valamely alperes, ki nincs bevezetve a kereskedelmi lajstromba, a »Landgericht«nél nem alapithatja az illetéktelenség kifogását arra, hogy ő kereskedő. Ki vannak zárva a váltó-törvény értelmében a váltóból eredő keresetek. A kereskedelmi bíróság illetősége megállapítva marad, ha az alperes kereskedő valamely kereskedőnek jogutódja és a jogutódság valamely kereskedelmi ügyleten alapul. §. Ezenkívül a kereskedelmi bíróságok elé tartoznak azon polgári peres ügyek, melyekben a következő jogviszonyokból származó igény érvényesíttetik : 1) kereskedelmi társaság tagjai közt fennálló jogviszonyból, valamely kereskedelmi ipar tulajdonosa és kültagja közt egyes kereokedelmi ügyletek czéljából létesített egyesület, vagy valamely üzlet folytatása végett létrejött egyesület részesei közt úgy a kereskedelmi viszony fenállása alatt, valamint annak feloszlása után, továbbá valamely kereskedelmi társaság liquidátorai közt; 2) azon jogviszonyból, mely valamely kereskedelmi czég használatának jogát illeti; 3) azon jogviszonyból, melyek a árújegyek oltalmára vonatkoznak; 4) azon jogviszonyból, mely valamely fenálló kereskedelmi üzlet elidegenitéséből származik a szerződő felek közt; 5) a czégvezető, a kereskedői megbízott, a kereskedői segéd es a kereskedői telep tulajdonosa közti jogviszonyból ; 6) azon kereskedelmi viszonyból, mely a kereskedelmi alkusz ügyleteiből a kereskedelmi törvénykönyv értelmében közte és a felek közt származik; 7) a tengeri jogon alapuló jogviszonyokból. §. Az oly peres ügyekben, melyek az egyes bíróságok elé tartoznának, a kereskedelmi bíróságok nem illetékesek. Ezen illetőségi szabályok könnyebb megérthetésére a következők emelhetők ki. A kereskedelmi bíróságok illetőségének megbirálása vagy objectiv ismérvek szerint történhetik, t. i. a kereset alapját képező jogügylet természete, vagy pedig subjectiv ismérvek, t. i. a felek kereskedői minősége szerint. Maguk a kereskedők rend szerint az előbbit kívánják. A német birodalmi tanácsnak bemutatott törvényj avaslat közvetítő álláspontot foglalt el; a jogi bizottság fenebbí szövegezése azonban tisztán a subjectiv meghatározást fogadja el alapul, a mennyiben a kereskedői bíróság illetékességének megállapítására szükségesnek tartja, hogy mind két fél kereskedő legyen és ehez mint második feltételt még azt kívánja, hogy a kereset tárgyát képező igény az alperes kereskedő kereskedelmi ügyletéből származzék. Ezen nézet kiindulási pontja az, hogy a kereskedelmi bíróság tisztán egy i n -sadalmi osztály bírósága, tehát nem engedhető meg, hogy az ezen osztályhoz nem tartozók kereskedelmi bíróság ítéletének vettessenek alá. Ezen nézettel összeköttetésben áll azon határozmány,miszerint valamely alperes,a ki nincs bevezetve a kereskedelmi lajstromba, nincs jogosítva a polgári törvényszék előtt azon illetéktelenségi kifogással élni, miszerint ő nem kereskedő. Ezen határozmány által kizáratnak a kereskedelmibiróságok illetőségéből a kisebb iparosok, korcsmárosok, fuvarosok stb., kik nincsenek jogosítva a kereskedelmi lajstromba felvétetni magukat. Ez azzal indokoltatott, hogy ezen egyének, ámbár a kereskedelmi törvénykönyv értelmében kereskedők, nem hívhatók meg kereskedelmi birákul, tehát a kereskedői kar bíróságának sem lehetnek alávetve. Harmadik szintén lényeges pont a váltóügyeknek a polgári bíróságokhoz való utasítása, minden tekintet nélkül arra, hogy a felek kereskedők-e, és hogy azoknak váltója kereskedelmi ügyleten alapul-e vagy pedig nem. Az indokok, melyek alapján ezen határozat hozatott, a következők : A váltó ma már nem kizárólagosan a kereskedelmi forgalomban előforduló jogi intézmény. Ha a váltókereset mint ilyen minden esetben a kereskedelmi bíróság elé utasíttatnék, ez által nem kereskedők is, akár mint felperesek, akár mint alperesek, a kereskedelmi bíróságnak vettetnének alá. Ezért a kereskedelmi bíróságok kizá-