Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 3. szám - Észrevételek. 1. [r.]

— 15 — Dagyon is bele "tközik a 71. 72 73. és 74. §§ okban foglalt rendszerbe. A 71. §. az excessus mnadatiról szól tehát egészen másról, mint a 72. 73. 74. §§. Ennek ellenében ismét az előadó utalt arra, hogy ha a tárgyi körülmények változnak, akkor nem czélszerű felmenteni a felbujtót, mert ezek szerinte benne rejlenek a cselekményben. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a 71. §. minden változtatás nélkül elfogadtatott. Szintén elfogadtatott a 72. §. is, mely igy hangzik: „Valamely tettes vagy részes személyes tulajdonságai vagy körülményei, melyek az elkövetett cselekmény büntethetőségét, megszüntetik vagy büntetését enyhítik vagy súlyosbítják, csak azon egyénre nézve veendők tekintetbe, akire vonatkozik. A 73. §-hoz, mely következőleg szól: „A fentebbi szakasz rendelete akkor is alkalmazandó, ha a személyes tulajdonságok vagy körülmények a cselekmény természetét változtatják meg, amennyiben a többi tettes vagy részes ezen tulajdonságokról vagy körülményekről nem birt tudomással", — Schnierer azon móűositványt teszi, hogy csak azon személyes tulajdonságokra vagy körülményekre vonatkozók, melyek a büntetést súlyosbítják ; és indokolja ezt azzal, hogy a büntetést enyhitő személyes tulajdonságoknál igazságtalanság volna a részeseket is azon enyhe büntetéssel sújtani, mely a tettesre szabatik ki. így pl. ha egy bábaasszony valamely anyának segédkezet nyújt annak ujonszülött gyermeke megölésére, akkor igazságos, hogy a bábaasszony ne a gyermekgyilkosság, hanem a gyilkosság bünrészeségében marasztaltassék el. Maga a törvény indokolása is csak a súlyosabb beszámításról szól, midőn a 273. lapon ezeket mondja: „Mindkét szakasz a részesek tudomásától tételezi fel a súlyosabb beszámítást, kizárva tehát azt azokra nézve, kik a súlyosító személyes viszonyokról nem bírtak tudomással. Ezen §-t tehát a következő szövegezésben véli megállapitandónak: „Az egyik tettesre vagy részesre vonatkozó s a cselekmény természetét megváltoztató oly tulajdonságok vagy körülmények, melyek a büntetést súlyosítják, a többi részesekre nézve csak akkor veendők figyelembe, ha ezen tulajdonságokról tudomásuk volt." Fayer szintén nem tartja kielégítőnek a 73. és 74. §§. szabványait, de inkább bele tudna nyugodni ezen két §. egyszerű kihagyásába, mintázok módosításába, mert az itt szabályozott kérdések finomsága mellett a módosított szöveg ismét rejthet magában oly gyengeségeket, amelyek első pillanatra talán nem tüDnek elő. Más modern törvénykönyvek sem ! tartalmaznak e kérdés iránt speciális intézke- i déseket, hanem az ignorantia facti kérdésével ! átalánosságban intézik el; mindamellett ha a bizottság ezen két §. megtartása mellett volna, J akkor kéri a benyújtott módositvány feletti : szavazást a legközelebbi ülésre halasztani. Környei nem tartja czélszerűnek ezen rendelkezések egyszerű kihagyását, ámbár elismeri, hogy többek közt a német büntetőtörvény könyv sem tartalmazza azokat; de másrészről nem lehet tagadni, hogy habár ezen törvénykönyvnek gzámos hibái tűntek fel mióta praxisban van, mindazáltal a magyar javaslat 73. és 74. §§-aibau foglalt kérdések tekintetében nem nyilvánultak panaszok. Tekintettel azonban arra, hogy nekünk nincs a tudományos I képzettség oly magas fokán álló bírói karunk, mint Németországnak, szükségesnek látszik, hogy e tárgy iránt is speciális rondelkezés tétessék a törvénykönyvben. Ami azt illeti, hogy ezen §. függőben tartassék, az ellen nincs kifogása. A határozat ily értelemben kimondatván, tárgyalás alá vétetett a 74. §., melyre észrevétel nem tétetvén, az ülés bezáratott. XII. ülésjanunár 12-én, A mult ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, folytatólagos tárgyalás alá vétetett a mnlt ülésről függőben maradt 73. §. Schnierer az ezen §-ranézve beadott módositványt a következő új szerkezetben nyújtja be: „Az egyik tettesre vagy részesre vonatkozó és a cselekmény természetét megváltoztató o'y körülmények vagy tulajdonságok, melyek a büntetést súlyosítják, a többi tettesekre vagy részesekre nézve csak akkor veendők figyelembe, ha a tulajdonságokról vagy körülményekről tudomással bírtak." Ennek ellenében felhozatott, hogy a módositváay felesleges. Azon eshetőségnek, melytől a módositvány benyújtója fél, eleje van véve a 74. §-ban, mely a 73. §-sal ugyanegy tárgyról szól, csak azon különbséggel, hogy kiemeli | „ha nem voltak előreláthatók". Majd más ol! dalról felbozaiotl, hogy a módositvány két I együvé nem tartozó tárgyat von össze ; a csej lekmécy természetét megvál'ov.tató körülmények i és a súlyosító körülmények két kütönböző dolgot fejeznek ki. ezekről tehát együtt rendelkezni nem lehet. Felhozatott szintén, hogy ha elfagadjuk a sulyositást a súlyosító körülményeknél, a következetesség megköveteli, hogy elfogadjuk az enyhitést az enyhítő körülményeknél. Végül Dr. Held Kálmán előadó utalt arra, hogy a 73. §-nál nem lehet szó sem súlyosbító, sem enyhitő körülményekről, mert ezekről egyáltalában csak addig lehet szólni, míg a büncselékmény ugyanaz marad ; midőn azonban már nem ugyanazon, hanem más természetű bűncselekmény forog fenn, a súlyosbító és ényhitő körülmények többé nem jöhetnek tekintetbe. A 73. §. pedig olyan büncselekvényekről szól, melyek már természetöket változtatták, tehá egész más bűntettekről, mint azok, melyekre nézve súlyosbító vagy enyhitő körülményeknek tekintetbe vételéről | a 72. §. intézkedik. Ezen oknál fogva nem jáj rul Schnierer módositványához. De nem fagadI hatja el azt azon oknál fogva sem, mert a ' súlyosbító körülmények felvétele által, ha egyál! tálában ezekről a 73. §-ban szó lehet-e, ellenj tétbe jönne a bizottság a már elfogadott 72. §-sal, mely u y a sulyufbitó, mint az enyhitő ! körülmények tekintetbe vételét rendeli, és peí dig különbség nélkül, akár birt az illető azoki ról tudomással, akár nem. Indítványozza azonj ban, a téves felfogás elkerülése tekintetéből, j hogy a 73. §. első sora hagyassék ki és köj vetkezőleg szövegeztessék: „Azon személyes i tulajdonságok vagy körülmények, melyek a ! cselekmény természetét változtatják meg, ameny! nyibeu a többi tettes vagy részes ezen [ tulajdonságokról vagy körülményekről nem birí tudomással, csak azon egyénre nézve veendők tekintetbe, akire vonatkoznak." Ezen szövegezés által világosabb és kétségtelen kifejezést nyerne az, amit a javaslat kifejezni akarhatott, mert nem lehelett czélja az egész 72. §. rendeletét a 73. §.-ban említett cselekményekre nézve alkalmazni, vagyis nem akart itt szól ini azon személyes tulajdonságokról vagy körülményekről, melyek az elkövetett cselekmény büntethetőségét megszüntetik, vagy büntetését enyhítik vagy súlyosbítják, hanem azt akarta mondani, hogy a 72. §. azon rendelete, mely szerint bizonyos körülmények, (ott a 72. itt a 73. §-ban emiittettek) csak azon egyénre nézve veendők tekintetbe, akire vonatkoznak. Schnierer ezen módositványhoz hazzájárnl, és saját módositványát visszavonja. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, mindkét beadott módositvány elvettetetett. Ezzel az V. fejezet tárgyalása befejeztetvén, tárgyalás alá vétetett a VI. fejezet, mely a szándék és gondatlanságról szól. Fayer előadó ajánlja ezen egy §-ból álló fejezet változatlan elfogadását, minthogy épugy mint egyéb modern törvények a szándékot és gondatlanságot csak megemlíti, de nem írja körül. Megjegyzendőnek tartja azonban, hogy mint az indokolás is kiemeli, ezen §-nak a törvénykönyvbe való felvétele nem feltétlenül szükséges, mivel nem foglal magában egyes concret esetekre vonatkozó határozott szabványt, hanem inkább összefoglalása annak, ami a különös részben szem előtt tartatik. Az 1870. és 1874. évi osztrák törvényjavaslatokban ezen §. megvan, de a német büntető törvénykönyvben hiányzik. Elfogadható azonban a §., mivel azt, a mit mondani akar, szabatosan fejezi ki, és kételyekre nem adhat oket. Erre nézve, más oldalról kiemeltetett, hogy kivánatos ezen §. megtartása már azért iw, mivel a különös rész ezen §-ra való tekintettel szerkesztetett, és ezen §-nak az általános részbe való felvétele a szándékosság tekintetében a különös rész szerkesztésénél nagy könnyebbséget eredményezett. Továbbá megjegyeztetett, hogy ezen §. magában foglalja azon határozmányt, miszerint a gondatlanságból elkövetett cselekmény csak akkor büntettetik, ha ez a törvényben ki van fejezve, és ezen oknál fogva is kivánatos a. f.%. megtartása. Ezek alapján a 75. §. egyhangúlag elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetvén a beszámítást kizáró és enyhitő okokról szóló VII. fejezet, Fayer előadó a 76. §- t, mely igy szól: „Nem számitható be a cselekmény annak, a ki midőn azt elkövette, öntudatlan állapotban volt, vagy ha elmetehetsége meg volt zavarva, és e miatt akaratának szabad elhatározási képésséggel nem birt," elfogadásra ajánlja. Megjegyzi azonban, hogy ezen kifejezést: „ha elmetehetsége meg volt zavarva," nem tartja eléggé határozottnak, mert az által, hogy nem foglal magában egyenes utalást az elme betegségére, aligha lesz minden eseíben elég világosan megkülönböztethető az öntudatlan állapotban való léteitől, mely a törvényben külön categoriát képez. Nem kiváuja ugyan szóló, hogy egyenesen elmebetegség vétessék fel a törvény szövegébe, mivel az elmebetegség nagyon is compact fogalom és a kelleténél szűkebbre vonná ezen szabvány határait, mindazáltal kívánatosnak tartaná, hogy azon fogalom, a melyet a német büntetőtörvény könyv több nagytekintélyű orvosi testület véleménye alapján igy fejez ki: „krankhafte Störung der Geistesthatigkeit," az osztrák javaslat podig ezen szavakkal: „krankhafte Hemmung oder Störung der Geistesthatigkeit" : ezen fogalom, mely megjelöli a törvényhozó által czélba vett irányt, a nélkül, hogy nagyon is szűk határok közé szorítaná a szabványt, felvétessék a mi törvénykönyvünkbe is. Beismeri azonban, hogy ezen kifejezés magyar szövegezése nehézséggel jár, és hogy a magyar javaslat ezen szavai: „és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt," nagyrészben helyre ütik a szabatosságazon hiányát, mely az előbbi kifejezésben mutatkozik. Ennélfogva ezen §. megváltoztatására nézve indítványt nem tesz. Más oldalról felhozatott, hogy itt czélszerll volt tágabb kifejezést használni, mert meg lehet az embernek elméje zavarodva a nélkül, hogy elmebeteg volna, és ezt kifejezik ezen szavak: „ha elmetehetsége megvolt zavarva." Továbbá ezen szavak: „és e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem birt," teljesen megadják a biztosítékot arra nézve, hogy a bíró tudni fogja mit akar ezen határozmány mondani. Ezek alapján a 76. §. egyhangúlag elfogadtatott. Csukássy a VII. fejezet ezen felírását: „A beszámítást kizáró és enyhitő okok" nem tartja megfelelőnek, mert nem lehet valamely tényt be is számítani, nem is; fél beszámítás nem létezik. Lehet a büntetést kiszabni egész mértékben, vagy kisebb mértékre szorítani, de ez nem érinti a beszámítás teljességét. Szöló tehát ezen fejezet czimét ekkép kívánná szerkesztetni: , A büntetést kizáró és enyhitő okok." Eövid eszmecsere után az előadó indítványára kimondatott, hogy a fejezet czime iránt akkor fog a bizottság határozni, midőn a fejezet tárgyalása be lesz fejezve. Tárgyalás alá vétetvén a 77. §., az az előadó indítványa folytán egyhangúlag elfo1 gadtatott. Ezzel az ülés bezáratván, a legközelebbi I ülés január 16 ára tüzetett ki.