Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 41. szám
324 Nem igen foglalkoztam még pénzügyi kérdésekkel, nem is szándékom ez továbbra sem, hanem csak annak bebizonyitása czéljából, hogy mily könnyen lehetne a zavarokon segiteni a leletek felvételénél, a következő eljárást proponálnám: A leletet felvevő hivatalnok köteleztessék a kellő bélyegadás mulasztásának napjától számítandó 8 nap alatt az illető ügyvédet a hiányzó bélyeg pótlására felszólítani. Az ügyvéd, ki a megkívánt bélyeget adta és annak daczára is felszólittatik pótlásra, ezen rövid idő múlva a kellő bélyeg felragasztást könnyen igazolhatja; a hiányzó bélyeg pedig az állani minden károsítása nélkül pótolható. A lelet csak az ellen veendő fel, ki a felszólítás daczára a kellő bélyeg felragasztását nem igazolja, vagy a hiányzó bélyeget azonnal nem pótolja. Ha a mulasztás napjától számítandó 8 nap alatt felszólítás nem érkezik az ügyvédhez, leletezésnek helye többé ne legyen, ellenkezőleg, ha ő felszólítás daczára sem pótolja a hiányzó bélyeget, avagy nem igazolja azonnal a kellő bélyegnek felragasztását, neki a leletezés ellen semminemű kifogások meg ne engedtessenek. Ekkor a leletezés igazságos, az arra fordított munka és költség nem hiába való és a birság behajtható leend. Ezen eljárás nagyon egyszerű; a felszólítás nyomtatott blanqueten, mely a felek neveivel és a szükséges számokkal kitöltendő, történhetik, s az ügyvéd köteleztessék, nehogy az államra ezen felszólítás által uj teher háramolj ék, általa elkövetett bélyegcsonkitás esetén, az összegre való tekintet nélkül, néhány krajczárt fizetni. Az ügyvédek, kik jövedelmükhöz képest amúgy is túlságos adókkal vannak terhelve, és a kiken az uj ügyvédrendtartás folytán az is megtörténhetik, hogy a fél, kinek különben kárba veszett követelését biztosították és pénzének a letétbe való helyezését kieszközölték, a pénzfelvétel előtti napon az ügyvédi megbízást visszavonja, és a költségek beliajthatlanokká válnak, teljes joggal megkívánhatják, hogy az állam a leletezéseknél követendő eljárást az igazság alapján mielőbb szabályozza. Dr. Misner Ignácz, ügyvéd. Egypár szó a perfeljegyzésekről. Krassóban és alkalmasint másutt is átaláno- san azon vélelem uralkodik, hogy a perfeljegyzés a telekkönyvben bejegyezhető, ha felperes kimutatja, hogy ő a telekkönyvi tulajdonos ellen, a telekkönyvi jószágtest vagy annak egy része iránt a birtokbiróság előtt tulajdoni pert indított. Ezen megyében létezett megyei és a jelenlegi királyi törvényszékek ilyféle perfeljegyzéseknek telekkönyvi bejegyzését megengedték, és most is megengedik, hogy ha felperes a tulajdonjogi per megindítását a kereset felzete által igazolja. Ily perfeljegyzés azon czélból történik, hogy felperes a peres tárgyat maga számára —• minden harmadik személyek által netalán arranyerliető jogok ellen — a per kimeneteléig biztosítsa; — mert általában azon vélemény uralkodik, — és a törvényszékek határozatai ezen véleményt erősitik — hogy az ilyen perfeljegyzéseknek azon következménye van, miszerint a kereset iránt hozott ítélet azon személyek irányában is teljes hatálylyal bir, kik nyilvánkönyvi jogokat ilyen perfeljegyzések után nyertek. És csakugyan ha ilyen perfeljegyzések után, harmadik személyek telekkönyvi jogok bejegyzéséért folyamodnak, az érintett törvényszékek ezen jogokat csak is a per kimenetelétől függő feltétel alatt jegyzik be a telekkönyvbe. Kérdés: ha vájjon a fennebb körülirt perfeljegyzések törvényen alapulnak-e vagy nem, és tulajdonitható-e azoknak az említett joghatály vagy nem ? Ezen kérdésnek fontosságát és horderejét mindenki átláthatja, úgy szintén azt is, hogy ideje már, miszerint ily egyszerű, de nagy horderejű kérdésekkel tisztában legyünk. Én azon véleményben vagyok, hogy a fennebb fejtegetett perfeljegyzések nem alapulnak törvényen, és igy nem is birhatnak semmi nemű joghatálylyal, — én tehát törvényszékeinknek felfogását helytelennek tartom. Nézetem indokolásául következőket tartom szükségesnek előhozni. A telekkönyvi rendelet XI fejezete a feljegyzésekről szólván, a 101 §. b) betűjében azt határozza : hogy a telekkönyvi feljegyzések tárgyát oly viszonyok és tények képezik, melyek az ideiglenes polg. perrendtartás és a telekkönyvi rendelet határozatai szerint egy bizonyos azzal kapcsolt joghatály végett jegyeztetnek fel. Ezen idézett §. szerint a feljegyzések joghatályát az ideig. polg. ptts. és a t. k. rendelet határozatai szabályozzák, és miután az ideigl. polg. ptts. hatályon kívül helyeztetett, és annak helyébe hatályba lépett a polgári törvénykezési rendtartás, úgy jelenleg a feljegyzéseknek joghatályát' a polg. törv. rendíts és a tk. rendelet határozatai szabályozzák. Vizsgáljuk meg, mit határoz a polg. törv. rtts oly peres tárgynak a per kimeneteléig leendő biztosítása iránt, melynek tulajdona vitás. Ezen biztosítás a polg. törv. rtts szerint csak is zárlat elrendelése által eszközölhető. A .zárlatnak elrendelése azonban bizonyos feltételektől függ, és pedig nehéz feltételektől, mert a zárlatot kérelmező köteles bizonyítékokat felmutatni, melyekből alaposan vélelményeztet- hessék, hogy a panaszlotcnak tulajdonjoga aperes tárgyhoz nem jogos alapon nyugszik, a kérelmezőnek ellenben ahhoz jogos igénye van, továbbá köteles kimutatni, hogy zárlat alkalmazása nélkül a peres tárgy értéke a per kimeneteléig veszélyeztetnék, avagy jogai meghiusitatliatnának; — végre köteles a zárlatot kérelmező a panasz- lottnak biztosítékot nyújtani minden a zárlat folytán bekövetkezhető kárra nézve. Az ilyképen nyert zárlat a polg. törv. rtts 334. §-a szerint a zárlatot nyerő részére, a zárlat elrendelése és foganatositása után szerzett jogokra nézve egy harmadik irányában feltételes jogot állapit meg, mely a per eldöntése által igazolandó ; — vagyis a zárlat elrendelése és foganatositása biztosítja felperesnek a peres tárgyat mindenki ellen a per kimeneteléig. Hogy ezen zárlat telekkönyvezett ingatla- nokrahatálylyal birjon, szükséges annak telekkönyvi feljegyzése, és ezen hatály a zárlati végzés telekkönyvi beiktatása idejétől kezdődik. Az előadottak szerint tehát felperes oly peres tárgyat, mely telekkönyvi jószágtestet vagy ennek csak egy részét képezi, a per kimeneteléig csak is zárlat megnyerése által biztosíthatja minden harmadik személyek által netalán arra nyerhető jogok ellen, és a zárlat telekkönyvi feljegyzésének azon következménye van, hogy a kereset iránt hozott Ítélet azon személyek irányában is, kik nyilvánkönyvi jogokat a zárlat feljegyzése után nyertek, teljes hatállyal bir. Egyéb biztosítási módot a peres tulajdon iránt polg. törv. rendtartásunk nem ismer. Helytelen tehát azon vélemény, hogy a per- feljegyzés megnyerésére és telekkönyvi bejegyzésére elegendő a per megindítását kimutatni, épp oly helytelen azon vélemény is, mely ezen per- feljegyzéseknek azon következményt tulajdonítja, hogy a peres tárgy iránt hozott ítélet azon személyek irányában is, kik nyilvánkönyvi jogokat a perfeljegyzés után nyertek, hatálylyal bírna, következésképpen helytelen törvényszékeinknek azon eljárása, mely szerint perfeljegyzéseket csupán a pernek megindítását tanúsító felzetek alapján megengedik, és helytelenek azon határozatai is, melyek szerint későbbi telekkönyvi jogokat az ily módon feljegyzett perek kimenetelétől függő feltételek alatt bejegyzik a telekkönyvbe. A törvényszékeinknél uralkodó vélemény helytelensége még a következőkből is kitűnik : A törvénynek főczélja a tettleges birtokost és tulajdonost birtoki és tulajdoni joga háboritlan gyakorlatában oltalmazni. A tulajdonjog szabad gyakorlatában valakit akadályozni csak rendkívüli esetekben engedhető meg. Azért a zárlat elrendelésénél — mely a tulajdonjog szabad gyakorlatát gátolja — a törvény alapos indiciumokat kíván arra nézve, hogy a tettleges birtokosnak birtoka és tulajdona nem jogos alapon nyugszik, azért kívántatik a peres tárgy veszélyeztetésének kimutatása, végre azért kívántatik hogy a tettleges birtokosnak a zárlat folytán bekövetkezhető kárra nézve teljes biztosíték nyujtassék. Törvényszékeinknek eddigi helytelen eljárása által azonban a tulajdonos tulajdon jogának szabad gyakorlatában éppen nem oltalmazhatott, hanem ellenkezőleg minden alapos ok nélkül há- borgattatott, mert egy egyszerű permeginditás elegendő volt arra, hogy a tulajdonos ingatlanának szabad rendelkezési jogától megfosztassék, hogy annak hitele tönkretétessék és pedig minden biztosíték nélkül a bekövetkezhető kárra nézve. Vizsgáljuk meg továbbá, mit határoz a telekkönyvi rendelet egy peres telekkönyvi jószágtestnek a perkimenteiéig leendő biztosítása iránt. A tk. rendelet XIV. fejezete a kitörlési keresetek és perfeljegyzésekről szólván, a 148. §-ban azt határozza: hogy a bekeblezés által jogaiban sértett fél a bejegyzést megtámadhatja, és az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását kieszközölheti a telekkönyvi hatóságnál benyújtandó kitörlési kereset folytán. Ezen pernek feljegyzését kérheti, és ezen feljegyzésnek azon következménye van, hogy a kereset iránt hozott ítélet azon személyek irányában is, kik nyilvánkönyvi jogokat a perfeljegyzés után nyertek, teljes joghatálylyal bir. A kitörlési kereset tehát csak az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítására irányozható, nem pedig uj jogok szerzésére, és a telekkönyvi rendelet határozatai szerint csak ily esetben van oly per- feljegyzésnek helye, mely az előadott joghatálylyal bir. Egyéb perfeljegyzésekről és ezeknek következményeiről a telekkönyvi rendelet nem szól. Vannak ugyan a telekkönyvi rendelet lső részében határozatok, melyek a telekkönyvezés alkalmával hibás felvételeknek kiigazítására vonatkoznak, de ezen határozatok, és az azoknak alapján bejegyezhető tulajdoni igények telekkönyvi kitüntetése, valamint azoknak joghatálya a szóban forgó perfeljegyzésekkel semmi összefüggésben sincsen. Az előadottak által úgy hiszem hogy kimutattam véleményem alaposságát, és törvényszékeink határozatainak alaptalanságát a szóban forgó perfeljegyzések tekintetében. Mindenesetre kivántosnak tartom- azonban, hogy mind bíróságaink, mind pedig a perlekedő felek tisztában legyenek ezen kérdéssel, és azért bátor vagyok a szakértő közönséget kérni, hogy véleményüket ezen tárgy iránt kifejtsék. Hatieg Titus, ügyvéd Lúgoson Elvi hatsírozatok az ügyvédrendtartás tárgyában. I. Az 1874. 34. t. ez. 1. és 2. fejezetére vonatkozó legfőbb itélöszéki határozatok. 42. Távirdai hivatalnok az ügyvédjelöltek lajstromába fel nem vehető, miután hivatalos állása a folytonos joggyakorlatot meg nem engedi. (7796. sz. 1875. augusztus 23.) 43. Ügyvédnek a lajstromba való felvétele folyamatban lévő bünvizsgálat alapján csak a vonatkozó bünügyiratok előzetes bekivánása után tagadható meg. (7638. sz. 1875. augusztus 27.) Hasonló határozat hozatott már 7474. sz. a. 1875 augusztus 23. 44. Ügyvédjelöltek csak a felvételt megtagadó határozat ellen élhetnek felebbezéssel. (7774. sz. 1875. augusztus 27.) Ezen határozatban egyúttal implicite kimondatott, hogy az ügyvédi kamarák ügykezelési nyelve kizárólag a magyar. 45. Az igazságügyi minisztériumnak 1875 június 23-án 15924. sz. a. kelt rendelete 2. pontja értelmében az 187 3/t tanodái ér végéig végzett jogászok nem lévén az államtudományi államvizsgának letételére kötelezhetők, ugyanazon szabály az 187 2/3 évben végzett jogászokra is alkalmazandó. (8212. sz. 1875. sept. 22.) 46. A bírósági államvizsga letételét a lecz- kekönyv végére iktatott igazolvány nem tanúsíthatván, miután ily tanúsítás csak szabályszerű vizsgálati bizonyitványnyal eszközölhető, ügyvéd- jelölt a leczkekönyvbe iktatott államvizsgálati igazolvány alapján az ügyvédjelöltek lajstromába
