Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 3. szám - Észrevételek. 1. [r.]

alkotni, és minden a külföldön elkövetett bűntényt büntetés alá vonni akarni. Azon idegen állani, a melynek területén a bűn elkövettetett, vagy megbünteti a tettest vagy nem, miután az elmenekült. Ha megbünteti, az ottani jogrendnek elég van téve, ba nem, akkor a nemzetközi büntetőjog csak annyit követelhet az elmenekültekre nézve honos államtól, hogy miután azok alattvalóikat megbüntetés végett ki nem adják, oly bűncselekményeket, a melyek mindenütt törvényt sértenek, mert ) közönségesek, mert az egyesek élete j avagy vagyona ellen irányozvák, mint p. o. a gyilkosság, rablás, lopás stb., büntellenül ne hagyjanak. Ha például egy belföldi külföldön valamely csoportosulásban összevesz, avagy valamely biva- j talnokot megsért, s hazájába visszajő, | minő ok miatt büntettessék meg az ide j haza? Megsértett-e ő ez által valamely általános jogot, követett-e el olyasmit, a melynek üldözése a belföldre szükséges, ! a külföldre pedig a nemzetközi jog szerint kívánatos lenne ? Épen nem. A jogrend általán véve az illetőnek belföldöni meg nem büntetése miatt nem változik, a j külföld intézményeinek megvédése pedig nem mi hozzánk tartozik. A külföldieknek külföldön elkövetett j bűncselekményeikre nézve pedig még a j nemzetközi büntetőjognak most emiitett j követelménye sem létezik a tekintetben, j hogy azokért itt nálunk, vagyis belföl- í dön megbüntettessenek .Itt tartózkodásuk i ugy is elfogatásukat és kiadásukat eredményezheti, de kötelességszerű megbünte- j tésüket nem, miután arra sem alap sem I szükség nem létezik. A fentebb előadottak szerint tehát i teljesen egyetértünk a javaslat indokolásának azon kijelentésével, hogy a 8-ik szakasz csakis oly bűntényekre és vétségekre vonatkozik, melyek közönséges bűncselekményeket foglalnak magokban, melyek mindenütt bűncselekményt képeznek, mert általánosak és a jogérzetből i kifolyók. A szem előtt tartott elv, miszerint j .,a külföldön elkövetett büntettek csak azon j esetben esnek a magyar büntetőtörvények súlya alá, ha a magy ar állam, illetőleg a közös monarchia, vagy a törvényben különösenmegjelölt államintézmények, vagy pedig az itteni közhatósági közegek ellenirányozvák," csakis elismerést érdemel; s az ebből önkénytelenül következett ama magyarázó előadás csakis általános jóváhagyást eredményezhet, a mely szerint a különös rész 1—VI. fejezetében foglalt ,,valamint mindazon cselekmények, a melyeknek valamely közhatósági közeg képezi alanyát vagy tárgyát'1, ha külföldön külföldi jogintézmények ellen követtetnek el, ide benn büntethetők nem lesznek. Származik ez — úgymond az indokolás — az államok jogából, melynek mai állása szerint miadenik állam cupán saját területét és intézményeit oltalmazza ; megbünteti ez okból mindazon belföldieket vagy külföldieket, a kik az ő létevagy intézményei ellen a törvényben meghatározott merényletet, akár belföldön, akár külföldön elkövetik; de gondoskodása semmikép nem terjed ki a külföld politicai intézményeinek oltalmazására, vagy legalább nem annyira, hogy azokat a saját védelmére megállapított szabásokkal oltalmazná. „A kül állam, ha ellene, habár nem saját honosa követ el felségsértést, s annak elkövetője az ő hatalmába kerül, saját törvényeinek rendeletei szerint fog elbánni megtámadőjával; és ha a tettes magyar honos volna, a magyar állam jogosan nem szólalhatna fel a külföld jurisdictiójának jogos gyakorlata ellen. De ha a tettes hazájába menekül, itt nem vonatik felelősségre ezen tette miatt, mert a mi törvényeink a külföld politikai intézményeit nem oltalmazzák az ottani honosok ellen, annál kevésbbé saját honosaink ellen." „Hátramaradnak tehát a közönséges büntettek és vétségek; az előbbenieknek kiválása után, a 8. §. intézkedése csupán a közönséges bűntettekre és vétségekre birand hatályl y al." Azonban az indokolás ezen értelmét nem látszik teljesen kifejezni a törvényjavaslat 8-ik szakasza. Az általánosan büntettek és vétségekről szól, mig az indokolás közbüutettet és vétségeket említ fel mint olyanokat, a melyek idebenn is mindenkor a 13-ik §. megszorítása mellett üldözendők. Nem lenne tehát a törvényjavaslat kárára, ha az indokolásban kifejtett felfogás magába a tö rvénykönyv szövegébe is felvétetnék ; mert igaz ugyan, hogy az indokolás teljesen eloszlat minden kétséget a belföldön üldözend ő bűncselekmények minőségére nézve ; de a j avaslat szövegének meghagyása mellett mégis némi különbség léteznék ennek értelme és az indokolás kijelentése között, a mi pedig elmellőzhető lévén, a 8-ik szakaszt az indokolás értelme szerint szövegezendőnek vélném. Dr. Csukássy Károly, kir alügyész, A budapesti ügyvédegylet III. szakosztálya által a büntetőtör'vénykönyv javaslata iránti vélemény kidolgozása végett kiküldött bizottság tizennegyedik ülése, január 8-án A mult ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, tárgyalás alá vétetett a 69. §., mely igy hangzik: „Ha valamely bűntett vagy vétség elkövetésére többen működtek közre, a tettesek és a felbujtók az elkövetett bűntettre vagy vétségre határozott büntetéssel büntetendők." Ezen §. előadó, Dr. H e 1 d Kálmán előadása alapján, észrevétel nélkül elfogadtatott. A 70. §-nál, mely igy hangzik: „A bűnsegédek büntetésének megállapításánál a kísérletre vonatkozó szabályok (65. §.) szolgálnak rányul és különösen figyelembe veendő azon fok, melyben 1) a bűntett vagy vétség elkövetésének elhatározására befolyással voltak; 2) a bűntett vagy vétség elkövetésére sedgélyök által közreműködtek" —Dr. Schnierer Aladár azon inditványt teszi, hogy ezen §-nak második része, mely a segédek közreműködésének fokairól szól, ki volna terjesztendő valamennnyi közreműködőkre. A büntetés keretén belől ugy a tettesek, mint a felbujtók, valamint a bűnsegédek bűnössége a szerint irányul, a mint az elhatározásra kisebb vagy nagyobb mérvben befolytak, illetőleg a végrehajtáshoz hozzájárultak. Továbbá a törvényjavaslat a bűnszövetségről nem intézkedik; már pedig ezen esetben szükséges kimondani a törvényben, hogy minden közreműködők a szerint sujtandók í mint a bűncselekmény létesítéséhez hozzájárultak. Indítványozza tehát, hogy a 70. §. a 69. hez a következő szövegezéssel csatoltassék: „A büusegédekbüntetésének megáliapita. sánál a kisérleire vonatkozó szabályok szolgál, nak irányul. Valamennyi közreműködők, büatetésének kimérésénél figyelembe veendő azon fok, melyben 1) a bűntett vagy vétség elköve. tésének elhatározására befolyással voltak, és 2) a bűntett vagy vétség elkövetéséhez járultak." Ennek ellenében felhozta Fayer, hogy felesleges a felbujtókra és a tettesekre nézve a bíró számára a büntetés kiszabása iránt külön szabályt adni, mivel ki van mondva a törvényben, hogy ugy a felbujtók, mint a tettesek az elkövetett vétségre vagy bűntettre határozott büntetéssel büntetendők, a bíró tehát szabadon mozog a minimum és a maximum által meg. szabott határok között, és egyes concret esetekben olykép fogja kiszabni az egyes közreműködőkre a büntetést, a mint azt az epyej személyeket terhelő körülmények szerint jónak fogja látni. A törvény szövegéből önkényt folyik, hogy a bíró a concret esetben majd a tettesre majd a felbujtóra szabhat nagyobb büntetést és e tekintetben C3ak a minimum és maiimum áll fenn korlátul. Eziránt tehát külön szabályt adni a bíró részére teljesen felesleges. Némileg máskép áll ez a segédekre nézve. Itt a 70. §. 1. pontja szerint a kísérletre vonatkozó szabályok szolgálnak iráuyadókul és ennél fogva a minimum elesik; továbbá figyelembeveendő, hogy a bűnsegédeknek igen sok faját és a segítésnek igen sok fokát különbözteti meg a tudomány. Itt tehát már czélszerüa ek mutatkozik a bíró részére speciális utasítási adni a büntetés kiszabására nézve.*) Feltétlenül szükségesnek azonban ez sem mondható, és a 70. §. második része, mely a segités fokairól szól, nem ii egyedül a büntetés kiszabása czéíjából, hanem egyszersmind a bűnös segélyezés különbőz! nemeinek maghatáro/ása végett, — mire nézra a 67. §. második pontja egy kissé nagyon h általánosságban szól, — látszik felvettnek a törvényjavaslatba. Ezen utóbbi tekintetben a 70. §. második része valóságos hiányt póíol és már azon oknál fegva sem volna czélszerü annak hatályát kiterjeszteni minden közreműködőkre, mivel igy azon közelebbi meghatározások, melyek a segédekre nézve valóban szükségesei, elesnének, és beigíattatnék a törvénybe egy j teljesen felesleges szabvány. Másrészről Körny ei felhozta Schnierer indítványa mellett, hogy felbujtó és felbujtó közt van különbség, és ha kívánjuk, hogy e tekintetben a bíró a concret eset szerint szabhassa ki nbün-. teíést. ss.ükséges, hogy ez iránt külön szabvány vétessék fel a törvénybe. A segédre nézve a 70. §. második részének szabálya szükséges, de nem árt, ha az kiterjesztetik a felbujtókra is. Szavazásr a becsáttatváu a kérdés, Schnierer indítványa elfogadtatott. Egyszersmind az előadó indítványa folytán niegjegyeztetik, hogy a hivatkozás a 70. §-ban nem t 68. §-ra, mint a törvényjavaslat szövegében-| kétségkívül sajtóhibából — van, hanem a 65.] § ra vonatkozik. Tárgyalás alá vétetvén a 71. §., mely igy hangzik : „Ha a tettes a bűntett vagy vétség minőségét vagy a kürülményeket illetőleg súlyosabb büntetés aláeső cselekményt követett el, mint a melyre a felbujtó rábírta: a súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény a felbujtót nem terheli," — Held előadó azon inditványt teszi, hogy ezen szó elé „körülményeket" tétessék ezen szó „alanyi" és indokolja ezen indítványát azzal, hogy a törvényhozó itt csak az alanyi körülményeket érthette, mivel a tárgyi körülményekről a 74. §-ban szól. Ennek ellenében felhozatott, hogy a 72. §. feleslegessé teszi ezen beszúrást. Továbbá utalást történt arra, hogy ezen módositvány *) Megjegyzendő, hogy megvan ezen szabvány, de csak is a segédokve nézve, a legújabb osztrik javaslatban, a zürichi és a hamburgi törvényekben.