Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 38. szám - Az ügyvédi rendtartás 15. és 38. §§-ai a gyakorlatban - A végrehajtó által egyoldalulag eszközlött átadás a tulajdon átruházásának hatályával nem bir

— 300 — »On peut comparer ici le délit á un drame au quel concourent plusieurs acteurs, et qui so divisent en trois actes. Premier acte : résolution arrétéedu délit; dcuxiémc acte: préparation; troisiéme acte: exécutiou jusqu'au délit consonné. Le rőle de ces acteurs y a plus ou moins d'importance; les uns peuvent avoir figuré dans tout ces actes et lesautres dans un ou dans que 1q u' u n s s e u 1 c m e n t.« A büntető törvénykönyvek pedig mindannyian megelégednek azzal, hogy a segéd tudva segitseii, és egyéb követelményt e tekintetben nem állítanak fel. *) A büntető törvénykönyvek ide vágó §§-nak szövegét II. czikkünkben közöltük. Ennyit a segéd és a tettes közötti kölcsönös tudomásról. Ami ugyanezen kérdést a tettesekre nézve (Mitth&ter) illeti, itt szabályunk — ugyanazon elvből kiindulva mint a segítésnél — a következő: Ha egyik tettes sem tudott a másik működéséről, akkor részesség nem forog fenn, hanem mindenik külön-külön a tettességben lesz elmarasztalandó ; lia azonban az egyik tudta, hogy a másik is ugyanazon bűntény elkövetésén dolgozik, akkor r é s z e s s é g f o r o g f e n n. A tettesekre nézve azonban a két felfogás gyakorlatilag nem hoz magával.oly különböző eredményeket, mint a segédeknél. Ha ugyanis két tettes kölcsönös tudomás nélkül közreműködik ugyanazon egy bűntény elkövetésében, de az egyik tettesnek van tudomása a másiknak közreműködéséről, és ezen esetre nem vétetik fel részesség: akkor mindenik tettes az egész büntetésben fog külön elmarasztaltatni; ha pedig részesség vétetik fel, akkor ugyanaz történik, csak azon különbséggel, hogy az egyik tettes büntetésének kiszabásánál figyelembe fog vétetni azon körülmény is, hogy neki volt tudomása a másik tettes működéséről. / Az ügyvédi rendtartás 15. és 38. §§-ai a gyakorlatban. Hogy a tirósági, és pedig nemcsak a felsőbb, hanem elsőbirósági praxis is nálunk nagyobb téren és hatalommal érvényesül, mint más európai államokban, az köztudomású és coditicált törvények hiányából könnyen ki is magyarázható. Szükségét és hasznát a birói praxisnak ott, a hol a törvény egészen hiányzik, vagy a meglevő törvény hiányos avagy homályos — a birói praxis tehát mint törvénypótló vagy törvénymagyarázó lép föl, érzi és elismeri minden jogász, érzem és elismerem én is; de ott, a hol meglevő és világosan szóló törvény ellenére állapit szabályt a birói praxis, sem nem szükséges, sem nem hasznos az, tehát nem is jogosult. Legkevésbé akkor, ha oly törvénynyel áll szemben, mely csak nem rég hozatott, épen azon jogintézmény rendezése végett, mely nek terén a praxis érvényesülni iparkodik. Az ügyv. rdts 15. §-a azt mondja: »az . . . . ügyvédjelölt az ügyvédnek, kinél joggyakorlaton van, a biróságok és hatóságok előtti tárgyalásoknál helyettese lehet«, a 38. §. pedig : »az ügyvéd jogositva van az ország valamennyi bírósága előtt feleket képviselni.« Azonban a soproni kir. törvényszéknél az ügyvédjelölteket váltó tárgyalásoknál helyettesekül mégsem fogadják el. Okát ezen eljárásnak nem tudom, csak gondolom, hogy az az 1840. XV. tcz. a váltóügyvédekről szóló 15-ik fejezetében keresendő. Azt mondják ugyanis — megjegyzem, hogy csak magánszemélyektől, nem hivatalosan kaptam ezen *) Ezt a német büntető törvénykönyvre nézve Schütze is elismeri. (L. Lehrbuch. 145. 1.) felvilágosítást, de ha a jelzett eljárásnak van csak némileg plausibilis oka, az nem lehet más — hogy a váltótörvény sem egészben, sem ezen fejezetére nézve az 1874. XXXIV. t. cz. által el nem törültetett, már pedig ezen fejezet szerint a ki váltótárgyalásoknál sem személyesen, sem meghatalmazottja által nem akarja vinni ügyét, váltóügyvédet köteles rendelni. Ennélfogva sem a régi rendszerbeli közügyvéd, sem az ügyvédjelölt nem képviselhet feleket a váltóbiróság előtt. Ez indokolás tarthatlansága szembe szökő. Igaz, hogy az 1840. XV. t. cz. 15. fejezete az 1874. XXXIV. t. cz. által világos szavakkal nincs hatályon kivül helyezve ; de igenis van azon jogszabálynál fogva, hogy: »a későbbi törvény a korábbit minden vele ellenkezőkre nézve hatályon kivül helyezi*, ha csak maga a törvény által világosan fenntartva nincsenek. Vannak ugyan törvények, melyek világosan kimondják, hogy minden velők ellenkező törvény stb hatályon kivül helyeztetik, de ez nem egyéb mint óvatosság a törvényhozó részéről, mert a clausula derogatoria már magából a fentebbi jogszabályból foly, és in ni szükséges azt világosan kitenni, mivel szabályt képez; ellenben a clausula conservatoria kivétel és azért világosan felemlítendő, különben a szabály lép érvénybe. Vagy talán eltörültetett-e az 18G8. LIV. t. cz. az 1874. XXXIV. t. cz. által? és ez utóbbinak hatálybalépte előtt még sem fogadták el a pertárban (a legtöbb törvényszéknél) az ügyvédjelölteket helyetteseknek, hivatkozva az 1868. LIV. t. cz. 85. §-ának b) pontjára, és most, az ügyv. rdts életbelépte után'ugy tudom, nincs törvényszék, mely ez eljáráshoz ragaszkodnék?! Az én véleményem szerint »váltóügyvéd« nincs többé, hanem csakis ügyvéd és pedig ügyvédi lajstromba bevezetett ügyvéd; a lajstromba történt bevezetéstől függ az ügyv. rdts által nyuj' tott összes jogok élvezete, ezek között legelső I helyen áll az ország valamennyi bírósága i előtti felléphetés; hogy a törvényhozó ezen jogot az eddigi közügyvédeknek is meg akarta adni, az kilátszik a 109. §. intézkedéséből is. Bővebben kifejthetném és támogathatnám ez állításomat, de nem érzem magam hivatva, a közügyvédek mellett lándzsát törni, csak futólagosan akartam érinteni, hogy a köz- és váltóügyvéd közti ellentétet az ügyvédi rendtartás megszüntette és hogy ennélfogva még a közügyvédeknek is meg kellene engedni, hogy váltóügyekben mint képviselők feléphessenek. De még ha a közügyvédekre nézve jogos is az el nem fogadás, azon ügyvédjelöltekre nézve, kik váltóügyvédnél vannak gyakorlaton, nem lehet az. Mert ezeknek főnöke az 1840. XV. t. cz. szerint is jogosított váltóügyekbeni képviseletre, az 1874. XXXIV. t. cz. 15.§-a pedig az ügyvédjelöltre kivétel és megszorítás nélkül ruházza a helyettesithetés jogát, a váltótárgyalásoktól őt el nem tiltja, már pedig az eltiltásnak világosan ki kellett volna mondatnia, ha a törvény őt csakugyan ki akarta volna zárni. Ez olyan világos, hogy a félreértés lehetőségét az emher alig gondolhatja el! Es ha őszinte akarok lenni, megvallom, nem is itt keresem az eltiltás okát, hanem inkább azt hiszem, hogy ez a közügyvédek iránti tekintetből történik, nehogy az ügyvédjelölteknek több jog láts/.assék adatni, mint némely ügyvédnek, csak hogy ez nem jogi érv. Ez eljárás végre czélszerüség hiányában is szenved, mert ha az ügyvéd maga nem mehet el a tárgyalásra mégis csak gyakornokát küldi, a ki a tárgyalás lényegét el is végzi, csak aláírásra kér föl valamelyik jelenlevő ügyvédet, ami, ha ritkán is, de kisebb-nagyobb zavarokat mégis szokott okozni, amint nem is lehet máskép, ha az alak nem felel meg a tartalomnak. Hogy a jelzett eljárás több más törvényszéknél is dívik, azt bizonyosan tudom, sőt alig hiszem, hogy volna alóla kivétel, — miért is; ugy hiszem, körülhelül az összes magyarországi ügyvédek és ügyvédjelöltek érdekében cselekszem: ha ő nagyméltósága az igazságügyéi- úrhoz azon kérelmet intézem, hogy egy körrendeletben az öszszes törvényszékeket oda utasítsa, miszerint az ügyvédjelölteket az 1874. XXXlV.t. cz. 15.és 38. §§-ai értelmében váltótárgyalásoknál is fogadják el helyettesekül. F—d A—f. JOGESETE KZ. j A végrehajtó által egyoldalulag eszközlött átadás a tulajdon átruházásának hatályával nem hir. (M. B.) Rózsa Kálmánnak, Sebének László foglaltató valamint Gáspárdy Gyula végrehajtást szenvedett elleni tulajdoni igényperében az egri királyi törvényszék mint váltóbiróság 1875. évi april 15-én 2534. szám alatt következőleg végzett: Schenk László javára 1864. évi 10830. szám alatti végzés folytán Gáspárdy Gyula alperestől 2000 frt tőke és járulékai erejéig 1875. február 4-én lefoglalt, és a foglalási jegyzőkönyvben 1- 68. számig összeirt ingóságok a zár alól feloldatnak, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Az ügyvédek munkadíja és költségei és pedig felperesi ügyvéd részére 36 frt 81 krban, állapittatnak meg. I n d o k 0 k. Mert igénylő felperes részéről a keresethez csatolt köziratokkal igazoltatott, miként a foglalási jegyzőkönyv 1—68. tételei szerint 1873. évi augusztus 31-én 4466. szám alatti jegyzőkönyvben összeirott ingóságok és az egri kir. járásbíróságnak 6590/873. szám alatti végzése folytán felperes képviselőjének mint alperes által a mellékelt meghatalmazása szerint az átvételre jogosítottnak tényleg átadattak, és így azok tulajdonává váltak, végrehajtató alperes azon ellenvetése pedig, hogy a kiküldött végrehajtó az átadást, — a mennyiben ezt csak birói személy teljesítheti; nem eszközölhette, mint nyilván alaptalan, figyelembe nem vétethetett, az pedig, hogy a képviselő az ingóságok átvételére megkérve nem lett volna, saját, felmutatott meghatalmazás másolatával megezáfoltatott, meg az, ügyvédek részére törvénykezési ügyletekre meghatalmazás hitelesítése nem szükségeltetvén, mindezeknél fogva, miután az igénybe vett ingóságoknak alperes részére lefoglalttakkali ugyanazonossága ellen észrevétel sem tétetett, az 1875. február 4-én alperes javára összeirott ingóságok a zár alól feloldandók voltak. Mert a perköltségek kölcsöuös megszüntetése az 1869-iki april 8-án kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 75-ik §-án alapszik. Foglaltató alperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1875. évi május 25-én 2200. szám alatt következő végzést hozott : A neheztelt végzés megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatik, s tartozik elsőrendű alperesnek 47 frt 1 kr. per- és felfolyamodási költséget 24 óra alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok. Mert: eltekintve attól, hogy a becsatolt okmányban tulajdonjogátruházási jogügylet kifejezve nincs, s az alperesileg becsatolt sem béltartalmára nézve az akarategység hiányánál fogva a birói egyezség követelményeinek meg nem felelő jegyzőkönyv hasonlóképen tulajdonjog átruházási jogügyletet meg nem állapit, felperes keresetével elutasítandó volt azért, mert a foglalás ténye a végrehajtást szenvedett tulajdonost, tulajdonjogától meg nem fosztván, az annak közbenjötte nélkül a végrehajtó által egyoldalúkig eszközlött átadás a tulajdon átruházásának hatályával nem bír, de különben is a per során elő nem adta, és nem bizonyította, hogy a kérdésben forgó a foglalás alkalmával másodrendű alperes birtokában talált kereseti ingók mi módon jutottak ismét alperes birtokába, a nélkül, hogy tulajdonává váltak volna. A perköltségbeni marasztalás a váltó törvénykönyv II. r. 128-ik §-án alapul. Felperesnek felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék 1875. évi augusztus hó 2-án 275. szám alatt következőleg végzett: A felperesnek végrehajtási zálogjoga érintetlenül hagyatván, a tulajdoni igényre nézve a másodbiróság végzése helyben hagyatik. Indokok. A tulajdoni igény iránti keresethez mellékelt átadási jegyzőkönyv az 5241, sz. végzés folytán fejvett tárgyalás alkalmával létrejött egyezségre alapittatik, ugy de ezen egység-^ bétí,-a lefoglalt ingóságoknak hol árvereztetése,'