Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 38. szám - Az ügyvédi rendtartás 15. és 38. §§-ai a gyakorlatban - A végrehajtó által egyoldalulag eszközlött átadás a tulajdon átruházásának hatályával nem bir

— 301 hol átvitele vagy zárgondnokság alá tétele, hol tulajdonul bíróilag leendő átadása, majd ismét kielégítés esetében azoknak visszabocsátása köttetett ki, az ugyanazon egy papíron és egyezségben ily különböző és egymástól eltérő czimek alatt pedig egy harmadik ellenében tulajdoni jogot követelni s biróilag megítélni annál kevésbé lehet, minthogy a tárgyak az átadás ellenére mégis az adósok birtokában és pedig minden czim nélkül maradtak, miknél fogva a másodbiróság végzését a tulajdoni igényre vonatkozólag helyben kellett hagyni, azonban felperesnek végrehajtási zálogjoga a jelen per tárgyát nem képezvén, az érintetlenül volt hagyandó. TÖRVÉNYJAVASLATOK Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételérül s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvényjavaslathoz. Bevezetés. (Folytatás.) A 6. §-hoz. A 6. §. a fölebb általában kifejtett indokok alapján a föltétlen és föltételes örökösi nyilatkozatot különbözteti meg. A föltételes örökösi nyilatkozatban azonban csak a leltár jogkövetkezményét lehet föltételül kikötni, mert csak ezen föltétel van az örökösi nyilatkozat azon czéljával összhangzásban, mely abból áll, hogy az örökös az örökhagyó kötelezettségeit csak az örökség erejéig teljesítse. A 7. §-hoz. A törvényjavaslat 3 és 5 §-ai szerint a nyíltan kijelentett örökösi nyilatkozat nem elkerülhetetlenül szükséges. Ha az örökjog nem vitás, az örökösi nyilatkozat elmulasztása jogi következményt nem von maga után s még akkor is, ha az örökjog vitás, az elmulasztásnak csak azon következménye van, hogy az örökösödési eljárás a mulasztó igényeire való tekivitet nélkül folyik, de a mulasztó jogát rendes örökösödési keresettel érvényesítheti. A 7. §. meghatározza azon esetet, a melyben az örökösi nyilatkozat elkerülhetlenül szükséges; szükséges t. i. akkor, ha az örökös a leltár jogkedvezményét kívánja igénybe venni. A 8. §-hoz. A 8. §. az örökhagyó végrendelkezési szabadságát nem érinti, de hatálytalannak nyilvánítja az örökhagyó azon tilalmát, hogy az örökös feltételes örökös nyilatkozatot ne adhasson, mert az örökhagyónak szabadságában állhat ugyan j ogai átszállását föltételekhez kötni: de kötelezettségeit senkire akarata ellen nem szállíthatja, azért a föltételes örökösi nyilatkozatot sem tilthatja meg, mert ez annyit tenne, hogy az örökség erején túl is róhatna terheket az örökösre. A 9. §-hoz. E §. rendelkezését az önjogu örökösök és a gyámok, gondnokok s más törvényes képviselők közötti jogi különbség eléggé indokolja. Az önjogu korlátlanul rendelkezhetik jogáról, míg a másik nevében cselekvő törvényes képviselők korlátlan rendelkezési joggal nem bírhatnak. A 10 és 11 §-hoz. Az örökség elfogadását vagy el nem fogadását tárgyazó nyilatkozat következménye azonnal a nyilatkozat tételével áll be s az örökösödéssel kapcsolatos jagviszonyok szabályozására eldöntő befolyással bír, ennélfogva, de még azért is, hogy az örökség birtokbavételével kapcsolatos jogviszonyok mielőbbi maradandó megoldást nyerjenek, a 10. §-ban meg kell állapítani, hogy a ki egyszer az örökséget elfogadta, az arról le nem mondhat, a ki föltétlen-örökösi nyilatkozatot tett, föltételesen többé örökösnek nem nyilatkozhatik; és a ki az örökségről lemondott, e lemondást többé vissza nem vonhatja. Ugyan ezen szakasz azon további intézkedése, mely szerint az, a ki a végrendeleti örökséget el nem fogadja, ugyanazon örökségre vonatkozólag törvényes örökösödési jogát nem érvényesítheti s csupán a köteles részhez netalán való joga marad fönn: következetes folyománya azon viszonynak, melyben a törvényes örökösödési jog a végrendeleti örökösödéshez áll s illetőleg azon jogkedvezménynek, melynél fogva a köteles rész intézménye a végrendelkezési jogosultságot korlátozza. Az ellenkező intézkedés azt ei'edményezhetné, hogy a törvényes örökös az örökhagyó intézkedését meghiúsíthatná s illetőleg, hogy az örökhagyó a köteles részhez jogosítottaknak törvény biztosította jogát megrövidíthetné. Az örökség birtokbavételével kapcsolatos jogviszonyoknak szükségtelen bonyolításoktól való mentesítése azt követeli, hogy az örökös az elfogadási vagy lemondási nyilatkozatot ne szoríthassa a reáeső örökség vagy örökrésznek egy részére, hanem nyilatkozata az egészre hatályos legyen, mi annál aggálytalanabbúl emelhető érvényre, mivel az, a ki az örökség egy részéről más valakinek javára akar lemondani, czélját elérheti az által is, ha az elfogadott örökségi értéket, mint már sajátját, ruházza át a nélkül hogy a végrendelkezőnek s illetőleg a törvénynek szándékával magát ellentétbe helyezné. Ha azonban valaki az örökség egy részéhez feltételesen, másik részéhez pedig feltétlenül van örökösnek hiva, ha részben örökösnek, részben utóörökösnek van nevezve, akkor a fölebbi általános szabály alóli kivételt eléggé indokolják az örökösödésre való hivatás eltérő módozatai; a 11. §. ezen intézkedéseket emeli érvényre. A 12. §-hoz. A feltételes örökösi nyilatkozat czélja az lévén, hogy a leltározás által a hagyatéki vagyonállapot nyilvánosságra hozassék s ennek folytán az örökös-társra nézve a fölebbi czél eléretik az által is, ha csak az egyik örököstárs vette is a leltár jogkedvezményét igénybe. Ha tehát az örökhagyó gyermekei maguk között egyetértésben vannak, mi alapfeltétele az örökség önhatalmú birtokbavételének, az egyik örököstárs feltételes nyilatkozata a másik javára is szolgálhat. Másként áll a dolog, ha örököstársak nem egyérdeküek vagy nem együdejiileg lépnek az örökség birtokába. Például, ha az örökhagyó végrendeletében gyermekeit a köteles részre szorítja s vagyona felében nejét rendeli örökösnek, a nő és a gyermekek között nincs érdek-közösség, azon esetben nincs ok a gyermekek feltételes nyilatkozatát az özvegyre is kiterjeszteni, ha ez nyilatkozatot nem ad vagy épen feltétlen nyilatkozatot adna. Megtörténhetik, hogy egyérdekü örököstársak közül némelyek az örökség birtokába lépnek, a nélkül, hogy a kiszabott határidő alatt feltételes nyilatkozatukat a hagyatéki bíróságnak beadnák. Ok a mulasztás miatt az örökhagyó kötelezettségeit, a hagyaték értékére való tekintet nélkül, kötelesek teljesíteni. Az örököstársak közül azonban egyik, ki a többiekkel ugyanazon jogezimen van hivatva az örökösödésre, de bármi oknál fogva az örökség birtokába nem lépett, későbben, de még a neki kiszabott időn belül feltételesen nyilatkozik örökösnek. Ily esetben nem valószínű, hogy az örökhagyó halála után hosszabb idő múlva készített leltár a hagyatéki vagyoni állapotot hiven tüntethetné elő. Azért a már korábban feltétlenül nyilatkozott örökösökre a leltár jogkedvezményét sem lehet kiterjeszteni. A 13—18. §§-hoz. A fölebbi §§-ban (3—12) meghatározza a törvény az örökösi nyilatkozat fogalmát, az ahhoz való jogosultság átszállását az örökös örököseire, a nyilatkozat tételének idejét, (3. §.) a nyilatkozat kellékeit, (4—5. §§.). a nyilatkozat különböző két módját (6. §.), megállapítja a feltételes nyilatkozat szükségét s az ahhoz való korlátlan jogot, viszont a feltétlen nyilatkozathoz, ugy az örökség el nem fogadásához való jog korlátolását (7., 8., 9. §§.), megállapítja az örökösi nyilatkozat visszavonhatlanságát (10. §.), terjedelmét (11. §.) és végre rendelkezik azon esetről, ha az örököstársak különböző módon nyilatkoznnk. (12. §.) A következő szakaszok tárgya meghatározni, minő következménye van annak: 1- ör, ha az örökös nyilatkozatot ad ; 2- or, ha az örökös a nyilatkozatot elmulasztja vagy épen azt jelenti ki, hogy az örökséget nem fogadja el, avagy végre, ha nem jelentkezik örökös. A 2-ikpont alatti esetekről a 19—20. §§-nál lesz szó. Az 1-ső pont alatti esetben a törvényjavaslat 13. §. csak a feltételes nyilatkozat következményét annak jogi hatályától megkülönbözteti, következmény alatt azon jogi lépéseket érti, a miket a nyilatkozat az örökösödési eljárás folyamában maga után von; ily jogi lépéseket a feltétlen nyilatkozat szükségképen, kivált ha az örökjog nem vitás, nem von maga után. A jogi hatály alatt pedig a törvényjavaslat azon jogok és kötelezettségek összegét érti, melyek a nyilatkozatból az örökösökre és más harmadik személyekre nézve származnak; ezen jogi hatályról a második czimben lesz szó. A feltételes örökösi nyilatkozat következménye a leltározás; ezt a nyilatkozat czélja hozza magával. De ezenkívül is, habár az örökség birtokbavételét szabályozó intézkedéseknél a bírósági beavatkozás elve általános szabályul el nem fogadható, mindamellett kivételes esetekben hivatalból s az érdekeltek kérelmére meg kell tenni azon bírósági intézkedéseket, melyek az örökösödésnél érdekeltek jogainak biztosítására szolgálnak. Azon eseteket, melyekben a hagyatékot hivatalból kell leltározni, a törvényjavaslat 13. és 14. §§. sorolják elő. Föltételes örökösi nyilatkozat tétele esetében a leltárnak hivatalból való fölvétele okvetlenül szükséges a végből, hogy az örökös kötelezettségének terjedelme megállapittassék, a mi a mostani jogszabályainknak a hitelezők érdeke által eléggé indokolt nagy horderejű javítását tartalmazza; mert a magyar jog szerint minden örökös csak a hagyaték erejéig felelős a hagyatéki terhekért és a hagyaték állását előtüntető leltár hivatalból még sem vétetik föl; a mi, mint a tapasztalás elég sajnosán mutatja, sok jogi bonyodalmaknak és a hagyatéki hitelezők megrövidítésének bő forrását képezi. A hivatalbóli leltározás többi eseteit a személyes cselekvésre nem képes örökösök érdekeinek megóvása és azon körülmény indokolja, hogy ez esetekben a hagyatéki vagyonok az örökösök képviselői és illetőleg a hagyatéki gondnok által lévén kezelendők, szükséges a leltározás azért, hogy az ezen esetben fenforgó számadási kötelezettségnek alapjául szolgáljon; végre a 14. §. e) f) pontjai alatt foglalt esetekben a leltározást a hitbizományi intézmény jogi természete hozza magával. A hivatalbóli leltározás esetein kívül a 15 §. megállapítja azon eseteket, melyekben a leltá rozás az érdekeltek kérelmére elrendelendő. Az hogy az örökösödésre hivatottak és a köteles részre jogosítottak, ha saját jogaik megóvása végett ezt szükségesnek tartják, a leltározást kívánhatják, bővebb indokolást nem igényel. Hogy ezen jog az örökhagyó hitelezőinek és hagyományosoknak is megadassék, azt tekintettel a tervezet azon intézkedésére, mely az örökösöknek a hagyatéki vagyonok önhatalmú birtokbavételére ad jogot — a hitelezők és hagyományosok jól fölfogott érdeke teszi szükségessé; mert ezen intézkedés az örökös részére biztosított fön érintett jogot kellően ellensúlyozza s a hitelezők és hagyomásokra hátránytalanná teszi. Ha azonban valamennyi örökös föltétlen örökösi nyilatkozatot tett, akkor ők a hagyatéki terhekért nemcsak öröklött, hanem saját összes vagyonaikkal kezeskednek és így föltétlen örökösi nyilatkozat esetében a leltározás az örökhagyó hitelezőinek és a hagyományosoknak kérelmére csak azon esetben rendelendő el, ha a törvény-, előszabta időben a vagyonelkülönzés is kéretik és elrendeltetik, mert ez esetben a leltározás csak annyiban szükséges, a mennyiben a hitelezőknek és hagyományosoknak érdekeit más oldalról biztosítani czélzó vagyon-elkülönzésnek kell, hogy alapjául szolgáljon. Addig is míg a leltározás vagy hivatalból vagy az érdeklettek kérelmére a hagyatéki biróság: által elrendeltetnék és foganatosíttatnék, a hagyaték ideiglenes biztositása válhat szüségessé. Ezen' ideiglenes biztosítás szabályozását a törvényjavas-'