Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 37. szám

293

Az ügyvédek munkadija saját feleik irányában a prdtrts 252-ik §-a értelmében állapitta- tott meg.

Az alperes által beadott felebbezés folytán & budapesti királyi Ítélőtábla következő ítél e- t e t hozott:

Az elsőbiróság ítélete az elvett haszonvételekre nézve nem felebbezett részében érintetlenül egyebekben pedig oly értelemben helyben hagya- tik: miszerint alperes tartozik a kun-szent-miklósi 1444. számú tjknyvben 2944. és 3723. hr. sz. a. ésa kun-szent-miklósi kerekegyházi 104. sz. tjknyv- Ken 180. és 206. hr. sz. a. foglalt ingatlanok közös birtoklásába azok 2/3 része erejéig felpereseket 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett bebo- c sátáni.

Indokok. A kereseti ingatlanok a becsatolt telekkönyvi kivonatok szerint felperesek és alperes tulajdonáúl vannak felvéve, ennek ellené- len alperes azon előadása, hogy felpereseket mint az 1831. évben elhalt Horváth Sándor leányágoni utódait a kereseti ingatlanokból nem természetben, hanem a jászkun IV-ik statútum szerint csakis váltsági árban illeti osztályrész; — eltekintve attól, hogy alperes felperesek tagadása ellenében egyátalábau nem bizonyította, hogy ez ingatlanok néhai Horváth Sándornak ősi javai lettek volna, figyelembe nem vétethetett: mert alperes a bemutatott telekkönyvet sajátkeziileg aláírván, felpereseknek a kereseti ingatlanokhozi tulajdonjogát beismerte, s azt, hogy a becsatolt telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanok más természetűek volnának, nem bizonyította, különben is a telekjegyzőkönyvben 1., 2., 3. és 4. r. sz. alatt foglalt ingatlanokból alperes saját beismerése szerint felperesek már kielégítést is nyertek.

A kereseti ingatlanok határozatlan arányban lévén a felek tulajdonául felvéve, minthogy jalperes más arányt nem csak nem bizonyított, sőt beismerte, hogy néhai Horváth Sándornak 3 gyermeke maradt, t. i. elsőrendű felperes, továbbá 2-od és 3-adrendü felperesek anyja, végre alperes, ekként a tulajdon-arány egyenlőnek tekintendő.

Felperesek osztálytervét be nem mutatván, ezúttal felpereseknek csakis a kereseti ingatlanok közös birtoklásába azok */j része erejéig leendő bocsátására volt alperes kötelezhető, s ily értelemben az elsőbiróság Ítélete, az ügy érdemére nézve ez okokból, a perköltségekre nézve pedig saját indokából helyben hagyandó.

Alperesnek ezen ítélet elleni felebbezése folytán a magy. kir. Curia, mint legfőbb itélöszék következő Ítéletet hozott:

A budapesti királyi ítélő táblának ítélete a perköltségekre nézve, mint nem felebbezett érintetlenül hagyatván, felperesek azon kereseti kérelmükkel, hogy a kun-szent-miklósi 1444. számú telekjegyzökönyvben 5., 6., r. sz. és a 104. számú telekjegyzőkönyvben 1., 2. r. sz. alatt felvett ingat- lanság 2/3 részének kiadására alperes köteleztes- sék, mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával elutasittatnak.

Indokok. A felek egyenlő előadása szerint az 1831-ik évben elhalt Horváth Sándor hagyatéki javaiban ennek özvegye Batki Erzsébet csupán özvegyi jogon maradván benn, a jelen esetben a keresetbe vett s természetben felosztatni kért ingatlanokat illetőleg egyedül a néhai Horváth Sándor utáni örökösödésről lehet sző.

Ezen örökösödés pedig az örökhagyó halálával 1836-ik évben nyilván meg, az öröklési jog az ideig. törv. szab. 19-ik §-a értelmében, az örökhagyó halálakor fennálló törvények, tehát a Horváth Sándor hagyatékára nézve a jász-kun kerületben akkor törvényerővel hatályban volt jász- kun statútumok szerint Ítélendő meg.

A jászkun IV-ik statútum értelmében a leányok az ingatlanokból természetben osztályrészt nem követelhettek, hanem a fiág a leánytestvéreket, azoknak jussok vagy részök szerint a szerzési árból pénzül kifizetni volt jogosítva.

Alperes tehát nem kötelezhető arra, hogy a felperes leányágat a közapa után maradt ingatlanokból természetbeni osztályrészszel elégítse ki, s felperesek csak a váltsági, illetőleg szerzési árból lennének jogosítva részt követelni, ezt azonban keresetükben nem kérvén és ezen ár mennyiségét a perben elő nem adván : az részökre ezúttal megítélhető sem volt.

Azon körülmény, hogy felperesek a becsatolt telekkönyvi kivonatok szerint a keresetbe vett ingatlanokra nézve, mint határozatlan arány- bani tulajdonosok lettek a helyszíneléskor felvéve : nem szolgálhat törvényes alapul arra, hogy felperesek, kik a tulajdonjogot a közapa utáni örökösödés czimén kívánják érvényesíteni, az ezen örökösödésre nézve irányadó törvényes statútumokkal ellentétben a keresetbevett földekből természetbeni osztályrészt követelhessenek.

TÖBYÉNYJAYASL4TOK.

Indokolás

az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvény- javaslathoz.

Bevezetés.

Az 1868: LIV. törvényczikk módosítása tárgyában beadott törvényjavaslat az örökösödési eljárásról szóló kilenczedik czim VII. fejezetét (polg. törvénykezési rendtartás 559—594. §§.) teljesen mellőzte; de csak — a mint ez ama törvényjavaslat indokolásában felhozatott — azon okból, mivel szükségesnek mutatkozott: az örökösödési eljárást külön törvény által szabályozni.

Azon okok, melyek a külön törvény alkotásának szükségét meggyőzőleg kimutatják, a következő két fő okban pontosainak össze:

1- ször. Az 1868: LIV. törvényczikknek épen az örökösödési eljárásról szóló fejezete az, melynek teljes átdolgozását az elmélet és gyakorlat majdnem egyhangúlag sürgette s azon vezérelvek, melyek az 1868. LIV. t. ez. javítására indítanak, a teles átdolgozást sürgetően parancsolják. A teljesen átdolgozott örökösödési eljárási szabályokazon- ban helyt nem foglalhatnak oly törvényjavaslatban, mely vezérelveihez képest csak az 1868. LIV. t. ez. kirívó hiányainak javítására szorítkozott. Az örökösödési eljárás jogi természeténél fogva lényegesen különbözik a perbeli eljárástól; az azt szabályozó törvény tehát nem illik oly törvénybe, mely kiválólag a perbeli"eljárást szabályozza; s ha annak szüksége félreismerhetlen, hogy az örökösödési eljárásról uj, kimerítő s atudómány színvonalán álló törvény készíttessék, ez csak önálló törvény lehet és terjedelménél fogva sem képezheti kiegészítő részét oly törvénynek, mely egyedül a polgári törvénykezési rendtartásnak kirívó hiányait kívánja javitani,

2- szor. Tökéletes örökösödési eljárási szabályokat csak úgy lehetséges fölállítani, ha ezen szabályok az anyagi jognak az örökség birtokbavételét szabályozó rendeletéihez alkalmazkodnak; már pedig a magyar birodalom területén az örökség birtokbavételét az anyagi jog különbözően szabályozza.

A Királyhágón túli részekben és a mai polgárosított határőrvidéken az osztrák polgári törvénykönyv 797—824. §§-ban foglalt rendeletek az örökség birtokbavételét kimerítően szabályozzák; mig ellenben Magyarország többi részeiben a magyar magánjog szabályai az örökség birtokbavételét s az azzal kapcsolatos jogviszonyokat rendszeresen és kimerítően nem szabályozzák, sőt a magyar jog szabályai sok tekintetben ellenkeznek az osztrák polg. törvénykönvy 797—824. §§-ban foglalt rendeletekkel, s úgy az osztrák mint a magyar jog némely szabványai, a jogtudomány mai állását tekintve, tökéletlenek. Lehetetlen tehát az örökösödési eljárásról tökéletes s az ország különböző részeiben hatályban levő anyagi joggal összhangzásban levő törvényt készíteni a nélkül, hogy magok az ország különböző részeiben hatályban levő anyagi jogszabályoka jogtudomány mai állásának megfelelőleg összhangzásba hozatnának; következve szükséges az örökösödési eljárás szabályait kapcsolatba hozni az anyagi jog keretébe tartozó oly jogszabályokkal, a melyek az örökség birtokbavételét és az azzal kapcsolatos jogviszonyokat a magyar birodalom különböző részeiben egybehang- zólag s a jogtudomány mai állásának megfelelőleg szabályozzák.

Ily terjedelmű törvény azonban többé a polgári törvénykezési rendtartás tárgya nem lehet, mert ezen törvény egy része az alkotandó magyar polgári törvénykönyv kiegészítő részét képezi.

Miért szükséges a perrendtartásnak az örökösödési eljárásról szóló fejezetét teljesen átdolgozni és az eljárási szabályokat az örökség birtokbavételére s az azzal kapcsolatos jogviszonyokra vonatkozó anyagi jogszabályokkal kapcsolatba hozni, a következőkből bővebben kitűnik.

Nem kíván bizonyítást azon állítmány, hogy- az örökösödési eljárási szabályoknak az örökség birtokbavételére vonatkozó anyagi jogszabályokhoz kell alkalmazkodni; mert csak akkor, ha az anyagi jog meghatározza, mit köteles az örökös vagy hagyományos tenni a végett, hogy az örökséget vagy hagyományt birtokába vehesse; csak akkor, ha az anyagi jog meghatározza, hogy az örökhagyó kötelezettségeinek teljesítését minő intézkedések által biztosíthatják az érdekelt felek; csak akkor, ha az anyagi jog az örökös társaknak jogviszonyát úgy egymás között, mint az örökhagyó kötelezettségei tekintetében jogosult személyek irányában meghatározza: csak akkor lehetséges biztosan azon törvényt megalkotni, mely meghatározza, mennyiben és miként köteles a bíróság az örökség vagy hagyomány birtokbavételénél közreműködni.

A magyar magánjog bírói peren kívüli beavatkozást az örökség birtokbavételénél nem ismert ; volt ugyan gyámhatósági beavatkozás azon esetben, ha az örökhagyó kiskorúakat hagyott hátra ; ily esetben a szolgabiró hivatalból készített leltárt s a hagyaték biztosításáról is hivatalból intézkedett a kiskorúak érdekében ; de < zen biztosítási intézkedésen kívül a bíróságnak peren kívül sem az örökösök, sem a hagyományosok, sem a hagyatéki hitelezők érdekében oly czélból, hogy a valószínű örökös jogai a bitorlók, a hagyományosok és a hagyatéki hitelezők jogai a könnyelmű vagy rósz lelkű örökös, egyik örököstársnak jogai a többi örököstársak irányában biztosíttassanak, semmi teendője nem volt. Az örökség az örökhagyó halálával megnyílt; a valódi örökös, vagy az, ki az örökjogot csak bitorolta, bírói átadás nélkül önhatalmúlag birtokába vehette az örökséget; az, ki az örökséghez jogot tartott az ellen, ki az örökséget birtokába vette, a rendes elévülési időn belül a nélkül, hogy erre a bíróság hosszadalmas tárgyalások után utasította volna, rendes örökösödési perrel léphetett föl; végre a hagyományosok s hitelezők érdekei biztosítása tekintetében a törvény egyátalában nem ismert előzetes biztositási j rendszabályokat; azonban azon tulszigorú és még- I sem elégséges szabályt állította fel, mely szerint az örököstársak az örökhagyó kötelezettségeiért az örökség erejéig határtalan időig egyetemlegesen kötelezvék.

Szóval a magyar törvény oly anyagi jogszabályokat, melyek az örökösödési peren kívüli eljárás alapjául szolgálhatnának, nem ismert.

Nálunk az örökösödési eljárás 1853. évi május 1-je óta honosult meg, a midőn az osztrák hagyatéki eljárás egyidejűleg az osztrák polgári törvénykönyvvel hatályba lépett.

Az osztrák polgári törvénykönyv 797—824. §§. magokban foglalják azon anyagi jogszabályokat, melyek az osztrák hagyatéki eljárásnak alapját képezték. Ezen jogszabályok főelve a magyar jog főelvével homlokegyenest ellenkezik. A 797. §. szerint t. i. azon elv érvényes: »senkinek sem szabad valamely örökséget önhatalmúlag birtokába venni. Az örökjog a bíróság előtt tárgyalandó, és a hagyaték átszolgáltatása, azaz: törvényes bir- tokbai átadása az által eszközlendő.«

A további §§. ezen főelv valósítására irányuló rendelkezéseket foglalnak magokban az örökösödési nyilatkozatról, a föltétien vagy föltételes nyilatkozat hatályáról, a leltár jog kedvezményéről a hagyatéki hitelezők biztosításáról vagy kielégítéséről, végre az örököstársak jótállásáról.

Ezen anyagi jogszabályokat kivéve, az örököstársak jótállását a magyar magánjog nem tartalmazza; a közös örökösök jótállását illetőleg- pedig az osztrák és magyar jog szabványai között lényeges különbség létez.

1861-ben Magyarországon az osztrák polg, törvénykönyv hatályon kívül helyeztetett, s jóllehet ez által a hagyatéki eljárásnak minden alapja megszűnt, mindazonáltal az ideiglenes törvénykezési szabályok az öröklési eljárást, bár megszorítva, fönntartották, sőt az örökösödési eljárást az;

1868. LIV7. t. ez. terjedelmesebben szabályozta a. nélkül, hogy egyidejűleg vagy az örökség birtok