Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 37. szám
291 Az »Instituts du droit international« tárgyalásai. Budapest, sept. 9. E napokban Hágában két nemzetközi vándor- gyűlés váltotta fel egymást, melyeket a felületes szemlélő könnyen összetéveszthet, mivel törekvéseik tárgyai nagyrészt összeesnek, és mivel évi összejöveteleik hely és idő tekintetében nyomban szokták követni egymást. Az »Institut du droit international«, mely augusztus 25-én kezdette meg tárgyalásait és 30-án tartott második teljes ülésében befejezte azokat, szakférfiakból áll, kikkel gondos kiválasztás után cooptatio utján egészíti ki magát; tagjai tehát — ez idő szerint alig több 50-nél — kivétel nélkül kiváló előmozdítói, elméleti vagy gyakorlati tekintetben, a nemzetközi jognak. E társaság czélja : a nemzetközi jognak tisztán tudományos utón való belső és külső fejlesztése; azért, midőn egyrészről annak alapelveit tisztázni és a concret alkalmazás számára kifejteni igyekszik, másrészt támogat minden oly komoly kísérletet, mely positiv megállapodások alapján annak fokozatos, formális codifica- tióra való előkészítését czélozza. Az »Association pour la reforme et la codification du droit international« ellenben, mely augusztus 31-én kezdé meg tárgyalásait, agitatori czélokat követ, melyek pgy általános állandó választott bíróság felállítására irányulnak, melynek szükségképeni előfelte- lét a nemzetközi jog általános codificatiója képezné. Ezen, pkilanthropusokból, Írókból, publicistákból álló tágabb körbe beléphet mindenki, a ki törekvéseiben részt venni akar, a mihez azután nem kell egyéb, mint hogy annyi jóindulatú és sokat mondó beszédet hallgasson meg és részt vegyen annyi határozat hozatalában, a hányat az évi vándorgyűléseken tartanak és indítványoznak. Az »Institut« alapos munkálkodása, teljesen független és tisztán tudományos állása daczára, annál messzehatóbb befolyást biztosit számára, minél szorosabban csatlakozik a nemzetközi életben felmerülő tényleges eseményekhez és töi’ekvésekhez. Eme szigorúan tárgyilagos munkálkodása azonban abban is nyilvánul, hogy az egyes ágak és kérdések számára kiküldött bizottságok tanácskozásaira fekteti a fősulyt. — Ilyen bizottság ezúttal hat működött. Az első kettő, melyek egyike a nemzetközi magánjoggal, a polgári perrendtarhanem az eledel benyújtására külön nyitható réstáblával látvák el. Szükség esetére csengetyüjelző is van minden zárkában, és ürítő csöblökről is van gondoskodva, mely ki és befordítható. Az ajtó-zár- várok belőlről nem láthatók. Tizenkét egyén végzi a felszolgálatot és ugyanannyi felügyelő van kirendelve ezen intézetre. Majd minden osztály más iparágot üz és pedig kellő sikerrel, úgy hogy nemcsak szabósággal és czipészséggel, hanem selyemszövéssel is foglalkoztatnak a fegyenczek. A magányt csak az egyes látogatások elevenítik fel, és pótlásul az olvasni tudók valamely szivképző könyvet nyernek olvasni. A rendes elkülönítés az isteni tiszteletnél, iskolázásnál és sétálásnál nem tartatik meg. Az udvari sétára egyenként 6 lépésnyi távolságban tartatnak és az egyház a magánzárkabeliek részére saját intézetükben van, hol a legnagyobb csendben tartoznak egymás mellett ülni, és onnét az isteni tisztelet végezte után kellő távolság-tartással távoznak zárkáikba — osztályrendben. Az éjjeli őrök, hogy zörejt ne okozzanak, posztó-czipő ben járnak a vasrácsos folyosókon föl él alá, és pedig esti 8 órától kezdve, midőn a légszesz világa kioltatik. A pinczehelyiségekben raktárak, fürdőszobák és a javitókamrák vannak elhelyezve. Az egész berendezés nem felel meg még tökéletesen azon kívánalomnak, melyet ily nagyobb- szerü intézettől várni lehetne, mégis előnyösebb a köz-börtönrendszernél, és miután a magánrendszer honosítása Ausztriában még csak kísérletet képez, a hosszabb tapasztalat fogja csak megmutatni, mily eredmény várható e rendszertől. Közli: Késő Én sei Sándor. tással és különösen a biróságok illetékességét szabályozó egyforma határozatok megállapításával, másika egy nemzetközi választott bíróság eljárási módjának kidolgozásával foglalkozik, — újabb eredményeket nem terjesztett elő. A harmadik bizottság azzal volt megbízva, hogy ama három »szabály«-!, melyek az Anglia és Amerika között felmerült Alabama-eset alkalmából a washingtoni szerződésben, mint a választott bírósági eldöntésre nézve irányadók megállapítottak, vizsgálat alá vegye és azoknak oly szerkezetét hozza javaslatba, mely általános nemzetközi érvényt szerezzen nekik. A bizottság csekély változtatásokkal Bluntschli javaslatát fogadta el, mely hét tételben szabályozza a semleges hatalmak részéről hadviselő feleknek közvetve juttatott segély egész anyagát. — A negyedik bizottság az »Institut«-nek tavai Genfben tartott gyűléséből küldetett ki, hogy a hadviselés törvényei és szokásaira vouatkozó declaratiónak a brüsseli értekezleteken megállapított tervezetéről tegyen jelentést. A bizottságba egy-egy tagot választottak Németország (Bluntschli), Francziaor- szág (de Parieu), Anglia (Mountagne-Bernard), Oroszország (Martens), Belgium (Kolin Jaque- mins), valamint az Egyesült államok, Németalföld, Ausztria, Olaszország, Svájcz és Spanyolország részéről ; elnök de Parieu volt. Az ötödik bizottság, mely a tengeren lévő magánvagyon tiszteletben tartásával foglalkozott, nem készíthette el jelentését. A hatodik bizottság is, mely azon kérdést tárgyalá, mely előfeltételek mellett és mennyiben alkalmazható az európai nemzetközi jog a keleti nemzetekre ? csak azon előleges határozatig jutott el, hogy felvilágosítás nyerése végett kérdő iveket in- tézend a keleten levő diplomatiai képviselőkhöz és consulokhoz. Holtzendorf tanár, ki e bizottság elnökének választatott, gyengélkedő egészsége miatt nem vehetett részt a tárgyalásokban. Az auguszt. 25-én tartott megnyitó ülésen kívül, mely úgy,mint a többi nem nyilvános tanácskozások, a hires Treves-kamarában tartatott, 28-án és 30-án teljes ülések tartattak. Hogy nem tagok is részt vehessenek, az utóbbi ülésre a második kamara terme engedtetett át. A 28-án tartott ülésben, melyen Bluntschli elnökölt, Heemskerk németalföldi belügyminiszter üdvözlé a gyülekezetei. A többi a gyűlés elé terjesztettek az utolsó évi, magára a gyűlésre és törekvéseire vonatkozó egyes eseményekről és ezeknek az egyes országokban lefolyásáról szóló jelentések. A 30-iki zárülésben kihirdet- tettek a bizottsági tanácskozások eredményei, melyek ezúttal a harmadik és negyedik bizottság határozataira szorítkoztak. Ez utóbbiakban, melyek a teljes ülés határ ozott helyeslésével találkoztak, kétségkívül az Institut ez évi tanácskozásainak lényeges eredményét láthatjuk. E tanácskozások annál nevezetesebbek, a mennyiben teljesen méltányolják Oroszország javaslatait a hadijog megállapítása iránt és az azokból eredt egyezményi tervezetet, sőt határozottan szembe szállnak azon szemrehányással, hogy Oroszország, mint nagyhatalom, csak azon volt, hogy a kisebb államok védelmi erejét megbénitsa. E tekintetben nagy fontosságú, hogy ép egy angol jogász és jelentékeny államférfiu volt az, ki a legnagyobb nyomatékkai mondta igazságtalannak, ha az orosz kormánynak más indokokat tulajdoitunk, mint azon dicséretes dicsvágyat, hogy a hadi szokások szabályozása és javítása által jót akar tenni. A bizottság munkáját lényegesen egyszerűsítette az, hogy előadója Rolin Jaquemins f. é. február hóban kérdőivet intézett a tagokhoz és a beérkezett feleleteket criticai összefüggésben adta elő. Kitűnt, hogy a tagok közül egy sem felelt feltétlen nem-mel azon kérdésre, »váljon óhajtandó-e, hogy a müveit államok nemzetközi egyezmény folytán állapítsák meg a háború törvényeit és szokásait.« A határozatok a bizottságban nagy többséggel hozattak. E határozatok ellentmondanak azon állításnak, hogy a brüsseli declaratio uj, nemzetközileg még el nem ismert elveket állított volna fel; kiemelik, hogy a declaratio összhangban áll azon elvekkel, melyeket a leghivatottabb szaktudósok kifejeztek és magában hordja csiráját a folytonos haladásnak a háború iszonyainak enyhítése felé. Ezen általános helyeslés után kimondatik az institut hozzájárulása a declaratio határozmányaihoz, az ellenséges terület megszállására, továbbá azon különbségre vonatkozólag, mely a rendes harczosok a békés lakosok és a haditörvény ellen vétő nem rendes harczosok közt fennforog; továbbá arra nézve, hogy az első categoria számára messziről felismerhető megkülönböztető jeleket kell létesíteni, hogy a hadijog értelmében őket megillető bánásmód biztosítva legyen nekik; végül a contri- butiókat, requisitiókat és repressáliákat illetőleg. De az utóbbiakra, valamint több más kérdésre nézve az institut további tárgyalások során tüzetesebb intézkedéseket kíván megállapittatni. Ezen fölötte kedvező bírálat, melylyel az Oroszország által megpendített és a többi nagyobb államok legnagyobb része által tetszéssel fogadott terv egy ilyen szakértő és elfogulatlan testület részéről találkozott, kétségkívül uj lendületet fog adni az illető tárgyalások folytatására irányzott törekvéseknek, a mint már most is az ezekkel szemben nyilvánult roszakaró kifogások és ellenvetések egy részrehajlatlan itélőszék előtt fényesen megczáfoltattak. JOGESETEK. Az egyetemlegesség elve alkalmazásának eddig a jogtudomány által nem ismert módjára találunk a legfőbb itélőszék f. é. 6521. p. sz. ítéletében. Az eset a következő volt: Almásy József felperes Antal Pál s társaival, alperesekkel 1859. évben közösen vett volt a vételár egyetemleges törlesztésének terhe mellett nagyobb földbirtokot, melyet vevők maguk közt felosztottak. Fizetési késedelem folytán vevők eladó által beperelve s egyesek —köztük felperes •— birtokrésze elárverezve lett. Felperes saját késedelmét nem tagadta, alperesek hasonló késedelmét nem is állithatta. A befolyt vételár felperes és azon nem p er élt társai javára számoltatott el, kik még tartozásban voltak. Felperes tehát olyanokat perelt, kiknek javára nem esett az ő károsodása, melyet maga okozott s mely által alpereseket amúgy is kárositá. Követelte’ pedig felperes összes fizetéseit, 5662 frt 29 krt az árverés ótai kamataival, az egye- temlegesség — osztrák polg. törvénykönyv 896. §-a — alapján. Egész követelését megítélte a pestvidéki kir. törvényszék 7603'867. s 9534/874. p. sz. ítéleteivel ; a kir. ítélő tábla 531/869. sz. a. abból 1742 frtot 783 i krt s járulékait megítélt, 4187/875. p. sz. ítélettel pedig felperest keresetével egészen elutasította. A legfőbb itélőszék fennti ítélete felperes követelését 3000 frt s járulékaiban állapította meg mint az árverési vételár összegében az árverés nap- játóli 6 0/o kamataival; ez ítéletet indokolván az oszt. polg. törvénykönyv 896. §-ával s a végrehajtási jkvvel, mely szerint az egész társaság tartozásáért beperelve s birtoka eladva, tehát a befolyt vételár az egész társaság tar hozás a törlesztésére fordítva lett. Hogy itt egyszerű kártérítési per forog fenn, hogy csak azon kereshetni vissztéritést, ki helyett, ki javára fizetés történt, alperesek hiába hangsúlyozták. Ok most tényleg a maguk birtokrészeért a fizetett vételáron felül fizetni kénytelenek, holott az egyedül perelhetők, kiknek tartozása felperes birtokának vételárából fedeztetett, perbe sem vonattak. Érdekes epizód, hogy az indokok szerint »csak a vett birtok még birtokban levő tagjai s e birtok arányában adósok is perelhetők voltak, mert eladó biztosítására a vételár erejéig e birtok lekötve lett.« Ez ítélet egyszerűbb esetre alkalmazva a következőkre vezet: A. és B. egyetemlegesen tartoznak C.-nek 6000 írttal, melynek egy-egy felét mindenikök elköltötte. O. perli A-t az egész 6000 frt erejéig s rajta megveszi. A.-nak az egyetemlegesség czimén van ipso jure regressusa B. ellen 6000 frtig, »mert ennyi a közös tartozás czimén tőle elvéve, tehát ennyi a közös tartozásra fordítva lett.« *
