Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 35. szám
^ gyűlés“ tartama alatt naponként MAGYAR Előfizetési árak ________________________________________ _______ (helyben házhoz hordással, vagy vidékrd l érmentve T~ 5 ~tí| ÍÉf f 'ÍS ~ i ^ a ^Magyar Themisu*ref az ^Igazságügyi törvényjavaslat A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és M i 1 B . CT Ä melufuMelkd* e *g'™ü tt e s^n^egész évre^To7rt xeclamátiók a kiadóhivatalhoz intézencMk. Rérraentetlen BB 8»---------S£ K| lej ©■ téiévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr levelek és küldemények el nem fogadtatnak. ■ gg íE gg Y ÜL K ® Az «Kifizetési pénzek bér men lesen és vi% %<■: fp 1 Á lm |S B k ^ dékrol legczélszerűbben postautalvány utián a------------ M M. Ä IS Á BS / kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMÁROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. l{ülön mellékletek: „c£)öntvénvek gyűjteménye,“ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegmntni Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM: Észrevételek a magyar büntető törvénykönyv javaslata felett. XXIII. Dr. Csnkássy Károly győri közjegyző úrtól. — Vélemény és indítvány. A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz legyen, avagy, ezektől függetlenül járhasson el ? Dr. G o mb á r Tivadar budapesti ügyvéd úrtól. (Folytatás.) — A közjegyzői kamarák alakuló közgyűlései. — Az ügyvédi könyvek. — Jogesetek. Kártérítési eset. — Törvényjavaslatok. Törvény- tervezet az adósok által hitelezőik megkárosítására véghezvitt jogeselekvények megtámadhatásáról. — Az ügyvédi kamarákból. — Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlöny»-ből. — Kivonat a »Wiener-Zei-tung«-ból. — Külön melléklet. »Döntvények gyűjteményé.-nek egy fél ive. Ötödik évfolyam.___________________________35, szárig,_________________Budapest, September 2. 1875, Észrevételek a magyar büntetőtörvény könyv javaslata felett. XXIII. Vili. Fejezet. A bűnhalmazat. Ezen fejezet lényeges intézkedései a bűnhalmazat fogalmának meghatározásából és a bűnhalmazat büntetésének megállapításából állnak. A bűnhalmazat kétféle lehet, u. m. ideális és reális; amarról a javaslat a 94-ik §-ban, emerről a 95-ikben intézkedik. Az ideális bűnhalmazatot a javaslat ekként definiálja : ideális bűnhalmazat az, !>ha valamely cselekmény a büntető' törvény több intézkedését sérti.« Ezen defini- tió nézetem szerint teljesen correct és jó, és semmivel sem lenne szabatosabb azon meghatározás, a melyet a budapesti ügyvéd-egylet által kiküldött bizottság a helyett ajánl és mely igy hangzik: »Ha egy és ugyanazon cselekmény« stb. Nem tagadhatni, hogy a német birodalmi b. tkönyv, mint a Glaser-féle osztr. javaslat is, az ideális bűnhalmazat meghatározásának fogalmazásában ezen szavakat jegy és ugyanazon« tünteti fel és igy az indítványnak, a mely az emlitett bizottságban tétetett, van kutforrása, a melyből az merittetett: azonban ezen kitétel csakis azt adja vissza, a mit a magyar javaslat kifejezése foglal magában és ez semmivel sem áll hátrább a m e g é r t h e t ő s é g tekintetében, mint az emlitett törvénykönyvi műnek kifejezései. Azon kitétel ugyanis : »ha valamely cselekmény« nyiltan magában foglalja azt, hogy itt egy cselekményről van szó, hogy az több cselekményt nem fejez ki és igy alatta nem is értethetik több, mivel a kitétel azt kizárja. Oly egyén, ki a magyar nyelvet, érti, az alatt: »valamely cselekmény« több cselekményt nem fog érteni, jnert nem érthet többet; azt a fogalmat ennélfogva, mely már eléggé világosan van kifejezve, szükségtelen még magyar ázó- 1 a g i s visszaadni és azt a törvénybe foglalni. Szükség nincs a megváltoztatásra, — a mi tehát itt irányadó lehet, az nem más, mint az, hogy melyik kitétel tetszik jobban, s akár maradjon meg az eredeti, akár vétessék át a német birodalmi b. tkönyv- ben használt kitétel, a definitió szabatosságában és érthetőségében változni nem fog. A reális bűnhalmazat fogalmi meghatározására nézve szintén merültek fel oly nézetek, hogy azt a javaslat nem kielé- gitó'leg oldotta volna meg. Az ügyvéd-egylet bizottsága kifogásolta azt, de nem volt képes határozott megállapodásra jutni, mikép kellene tehát azt megváltoztatni? Dr. Schnierer ur pedig a »Jogtud. Közi.« ez évi 17-ik számában, az emlitett bizottságban előfordult azon nézetetet adja elő mint indítványt, hogy a 95-dik szakasz ekként lenne módosítandó: »Ha ugyanazon személy több önálló cselekvény által több külön nemű bűntettet vagy vétséget stb. követett el. < Mind a két oldalról kifogásoltatott a kérdéses definitió a miatt, mintha az nem fejezné ki elég értbetőleg azt. hogy a folytatott bűncselekmények (delictum continuatum) bűnhalmazatot nem képeznek, és ezen hiány megszüntethető lenne a Schnierer Aladár ur által indítványozott s az ügyvédi-egylet által kiküldött bizottságban is előadott beszúrások által, vagyis ezen két szónak »önálló és különnemű« a definitióba történendő felvétele által. Hogy a javaslat minő álláspontot foglal el a folytatott bűntettre nézve a bün- bünhalmazat fogalmának meghatározásakor, az, ha nem eléggé volna is a 95-ik szakaszból kivehető, kézzel fogbatólag tűnik ki az indokolásból, amelynek 3l6-ik lapján ez mondatik: » A folytatott büntetendő cselekményekre nézve — delictum continuatum — a törvényjavaslat VIII. fejezete nem csak nem tartalmaz külön rendelkezést, sőt szövegezésénél azon felfogás volt irányadó, hogy a folytatott bűntett a bűnhalmazat esetei közé épen nem tartozik. Az anyagi bűnhalmazat ugyanis az által zá- ratik ki, mert a folytatott bűntett, fogalmánál fogva, csupán egy bűntett; az eszményi bűnhalmazat pedig az által, mert ez csakis egy cselekmény által jő létre; mig a folytatott bűntettnek épen ellenkezőleg az a megkülönböztető jellege, hogy több cselekmény által egy büntetendő cselekmény állapittatik meg.« Szemben ezen kijelentéssel, a mely a »több büntetendő cselekmény« közelebbi magyarázatát adja, a mely a bűnhalmazat tekintetében félrema- gyarázhatatlanúl követeli meg azt, hogy úgy az elhatározás, mint a tény, a mely a bűncselekményt adja, többszörös legyen, már most csak az a kérdés, váljon az ajánlott beszúrások folytán a reális bűnhalmazat definitiója helyesebb lenne-e a folytatott bűntettekkel szemben? s általuk jobban kifejeztetnék-e az, a mit az indokolás magában foglal, hogy t. i. a folytatott bűntett bűnhalmazatot nem képez? Hogy erre megfelelhessünk, szükséges visszapillantanunk a közbeszurni javasolt ezen szónak »önálló« az eredetére. Köztudomás szerint a porosz büntető törvénykönyv a reális bűnhalmazat a defi- nitióját épen úgy határozta meg, a mint az a német birodalmi b. tkönyvben van, azon kivétellel, hogy abban ezen szavak: »oder dasselbe Verbrechen oder Vergeben mehrmals« benn nem foglaltak. Az ilykép megállapított definitió, miután az indokolás is semmit a folytatott bűntettekre nézve nem tartalmazott, természetesen kételyeket támasztott arra nézve, váljon azok bűnhalmazatnak veendők-e vagy sem, miután a definitió csupán több önálló bűncselekménynek létét kívánta meg a bűnhalmazathoz , a folytatott bűncselekményeknél pedig több önálló vagy legalább am nak vehető bűncselekmények jelentkeznek. A definitió szavai tehát ráillettek a folytatott bűncselekményekre is, még pedig ráillettek az »önálló« szónak a definitióbalett felvétele mellett is, — és igy a véleménykülönbség jogosultságának elég tér nyílt, a melynek vitája a körül forgott, bűnhalmazatnak veen- dő-e a folytatott bűntett vagy sem ? A vitát a porosz feltörvényszék magatartása is elősegítette, miután az kezdetben a mellett volt, hogy nem létezik folytatott bűncselekmény, majd később, hogy létezik olyan, és igy a mig előbb minden oly bűncselekményt, a mely önmagában megállhatott, bűnhalmazatnak tett, későbben nem. A német birodalmi büntető törvény elfogadta a porosz definitiót, a fenntidé- zett beszúrással: »oder dasselbe Verbrechen oder Vergeben mehrmals« begangen bat. Ezen fogalmi meghatározás által sem