Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 35. szám
274 lett azonban tisztába bozva az, bogy a folytatott bűntett bűnhalmazatot képez-e vagy sem? smiután sem a porosz javaslat, a mely a birodalmi b. tkönyv alapját képezte, sem a birodalmi gyűlés elé terjesztett javaslat erre nézve indokolásukban mit sem foglaltak magukban, az Németországban még máig is vita tárgyát képezi. Ezek folytán a mily nagy és roppant tévedés az, ha valaki azt hiszi, hogy Németországban a bűnhalmazatra vonatkozó kétségeket és vitákat »az ónálló bűncselekmény «-nek a bűnhalmazat definitiójába való felvétele idézte elő, — ép oly különös gondolkozás az, hogy ugyanazon kitételnek alkalmazása által a folytatott büntettek kizárása tekintetében a correctség netovábbja éretnék el. A mi Németországban a kételyeket előidézte, az a törvénykönyvnek abbeli hiánya volt, hogy sehol nyíltan a folytatott büntettek tekintetében nem nyilatkozott, és ez hiánya a német bix-od. b. tkönyvnek is. Az »önálló bűncselekmény«-beli kifejezés épen- séggel nem foglal magában se többet se kevesebbet mint ezen kifejezés: »bűncselekmény.« Bűncselekmény egy csakis önmagában megálló teljesen kidomborodott törvénysértés lehet, annak tehát csakis önállónak, csakis befejezettnek és magában létezőnek kell és lehet lenni. Ha már most több ily cselekmény léte kívántatik meg a bűnhalmazathoz, és feltéve hogy léteznek a folytatott bűntettben is ily cselekmények, a melyek teljesen kidomborodott önmagukban megálló bűncselekményeket képeznek: akkor akár alkalmazzuk a bűnhalmazat definitiójában a »több büntetendő cselekmény«-^ akár a »több önálló büntetendő cselekmény «-t: nem mondunk többet vagy kevesebbet az egyik esetben sem, mint a másikban — azon eszme határozottabb kifejezésnek előállításához, hogy afolytatott büntettek bűnhalmazatot nem képeznek. Azon esetben, ha az »önálló bűncselekmény« kifejezésnek elhagyása vagy felvétele folytán a folytatott bűntettekre nézve teljesen határozott kijelentést lehetett volna elérni, mily könnyű lett volna azt a német birodalmi b. törvkönyvnek elhagyni, s mily könnyű lenne azt a mi javaslatunkba felvenni. Azonban a német birodalmi törvényhozás változatlanul vette azt át a porosz b. tköny vből, a hol épenség- gel nem volt képes a folytatott bűncselekmények tekintetében határozott véleményt létrehozni, s eszeágába sem jutott azon kifejezésnek oly értelmet tulajdonítani, a minőt annak Dr. Schniererur és a budapesti ügyvéd-egylet által kiküldött bizottságban neki tulajdonitottak. Alkalmaztatott ezen kitétel: »több önálló bűncselekmény« azért, mert általa jobban kiemelhetni hitték a bűncselekmények többségét, — de távolról sem a folytatott bűntényeknek a bűnhalmazatból leendő kizárásuk kifejezése végett. Maga a német birodalmi büntető törvénykönyv indokolása ezeket mondja ezen kitételre nézve: »Durch die Bezeichnung »selbstständige« im Eingänge des Paragraphen soll eine anerkannte Voraussetzung der realen Konkurrenz noch besonders hervorgehoben werden.« Az indítványozott szónak, »önálló«, felvétele ennélfogva mivel sem fejezne ki többet, mint a mennyit a javaslat defini- tiója kifejez és egyátalában alkalmatlan arra, a minek kifejezésére használtatni ja- vasoltatik és magok a porosz és a német birodalmi törvényhozások, a melyektől az átvétetett, sem adtak annak oly jelentőséget és értelmet, a minőt a fentnevezett indítványozók nálunk neki tulajdonítani akarnak. Épen oly kevéssel járulna a definitió szabatosságához ezen másik szó: »különnemű«, a melyet Schnierer ur indítványozott; de sőt még ez azon veszélyt is maga után vonná, hogy eltérő értelmezésekre szolgáltatna okot. Ugyanis »különnemű« nem ugyanazonos fogalom a »külön« a »más« bűncselekmény nyel. Az egynemű bűncselekmények között is fordulnak elő külön bűncselekmények s igy nem minden más bűncselekmény egyszersmind különnemű bűncselekmény, mindegyik azonban még más különbeni bűncselekményeket is foglal magában. Ha már most bűnhalmazat csak akkor fordulna elő, lia több különnemű, például élet elleni és vagyon elleni bűncselekmény forogna fenn, ellenben ha több egynemű, de különböző, például lopás és sikkasztás forogna fenn, akkor nem: úgy kiforgattatnék a bűnhalmazat a lényegéből s az nagyon is kevés esetben lenne alkalmazható. — Hogy az indítványozó ur ezt nem akarta, arról meg vagyok győződve, hogy azonban az indítványozott beszúrás ily értelmezést is megenged, az az előadottakból kétségtelen, miért is az minden további gondolkozás nélkül elvetendő. Ezek folytán az általunk fentebb felállított azon kérdésre, váljon az ajánlott beszúrások folytán a reális bűnhalmazat de- finitiója nem lenne-e helyesebb a folytatott bűntettekkel szemben ? egész határozottsággal kijelentjük, hogy nem lenne jobb és correctebb, de sőt a másik, t. i. a »különnemű« szónak felvétele által roszabb lenne a reális bűnhalmazat fogalmának meghatározása. A javaslat azon definitió által, a melyet a 95. §-ban megállapított, mindazt előadta és magába felvette, a mit ez ideig a tudomány és a törvényhozás helyesnek és abba felveendőnek tartott. Az eszme, a mi a bűnhalmazatot képezi, teljesen ki van az által fejezve és érthetőleg van visszaadva. Több bűncselekmény léte, a melyek mind ugyanazon személy által követtettek el, kívántatik meg hozzá, és kézzelfoghatólag benn van a definitióban. Ezen meghatározás folytán egy oly kivánalom, a mely a definitióba még más valaminek felvételét, nevezetesen annak kijelentését is beleszőni kivánná, hogy a folytatott büntettek bűnhalmazait nem képeznek nem csak jogosultsággal nem bir, de olyat tartalmaz, a mi teljesithetlen. A definitió ugyanis megmondja, hogy mi az, ami bünhalmaztot képez. Többet ennél a definitió magában nem foglalhat. Hogy mi nem tartozik oda, az a felállított meghatározás ellentételéből világos, és igy azt positive is kifejezni, ellenkeznék minden fogalmi meghatározással, a miért is az lehetetlen. A mi ennélfogva egyedül felvilágosítást igényelhetne, az az volna, váljon a folytatott bűntett is egy büncselekmény-e, avagy több bűncselekmény? és igy bűncselekmények halmaza ? Hogy mi a folytatott bűntett, azt a büntető jogtudomány, az elmélet van hivatva első sorban megoldani és megállapítani, ezért ennek meghatározása és megfejtéséről a törvényhozások le szoktak mondani és átengedik azt a cathedrának. Ezt tette a porosz és a német birodalmi törvényhozás is, de sőt még tovább is mentek, miután elmellőzték kijelenteni még azt is, hogy ők a folytatott bűntettet minek tekintik. A magyar javaslat a folytatott bűncselekmények fejtegetéséről szintén lemondhatott volna, miután ez csakugyan az elmélet feladata és azon nyílt és határozott kijelentéssel megelégedhetett volna, miszerint a folytatott büntettek bűnhalmazatot nem képeznek. Azonban ez még tovább ment és mondotta azt is, mi a folytatott bűncselekmény, miből áll az, mi annak ismérve. Ezen fejtegetése következtében, a mely az indokolás 322-ik lapján foglaltatik és a mely szabatos rövidséggel hatalmas érveléssel szolgál arra nézve, hogy mért nem képez a folytatott bűntett bűnhalmazatot, megtett a javaslat mindent, a mit csak tehetett a kételyek megsemmisítésére, attól tehát még többet is kívánni tárgyilagosan lehetetlen. Még egy tévedést kell itt helyreigazítanunk. Az ügyvéd-egylet bizottságában ugyanis egy felől az hangoztatott, hogy a javaslat ezen kifejezése: »vagy ugyanazon cselekményt több ízben követte el« szósza- poritás és igy felesleges, miután az nem más, mint más szavakkal való kifejezése azon eszmének, mit ezen kitétel foglal magában: »ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt követett el.« Természetesen azon kifejezés szintén a bűnhalmazat fogalmi visszadására vonatkozik, de azért az nem felesleges, miután az a bűncselekmények egy hiányos osztályát jelöli meg, t. i. az u. n. »de- licta iterata«-kat, a melyek szintén bűnhalmazatot képezőknek mondatnak ki. Ezen bűncselekményeknek, amelyekhasonlitnak a folytatott bűntettekhez, de mégis a szándék, az elhatározás külön-külön felmerülése által különböznek azoktól, külön fel- emlitésök nem csak hogy nem felesleges, de szükséges volt, miután ellenkező esetben a törvény könnyen félremagyarázásoknak engedett volna helyt. D r. C s u k á s s y Károly. Vélemény és indítvány Br. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés iránt: »A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, lxogy a bíróság a vádló indítványaihoz kötve legyen; avagy ezektől függetlenül járhassen-e el?« (Vége.) IX. E történelmi tanulmány teljesen megélheti velünk a fentebb jelzett újkori törvényhozásokbán mutatkozó tétovázásokat az ügyészi hatáskör kiszabásában, mihelyt ez nem franczia módra igaz
