Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 34. szám
Megjelenik minden csUtBrtftkdn: a -magyar jogász- IVl ACt Y A K ELŐFIZETÉSI ÁRAK gyűlés*4 tartama alatt naponként ’ (helyben házhoz hordással, vagy vidékr i Lérmentva fTTl "'W W V ^ ~1B /Wf ■ / a ,Magyar Themis'-reraz^lgazságügyi törvényjavaslat K m B ■ l } / H rafc k. l tok és rendeletek tára4 és a „Döntvények gyűjteménye A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és B H H H Á ^B / H B mellékletekkel eg fittesen: egész evre 10 frt /eclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmentetlen B B---------B B—.4 18% B B félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. levelek és küldemények el nem fogadtatnak. B H B ^ ^ B gw L Az előfizetési pénzek bér mentesen és vi« Á W B B k v dékről legczélszerűlben postautalvány utján s _______ ^B Bl JB B A i W B B B. / kéretnek beküldetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMÁROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. !Kiilön mellékletek: „2)öntvények gyűjteménye,“ „Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Feleiős-szerkesztő : Dr. Siegm.xm<i Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. ^ARTALOät: Észrevételek a magyar büntető örvénykönyv javaslata felett. XXII. Dr. Csukássy Károly győri közjegyző úrtól. — Szemle. (A büntető törvénykönyv tárgyalására összehívott enquete.) — A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz legyen, avagy, ezektől függetlenül járhasson el ? Dr. G o mb á r Tivadar budapesti ügyvéd úrtól. (Folytatás.) — Jogesetek. Mindaddig, mig az ellenkező nem bizonyittatik , a peres felek elismerése és a végrendelet szerint megnevezettek tekintendők az örökhagyó kizárólagos örököseinek. Jövedéki kihágás miatt fogságra Ítélt egyén tanúskodása figyelembe nem vehető ! Az állítólagos megbízó nevére könyvelt áruk vételárában az állítólagos megbízott és átvevő is marasztalható, ha igazoltatik, hogy ez a vételár kifizetését megígérte. — Törvényjavaslatok. Törvénytervezet az adósok által hitelezőik megkárosítására véghezvitt jogcselekvények megtámadlia- tásáról. — Az ügyvédi kamarákból. — Kivonat a »Budapesti Közlöny»-ből. Ötödik évfolyam. ____________________________34. szárr\.__________________Budapest, augusztus 26.1875. Észrevételek a magyar bünUtötörvénykönyv javaslata felett. XXH. A büntetést kizáró ötödik ok azon ténykörülményeknek a nem tudása, melyek a cselekményt bűntetté vagy vétséggé avatják; a hatodik a gyermekkor a hetedik a cselekmény bűnösségének fel nem ismerése. Nem csupán az akarat szabad elhatározásának hiánya az, a mi a bűncselekményt büntetlenné teszi, hanem a cselekmény bűnösségének fel nem ismerése is azt követeli, hogy az illető, a kinél az hiányzik, meg ne büntettessék. A szabad elhatározás hiánya a cselekményt nem a tettes tényének tünteti fel, miután nem volt meg nála a függetlenség azt akarni, azt végrehajtani. A cselekmény jogi minőségének fel nem ismerése pedig a bűncselekményre vonatkozó elhatározást teszi lehetetlenné. Amannál a tettes tudja vagy tudhatja, hogy a mit tesz, az bűncselekményt foglal magában, de elhatározását vagy zavart lelki állapota vagy külső körülmények vezérlik, a melyektől azt függetleníteni nem tudja; — emennél pedig az elhatározás szabad ugyan, de nem tudja azt, hogy a mire elhatározta magát, az bűncselekményt foglal magában, — és pedig nem tudja azért, mert hiányzik nála az annak felismerésére szükséges képesség. Az ész, vagyis cselekedeteink következményeinek felismerési képessége adja az alapot arra, hogy azok miatt felelősségre vonathatunk ; ez képezi a büntethetőség első kellékét; a hol tehát ezen tehetség nincs meg, hol az illető a jónak a rosztól való megkülönböztetésére nem képes, a hol az ítélő tehetség a bűncselekményt a nem bűnöstől megkülönböztetni nem tudja : ott bűncselekményről, felelősségre vonásról szó nem lehet. A bűnösség feinem ismerése ezért mint mindenkire kiható, átalános büntetés-kizárási ok volna kimondandó. A javaslat ezen körülményt mint büntetést kizáró okot egyedül a siket-némákra alkalmazza tekintet nélkül a korra (86. §.), e tekintettel a korra oly ifj aknái, akik 12-ik évüket már betöltötték s a 16 ikat még meg nem haladták. Hogy a 12-ik évüket még túl nem haladottakra nézve a javaslat a büntethetőséget minden feltétel nélkül kizárta, teljesen helyeseljük, — azon kort azonban, a melyre a cselekmény bűnösségének fel nem ismerése mellett a büntetés kizárását szorította, szűknek tartjuk. A betöltött 16 év nem tekinthető feltétlenül olyannak, a mely mindenkor és mindenütt a cselekmény bűnösségének felismerési képességét magában foglalná. Biztos határt e tekintetben hozni, az igaz, hogy nem lehet, — ha azonban mégis meg akarjuk vonni a határt, helyesebb nézetem szerint azt tágabbra venni mint szükebbre. Ha ugyanis kiterjesztjük azt, akkor, miután az illető korba esőkre nézve a concret esetekben mindenkor be kell bizonyítani a bíróság előtt a felismerési képesség fennforgását, nem történhetik meg az, hogy oly egyének, a kiknél a felismerési képesség nincs meg, de mert 16-ik évüket már betöltötték, az többé kérdés alá nem jöhet, büntetés alá vétessenek. Inkább legyen a bizonyitási eljárás ezen esetekben nehezebb és körülményesebb, mint hogy büntetés alá nem vehetők büntettessenek f meg. Es a veszély, hogy ilyenek előfordulhatnának, annál inkább felvehető, mivel a javaslat a felismerési képesség hiányát nem vette fel átalános kizárási oknak, — de csakis a 12—16 év közé eső ifjakra nézve állapította meg azt. A 16-ik év helyett ennélfogva a 18-ik év betöltését véljük olyannak felvétetni, a meddig a felismerési képesség léte kérdés alá jöhet és bizonyítása szükségeltetik. Ezen évet vette fel a német birodalmi törvényhozás, a Glaser-féle osztr. b. javaslat, a szász, a tliiiringiai, a lübecki, a hamburgi törvénykönyvek. A mi népünkről sem lehet átalán elmondani, hogy az korább fejlődő s már a 16-ik évben az érettség azon fokán álló lenne, miszerint Ítélő tehetsége, felismerési képessége teljes mérvben meglenne. Különben is a fejlődési időszakok nem igen térnek el a népeknél, s azon tapasztalatok és a tudomány által felismert jelenségek, a melyek a szakemberek által a nyugaton észleltettek, teljesen elfogadhatók nálunk is. Elfogadta ezt maga a javaslat is az által, hogy úgy a 12-ik év minta 16-ik év megállapításánál a német birodalmi büntető t. könyv előkészítésekor kiküldött tudományos bizottság véleményére hivatkozott, a mely még a 18-ik évet is olyannak mondja ki, melyben a felismerési képesség hiányzik. Maga a javaslat indokolása is tehát inkább a 18-ik, mint a 16-ik év felvétele felé hajlik; annál fogva az a törvénybe is felveendő volna, s ez által mellőztetnék az, hogy oly ifjak, a kik már 16-dik évöket ugyan betöltötték, minden további vizsgálódás nélkül, váljon a felismerési képesség meg volt-e náluk, a törvényszék elé állíttassanak és elitéltessenek. Az igaz, hogy a 84-ik szakasz segítségére jött ezen, a 83-ik szakasz első bekezdésében foglalt intézkedésnek, s némileg elsimítani, enyhíteni akarta az ott felállított szigorúságot ; azonban ezen intézkedés által mégis nem szüntettetett meg az, hogy a cselekmények bűnösségét fel nem ismerők büntetés alá ne vétessenek, és igy a 84-ik szakasz bármely enyhe büntetési tételei sem elégségesek arra, hogy azon nehézségek és bekövetkezhető veszélyek el- oszlattassanak, a melyek az ifjúság miatti büntetés kizárási oknak csakis a 16-ik évig terjedő megállapításából származnak, miután a 84-ik §. ha csekélyét is, de mégis büntetést állapit meg olyanokra is, a mely cselekmények semmiféle büntetéssel sem volnának büntetendők. Ezen §. büntetési tételei tehát emelhetők, volnának, a 12. —16. évi időszak pedig 12—18-ra lenne kitágítandó, és igy mind a korból származó fel nem ismerési képesség követelményeinek, mind a büntetés hatályosságát szem előtt tartó törekvéseknek elég tétetnék. Meg kell még itt a 83-ik §-nál jegyeznünk azt, hogy a javaslat egyedül a javitó intézetbe való szállítását engedi meg az oly bűnözőknek, a kik 16-ik évüket még be nem töltötték. Ezen intézkedése által azonban majd csaknem kivibetetlenné tette a a czélt, miután hazánkban javitó intézetek nincsenek, és igy a 16-ik évüket még túl nem haladott bűnözőkre nézve nem maradna egyéb hátra, mint vagy szabadon bocsájtani azokat, vagy mégis büntetés alá vonni őket. Addig is tehát, a mig javitó intézetek állíttatnak fel, miután az egyedüli, a pestvárosi
