Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 32. szám
254 Indokok. Mert: 1-ször I-ső rendű vádlott Szabó József maga beismeri ugyan, hogy előre eltökélve fosztotta meg gyermekét életétől, az orvosi vélemény szerint pedig vádlott a tett elkövetésekor beszámításon kívüli állapotban nem volt; tekintve azonban, mikép oly egyén, mint nevezett vádlott, ki vallásos rajongás által felcsigázott kép- zelmében elhitette magával, hogy az Úr megjelent volna, és megparancsolta, hogy egyetlen gyermekét áldozza fel neki; ki továbbá, midőn gyermekének kivégzésére határozta el magát, nem csak arról volt meggyőződve, hogy bűntényt nem követ el, hanem hogy Isten előtt való kedves dolgot cselekedve, vallásos kötelességet teljesít, s ki lelki vakságában végre még azt is képes volt elhinni, hogy valamint az irás szerint, Ábrahám karját, úgy a csapás pillanatában majd az ő bárdját is vissza- tartandja az Úr, — ily egyénről fel nem tehető, hogy a tett foganatosítása és végrehajtása idején, azon ép elmeállapot teljes birtokában volt légyen, mely a szabad akarat és ebből kifolyó cselekmények fölött józan megfontolással uralkodva, a gyilkossági bűntény minősítő előre meggondolt eltö- kéléssel, mint e bűntény törvényes fogalma szerinti múlhatlan kellékekkel is rendelkezhetek légyen. Annálfogva első rendű vádlott a gyilkosság, társai pedig az ebben való bünrészesség vádja alól felmentendők, ellenben a vallásos rajonságban elkövetett szándékos emberölés bűntényében, illetve abbani bünrészességbén bűnösöknek nyilvá- nitandók s ahhoz képest az alsóbiróságilag reájuk kimért büntetésre itélendők voltak. Ügyvédi dijak perelhetösége. (M. B.) Kőváry Mihály ügyvéd felperesnek, Manó György alperes elleni 54 frt 91 kr. iránti perében a kolozsvári királyi járásbiróság 1872. évi September 16-án 14911. szám alatt kelt itélé t é v e 1 felperest keresetével elutasította, a perköltségeket pedig kölcsönösen megszüntette. Felperesnek felebbezése folytán pedig a marosvásárhelyi királyi ítélő tábla következő ítéletet hozott : A nevezett járásbíróságnak fentebbi keletű és számú ítélete helybenhagyatik, a felebbezés költsége a felebbező által hordozandó. Indokok. Felperes követelése bizonyítékául a keresetlevélhez mellékelt számlára s a tárgyalás rendén saját esküjére hivatkozik, de az ügyvédi, illetőleg képviselői dijakra nézve ezeknek egyike sem szolgálhat perrendszerii bizonyítékul, mert a ptr. 252-ik §. rendelete szerint a képviselők dijai a perköltségekhez számíttatnak s e szerint azok a per bírája által megállapitandók, ha t. i. felszámítva vannak. Felperesnek tehát keresetét oly bírói határozatokra kellett volna alapítani, melyek megállapított képviselői dijait kitüntetik. Azon körülmény, hogy a befektetett ítéletekben a felperes képviselő dijai nem lettek megállapítva, arra mutat, hogy felperes azokat vagy nem számította fel, vagy ha annak daczára nem lettek megállapítva, felperes elmulasztotta ebbeli igényét a felsőbb bíróságnál érvényesíteni; mindkét esetben mulasztása következményeit magának felperesnek kell hordoznia. E szerint felperest bizonyittatlan keresetével el kellett volna utasítani, azonban rósz hiszemű perlekedőnek nem lévén tekinthető, a perköltségek a ptrt. 251-ik §-a értelmében kölcsönösen megszüntetendők voltak. A felebbezés költsége felebbező által annak sikertelenségeért hordozandó. Felperesnek felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszék következő ítéletet hozott : Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával köteleztetik alperes, felperesnek 33 frt 20 krt, ez összegnek a kereset beadása napjától járó 6°/0 kamatját és 10 frt perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok. Kétségtelen, hogy a képviselő ügyvéd munkadijának és kiadásainak megfizetését saját megbizójától és nem perbeli ellenfelétől követelheti, valamint az is kétségtelen, hogy ha az ügyvédi munkadijak a perben meg nem állapíttattak, azokat külön kereset utján az ügyvéd megbizójától követelni jogosítva van. Bizonyítva van alperes beismerése és a perhez csatolt iratokkal, hogy felperes alperest, két perben képviselte, és hogy e két perben 33 frt 20 kr. perköltség ítéltetett meg, ezekhez képest az, hogy felperes ügyvéd, alperes ügyében a végrehajtást tovább nem folytatta, elutasítására okul nem szolgálhat azért, mert alperes sem tagadja, hogy az ingósági végrehajtásnak vagyonhiány miatt eredménye nem lehetett, azt pedig, hogy alperes adósainak ingatlan birtoka is lenne, alperes felperesnek ismételt felhívására sem igazolta. Ezekhez képest alperest felperes képviselői dijának a fentebbi összegbeni megfizetésére kötelezni kellett, a b.-hunyadi utazás költségei, miután ezen székhely felperes ügyvéd kerületén kívül esik, valamint az ítélet után keletkezett szükség feletti kiadások megtérítésében sem lévén alperes elmarasztalható. Alperesnek a mérsékelt perköltségekben! el- marasztaltatása a ptrt. 251-ik §. határozatán alapszik. Elsőbbségi kérdés. (M. B.) Szepesy Gyula felperesnek, Somogyi László és több alperesek elleni, elsőbbség iránt támasztott perében a szikszói királyi járásbiróság következő végzést hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteles I., II., III. és Y-öd rendű alpereseknek 16 frt 50 kr, IV-ed rendű alperesnek pedig 8 frt perköltséget, nem különben a magas kincstár részére kiszabandó százalékot, 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett befizetni, felperesi ügyvéd munkadija saját fele ellenében 27 frt 36 krban áilapit- tatik meg. Indokok. Mert: a felperes által elsőbb- ségileg igényelt haszonbéri összeg, részint Mis- kolcz város törvényszékének, részint ugyanezen város egyes birájának, valamint Abaujmegye szikszói járás főszolgabirájának előleges biztosítási végrehajtási végzései alapján még 1871. éti junius hó 28-án vétetett foglalás alá s mert ezen lefoglalt haszonbéri összeghez netaláni elsőbbségi vagy bármi más igénynyel bírók, a polg. törv. rendtrts inlézkedéseihez képest jogaik érvényesítése végett, a mint az, az eljáró főszolgabírónak 1871. évi julius 29-én kelt hirdetményéből is kitűnik, kellőleg a hivatalos lap utján is értesítve lettek, s a mennyiben felperes ezen a hirdetményileg kitűzött határidőben elsőbbségi jogát érvényesíteni elmulasztotta, a foglaltató hitelezők közötti sorrendet megállapító 1874. évi martius hó 21-én 4192/873. sz. a. kelt és jogerőre emelkedett végzés intézkedéseihez képest a lefoglalt haszonbérre nézve, most már elsőbbségi jogot nem érvényesíthet, mert azon körülmény, hogy fesperes elsőbbségileg igényelt követelése a végrehajtást szenvedett özvegy Okolicsány Lajosnőt haszonélvezetileg illető azon ingatlan birtokra, melynek haszonbér jövedelme végrehajtató alperesek által lefoglaltatott, 1873 évi deczember- hó 30-án zálogjogilag beke- beleztetett, alpereseknek törvényes foglalás utján korábbi még 1871. évben nyert zálogjogát már csak azért sem sértheti meg, mert végrehajtatok, követeléseik kielégítését nem az ingatlan vagyon jövedelméből, annak haszonbérbeadása utján eszközölték, hanem a már végrehajtást szenvedett által kihaszonbérelt ingatlan birtok haszonbéri összegére mint ingóságra vezették, mert ha ezen körülmény, hogy felperes követelése a kérdéses ingatlan birtokra telekkönyvileg bekebeleztetett, oly jognak tekintetnék is, mely végrehajtató alperesek ellenében a korábban lefoglalt haszonbéri összegre elsőbbségi rangsorozatot állapítana meg, még ez esetben is elutasítandó felperes elsőbbségi keresetével, mert mint önmaga is beismerte, követelése még mindez ideig, biróilag meg nem ítéltetett s mint ilyen alperesek megítélt követeléseik ellenében már csak ezen oknál fogva sem volt elsőbbségileg megitélhető. Felperes a költségekben mint teljesen alaptalanul perlekedő lett elmarasztalva. Felperesi ügyvéd munkadijainak megítélése a prdtrts 252-ik §-ához leli indokolását. Felperes felebbezése folytán a pesti királyi Ítélő tábla következő végzést hozott: Az eljáró bíróság végzése megváltoztatik és felperes Szepesy Gyula elsőbbsége 3434 frt erejéig megállapittatik, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Mert: jelen esetben nem árverés folytán bejött vételár felosztásáról, hanem lefoglalt haszonbér kiutalványozásáról lévén szó, az elsőbbségi igénykeresetet azon okból, mert az : felosztási tárgyalás előtt be nem adatott, elkésetten beadottnak tekinteni annál kevésbé lehet, mert a felosztási tárgyalásra a jelzálogos hitelező mindenesetre megidézendő lett volna. Az ügy érdemét illetőleg, habár 1., 2., 3., 4., 5. rendű alperesek követeléseik fedezésére végrehajtást szenvedett Okolicsányi Lajosnét haszonél- vezetileg illető ingatlan birtok haszonbére az 1871. évi junius 28-án biróilag lefoglaltatott, minthogy azonban alperesek nem igazolták, hogy ezen ingatlan tartozékára vezetett foglalás a telekjegyzőkönyvbe bekebeleztetett volna, minthogy továbbá felperes által becsatolt és alperes által kétségbe nem vont okiratokkal igazoltatik, hogy ugyanazon ingatlan birtokra az 1871. évi julius 24-től számított elsőbbséggel annak 3434 frt követelése zálogjogilag bekebelezve lett s igy tekintet nélkül arra , ha váljon ezen követelés biróilag megítélve lett-e avagy sem, azt a nyert zálogjognál fogva az elsőbbség is megilleti, ennél fogva az eljáró bíróság ítéletének megváltoztatása mellett, felperes elsőbbségét megállepitani, a perköltségeket azonban a prdtrts 469-ik §-a értelmében megszüntetni kellett. Alpereseknek ezen másodbirósági ítélet ellen közbevetett felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következőleg végzett: Tekintve egy részről, hogy a birtokjog korlátozása tekintetéből telekkönyvileg kitüntetett haszonélvezeti joga, a zálognak bejegyzése, a haszonélvezet tárgyának lefoglalása és zár alá vétele úgy a kiszolgáltatónál letiltása nélkül, kellő eredményt nem biztosíthat, és más részről tekintve, hogy a kérdés alatti haszonbér, mint ingó tárgy vétetett végrehajtás alá, és annak a minőségben történt lefoglalása, a magy. kir. Curia mint sem- mitőszék által hozott határozatánál fogva, jogerőre emelkedettnek veendő; a kérdéses haszonbérre szerzett zálogjogi elsőbbségnek megállapításánál tehát a telekkönyvi bejegyzések irányul nem szolgálhatnak, a másodbiróság végzésének megváltoztatásával, az elsőbiróság végzése, ezen, úgy az abban felhozott okokból, hagyatik heh ben. Per újítási eset. (M. B.) Özvegy Ruzsmann Teréznek, Ruzs- mann András elleni 4 darab tölgyfa vagy annak értéke 60 frt és okozott költségekkel együtt 88 frt 84 kr., iránti perében a Csáktornyái királyi járásbiróság, következő ítéletet hozott: Ujitó felperes jelen perujitási keresetével elutasittatik és köteleztetik újított alperesnek a megidéztetésssel okozott 5 frt 75 kr. perköltséget 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Ujitó felperes képviselőjének dija saját fele irányában 16 frt 40 kr., alperesé pedig 5 frt 75 kr. szintén saját fele irányában megállapittatik. Indokok. Mert ujitó felperes újított keresetét 1861. évi julius hó 11-én kelt sommás osztályos jegyzőkönyv mint uj bizonyíték alapján indította, az alapper pedig ellene 1869. évi julius hó 31-én lefolyt, ezen bizonyiték tehát nem olyan, melyet a p. p. 318-ik §-a szerint a per első folyama alatt nem ismert, meg nem talált vagy akár- mely tőle nem függő ok' miatt 1869-ik évi julius hó 31-én Perlakon a bíróság előtt, hol ő maga is lakott, elő nem mutathatott volna, perujitási keresete ennélfogva a pp. 315-ik §. a) ponthoz kötött idő, vagy is az elmulasztott határnaptól számítandó fél év alatt, ha már az igazolást a pp. 306-ik §-a szerinti idő alatt elmulasztotta, megindítandó lett volna, ennélfogva perújításának használata jelen esetben az elévülési határidőig ki nem terjedhetvén, azzal a pp. — 315-ik §. a) pontja és 318-ik §. értelmében elutasítani és mint vesztes felet a pp. 251-ik §. értelmében az okozott perköltségeknek 8 nap és végrehajtás terhe alatti megfizetésében elmarasztalni lehetett és kellett. Felperesi és alperesi képviselőnek dija saját feleik irányában a pp. 252-ik §. értelmében állapíttatott meg. Felperes ez ítéletet felebbezvén, a budapesti i királyi Ítélő tábla következő ítéletet hozott:
