Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 30. szám

A birtok átadása és a haszonvételek meg nem Ítélhető1-', mert Mukits Péter után özvegyét az özvegyi haszonélvezeti jog megilletvén és ő ezen jogát alperesre tartása fejében átruháztatván, az özvegy elhaltéig vagy férjhez meneteléig felpe­res sem a birtoklást sem a haszonélvezetet nem követelheti. A telekkönyvi bekeblezés megengedendő volt, mert ez a tulajdonjog megítélésének szükség­képi folyománya, azonban a bejegyzésnél az özve­gyi haszonélvezeti jogra vonatkozó korlátolás ki­tüntetése is elrendeltetett. Egyebekben a másodbi- rósági ítélet, felhívott indokaiból helyben hagyatik. Örökösödési eset. (M. B.) Zimmer Miklósnak, Mayer férjezett Szeitz Terézia elleni örökösödési perében a temes­vári kir. törvényszék következő ítéletet hozott: Felperes Zimmer Miklósnak 1851-ik évben elhalt kiskorú leánya Zimmer Krisztina által hát­rahagyott 672 frt örökségi tőke és az ez után bí­rói letétben elhelyezés napjától 1861. évi julius 25-ik napjáig 5%, ettől kezdve 6 %-tólival számí­tandó kamatokhozi örökösödési joga biróilag ki- mondatik és ez örökségi vagyonhozi tulajdoni joga megállapittatván, alperesek tűrni köteleztetnek, hogy az örökség felperesnek kiszolgáltassék, köte­lesek egyúttal felperesnek biróilag 25 írtban meg­állapított költséget 15 nap alatt, különbeni végre­hajtás terhe alatt megfizetni, saját ügyvédük mun­kadija 20 írtban állapíttatván meg. Indokok. Felperes örökösödési jogát a törvényre, jelesül pedig az 1840. évi VIH-ik-tör- vényczikk 7-ik §-ára támasztja, mely szerint az elhunyt jobbágynak akár szerzeményi akár ősi ja­vaiban az életben maradt szülők az oldalági örö­kösöket, az örökösödésben megelőzik. Ennek ellenében alperesek örökségi igényü­ket egy részről a felperes és elhalt neje Mayer Erzsébet között létrejött és a keresetlevélhez csa­tolt házassági szerződés, más részről az ideiglenes törv. szabályok 10-ik §-a alapján törekedtek érvé­nyesíteni. A házassági szerződést tekintve azonban, miután ebben csak azon esetre biztosíttatott alpe­resek részére felperes neje, néhai Mayer Erzsébet hozományának feléhez az örökösödési jog, ha az egyenes örökös hátrahagyása nélkül férje előtt el­hal ; miután azonban néhai Mayer Erzsébet férjé­vel nemzett Krisztina nevű leányát hagyta és eként hozományi vagyona ezen gyermekére, mint természetes és törvényes örökösére szállott, az érintett szerződésnek alpereseket érdeklő kedvez­ménye ez egyenes örökös örökségének megnyílta által önmagában megszűnt, alperesek elhalt roko­nuk hozományáhozi jogukat e szerződésre nem tá­maszthatják. Épen oly kevéssé támaszthatják azt az ide­iglenes törvénykezési szabályok 10-ik §-ára és mi­vel a törvény 1861-ik évben lépvén hatályba, a törvénynek pedig visszaható ereje nem lévén, a hi­vatkozott 10-ik §. felperesnek leánya halálakor hatályban volt 1840. Vili. t. ez. 7-ik §-ában gyö­kerező örökösödési jogát le nem rontja. Alpereseknek az ősiségi patens 9-ik §-ára fektetett érvük figyelembe nem volt vehető, mivel a kereseti vagyon mint hagyaték, az ősiségi patens hatályba léptekor már birói tárgyalás alatt állott és annálfogva külön per indítására nem volt szük­ség és különben is az örökségi igénynek per utoni érvényesítése az akkor már hatályban volt osztr. törvény szerint a hagyatéki ügyben eljárt bíróság perre utasító végzésétől függvén, ennek bekövet­kezte előtt felperes által a per nem volt megin­dítható. Felperes kereseti joga ellen gördített azon ellenvetés, hogy az keresetét a kitűzött határidő­nél két nappal későbben indította meg, miután e körülmény az 1868. LIV. t. ez. 590-ik §-a szerint alpereseket csak arra jogosította, hogy a hagya­téknak beszavatolását e hagyatéki bíróság előtt kérelmezzék, ezen jogukat azonban nem érvénye­síttették, és felperesnek e hagyatékhozi örökösö­dési joga az idősület határán belül érvényesíthető lévén, az általa már elkésetten megindított kereset elfogadandó és kereseti joga megállapítandó volt. A hivatkozott szerződés és idézett törvényen kívül alperesek öröklési jogukat egy állítólag köz­tük és felperes közt a fennállott ujaradi cs. kir. járáshivatal, mint hagyatéki bíróság előtt 1858. év november 19-én létrejött egyezségre is támasz- ták és ennek igazolásául Zsutty Jánosra mint a tárgyalást vezetett járáshivatali tollnokára hivat­koztak, és annak vallomásához pótesküjöket aján­lották. Zsutty János kihallgatott tanú azonban azt vallván, hogy a tárgyalás tartalmára az idő régi­ségénél fogva nem emlékezhetik, csupán gyanitó- lag érintvén, hogy valami egyezség forgott fenn, de hogy az megköttetett-e ? és minő tartalommal ? arra nem emlékezik; e tanúvallomás határozatlan­ságánál fogva, félbizonyitékot sem szolgáltatván, alperesek részére a póteskü sem volt oda ítélhető és pedig annyival kevésbé, mivel ez állítólagos egyezséget sem a fennállott megyei árvatörvény­székhez 1862-ik évben e hagyaték megszakadt tárgyalásának újbóli felvétele végett benyújtott kérvényükben, sem az erre 1863-ik évben kitűzött tárgyalásnál fel nem emlitik, hanem örökösödési jogukat egyedül a felperes és elhalt neje Mayer Erzsébet közt létrejött házassági szerződésre ál- lapiták. Mindezeknél fogva felperesnek örökösödési joga kimondandó és a kereseti 672 o. é. frt örök­ségi tőkének és járulékainak részére leendő ki­szolgáltatása biróilag megítélendő volt, és alpe­resek ennek tűrésére és mint vesztes felek a költ­ségekben elmarasztalandók voltak. Alperesek felebbezése folytán a pesti királyi ítélő tábla következő Ítéletet hozott: Az eljáró királyi törvényszék Ítélete indo­kolásánál fogva helyben hagyatik. Alpereseknek ezen ítélet elleni újabb feleb- bezésük folytán a magyar királyi Curia mint leg­főbb itélőszék következőleg ítélt: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatá­sával felperes keresetétől elmozdittatik; a per­költség kölcsönösen megszüntetik. Indokok. Felperes a keresetbe vett 672 frtot, mint néhai neje Mayer Erzsébet által szü­lőitől hozományul nyert és ennek halála után Krisztina leányára és ennek is kiskorúságában történt elhalálozása után a törvényes örökösödés czimén ő reá szállott vagyont követeli és kerese­tét az általa a helytelenül értelmezett 1840. VIII. t. ez. 7-ik §-ára alapítja. Ezen törvényszakasznak azouban nem lehet azon értelmet tulajdonítani, mit felperes vitat és az alsóbiróságok elfogadtak, hogy t. i. a mag nél­kül elhalt jobbágynak még életbenlevő szülői kö­zül mindegyik megelőzi az oldalági vérséget az ősiekben különbség nélkül, hogy apai vagy anyai ágról háromlottak-e azok az örökhagyóra; mert az említett törvény ilyetén értelmezése az annak hozatalakor teljes hatályában fennállott ősiség elvével egyenes ellentétben állana, a kérdéses tör­vényszakasz egyedül helyes és az I. rész 53-ik czi- mének megfelelő értelme az, hogy leszármazók után végrendelet nem léttében a nemzők öröködnek, még pedig az ősiekben, tehát ide értve azon java­kat is, melyet a szülők tulajdoni joggal adtak gyermeküknek, azon ág, mely által s melyről há- romlott a vagyon az elhunytra, az apa az apáik­ban, az anya anyaiakban. E szerint felperes az el­hunyt Krisztina leányára anyai ágon szálott va­gyonban végrendelet nélkül nem örökösödhetik, mert a törvényes örökösödés ezen anyai ági örök­lött vagyonban az 1851-ik évben elhalt Zimmer Krisztina után sem az anya, sem erről leszárma­zók nem lévén, az anyai nagyszülőket, illetőleg az ezektől leszármazott alpereseket illeti. A perköltség az ítéletek különbözőségénél fogva, különösen megszüntetendő volt. TÖBTÉNYJAVASLATOK. Törvényjavaslat a 'polgári törvénykezési rendtartás tárgyában al­kotott 1868. LIV. tezikk módosítása iránt. (Dr. Teleszky István, az igazságügyi bizottság elő­adójának szövegése szerint.) (Folytatás.) 204. §. A z idézett törvény 466. §-a helyett: Ha oly ingóságok foglaltatnak le, melyek kiskorú vagy gondnokság alatti egyén tulajdonának állíttatnak, s a végrehajtás a törvényes képviselő, gyám vagy gondnok ellen intéztetik, vagy pedig az érdekeltnek látszó kiskorúak képviselőjének létezé­séről, személyéről vagy tartózkodási helyéről biztos tudomás nincsen, köteles a végrehajtó a kiskorú vagy gondokság alatti igénylő részére ügygondno­kot nevezni, s a jelen törvény 201. §-a értelmében hozandó végzést ezen ügygondnoknak kézbesíteni. Ugyanazon végzés a gyámhatóságnak is megkül­detik, melynek jogában áll más képviselőt kine­vezni, vagy ha a képviselet hiánya téves feltevé­sen alapult, a pert a rendes képviselő által foly- tattatni. 205 §. Az idézett törvény 468. §-a helyett: Az igényperek, még pedig valamennyi be­adott igényper, együttesen a sommás bíróság által sommás utón, törvényszékeknél és külön jegyző­könyvben tárgy altatnak s Ítélet által döntetnek el. Az elsőbbségi bejelentvények felett a bíró­ság az árverés megtartása után az érdekletteknek sommás utón,illetőleg 1 nap alatt befejezendő külön jegyzőkönyvi tárgyalás melleti meghallgatására határnapot rendel. Azon korábbi'foglaltatok, kik­nek ebbeli minősége a végrehajtási jegyzőkönyvben elismerve van, a többségi bejelentvényt beadni nem kötelesek, s az elsőbbségi tárgyalásra hivatalból idézendők meg. A kielégítési sorrend iránt a biró a jelen törvény 182. §-a értelmében határoz. 106. §. Az idézett törvény 472. é s 473. §§-ai he* lyett : Telekkönyvezett ingatlanokra az igénykere­set érvényesithetését és hatályát a telekönyvi ren­deletek szerint kell megbírálni. Ingókra és nem telekkönyvezett ingatla­nokra a jelen törvény 202. §. kitűzött 15 nap alatt beadott igénykereset az igényelt tárgyakra vonat­kozó további végrehajtási lépésekre nézve felfüg­gesztő hatálylyal bir. Az ezen határidő után be­adott igénykeresetnek nincs felfüggesztő hatálya, s csupán a vételár feleslegére bir érvénynyel. Az árverés után igénykeresetet indítani nem lehet. Az idézett törvény kilenczedik czi­mének első fejezete helyett. I. FEJEZET. A kisebb jelentőségű ügyekbeni bí­ráskodás. 207. §. Ugyanazon községben lakók vagy tartózko­dók között felmerülő oly peres ügyekben, melyek­nek tárgya 15 frt összeget meg nem halad, vagy oly ingóságok és munkateljesitésités iránt indít­tatott, melyek helyett a követelő fél 15 frtot meg nem haladó összeget elfogadni késznek nyilatko­zik, a községi bíróság illetékes. A községi biróság a községi bíróból vagy helyetteséből, s a községi, illetőleg körjegyzőből áll. Döntő szavazattal a biró vagy helyettese bir. 208. §. Oly peres ügyekben, mélyeknek tárgya 50 frt készpénzbeli összeget meg nem halad, vagy me­lyek oly ingóságok és munkateljesítés iránt indít­tattak, melyek helyett a követelő fél 50 ftot meg nem haladó összeget elfogadni késznek nyilatkozik, a mennyiben az előző szakasz szerint a községi bí­róság illetőségéhez utalva nincsenek, a közigazga­tási hatóság illetősége alá tartoznak. A közigazgatási bíráskodást a) Budapesten minden közigazgatási kerü­let részére külön a törvényhatóság közgyűlése ál­tal e czélra választandó egy vagy több kerületi biró, b) szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott városokban az e végből a közgyűlés, által megbízott egy vagy több tanácsnok, c) rendezett tanácscsal biró városokban a. polgármester vagy helyettese, dj egyéb helyeken a közigazgatási járás (szakasz) első tisztviselője vagy helyettese gyako­rolja. — 237 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom