Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 30. szám

dektársai 4305 frt felperesi követelésen és járulékain elmarasztaltattak s melynek alapján a biztosítási végrehajtás elrendeltetett, nem különben a másodbiróságnak 1867. évi martius 15-én 1639. szám alatt kelt helybenhagyó Ítélete a volt erdélyi legfőbb törvényszéknek 1867. September 10-én 1685. szám alatt kelt Ítélete által megváltoztatván, felperes keresetével elutasittatott.

Tekintve, hogy a zálogjog mint mellékjog egy követelés létezését feltételezi, az érintett legfőbb itélőszéki ítélet által pedig felperes követelésével elutasittatott és biztosítás alapjául szolgált elsőbirói ítélet hatályon kívül helyeztetett: önként következik, hogy az annak alapján foganatosított biztosítás, illelőleg az az által nyert zálogjog is megszűnt. Felperes tehát egy nem létező zálogjognak átkeblezését nem is kérhetvén, alaptalan keresetével egészen elutasítandó volt.

Keresztes Jakabnak ezen ítélet elleni feleb- bezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következő ítéletet hozott:

A marosvásárhelyi királyi Ítélő tábla Ítéletének megváltoztatásával a gyulafehérvári királyi törvényszék ítélete hagyatik helyben.

Mert: ha való is, hogy az 1866. évi September 21-én 1466. szám alatt első és 1867. évi martius 15-én 1639. sz. a. másodbirósági Ítéletek, melyek alapján 1867. évi márczius 25-én 315. sz. alatt biztosítási végrehajtás elrendeltetett és 1867. april 15-én foganatba is vétetett, a legfőbb törvényszéknek 1867. évi September 20-án 1685. sz. alatti Ítéletével megváltoztatván, felperes akkori keresetével elutasittatott, még is ezen megváltoztató ítélettel magában véve az akkori foglalás nem vesztette el joghatályát;

mert: annak alapján a semmitőszék 1871. november 15-én 11578. számú végzésével a folytatólagos becslést megrendelő 1870. november 9-én 2080. szám alatti elsőbirósági végzés ellen beadott semmiségi panaszt, ugyanezen, oknál fogva elvetette ;

mert: a végrehajtás felfüggesztése iránt alperesek részéről 1872. martius 19-én beadott kéréssel alperesek előzetes tárgyalás folytán 1872. évi junius 12-én 4104. szám alatti első bírósági végzéssel elutasittattak a nélkül, hogy ez ellen jogorvoslattal éltek volna;

mert mindezen okokból a végrehajtás utján

egyátalán már bünhödöttek számviszonya mintegy 17°/0-át teszi az összes elítélteknek; szemben Ausztriával a viszony nálunk kedvezőbb.

A két nem közt nincs e tekintetben nálunk nagy különbség, az elitéit bűntettes nők közt csak egy-két százalékkal kisebb mértékben fordulnak elő azok. kik már korábbi bűntett miatt lettek elítélve, igy a két nem szerint elkülönözve az 1872. és 1873-ik évi elitéltek következő arányviszonyt tüntetnek fel, volt :

1872. 1873.

férfi nő férfi nő

ki még soha nem volt

büntetve 74.n°/0 77.3°/o 73.8 °/0 77.s°/0

hihágás miatt már

volt büntetve 8.s » 6.i » 8.4 » 6.5 >

korábbi bűntett miatt

büntetve 17.2 » 16.6 » 17.s » 15.9 »

Különösn kiemelendőnek tartjuk a n e m- zetiségi arányokat. Ezekből kitűnik, hogy különösen a németek és déli slávok vannak a fe- nyitö intézetekben erősebben képviselve, mint az ■összes népesség aránya szerint szükséges volna. Ez különösen ezen körülménynek eredménye, miszerint a németek azon foglalkozásokban vesznek részt, melyek az emberi fogalomnak mindinkább szorosabb kötelezettségeiből erednek és a mint ezen forgalom folyton növekedik, úgy egyszersmind emelkednek az alkalmak is a bűnös cselekmények elkövetésére. Más részt a délszláv népesség különösen hajlik azon bűnös cselekményekhez, a melyek az indulatosságból és erőszakosságból és a személyes gyülöltségből erednek, a miért is ezen utóbbi nemzetiségnél a nők kisebb arányban vannak részesedve a bűnös cselekmények elkövetésében.

nyert zálogjog, habár a betáblázási könyvekben mint biztosítási jog kitüntetve nincsen is, a telekkönyvi rendtartás 45-ik §-a alapján az elsőbirósági ítéletben megállapított részre és az ott felhozott további indokokból, átkebelezendő vala.

Tulajdonjog bekeblezése örökösödési czimen.

Yukovits Lajosnak, Mukits Margit elleni ingatlan tulajdon iránti rendes perében a szabadkai királyi törvényszék következő ítéletet hozott:

Alperes tartozik felperesnek a szabadkai 6837-ik számú telekjegyzőkönyvben 16086. hrjzi szám alatt felvett földbirtokból 24 hold 718 □ öl iránti tulajdoni jogát elismerni, e földnek kiadása s a haszonvételnek megitélése végetti keresetével pedig elutasittatik és a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett az eljáró ügyvédek munka- dijai saját feleik irányában külön-külön 40 írtban megállapittatnak.

Indokok. A keresetlevélben és a per során felperes által előadott és alperes részéről nem tagadott állításokból kiderül, hogy Mukits Péter még 1848-ik évben meghalálozván, maga után, özvegyén Vojnits Hajdú Annán kívül még három kiskorú természetes és törvényes gyermeket hagyott hátra, névszerint Ilkát, Simont és Margi- tot, mely körülmény a kihallgatott Töpfer Sándor, Tárnái Károly és nevezett Yojnics Hajdú Anna vallomásai által is támogattatik.

Az imént megnevezett tanuk vallomásaiból kiderül továbbá az is, hogy Mukits Péter halála után maradt ingatlan vagyont annak özvegye birtokába vévén, annak jövedelméből saját term, és törv. gyermekeit nevelte s ugyanabból felperes jogelődének nejét néhai Mukits Ilkát ki is házasította.

Tekintve, hogy néhai Mukits Péter halálakor hatályban volt magyar törvény szerint a nevezett örökhagyó után maradt vagyonban özvegyét csak haszonélvezete, a tulajdonjog pedig miután az örökhagyó végrendelet hátrahagyása nélkül hunyt el, annak term, és törv. gyermekeit illette, illetőleg illeti; tekintve továbbá, hogy Mukits Péternek alperes hallgatag beismeréseként három gyermeke volt; és tekintve végül, hogy a nevezett tanuk vallomásai szerint, özvegy Mukits Annának külön ingatlan vagyona nem volt, a szabadkai 6837-ik sz. tjkben 16086. hr. sz. a. a telekkönyvek szerkesztésekor nevezett Mukits Annára és később Mukits Ilka mellőzésével egyedül Mukits Simon és Mukits Margitra telekkönyvezett 93 hold 554 □ öl nagyfényi föld ugyanazon föld, mely néhai Mukits Péter halálával, annak három kiskorú gyermekeire szállott és'mely őket törvényes örökösödésnél fogva egyenlő joggal illetvén, mind a háromnak nevére közös tulajdoni joggal bekebelezendő lett volna.

Miután pedig néhai Mukits Ilka saját örökségét, az alperes részéről kifogás alá nem vett végrendeletében férjének Yukovits Józsefnek hagyományozta, mely vagyon ugyanannak a kereset- levélhez mellékelt és az örökhagyó édes anyja Mukits Anna hozzájárulásával készült leltár alapján a 3141./1860. sz. a kelt beszavazási okmányban mint végrendeleti örökösnek az akkori csász. kir. járásbíróság által jogérvényesen be is szavatoltatok és mely vagyonban a végrendelet hátrahagyása nélkül meghalálozott Yukovits József után ennek anyja, mint a becsatolt birtokbizo- nyitvány szerint biróilag elismert örököse van hivatva örökölni, és minthogy az az említett ingat- lanságra vonatkozó jogát fiára a jelenlegi felperesre ruházta, az utóbbi pedig az ellenirat benyújtása előtt beadott kérvényében azt adja elő, hogy a hivatkozott telekjegyzőkönyvben előforduló 93 hold 554 □ öl földből, adósságuk törlesztésére nem 20 láncz, mint a keresetlevélben tévesen van kitéve, hanem 20 hold adatott el végrehajtás utján és ezen állítás alperes részéről határozottan nem tagadtatik s ekép néhai Mukits Ilka osztályrészére 24 hold 718 □ öl esik.

Miután továbbá alperesnek azon érvelése, hogy nevezett Mukits Ilkának örökösödési úgy felperesnek követelési joga elévült, bírói figyelembe nem vehető, és pedig azért, mert az ősiségi nyílt parancs 9-ik §-ában foglalt intézkedés leszármazó örökösökre nézve átalában nem alkalmazható, jelen esetben pedig az osztr. pttk. 1454. és 1458. §§-ainál fogva sem, és mert felperes, illetőleg annak jogelődje kereseti jogát az említett törvény 1467-ik §-ában kiszabott határidő letelte előtt indította meg. És miután végül alperesnek azon védelme, hogy felperes keresete a keresetlevélhez mellékelt ítéletek szerint, már jogérvényesen el van döntve, ugyanazon ítéletek által meg- czáfoltatik.

Mindezeknél fogva, alperest felperesnek a kereseti földhöz való öröklési jogának elismerésére itéletileg kötelezni kellett.

Ellenben felperes az ugyanazon földrészletnek birtokába való bocsátása s a követelt haszonvételek megtérítése iránti keresetével azért volt elutasítandó, mert felperes maga előadja kereset- levelében, hogy néhai Mukits Ilkának öröklési joga még 1848-ik évben nyílt meg, azon időbeli magyar törvény szerint pedig az özvegy nőt férjének ősi vagyonában özvegyi jog illeti, és mert továbbá felperes alperesnek azon állítását, miszerint a peres vagyont a még most is életben lévő özvegy Mukits Péterné használja, kétségbe nem vonta; abból pedig, hogy a tömeggondnok a telekkönyvi kiigazitásba beleegyezett, azon következtetést vonni, miszerint nevezett Mukits Péterné özvegyi jogáról veje illetve, ennek jogutódai javára lemondott volna, nem lehet, és végül mert alperes még kiskorúsága idejében törvényes gyámja közbenjárása folytán telekkönyvi tulajdonoskép kebeleztet- vén be, mindaddig, míg a telekkönyvi bekebelezésnek törvénytelensége ítélet által ki nem mondatik, jóhiszemű birtokosnak tekintendő.

A perköltségek azon oknál fogva voltak kölcsönösen megszüntetendők, mert sem felperes nem lett egészen nyertes» sem alperes egészen vesztes.

Az eljáró ügyvédek munkadijának saját feleik irányábani megállapítása a törv. rdtrts 252-ik §-ában találja indokolását.

Mindkét fél felebbezése folytán a budapesti királyi Ítélőtábla következő ítéletet hozott:

Az elsőbiróság ítélete indokain kívül, még azért is helybenhagyatik;

mert: Eltekintve azon körülménytől, miként alperes jóhiszemű tulajdonosnak sem tekinthető, mivel gyámja a bekeblezés eszközlése alkalmával felperes jogelődét Mukics Ilkát, mint egyik örököstársát hallgatással mellőzte, különben is tekintettel a telekkönyvi rendelet 149-ik §-ára a polg. trv. könyv 1467-ik §-ban kijelelt elbirtoklási jogot, csupán [harmadik személyek érvényesíthetik, nem pedig az örökösi minőségben tulajdont nyert személyek.

ügy fel- mint alperesnek ujabbi felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb itélőszék következőleg ítélt:

A pesti királyi Ítélőtáblának fentebbi keletű és számú ítélete helyben hagyatik, oly kiigazítással, hogy alperes egyúttal köteleztetik eltűrni, miszerint a megítélt tulajdonjog felperes javára oly korlátolással bekebeleztessék, miszerint a haszonélvezeti jogot csak özvegy Mukits Péterné férjhezmenetele vagy elhalta után követelheti.

Indokok. A mellékelt hétszemélyes táblai ítélet világosan kimondván, hogy felperes örökösödési igényét csak az illető bíróság előtt érvényesítheti, ezen csak a telekkönyvi kiigazítás iránt hozott ítélet jelen kereset megindítását nem csak ki nem zárja sőt azt világosan megengedi, miért is alperesnek ez iránti kifogása elvetendő; továbbá az átadási okiratban elhalt Mukits Ilkát illető 24 láncz szállás-föld Vukovits József felperes jogelődének átadatván, és azon körülmény, hogy az atya,, illetőleg csődtömege részére köteles rész állapíttatott meg, alperes ellenében a tulajdonjog megítélését azért nem akadályozhatja, mert a csődtömeg ez iránti joga sértetlenül fennmarad; az elbirtoklás iránti kifogás elvetendő, mert alperes örökösödésre alapítván jogezimét, az osztrák polg. trv- knyv 1462-ik §-a szerint ez a rendes elbirtoklásra nem alkalmas, az örökösödési kereset pedig a jelen kereset beadásáig einem évült; a birtok meny- nyisége a leltár és telekkönyvi kivonat által bebi- zonyittatván és a ptrts. 68-ik §. az ellenirat beadása előtt a kereseti kérelem kijavítását megengedvén : a tulajdonjog megítélésére nézve a m.á- sodbirósági itéleletet helyben kellett hagyni.- 236 -