Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 27. szám - A belgiumi büntető jog módosítása a Duchesne-f'éle eset alkalmából - A nyitrai törvényszék börtönei

— 211 — \7 A belgiumi büntető jog módosítása a Duchesne-f'éle eset alkalmából. tényeket és szavakat, melyek minden határozott körülirás alól kivonják magukat, elitéi. Váljon tanácsos-e büntető törvényhozásunkba egy uj határozmányt foglalni, mely több tekintet­ben ellentmondásban van a törvénynek a kísérlet és részesség iránti átalános elveivel ? A crimina­listák egyátalában nem egyeznek meg azon kér­dés iránt, váljon a kísérlet büntetendő-e. Közülök igen sokan azon véleményben vannak, hogy már a kísérlet büntetése is igen nagy visszaélésekre vé­zethet a törvények alkalmazásában. A bizottság nem osztja ezen túlzott aggodalmakat. A mi elő­ször is az írásbeli ajánlatokat és indítványokat illeti, az ellenző állitások és ellenvetések hamis alapon nyugszanak. Ha valamely egyén Írásban azon vi­lágos ajánlatot teszi, hogy valakit megöl, hogy egy házat meggyújt stb., akkor már nem üres fe­csegésröl, nem félreérthető és hamisan magyaráz­ható szavakról van szó: hanem a cselekmény jel­lege a bünszerző gondolata, a terve, czélja, szóval a vétség minden elemei kellő világossággal consta­tálva vannak, s az igazságszolgáltatás nincs kitéve azon veszélynek, miszerint tévedés forogjon fenn az incriminált cselekmény jogi qualificatiója iránt. Ha olyasmi kívántatnék tőlünk, mint a mi az angol vagy az osztrák törvényhozásban foglal­tatik, hogy t. i. már az unszolást vagy a csábítást is megbüntessük, mindenesetre nagyon meg kel­lene gondolni a dolgot. Az előttünk fekvő törvény­javaslat azonban ily követelést nem foglal magá­ban. A törvényjavaslat a vádemelés feltételéül tartja, hogy ajánlat vagy valóságos indítvány tétes­sék valamely határozott bűntett elkövetése iránt, A bizottság egyik tagja azon véleményt fe­jezte ki, hogy a törvényjavaslat hatálya valamely ember élete elleni merényletekre szorittassék. Ezen tag nézete szerint a büntetőtörvénykönyv ily fontos módosítását csak azon czélból szabad keresztülvinni, hogy a polgárok életét, a bel­gákét és a külföldiekét, oltalmazzuk. Ezen vé­lemény azonban a bizottság kebelében öt sza­vazattal kettő ellenében elvettetett. A büntető­törvénykönyv 327. és 331. §§-ai megbüntetik azo­kat, kik a személy vagy a tulajdon megtámadásá­nak való fenyegetésben válnak bűnösökké. De ha elfogadtatik ezen merényletek egyikének elkö­tal többet, mint eddig; a bérlő konyháján, mely szintén a földszinten van és kellőleg be van ren­dezve, 3 elitélt férfi-fegyencz teljesiti a szolgála­tot. Ezek egyszersmind ellenőrei a tápozásnak. A fogháznak összesen 33 börtönhelyisége van. Ebből egy a földszinten politikai foglyoké, kellően és gonddal berendezve, melyben jelenleg B . . . . hírlapíró tölti idejét, ki porosz születésű s most a magyar nyelvet tanulja. Ugyanitt egy szoba a nyitrai járábiróság rendelkezésére van fennhagyva. Egy szoba a műveltebb fegyenczek számára van berendezve, hol jelenleg két községi jegyző van, kiknek egyike az ügyészi, másik a fogház iro­dájában foglalkoztatik. Két sötét szoba fegyelmi büntetéseknél zár­kául szolgál, hova a fegyenczek legtöbbnyire egy­másközti czivódás miatt kerülnek. A többi szobák 3—6 személyre közbörtön­ül szolgálnák. Ezeken kivül 2 kóroda van; egyik a nők, a másik a férfi fegyenczek számára. A betegek ápo­lására az elitélt fegyenczek használtatnak. A mi az egészségügyet illeti, az alig pár be­tegből álló koródákban 2 görvélyes férfi volt, kik azonban saját állításuk szerint a bajt a fogházban kapták. De hogy azt a légváltozás vagy rosz tá­pozás miatt kapták-e, indokolni nem tudván, a baj magvát magukkal kellett behozni, s tekintettel arrra, hogy a Vágón túli egyének voltak: a nyitrai éles hegyi levegő lehetett csak kifejlesztője a be­tegségnek. Ezekre az orvos adhatott volna felvilágosí­tást, kivel azonban nem találkoztunk. A kápolna éjszaknyugatra az első emeleti sarokterembeu van, hol az oltár a sarokba ak­ként van helyezve, hogy onnét a balfelén elrácso­zott női osztály, hova külön bejárás szolgál, a jobb felőli elkülönített férfiosztálylyal, a nélkül hogy egymást láthatnák, az isteni tiszteletet együtte­sen végezhetik. Megjegyzendő itt, hogy a vallási türelmesség annyira honosítva van, hogy ezen r. vetése iránti ajánlatnak megbüntetése, megkíván­ja a következetesség, hogy ugyanazon határoz­mány kiterjesztessék mindazon bűntettekre, me­lyek a személyre és a tulajdonra nézve súlyos ve­szélyt foglalnak magukban. Ezen hézagok betöl­tése annál inkább ajánlatos, mivel igen súlyos és veszélyes törvénysértések vannak, mint a pénz- és a pénzjegyhamisitás, melyeknél a fenyegetések, mint az indokolás helyesen kifejti, nem kézzel fog­hatók, mivel ezen büntettek nem bizonyos szemé­lyek ellen irányulnak. Daczára ennek a bizottság törölni határozta az első czikkben ezen szót » fegyház*. Jövőre te­hát, ha a kamara a dolgot ugyanazon szempont­ból tekinti, mint a bizottság, az ajánlatnak vagy indítványnak oly bűntettre kell vonatkoznia, melyre halál vagy kényszermunka van szabva. Ezen esetben ugy az ajánlat mint annak elfoga­dása büntettetni fog, és nem fog különbség té­tetni a szóbeli és az Írásbeli elfogadás közt. A bizottság továbbá behatóan foglalkozott azon kérdéssel, váljon megbüntessék-e a szóbeli ajánlat, ha az kisérve van ajándékkal és Ígérettel vagy pedig ezeknek alá van rendelve. A bizottság erre egyhangúlag igennel felelt.Ugyanis azon szem­pontból indult ki, hogy azon pillanattól kezdve, midőn az ajánlatot megbüntetik, elvileg nincs ok, a miért a szóbeli ajánlat büntetlen maradna, ha oly alakot vett magára, hogy hordereje és czélja iránt nem foroghat fenn kétség, a mit az ajándék és az igéret mindenesetre kizár. Ezen feltevés mellett bíróságainknak sohasem kell félniök, hogy egy meggondolatlanul kiejtett szót, egy többféle­kép magyarázható beszédet, vagy a politikai gyű­lölet áldozatát igazságtalanul meg fogják büntetni, hanem sújtani fogják egyedül a valóságos, egyenes ajánlatot. Ha a vád ezen egyenes és világosan meg­jelölt korlátok közé szorittatik, akkor a tanubi­zonyiték sem fog nehézséggel járni, mint más bűn­vádi esetekben. Hiszen ugyanígy büntetjük meg az 1867. május 19-iki törvény szerint a fenyege­téseket és valamely előny igerését a választások­nál, hol a szenvedélyes pártigazalmak és a párt­gyülölet miatt a tanúkihallgatás igen veszélyes dolog. Oly esetekben azonban, milyeneket a jelen­kath. imahelyen minden más keresztény felekeze­tűek is végzik ájtatoskodásaikat. Mire hetenként kétszer, hitoktatás pedig a protestánsok részére 1\i évenként egyszer tartatik. Munkaterem nincs, a mi felette nagy hiány. Az elitéltek egy része azonban a második emele­ten a férfikórházzal szemben a rabok lábbeliéinek foltozására, mások a fegyházhoz tartozó mintegy 3 holdnyi, a püspökség által adományozott földmü­velésére használtatnak, némelyek magánházak­hoz 35 kr. napibér mellett, melyből a fegyenczre osztalékul 4 kr. esik, — adatnak ki. A rabmunka évenként átlagosan mintegy 500 frtot jövedelmez. Rendkívüli is volt az 1874-iki, melyben 1000 fi t jött be. Legszánandóbb helyzetük van a vizsgálat alattiaknak, kik munka nélkül várják a határidőt, melyről megnyugatatásul idéző végzés kézbesíté­sével előre értesítve szoktak lenni. Tanod a-helyiség nincs és igy a szellemi kiképzés a csekélyebb könyvkészletre szorít­kozik. A sétára naponként egy óra engedtetik, hova a fegyenczek osztályonkint bocsáttatnak ki. A v i 1 á g i t á s r a az egész épületben pet­róleumot használnak. Egy lámpára évenként 621/, font vau engedélyezve, de ez, miután a folyosókon világítanak, kevésnek bizonyult, A fűtés orosz kémény és öntött vaskályhák használatával történik. Afegyházi ruházat áll fehérnemű­ből, szőrzubbonyból, nadrágból és a miskolczi fog­házban készített bakancsból, melyet minden rab tartozik viselni. Saját ruhája a behozatalkor elvé­tetik és a kiszabaduláskor adatik vissza. Az őrségnek egyenruházatja van, melyet az államtól kap. A zubbonyt egy évig, a téli nadrágot egy, és a nyárit 1évig tartozik viselni,*a viselt ruházat csak az ügyészség engedélyével válik tu­lajdonukká. Az épület átalában erős falazattal bir. Az előcsarnok és a folyosók elég tagásak, tisztára A pár hónap óta oly sokat megbeszélt Du­chesne-féle eset alkalmából a belga büntetőjogon módosítás tétetett. Az e czélból a kormány által benyújtott törvényjavaslat a kamara által bizott­sághoz utasíttatván, annak előadója Thonissen a következő nagy érdekű jelentést nyújtotta be: Két európai törvényhozás tartalmaz hatá­rozmányokat, melyek a bemutatott törvényjavas­latban kifejezettekkel anolog természetűek. Az angol parlamentnek 1861. aug. 6-ikáról kelt actája következőleg hangzik: »A ki valakit felizgat, bátorít, rábeszél vagy rábeszélni megkí­séri, vagy valakinek ajánlatokat tesz azon czélból, hogy (az ajánlattevő) más embert megöljön, legyen ez angol honpolgár vagy nem, és történjék ez bár az angol területen belül vagy nem, vétségben bűnös és háromtól tiz évig terjedhető fogságra Ítéltethetik, kényszermunkával vagy a nélkül.* Hasonló és még messzebb menő határozmány található az osztrák büntetőtörvénykönyben. En­nek 9. §.-a ugyanis igy szól: »A ki valakit felszó­lít, unszol (antreibt) vagy elcsábít valamely vét­ség elkövetésére, még akkor is, ha tette eredmény nélkül marad, bűnös a vétség kísérletében, és azon vétség kísérletének büntetésével illettetik.* A hozzánk beterjesztett törvényjavaslat, mely azt czélozza, hogy a bűntett elkövetelésére tett ajánlat vagy indítvány büntetés alá helyeztes­sék, eltér ezen két külföldi törvényhozástól. Az angol törvényben használt szavak helyett a mi törvényjavaslatunk az »ajánlat« és »indítvány* sza­vakat használja, és mindkét fogalom világosan alá rendeltetik az ajándéknak és az ígéretnek. De másrészről, míg az angol törvényhozás az ajánla­tot mellőzi és határozmányait a gyilkosságra szo­rítja, a belga kormány azt kívánja, hogy a halálbün­tetéssel, kényszermunkával vagy száműzéssel súj­tott bűntett elkövetésére tett ajánlat vagy indítvány is vád alá helyeztessék. A javaslat még inkább eltér az osztrák büntető törvénykönyv szövegétől, melynek szavai átalánosan és határozatlanul az egész büntető törvényhozásra kiterjedvén, számos liBOZi >J A nyitrai törvényszék börtönei. ' Nyitra városában a megyeház udvarának hátulsó részében van a törvényszéknek két eme­letből álló fogháza, mely szárnyépülettel is bir. Az épület állami s még az ötvenes években e czél­ra emeltetett. A bejárás a megyeház kapujával az udvaron belül szemben van és hátúi a vár alatt külön udvarral bir, mely a fegyenczek sétahelyé­ül szolgál. Az udvar igen meglepő; mert czélra a várdomb oldala egy részének lehordására volt szükség — 400 kubik kő és 5000 szekér föld hor­datott el — mely a költségvetés szerint 10 ezer frtra vétetett fel, ellenben a rabmunka felhaszná­lásával, bele értve a támfalazatot, mely termés­kövekből áll, csak 6 ezer írtba került, igy ezen rabmunka itt az állammak 4 ezer frtot takari­rott meg. Ennyit előzményül. Az épület alsó földszinti részében a bejárattól balra vannak az őrszobák, melyekben egyszersmind az előkönyvezések ve­zettetnek. Az őrség áll 12 emberből és e mellett van kezelő személyzetül 2 kulcsár a fogházfelügyelő Kamocsay Károly vezetése alatt. Ezután a balszárnyon a folyosóra a mosó­konyha nyilik, hol hetenként egyszer Ítéletet nyert rabnők a fegyenczek ruháinak mosását végzik. Ennek szomszédságában van a fürdő szoba 2 czinkáddal. A helyiség tiszta és jól padozott, ugy hogy ha kályhával és lábszőnyeggel el lenne látva, még télen is lehetne használni. Ezután jön a kenyérszoba, mely bérlő ke­zén van, a ki a tápanyagot naponta: egy fegyencz­re számítva 19 *j2 krért bérli s ezért egy font jól kisütött kenyeret, ebédre 1 meszely levest, 1 messzely főzeléket és hetenként kétszer 6 lat húst főtt állapotban tartozik kiszolgáltatni; igy 2 lat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom