Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 20. szám - Lehet-e kir. közjegyző egyszersmind kereskedelmi vagy iparvállalat vagy hason pénzvállalat jog- vagy igazgatótanácsosa?

— 156 — által felszólamlási úton a telekjegyzőkönyvek szerkesztésekor elkövetett hibák javíttatnak ki, a kérdésben álló jegyzőkönyv eredeti felvétele azonban köztudomás, és ezen felszólamlási kérelem tartalma szerint is egy évszázadnál hosszabb idői tényleges birtokállapotnak megfelel; továbbá, miután ezen birtok-kiigazitási kérelem törvényes jog. czimet nem tartalmazó, de különben is nem hiteles okiratokon alapszik és kérelmezők egy századnál több idő óta a kérdés alatt levő havasi ész birtokában nincsenek; végre miután világos, hogy a kérelmezők által ellenfelök ellenében birtok-igazitási úton tulajdonjog érvényesítése szándékoltatik : ennél fogva ezen kérelem a telekkönyvi rendtartás 24-ik §. b. pontja szerint visszautasittatik, az illető tulajdoni igény bejelentése kitöröltetni rendeltetik és a visszautasító végzés feljegyeztetik ; miről az érdekelt felek értesíttetnek. Felperesnek ezen végzés elleni felebbezése folytán a marosvásárhelyi magy. kir. itélő tábla következőleg végzett: Az első bíróságnak fennérintett keletű és számú végzése feloldatik és az eljáró telekkönyvi hatóság oda utasittatik, miszerint a bejelentési kérelmet elfogadólag intézze el, s a telekjegyzökönyv tartalma szerint érdekeltek kihallgatása végett, a tkrts 25-ik §-a utasításához képest, tűzzön ki egy határnapot és a tárgyalás megtartása után hozzon felperesi kérelemre ujabb határozatot. Mert: a bejelentési kérelem birtokkiigazitást tartalmazván, az a tkrts 25-ik §-ában rendelt előzetes tárgyalás nélkül hivatalból nem volt viszszautasitható; a bejelentési följegyzés kitörlésepedig csak a kiigazítási kérés jogerejü visszautasittatása esetében eszközöltethetik. Gleden községnek ezen végzés elleni felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott: A marosvásárhelyi királyi itélő tábla végzésének megváltoztatásával a naszódi királyi törvényszéknek 1874. évi február hó 4-én 1483. szám alatti végzése hagyatik helyben indokaiból és különösen tekintettel a kiigazítás azon zárkérelmére, mely szerint kérvényezők a tulajdonjogot kérik kiigazítás utján bejegyeztetni; tekintettel továbbá a telekkönyvi rendtartás 24-ik §-a b. pontjára, mely szerint tiszta tulajdonjog érvényesítésére irányzott bejelentések előzetes tárgyalás mellőzésével visszautasitandók; végre a telekkönyvi rendtartás 25-ik §. h. pontjára, mely szerint birtok-kiigazitási keresetek csak birtokjogoknak bejegyzését tárgyazván, tulajdoni keresetek pedig az illetékes bíróság elé tartozván, ez utóbbiakra nézve a telekkönyvi hatóság illetősége csak a már megindított per feljegyzésére szorítkozik. Adásvevési és áruszállítási ügyleteknél a vételár kifizetésének, ellenkező kikötés hiányában, a megvett javak átadásakor kell történni. Helfer Antalnak Eisler Adolf, Adler Leo és Bárkány J. elleni 9750 forint második vételárrészlet s járulékai iránti perében a pesti királyi törvényszék következőleg i t é 11: Felperes keresetével elutasittatik és köteles alpereseknek 100 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, valamint a kiszabandó Ítéleti illetéket viselni. Felperesi képviselő munkadíja és költségei saját fele irányában 70 írtban, alperesi képviselőé saját felei irányában egyetemleg 100 írtban állapittatnak meg. Mely itélet a felek képviselőinek kiadandó és jogerőre emelkedése után a magy. kir. dij- és illetékkiszabási hivatallal közlendő. Indokok. A peres felek között a keresethez csatolt okirat szerint adásvevési szerződés jött létre, melynek értelmében az ott kitett feltételek alatt alperesek felperestől egyetemleges kötelezettség mellett megvettek 150 darab szerednyei köszénbánya-részvényt. Felperes jelen keresetét a vételár egyik részletének a megvett részvények átadása ellenébeni megfizetése iránt indította. Ezen mindkét fél által elösmert tényállásból következik, hogy felperes midőn a szerződésnek alperesek részérőli teljesítését követeli, tartozik azt kimutatni, hogy maga részéről a szerződést teljesítette, vagy legalább, hogy a teljesítésre kész volt, s abban alperesek cselekvése vagy mulasztása gátolta. Alperesek felperes azon állítása ellenében, hogy a kérdéses részvényeket ezek átvenni vonakodnak, tagadták a részvények létezését is, és tagadták, hogy azokat átadni felperes tehetségében állott volna. Minthogy a szerződésben az átadás és a vételár-fizetés csak bizonyos idő múlva köteleztetett, szükségkép meg nem kívántatott, hogy a részvények már a szerződés megkötése idejében létezzenek, azért a szerződés megkötésének ténye alperesek tagadása ellenében nem bizonyíthatja, hogy a részvények akkor vagy később léteztek volna; és mivel felperes követelésének jogosúltsága az átadás-és fizetésre kikötött időben létezett tényállapottól függ, a mennyiben, ha a szerződés teljesítése ez időpontban részéről lehetetlen volt is, annál fogva a kötelezettség eredeti alakjában megszűnt: követelése sem áll hatott meg eredeti jogezimén, ez okból tartozott volna felperes a ptr. 152. §-a értelmében bebizonyítani, hogy a kérdéses részvények az átadásra kikötőt! időben léteztek és birtokában voltak. Ezen időpontban létezett állapot lévén döntő : a kért birói szemle alkalmas bizonyítékét nem képez, s ennél fogva, mivel alperesek tagadása ellenében nem igazolta azt, hogy részéről a szerződést teljesiteni kész és képes volt: az alperesektől követelt teljesítés iránti keresetével elutasítandó, s mint pervesztes, a költségekben marasztalandó volt. Az ügyvédek munkadíjai a prdtrts 252-ik §. értelmében állapíttattak meg. Felperesnek ezen itélet elleni felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla következő Ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete az ügyvédek részére megállapított összegekre nézve érintetlenül hagyV tik, egyebekben azonban megváltoztatván, alperesek egyetemlegesen köteleztetnek a kereseti 9750 frtnyi vételár-részletet s ez összeg után 1873. évi april 25-től számítandó 6% kamatot 15 nap alatt felperesnek lefizetni; a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Alperesek beismerik, hogy a bemutatott szerződésben kikötött felfüggesztő feltétel bekövetkezett, és ekként a szerződés teljesítésének esete beállott, sőt ezen szerződést, illetőleg az abban foglalt adás-vevési ügyletet magok is fenntartani kívánják, tagadták azonban hogy felperes annak maga részéről teljesítésére készségét kijelentette, vagy arra képes lenne. Alpereseknek előadása szerint ugyanis tartozott volna a bemutatott szerződés értelmében felperes még a jelen keresetbe vett vételárrészlet fizetési határidejének lejárta előtt a részvényeket a vételárnak az emiitett okiratban körülirt módon váltók általi kiegyenlítése mellett alpereseknek átadni, s a mennyiben ezt elmulasztotta, a részvényekkel alpereseket megkínálni, esetleg azoknak felmutatása vagy birói kézhez letétele mellett keresetében a vételár szerződésszerű kielégítésének követelésére szorítkozni; ezen alperesi előterjesztések és követelések azonban, az ügy jelen állásában, figyelembe nem vétethetnek; mert: alperesek a fennebbiek szerint a szerződés fennállásához és teljesítéséhez most is ragaszkodván, a mennyiben a vételár kiegyenlítésének a szerződésben említett módozata alperesek beismerése szerint lehetlenné vált, a szerződés teljesítésének a jelen körülmények között lehető módját a feleknek a szerződésben kifejezett akaratához képest s a teljesíthető feltételek fenntartása mellett bíróilag kell meghatározni, s ezek folytán, miután alperesek magukat a vételárnak meghatározott időbeni befizetésére kötelezték, minthogy továbbá a keresetbe vett első részlet fizetési határideje a kereset beadásakor már lejárt, de a jelen perben hozott elsőbirósági itélet kelte előtt a szintén beperelt második részlet fizetési ideje is letelt, ennélfogva a szerződésnek mindkét fél által kivánt teljesítését akkép kellett szabályozni, hogy alperesek a jelen perben követelt első részletnek s törvényes késedelmi kamatainak fizetésében, és pedig a sokszor érintett szerződéshez képest egyetemlegesen marásztattak, egyúttal azonban a második részlet iránt is hozatván itélet, e rendelkezés folytán, a mint egyrészről felperesnek lejárt követelése megítéltetett, ugy más részről a szerződés azon kikötésének is elég tétetik, mely szerint a vételár egyszerre kiegyenlítendő s az alkalommal a megvett részvények alpereseknek átadandókAlpereseknek azon kifogása, hogy a megvett részvények nem léteznek, figyelembe nem vétethetett, mert felperes csak a vételár teljesítése mellett tartozván egyidejűleg a részvényeket átadni, alperesek pedig csak a megvett részvények átadásával egyidejűleg köteleztetvén fizetésre, ezen kifogás időelötcinek mutatkozik, s mert különben is a csatolt bizonyítvány 1873. évi september 15ről lévén kiállítva, arról, hogy addig részvények ki nem adattak és csupán ideiglenes részjegyek szolgáltattak ki, ezen bizonyítvány a szerződés teljesítésének lehetőségét felperes részéről ki nem zárja, annál kevésbbé pedig, mert a becsatolt kivonat szerint a részvények a névérték teljes befizetése után kiszolgáltatnak. A perköltségek a per körülményeihez képest kölcsönösen megszüntetendőknek találtattak, s az első biróság Ítélete nem felebbezett részében ez okoknál fogva a fenntebbiekhez képest megváltoztatandó volt. Alpereseknek ezen másodbirósági itélet elleni felebbezéstik folytán a magy. kir. curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával alperesek egyetemlegesen köteleztetnek felperesnek 9750 frtnyi összeget, a felperes által részükre egyidejűleg átadandó 75 darab, 100 forintról szóló, teljesen befizetett szerednyei kőszénbánya-részvénytársulati részvények átszolgáltatása mellett, 15 nap alatt végrehajtás terhemellett lefizetni. A perköltség, a királyi táblai itélet e pontbani helybenhagyásával, kölcsönösen megszüntetik. Indokok. Adásvevési és áruszál1 itási jogügyleteknél a vételár kifizetésének, ha szerződésileg más megállapodás nem történt, vagy a kereskedelmi szokás avagy az ügylet természete mást nem követel, a megvett javak átadásakor kell történni, és sem a fizetés az átadás nélkül, sem az átadás fizetés nélkül nem követelhető. Ezen jogelv nyer kifejezést az 1840: XVIik t. cz. 52-ik §-ában is. Habár tehát a bemutatott szerződésben csupán a vételár kifizetésére látszik bizonyos határidő, t. i. 1873. évi april 25-ike és 8-ka kitűzve lenni: tekintve, hogy a megvett részvények átadására semmi ettől eltérő módozatok megállapítva, semmi más átadási határidők kikötve nincsenek, s maga az ügylet természete is azt igényli, hogy a felek bizonyos kötelezettségei ne egymás után, hanem egyszerre teljesíttessenek: önkényt következik, hogy a kijelölt fizetési határidők egyszersmind átadási és átvételi határidőkül veendők, s hogy alperesek a fele vételárt, t. i. a jelen keresettel követelt 9750 frtot, csak a megvett, teljes értékben befizetett, valóságos részvények és nem ideiglenes részjegyek fele részének, t. i. 75 darabnak felperes által leendő egyidejüleges átszolgáltatása mellett tartoznak kifizetni, még pedig a szerződés értelmében egyetemleges kötelezettség mellett. Késedelmi kamatok felperes részére nem ítéltethetnek azért, mert: alperesek a keresetbe vett vételárrészletet az arra eső megfelelő számú részvények átadása mellett tartozván fizetni, felperes pedig a megfelelő számú részvényeket sem át nem adván, sem birói kézhez le nem tévén, a fizetéssel alperesek késedelmeseknek nem tekinthetők. A perköltség, a per körülményeinél fogva,, kölcsönösen megszüntetendő volt. Adalék a tanubizonyitás elméletéhez. Weisz Mór felperesnek Beniamín Izrael alperes elleni szerződés teljesítése iránti perében a mócsi királyi járásbíróság következőleg i t é 11: Beniamín Izrael azon esetben, ha felperes Weisz Mór a következő pótesküt: »En Weisz Mór esküszöm a mindenható és mindentudó Isten-