Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 18. szám - A törvényes házasságon kivül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról 9. [r.]

— 141 — valódisága ki iie mondassák és alperesek, mint örökösök, annak kielégítésében ne marasztaltassanak, annyival inkább mert alperesek nem is állítják, annál kevésbé bizonyítják, bogy a kereseti adósság az érintett hagyatéki terhek közé fel nem vétetett volna, és mert alperesek nincsenek jogosítva az örökhagyó után maradt terheket önkény szerint osztályozni és egyiknek a másik felett kielégítési elsőséget adni. TÖRVÉJÍYJ1VASL4TOK. A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetére tett ajándékozások alakszerűségeiről szőlő törvényjavaslat indokolása. Részletes indokolás. (Folytatása és vége.) 7. 8. §§. A javaslat 7-ik és 8-ik §-a megfelelő intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy a végrendeletnél tanuként szereplők, valamint azok, a kik a végrendeleti okiratot írják, e minőségüket saját maguk vagy a velük közel rokonságban és sógországban levők javára a valódi végakarattól eltérő intézkedés becsempészésére fel ne használhassák. 9. 10. §§. A 9-ik §. intézkedése külön indokolást nem igényel; a 10-ik §. tartalmának s különösen az utópontban foglalt intézkedés helyességének felvilágosításául szolgáljon az eset, melynél fogva valaki végrendeletében örökösének azt nevezi, a kinek neve tüz- és betörés-mentes szekrényének rejtek helyében levő papírra feljegyezve találtatik, de e papíron levő feljegyzés nincs a végrendelkező által aláírva, nincs tanukkal előttemezve: akkor az örökösnevezés érvénytelen, a végrendelet egyéb intézkedései azonban azért megállhatnak. 11. §. Ezen §. azon átalános szabályt emeli érvényre, hogy egy végrendelet csak egy egyén végakaratát tartalmazza, minek indoka a bármikor visszavonható s egészen egyéni jellegű végintézkedés természetében fekszik. Egyedüli kivételt a házastársak végrendelete képez, mert az ezek közötti benső és minden tekintetben kölcsönös viszony kellően indokolja azt, hogy a házastársak együttesen ugyanazon végrendeletben intézkedhessenek. E tárgyban az osztrák törvénynek megtelelő szabályait a javaslatba felvenni annál czélszerübbnek mutatkozott, mert bár honi törvényeink a közös végrendeletekről hallgatnak, szokásos nálunk, de csak is házastársak között, ilyen közös végrendeletek készítése. Ezen §. a fiókvégrendeletek érvényességét ugyanazon alakszerűségekhez köti, melyek a végrendeletekre nézve megállapittattak. Ennek indoka abban rejlik, mert a fiókvégrendelet, akár ugy tekintessék, mint örökös nevezé.s>- nélkül csupán hagyományozásokat tartalmazó okirat, akár ugy mint korábbi végrendeletnek pótlása és változtatása : épen oly horderővel biró intézkedéseket tartalmazhat, mint a végrendelet, a mennyiben csupa hagyományokkal örökös nevezés nélkül is az egész hagyatékot ki lehet meríteni. E mellett az egyöntetű intézkedést az egyszerűség is javasolja. IL FEJEZET. A törvényjavaslat II. fejezete a szóbeli magáuvégrendeletek kellékeit tárgyazza. Itt ugyanazon irányelvek vétettek átalában figyelembe, melyek az Írásbeli magánvégrendeletek külkellékeinek megállapításánál] szem előtt tartattak. 13. és 14 §§. A 13. §. az érintett oknál fogva a szóbeli magánvégrendeletnél annyi tanút kiván, mint mennyi az 1. §. c) pontja szerint az irni és olvasni nem tudó vagy más körülmény miatt a végrendeletet önkezűleg alá nem iró örókhágyó írásbeli végrendeleténél szükséges, a 14-ik §-ban pedig a törvényjavaslat 2-ik, 3-ik, 7-ik, 10-ik §§-ainak intézkedései a szóbeli magánvégrendelkezésekre is kiterjesztettek. 15. §. Kiváló figyelmet érdemel a törvényjavaslat 15-ik §-ának azon intézkedése, mely szerint a szóbeli magánvégrendelet feltétlen érvénynyel csak ugy bir, ha a végrendelkező a szóbeli végrendelet tételétől számított 3 hónap alatt meghal vagy e három hónap eltelte után nincs többé oly állapotban, hogy ujabb végrendeletet tehessen. E megszorításnak oka abban keresendő, mert oly fontos jogügyletnél, minő a végrendelkezés, ha ezen jogügyletről maradandó írásbeli okirat nem állíttatik ki, a tanuknak gyakran tévedhető emlékező tehetségébe hosszú idő közbejövetele után többé kellően megbízni alig lehet. A végrendelkező valódi akaratát a biró csak akkor tudja biztosan megállapítani, ha a tanuk szó szerint képesek elmondani azon szóbeli nyilatkozatot, melyet a végrendelkező tett; azt pedig, ha a szóbeli magánvégrendelet érvénye bizonyos aránylag rövid határidőhöz nem köttetik, épen nem lehet a végrendelkezésnél jelen volt tanuktól követelni, hogy évek, talán évtizedek múlva hiven adják vissza a végrendelkező^által tett nyilatkozatot. j Emiittetet, hogy a zürichi törvénykönyv csak rögtöni halálveszély esetében ismeri el a szóbelileg nyilvánított magánvégrendeletet érvényesnek s ekkor is annak feltétlen érvényét 4 napi rövid határidőhöz köti. A mi viszonyaink, tekintve azt, hogy írásbeli végrendelet készítése a javaslatban megállapított intézkedések mellett is gyakran nehézségekbe ütközhetik, ilyen túlságos szigort alig tűrnének meg; de a szóbeli végrendelkezés azon korlátozása, melyet a törvényjavaslat 15. §-a tartalmaz, egyrészről nem fogja érzékenyen sérteni a végrendelkezési szabadságot, másrészről meg fog óvni azon veszélyek ellen, melyek a szóbeli végrendelkezésnek határidőhöz nem kötött érvényességéből származnának. 16. §. A törvényjavaslat ezen §-a az előbb szóbelileg nyilvánított védrengeletnek később írásba foglalását szabályozván, azon elvet állítja fel, miszerint az igy írásba foglalt végrendelet ujabb végrendelkezésnek tekintendő. 17. és 18. §§. A 17. §. azon esetet szabályozza, midőn valaki végintézkedési szándokát a végből jelenti ki, hogy ez írott végrendelet alakjába foglaltassék; de bárminő körülmény közbejötte miatt az Írásbeli végrendelkezés be nem fejeztetett. Tekintve, hogy az Írásba foglalás végett ily módon nyilvánitott végakarat feltétlenül elfogadottá csak az által válik, ha az írásbeli végrendelkezés ténye teljesen befejeztetett, a végrendelkező és tanuk aláírása stb. megtörtént; az eként írásba foglalás végett kijelentett akaratot szóbeli végrendelkezésnek átalában tekinteni nem lehet, mert fennmarad azon kétség, váljon az irásba foglalás után csakugyan hozzá járult volna-e a végrendelkezni szándékozó ahoz, a mit csupán irásba foglalás végett jelentett ki. Ezen aggály megszűnik akkor, ha a végrendelkező nyíltan kijelenti, miként nyilatkozatát szóbeli végrendelkezésnek is kívánja tekinteni, ez esetben tehát, ha egyszersmind a szóbeli magánvégrendeletekre előirt alakszerűségek megtartattak, a végrendelet mint szóbeli megáll. A 18. §. indokolását abban találja, a mi fentebb a 12. §-ról mondatott. III. FEJEZET. A törvényjavaslat III. fejezete a közvégrendeleteket és a közjegyzőnél letéteményezett írásbeli magánvégrendeleteket tárgyazza. 19. §. A közjegyzői intézmény életbeléptetésével kapcsolatosan, miután ebben az volt egyik czél, hogy a birói hatóságok a nemperes ügyekben való közreműködéstől mentesittessenek s miután másrészről eddigi törvényeinknek a hiteles helyekre vonatkozó intézkedései hatálytalanokká válnak, közvégrendelet a közjegyzői törvény rendelkezésének megfelelően csak közjegyzőnek közreműködésével alkotható s mert ennek alakszerűségeit a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi 35. törvényczikkben szabatosan meghatározza, erre utalni e helyütt elégségesnek mutatkozik. A 19. §. második bekezdése pedig abban leli magyarázatát, hogy testi fogyatkozásukat tekintve, a némák és süketnémák végakarat nyilvánítása csak azon esetben fog minden aggály nélkül lenni, ha arra nézve a magánvégrendelkezés kizárásával egyedül a közvégrendelkezés tekintetik érvényesnek. 20-24. §§. A 20—23. §§. az Írásbeli magánvégrendeleteknek a közjegyzőnél való letételét tárgyazzák s e tekintetben figyelembevéve azt, hogy az írott magánvégrendeleteknek a közjegyzőnél letéteményezése alakszerüségi tekintetben kellő biztosítékot nyújt, a törvényjavaslat az oly írásbeli magánvégrendeletet,mely a (végrendelkező által személyesen tétetik le a közjegyzőnél, megfelelő előnyben kívánja részesíteni az által, hogy a szokottnál kevesebb alakszerűségek mellett is érvényesnek ismeri el. így az önkezűleg irt és aláirt végrendelet minden tanú nélkül is, a végrendelkező által önkezűleg aláirt végrendelet pedig két tanú előttemezése mellett érvényes ha a közjegyzőnél tétetik le és ugyanakkor a letéteményező által, az ő végrendeletét tartalmazónak ismertetik el. A 22. §. intézkedése kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy ezen elönyözött végrendelkezési mód visszaélésekre felhasználható ne legyen; a 23. §. tartalma pedig abban leli magyarázatát, hogy az ily módon letéteményezett írásbeli magánvégrendelet, ha egyébként nem bir a megállapított alakszerüségi kellékekkel, csakis a kir. közjegyzőnél való letéteményezés és azon kijelentés által nyeri meg az alakszerüségi teljességet, hogy a letett okirat a letevőnek végrendeletét tartalmazza, — tehát egyrészről csak a letétel időpontjától lehet az ily végrendeletet érvényesnek tekinteni, másrészről pedig, ha az ily végrendelet a közjegyzőtől visszavétetik, hatályát kell hogy veszítse, hacsak különben nem bir azon alakszerüségi kellékekkel, melyek az írásbeli magánvégrendeletre nézve előirvák. A 24. §. intézkedése a IS. és 18. §-okban foglaltakkal azonos indokon alapszik. r-t," ' \ IV. FEJEZET. 25—32. §§. A IV. fejezet a kedvezményezett végrendeletekről intézkedik. Egyrészről eddigi jogunk szabványainak is megfelelvén, azonban a szabatosság igényelte kellő meghatározásokkal, másrészről a nevezetesebb külföldi törvénykönyvek hasontartalmu intézkedéseinek figyelembentartásával van megállapítva, hogy kórvész és más oly járványok alkalmával, melyek életveszélyesek és egyszersmind vagy ragályosak vagy rohamos lefolyásúak, covábbá háború alkalmával a szokottnál kevesebb alakszerűség mellett készített végrendeletek is mint kedvezményezettek kivételesen érvényeseknek ismertessenek el; azonban épen e kivételesség figyelembevételével a törvényjavaslat 29. §-a a kivétel igényelte rendkívüli helyzet megszűntéiéi számított 6 hónapot tüz ki azon véghatáridőül, a melyen tül az ilyen kedvezményezett végrendelet elveszti érvényét. Eddigi törvényeink a kedvezményezett végrendeletek közé sorozták azokat, melyekben a szülő kizárólag leszármazol javára rendelkezik vagy a melyek jótékony czélu hagyományozásokat tartalmaznak. A törvény ezen intézkedését egész merevségében fenntartani alig mutatkoznék czélszerünek. Ha a szülő csupán gyermekei között tesz rendelkezést, de példánl öt gyermeke közül négyet a kötelesrészre szorítva, mindeniknek ac örökség egy-egy tized részét hagyja, ötödik gyermekét pedig a hagyaték 6/]0 részében részesiti, a négy gyermeknek a törvényes örökösödés szerinti osztályrésze épen ugy meg van csonkítva, mintha az örökhagyó idegenek javára rendelkezett volna; hasonlóan, ha a végrendelet jótékony czélu hagyományok által a hagyaték nevezetes részét vonja el a törvényes örököstől, utóbbira nézve az eredmény ugyanaz lesz, mintha nem jótékony czélu hagyományok rendelésével vagy az örökösödést