Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 18. szám - A törvényes házasságon kivül született gyermek polgári magánjogainak szabályozásáról 9. [r.]

- 140 — Mert: a bemutatott okmány határozott összegről szólván, azon körülmény beigazolása, hogy a felperestől átvett földek minő vetést, illetve aratást adtak, felesleges volt. A pesti királyi ítélő tábla alperes felebbe­zése folytán következő Ítéletet hozta : Miután alperes kétségbe nem vonta, hogy a 40 fit alapítványi tartozás tekintetében az egy­házi gondnok, mint hitelező, alperest, mint adóst el nem fogadta s igy a bemutatott okiratban a 40 frtra vonatkozó utalvány létrejöttnek nem tekinthető: az eljáró biróság Ítélete ezen és az ott felhozott indokból a töke és kamat tekintetében helyben hagyatik, a perköltségek tekintetében azonban akként módosittatik, hogy azok felperes kiadásához mértten 12 frtra leszállittatnak. Alperesnek ezen ítélet kihirdetésekor szóval bejelentett felebbezése folytán a magyar királyi curia mint legfőbb ítélőszék következő Ítéletet hozta: A pesti királyi ítélőtáblának fenntebbi ke­letű és számú ítélete felhozott és felhívott indo­kainál fogva, annynal inkább helyben hagyatik mivel alperes keresetbeli tartozását a bemutatott levél által is valónak elismerte és ép annálfogva, hogy még ezen beösmerése ellenére is az irányá­ban egybehangzó Ítéletek ellen felebezéssel min­den alap nélkül élt. az 1870. XIV. t. cz. értelmé­ben hivatalból behajtandó és szabályszerüleg ke­zelendő 15 frt birság fizetésére köteleztetik. Alperes ezen harmadbirósági ítélet ellen semmiségi panaszt adván be, a magyar királyi euria mint semmitőszék következő határoza­tot hozott: A semmiségi panasz elvettetik. Indokok. Mert: a jogorvoslattali vissza­élés miatt alkalmazott birság kérdésében a leg­főbb ítélőszék saját körében belátása szerint és a törvény korlátain belől véglegesen határozván, az e kérdésben kelt végzés a prdtrts 297-ik §-a ér­telmében semmiség! panaszszal meg nem tá­madható. Község-elöljárók előtt elkövetett szó­beli sértés — becsületsértés és nem hamis vádaskodás. (M. B.) Janovicsek János felperesnek Jorik Márton alperes elleni becsületsértési perében a szeniczei királyi járásbíróság következőleg itélt : Felperes keresetének hely adatván, alperes, felperes keresetében elmarasztaltatik, köteles a 40 írtról 20 forintra leszállított becsületsértési birságnak két harmadát a helybeli magyar királyi adóhivatalba, egy harmadát pedig, valamint 14 frt 40 krban megállapított perköltséget felperes­nek 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mel­lett megfizetni, alperesi ügyvéd munkadija, saját fele irányában 11 frt 60 krban állapittatik meg. Indokok. Mert a hit alatt kihallgatott Rizek Márton és Mudroch György tanuknak val­lomásából határozottan kiderült, hogy Jorik Már­ton alperes, Janovicsek János felperest a kereset­levélben kitett becstelenitő szavakkal becsületében megsértette, miért is őt törvényeink értelmében, elmellőzve nemcsak Janovicsek Márton nevü ta­núnak, de még az alperes által hivatkozott s hit alatt kihallgatott Kifka Anna és Kifka Brener József tanuknak vallomását is. a felperest megil­lető becsületsértési dijnak, valamint a prts 251-ik §. értelmében a felmerült költségeknek megfizeté­sében, mint pervesztest elmarasztalni kellett. Az ügyvédi munkadíjnak megállapítása a prdtrts 252-ik §-ában leli alapját. Ezen ítélet nyomban kihirdettetvén, felperes által elfogadtatott, alperes pedig felebbezését je­lentette be. Ezen felebbezés alapján a pesti királyi itélő tábla következő Ítéletet hozta: Az első bírósági ítélet megváltoztatásával, felperes keresetével elutasittatik és a perköltség kölcsönösen megszüntetik. Felperesi ügyvédnek munkadija és kiadásai saját fele irányában 14 frt 40 krban megállapit­tatnak, az alperesi ügyvéd munkadijának megálla­pítására vonatkozó első bírósági ítéleti rész pedig helyben hagyatik. Indokok. Mert a felperes által nevezett tanuk összhangzó vallomása szerint, alperesi kere­setben felhozott szavakat, felperes irányábani pa­nasza alkalmával, a tanuk, mint községi elöljárók előtt ejtvén ki, azok ily körülmények között, be­csületsértést nem képeznek, a netaláni hamis vá­daskodásnak elbirálása pedig, ez útra nem talló­zik, ennélfogva a felperes keresetével el volt ugyan utasítandó, minthogy azonban alperes panaszának előadása közben a községi elöljáróság előtt felpe­res irányában elég durva kifejezésekkel élt, a per ezen körülményeinél fogva a perköltséget kölcsö­nösen megszüntetni, és az ügyvédeknek munkadi­ját, a prdtrts 252-ik §-a alapján megállapítani 'kellett. Felperesnek ezen másodbirósági ítélet elleni felebbezése folytán a magyar királyi curia mint legfőbb Ítélőszék következő Ítéletet hozott: A pesti királyi itélő táblának Ítélete, az al­peresi ügyvéd munkadiját illető, nem felebbezett részében érintetlenül hagyatik, egyéb részében azonban megváltoztatván, az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, indokain felül, ínég azért is; mert : egyrészt a község elöljárósága, mint illetéktelen biróság előtt emelt alperesi panasz, oly vádemelésnek, mely felperesnek ez utoni kere­seti jogát gátolná, nem tekintethetik ; mert: másrészt alperes épen az egyszerű panasz emelésen túlterjeszkedve az által követte el felperes ellenében a becsületsértést, hogy azt az elöljáróság előtt pénzének eltolvajlására vonat­kozó gyanúsítást magában foglaló sértő szavakkal külön illette. Az ügyvéd visszatartási joga a kezé­ben lévő pénzekre nézve Ausztriában. (X. y.) Dr. H. ügyvéd kineveztetett egy a helytartóság által feloszlatott egylet gondnokává, mely minőségben az egylet pénzeit beszedte. Mint­hogy azonban ugy a gondnok, valamint a fenyitő­törvényszék által eszközlött vizsgálat alapján kitűnt, hogy az egylet passivái meghaladják az activákat, Dr. H. az egylet vagyona felett csődnyi­tást kért; egyidejűleg pedig kérvényt nyújtott be az iránt,hogy afeloszlatottegyletképviseletében tett költségei és munkadija törvényszékileg állapitas­sanak meg, s felhatalmaztatni kérte magát arra, hogy a megállapított költségeket az általabeszedett és kezében lévő pénzekből levonhassa. A törvény­szék megengedte a csőd megnyitását és megálla­pította a költségeket, de Dr. H. ügyvédnek utób­bi kérelmét visszautasította, és pedig tekintettel arra, hogy ugyanazon napon, a melyen a költsé­gek megállapítása iránti kérvény benyujtatott, egyszersmind a csőd megnyitása is bekövetkezett. A másodfolyamodásu törvényszék ezen végzést helybenhagyta. Erre Dr. H. a törvényszékileg megállapított költségek levonásával átszolgáltat­ta a nála lévő pénzeket a csődtömeg-gondnoknak Dr. W-nek és egyszersmind felszámítást nyújtott át neki és költségeinek visszatartását az osztrák ügyvédrentartás 19. §-ával indokolta. Ezzel azon­ban Dr. W. nem elégedett meg, hanem a vissza­tartott összeg kiadását kérte. Ennek nem tétetvén elég, keresetet nyújtott be Dr. H. ellen a vissza­tartott öszszeg iránt. A keresetet azzal indokol­ta, hogy az ügyvédrendtartás 19. §-a a jelen eset­ben nem alkalmazható, mivel a gondnokság alatt lévő személy nem tekinthető oly félnek, a milyen ezen §-ban értetik, tehát visszatartási jognak he­lye nem lehet. Alperes ez ellen felhozta, hogy minden személy kinek érdekében az ügyvéd közre­működik, félnek tekintendő, tehát teljesen közöm­bös, hogy az ügyvédnek kirendelése magától a féltől, vagy pedig a törvényszéktől ered-e. Kéri te­hát felperes elutasítását. Áz illetékes biróság fel­perest elutasította keresetével. Indokokül ugyan­azok hozattak fel, amiket alperes érvényesített. Ezenkívül pedig felhozatott, hogy az ügyvédnek a törvény által nyújtott azon joga, miezerint költ­ségeit a befolyó pénzekből fedezze, azon perezben támad, midőn az illető pénzek nála befolynak. A megszerzéshez uj cselekmény az ügyvéd számára nem szükséges. Minthogy pedig az alperes a visz­szatartott pénzt már a csődmegnyitás előtti napon kapta, misem akadályozhatja őt abban, hogy költ­ségeit vsszatartsa. A másodfolyamodásu biróság helyben hagyta ezen ítéletet. Az örökösök fizetési kötelezettsége. (M. B.) Schambach Jánosnak, Koós Kál­mánné született Melczer Róza, Soltész Gáborné született Melczer Mária, Szentiványi Lászlóné született Erdélyi Vilma és kiskorú Erdélyi Imre gondnoka, Szentiványi László alperesek elleni 258 frt 56 kr. tartozás és járulékai iránti perben Kassa szabad királyi város volt egyes birósága következő ítéletet hozta : Alperesek, ugy mint elhunyt Erdélyi János­né örökösei, nevezetesen Koós Kálmánné született Melczer Róza, Soltész Gáborné született Melczer Mária, Szentiványi Lászlóné született Erdélyi Vilma és Szentiványi László mint kiskorú Erdélyi Imre gyámja, — kötelesek felperes Schambach Jánosnak, a néhai Erdélyi Jánosnétól örökölt va­gyon erejéig, a keresetbe vett 258 frt 56 kr. tőké­nek 1H69. évi mártius 1-től járó 6% kamatait, va­lamint a felperesnek méltatlanul okozott 18 frt 77 kr. perbeli költséget jelen ítélet kihirdetésétől számítandó 8 nap alatt különbeni végrehajtás ter­he mellett megfizetni, alperesi ügyvéd munkadija saját felei irányában 3 frt 67 krban állapíttat­ván meg. Indokok. Mert alperesek a tárgyalás fo­lyama alatt felperes által felmutatott okmány és a kereset tárgyát képező összeg valódiságát és mennyiségét kétségbe nem vonván, sőt az azon előforduló aláírásukat hallgatag beismervén, habár az általuk mellékelt végzés szerint az elhunyt Er­délyi Jánosnétól mint örökösök semmit sem örö­költek, miután felperes azonban ezen állításokat tagadta és fenntartja jogát az elhunyttól fennma­radó és az örökösök által birtokba vett hagyaték kipuhatolására, ennélfogva őket a felperesi köve­telésnek az alperesek által egyenként a nevezett örökség erejéig leendő megfizetésében végrehajtás terhe mellett elmarasztalni kellett; mert : alpereseket mint pervesztes feleket, felperesnek méltatlanul okozott perköltség megfi­zetésében a prdtrts 251. és 252. §§-ai értelmében elmarasztalni kellett. Alpereseknek ezen ítélet elleni felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla következőleg ítélt : Az első biróság ítélete megváltoztatik, fel­peres keresetével elutasittatik, a perköltség köl­csönösen megszüntetik. Indokok. Felperes alpereseket, ugy mint néhai Erdélyi Jánosné örököseit az utóbbinak tar­tozásáért perelvén be, ugy alperesek örökösi mi­nőségét, mint az egyenként reájuk háromlott örök­ség mennyiségét is tartozott kimutatni. E kötelezettségnek azonban felperes eleget nem tett, a mennyiben alperesek tagadásával és a bemutatott okirat világos tartalmával szemben sem azt, hogy alperesek nevezett Erdélyi Jánosné után tettleg örökösödtek volna, sem a reájuk eső örökség mennyiségét a per során bizonyítani meg nem kísérletté. Az örökösödésnek, valamint az örökség mennyiségének felderítése nélkül pedig végrehaj­tásra alkalmas Ítélet nem hozathatván: felperest keresetével az okból elutasítani kellett. A perköltség kölcsönös megszüntetése a ha­tározatok különbözőségében találja indokát. Felperesnek azon másodbirósági Ítélet el­leni felebbezése folytán a magyar királyi curia mint legfőbb Ítélőszék következő ítéletet hozta: A pesti királyi itélő táblának fenntebbi szá­mú ítélete megváltoztatván, az első birói Ítélet ha­gyatik helyben, felhozott indokain kivül azért: mert: felperes a bemutatott törvényszéki okirattal igazolta azt, hogy néhai Erdélyi János­né után ingóságokban, az ingatlanok fizetetlen vé­telárában és haszonbéri követelésekben öszszesen 17,846 frt 50 kr. értékű vagyon maradt hátra, s ezen vagyonban az örökösödés alpereseket egyen­lő arányban illeti. Felperes tehát kereseti követelése valódisá­gának birói elösmerését és kielégítietését csak al­peresek, mint az adós örökösei ellen követelheti és ezek örökségük erejéig egyetemlegesen kötelezvék az örökhagyó jogelőd tartozását kielégíteni. Azon körülmény hogy a fenntemlitett ha­gyatéki vagyonon a bemutatott végzés szerint fe­les, t. i. 18784 frt 91 kr. terhek feküsznek, nem gátolhatja azt, hogy a felperesi kereseti követelés

Next

/
Oldalképek
Tartalom