Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 9. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 8. [r.]

— 66 -szer 23, vagyis 92(!) milliónyi meg­takarításnak az összes költségvetésben. Ezzel szemben nem kételkedünk, hogy a „Pesti Napló" is befogja vallani, hogy takarékossági buzgalmában ezúttal messze túllőtt a czélon. Y A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat Rupp Zsigmond budai kir. törvényszéki biró urlól Budapesten. y'VIII. Hatáskör — közjegyzői kényszer. (Folytatás.) Múltkor Francziaországról szóltunk — áttérünk most B. Bajorországra: Itt (eltekintve azon jogügyletekről, me­lyek már a közjegyzőségi törvény hozatala előtt voltak bíróság előtt kötendők) az 1861. no­vember 10. kelt törvény 14. szakasza szerint közjegyzői kényszer alá esnek : „Mindazon szerződések, melyek különö­sen ingatlan javak tulajdon- vagy ehezha­sonló jogának átruházását, ugy mind azon szerződések is, melyek általábau ingat­lanokra vonatkozó d o 1 o g b a n i (z á 1 o g-) j 0-gokat tartalmaznak." Bajorországban sokkal kedvezőbbek ugyan a viszonyok mint Franczíaországban, (t. i. a nyilvánkönyvi publicitás tekintetében) mert ott a törvényhozás Gönner Tivadar ismert nagy­szerű eszméit valósítva, 1822. évben oly jelzá­logi intézményt alkotott, mely a többi német tartományok későbbi reformtörekvéseinél, sőt a nálunk érvényben lévő telekkönyvi rendelet alkotásánál is mintául szolgált; de volt ennek oly veszélyes Achilles-sarka is, mely jótéte­ményeit bizonyos tekintetben paralysálta. Az ottani jelzálogtörvény ugyanis nem ismeri az összes ingatlanok általános kötelező felvételét, illetőleg telekkönyvezését, hanem azokat a nyil­vánkönyvbe csak esetről esetre, a mint t. i. jelzálogokkal terheltetnek, rendeli felvétetni, mert a tulajdon változásainak publicitását csak a jelzálogok kedvéért létesiti. Ez pedig azon lehetőséget v<>nta maga után, hogy a roszhi­sz mű tulajdonos ugyanazon egy jószágát más­niás megnevezés mellett kétszer, vagy többször vezetteti be a nyilvánkönyvbe, és arra az ér­tékét messze túlhaladó kölcsönöket vesz fel, vagy azokat többször el is adja 35). Hogy e lehetőség nyomasztólag hatott a realhitelre, azt utóiaga törvényhozás is meg­ismerte. Ennek megszüntetésére pedig két mód állott rendelkezésére: vagy megváltoztatása a jelzálogintézmény rendszerének, azaz általá­nos telekkönyvezés, vagy pedig közjegyzői kényszer. A törvényhozás ezen utóbbi, al­ternatívát választotta, mert a kényszer, a mint látni fogjuk, még egyéb előnyöket is bizto­sított. Ez által pedig tökéletesen segített a ba­jon, mert a közjegyzőségi törvény 15 § a kötelességévé teszi a közjegyzőnek, hogy min­den tulajdoni átruházást, melynek a fennebbi § szerint okvetlen előtte kell történnie akár fel legyen véve a jószág a jelzálog­könyvbe, akár nem; az első esetben a jel­záloghivatalnak, az utóbbiban pedig a birtok­bíróságnak hivatalból bejelentse. A kényszer tehát Bajorországban 1. minden egyes birtokváltozás felett hatósági ellenőrzést létesít, és igy a tévedése­ket és a fennebb jelzett csalásokat lehetetlenné teszi, vagy iegalább a minimumra szorítja; de másrészt 2. feleslegessé teszi azon hosszadal­mas, mind a hatóság, mind a felekre nézve zaklató, és költséges eljárást, mit az 1823. mártius 13. kelt törvény az egyes ingatlanok­nak a jelzálogkönyvbe való felvétele esetére az adós tulajdonjogának megvizsgálása czéljából előirt, mert most az utolsó tulajdonos jogát, és az előtte történt birtok változásokegymás után járói a birtokbiróság levéltára biztos felvilágosítást nyújt. 3.) De különösen oka volt a bajor kö zönségnek a kényszert a következőknél fogva üdvözölni: A bajor törvényhozás ugyanis, ne­hogy a nyilvánkönyvi publicitási elv szigora r"; Lásd Arnold Frigyes : Das bayr. Hypotheken­system in seinem Verhaltnisse zum Notariat. által, (mely a nyilvánkönyvi jogok szerzésére nézve egészen uj theoriát létesített, és az anyagi jogot az alakinak sok tekintetben kér­lelhetetlenül alárendelte,) az akkoriban avatat­lan közönség különösen kezdetben kárt szen­vedjen — a jelzálogi eljárást majdnem szük­keblűséghez határos óvatossággal a lehető leg­biztosabb alapra fektette különös súlyt helyez­vén arra, hogy a jelzálogkönyvben az illető jogosultnak még előleges tudta nélkül is sommiféle változás ne történjék (109 §.); e törekvésében azonban a jogforgalmat és re­albitelt oly nehézkes eljárásba szorította, mely számtalan panaszokra nkot szolgáltatott. Az 1822. június 1-én kelt jelzálogi törvény t. i. mindenekelőtt a jelzálog bevezetésére már ak kor is kö zokmá ny t irt elő (li> §.) és az eljárás l-örül következőket rendelt: A j hitele/.őnek, vagy annak ki a jelzálogkönyvbe I valamely változást akart érvényesíteni, min denekelŐtt elő kellett terjeszteni kérelmet, mire a hatóság azt, ba birói- egyesség, vagy itéle ' ten alapult,—az ellenféllel tudomás vétel (zur Erinnerung) és legl'ellcbb 8 nap alatt adaudó netáni nyilatkozat végett kiadta, ha pedig a kérelem más okmányon alapult, az ellenfelet meghallgatása végett ^/.ur Vernehmung) 30 napi határidőre megidézte, (110. §.) addig is azonban a kérelmet előjegyezte. Ha most az ellenfél a ki ett határidő alatt nem nyilatko 70tt, illetőleg meg nem jelent — a folyamodó­nak ujabb kérelmet kellett előterjesz­tenie; az előjegyzés igazolása iránt, minek megtörténtéről a hatóság az egyes feleket utólag is külön értesítette. Ezen el­járás szerint tehát a hitelezőnek, tekintve, hogy í a kérelmeket rendszerint szóval kellett előterjeszteni (101 §.) kétszer kellelt a ha­j tóságnál személyesen, vagy meghatalmazottja által megjelennie: az előjegyzési kérelem és ennek teljesítése esetében külön az igazolási 1 1 kérelem előterjesztése végett, — de ezenkívül j meg kellett jelennie az ellenfél ille­tőleg adósnak is, ha a kölcsön kiadása a bevezetéstől tétetett függővé, és a felek a 30 nap lejártát bevárni nem akarták. Látni I tehát mily terhes és költséges volt ezen I eljárás még a legegyszerűbb esetben is, és mennyi irkálást okozott az a hatóságnak. E hosszadalmas procedúrát pe diga közjegyzői kényszer tökéle­tesen megszüntette, mert most a felek csak egyszer jelennek meg a közjegyző előtt — ez felveszi az okmányt, bemutatja a : hatóságnak, minek alapján ez a fennebbi 15. §• szernt a felek előleges meghallgatása nélkül, mindjárt a bekeblezést rendeli el, a zá­radékot az okmányra vezeti, és minderről megint nem a feleket, hanem a közjegyzőt j értesiti. És mintán a leirt nehézkes el­járás minden nyilvánkönyvi jogbe­jegyzésre nézve volt előirva, termé­szetes, hogy a kényszer is mindarra kiterjesztetett. 3fi.) Azt hisszük, már a felsorolt adatok is eléggé bizonyítják, mily roppant a különbség Eranczia- és Bajorország jogszolgáltatási vi szonyai közt egyrészt, és az itteniek közt másrészt, és bizonyítják különösen azt is, hogy azon speciális okok, melyek a közjegyzői kényszert amott szükségessé teszik, itt nem léteznek. De nemcsak a jogszolgáltatási viszonyok nagy különbsége, hanem egyéb viszonyok rö­vid párhuzama is fogja mutatni, mily óvatos-36) Ezen okokon kivül különösen Münchenre nézve jótékonynak mutatkozik, a hiteles szakférfi köz­benjárása telekkönyvi ügyekben. Itt t i. az úgyneve­zett ,.Ewiggold"-intézmény telekkönyve a jelzálogkönyv­től elkülönítve kezeltetik; itt tehát, négyféle tulajdo­nos létezhetik : a valódi, ki a jószágot természetben birja, a telekkönyvi, a jolzálogköny vi, és a kataster szerinti Tudni kell továbbá, hogy Bajorországban a kereskedelmi és váltótörvényt kivéve egységes tür­vény nincsen. Pfazl-ban a francia törvény, a régibb tartományokban a codex Maximilianeus 1756-ból, a volt osztrák részekben az osztrák polg trvőny 1768. és 1811 bői, Ansbach és Bayreuthben a porosz máshol a Bombergi, Würzburgi tartományi törvény, a Nürn bergi roformatió stb. Az ezen törvények különbségé­hátrányait is csak a közjegyző közbenjárása parolysál­tatja. nak kell hnnünk a kényszer meg honosításá­nak kérdésénél, helyesebben mondva utánzási törekvéseinkben. a) Franczíaországban ugyanis kö­zel 7000 közjegyző van, ugy, hogy körülbelől 6000 lélekre, és l'/2 Q mértföldnyi területre egy közjegyző esik. Bajorországban van 263 közjegyző, s itt egy közjegyző 18,000 lé­lekre, és 6 Q mértföldnyi területre esik. Ná­lunk alig lesz 400 (a határőrvidéket kivéve; ") fog tehát esni egy közjegyző: 30,000 lélekre, és 12 [j mértföldnyi területre. Mily kedvezőt­len pedig ezen arány! b) Közlekedési eszközeink viszonyítva az emiitett államokéval, oly nyomorultak, hogy az ezekből vonható fontos következtetéssel időt vesztegetni szükségesnek nem is tartjuk. Tekintsünk csak a tavaszi, és őszi esős idők­ben országutaink, de főleg primitív mezei­útainkra különösen a szurkos talajú vidéken c) E viszonyok kedvezőtlen voltát azon­ban koronázza eulturai hátramaradá­sunk a nyugati államok irányában! — 13Vi millió lélek közül 8l2 millió még ol­vasni sem tud! i9) kitől tudja meg ez, hogy a bár 10 tanú előtt is adott és elfoga­dott igéret, mely eddig örök időktől fogva szent volt, többé semmit sem ér, mert azt a közjegyző nem foglalta irásba? talán a falusi jegyzőtől, a közjegyző egyik legérdekel­tebb autagonistájától ? És e műveltségi állapot nyomorát a nép ismert i n d o 1 e n ti á j a min­den uj intézmény iránt, és a társadalom azon semmittevőinek és proletariusainak demorá­lisát i ója, kik a zugirászok karának legna­gyobb és legveszélyesebb conting nsét szolgál­tatják — csak tetézi még! És ezek megint azon általános okok, melyek a közjegyzői kényszert nálunk még veszélyesnek is tűntetik tel. Ez legalább egyéni sziláid meggyőződésünk, és mi minden további hosszasabb argumentatió gyanánt csak azon kérdést intézzük a kényszer barátaihoz, váljon komolyan hiszik-e: hogy a nép. külö­nösen a vidéken, nem fogja jogügyleteinek nagy részét a kényszer decretalá-a esetében is az eddigi mód szerint, az az a közjegyző mellőzésével köini? Azt fogják erre válaszolni: csak a kezdetben, ezt pedig az átmenet hozza magával. Igen ám. csakhogy mig a hasonló átmeneti állapot más államokban, melyek mű­veltség, a lakossá.; nagyobb sűrűsége, általa nosabb és élénkebb jogforgalom, és kedvezőbb közlekedési viszonyoknál fogva már messze vannak előttünk — igen rövid, addig azt, hogy az ilyen átmenet nálunk igen hosszú szokott lenni, a telekkönyvi in tézméuy a legszomorúbb mértékben igazolja ! 15 — 18 év óta fennáll már hazánkban a telek­könyvi intézmény, és a mint épen a kényszer védői szokták hangsúlyozni: népünknél még mindég nem vált általáuossá a telekkönyvi intézmény roppant horderejének ismerete, még mindég nincs évek előtt kötött jogügyleteknek, nyoma a telekkönyvben, sőt még mindég van­nak számialan oly telekkönyvek is, melyek az első felvétel óta változatlanul maradtak, da­czára annak, hogy az azoknak tárgyát képező ingatlanok már az ötödik-hatodik kezekbe kerültek. Ily viszonyok közt csak a legvégső kényszerítő szükség igazolhatná nálunk a közjegyzői kényszer behozatalát! Fennforog-e pedig ily szükség? Kimutattuk, hogy nálunk oly speciális okok, melyek a kényszert Fran-97) Mintha nem lett volna már alkalmunk hasonló utánzást megbánni! Ott a semmitőszék intézménye, melylyel most nem tudunk mit csnálni! És mégis, ki tagadhatná annak nélkülözhetlenségét oly törvény­kezési rendszer mellett, milyen Franciaországban ural­kodik, s ki tagadná, hogy az a szóbeliség és közvet­lenség meghonosításánál nálunk is mellőzhetlen lé­szen ? — de azt egészen idegen talajba, a mostani rendszerbe átültetni, és igy három fórumból hetet lé­tesíteni, az még is csak nem haladás ! _ "•) A közjegyzők székhelyei a járásbíróságok szerint fog megharároztatni; járásbíróság pedig van : 360; de a jogügyi bizottmány indítványa szerint nem minden járásbíróság székhelyére fog közjegyző kiren­deltetni. Az osztrák törvények uralma alatt itt 210 közjegyző volt. »") E számban ugyan a kiskorúak is foglaltat­nak, kikre aggodalmaink nem vonatkozhatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom