Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 9. szám - A magyar közjegyzőségi törvényjavaslat. 8. [r.]

- 67 — czia- és Bajorországban szükségessé teszik, uera léteznek, kimutattuk, hogy azt sajátságos viszonyaink nemcsak czélszerűtlennek, hanem még veszélyesnek is tüntetik fel, ki fogjuk most mutatni, feleletet adva a fennebbi kérdésre, azt: hogy másrészt oly okok sem hozhatók fel a közjegyzői kényszer mellett, melyek a jelzett veszélyt ellensúlyozni képesek volnának. E tekintetben pedig rövidség kedvéért kizárólag a kényszer barátai által felhozatni szokott főbb indokokkal fogunk ioglalkozni. 1.) A telekkönyvi jogokra vonatkozó ügyletekkel kezdve, feltűnőnek tart juk, hogy a kényszer barátai épen a kiemelt műveltségi állapotunkból, melyben mi a veszélynek főokát látjuk, merítik legtöbb indokait. a.) Igen hangzik még fülünkben az önerő, (mely már a miniszt. előadói javaslatban is hangsulyoztatott, s azóta különféle variatiókban legutóljára a képviselőház jogügyi bizottságának tanácskozásaiban is retprodukáltatott): hogy t. i. a kényszer által a korcsmában bor mellett elhamarkodva kötött szerződések általi károsodásoknak eleje vétetik. Ez igaz lehet, de ily egyes ki r ét el e s esetek indokolhatják-e azt, hogy egy rendkívüli terhes, és drastikus szigor rendes jogszabályul állittassék fel ? Kivánhatja-e azt a józan törvényhozási politika, hogy egy pár könynyelmfí korcsmai átogató miatt az egész egyéb józan világ szenved jen? De különösen nem gondolják meg a kényszer barátai, hogy ezen érvük ezenkívül kétoldalú fegyver is, mert a társadalomnak azon rétegében, melynek egyes tagjait kivételes könynyelműségtől megakarják óvni, otthonos a műveletlenség és tudatlanság is; és nem gondolják meg, hogy ezért épen ott fognak kényszer esetében is a legtöbb szersődések a közjegyző mellőzésével köttetni, sokszor ugyan indolentiából, de sokszor nem ismerve a törvényt, a legártatlanabb jóhiszeműségben. A szegény falusi ember pedig, ha majd évek muíva arról győződik meg, hogy mindenét elvesztette, mert szerződését uem a közjegyző előtt kötötte, bizonyosan nem jótétemény gyanánt fogja az ilyen állami gyám kodást üdvözölni, hanem átkot monda i reá! b) A másik szintén folytonosan napirenden lévő szószerint a kényszer által a telekkönyvi birtokállapotnak a valódi telekkönyvön kivűli jogviszonyokkali conformitása biztosíttatnék. 39) Bar igy v ilua — de hogy ez híu feltevés azt mu'a' j ik azii mozzanatok a miket az átmeneti állapotról különösen a telekkönyvre vonatkozólag már fennebb kiemeltünk. c) Azon indok, hogy a kényszer által oly károsodásoknak és pereknek eleje vétetik, melyeket zugirászok és tudatlanok által szerkesztett szerződések okoznak — alapos; de hisz épen az egyik íőczélja a közjegyzői intézmény alkotásának általában, s azon állami intézkedésnek különösen, mely a közjegyzői okmányt teljes bizonyitéku közokmánynyá deüretálja és még egyéb előnyökkel is felruházza. Csak ismerje meg a nép ezen intézkedés jótéteményét és bizonyosan önként forduland a közjegyzőhöz kényszer nélkül is; — ezt ha műveltségi foka nem — bizonyosan természetes ösztöne hozandja magával. Addig pedig, mig azt meg nem ismeri, legnagyobbrészt bizonyosan a kényszer existentiájáról sem tud meg semmit; ennek következményeit pedig már fennebb jeleztük. És ezekkel a kényszer barátainak főbb indokai kimeritvék. Mi pedig örömmel constatáljuk, hogy [a törvényjavaslat ingatlan o k a t i 11 e t ő j o g o k r a vonatkozó szerződések és cselekvőségekre nézve (eltekintve házastársak szerződéseitől) a közjegyzői kényszert ki nem mondja, és constatáljuk, hogy ezen a jogügyi bizottság is, bár keblében a kérdés iránt élénk vita folyt, mit sem változtatott 40.) 30) Az előadói javaslat indokaiban foglalt azon állítást, hogy a nem contőrm telekkönynek 4/0 részt tesznek, nagyon is túlzottnak tartjuk. *°.) Bogdány ur mindazon jogügyletekre nézve javasolta a kényszert, melyek ingatlanok tulajdonának De ez végleges állapot gyanánt marad -I jon így ? kielégitó'k-e azon intézkedések, mej lyeket az érvényben lévő telekkönyvi rendej let a telekönyvi jogbiztonság, és reál-I hitelnek nyújt ? Mi erre egyelőre csakegyszerü, de határozott nemmel fele-I lünk, és a meggyőződésünk szerint okvetlen szükséges intézkedés, iránt nézetünket a közjegyzői kényszer fejtegetésének befejeztével legközelebbi czikkünkben elfogjuk mondani. 2) De már nem helyeslőleg constatáljuk, azt, hogy a törvényjavaslat csak asajátképeni házassági szerződéseket mellőzvén, egyebekben pedig az osztrák 1871. július 25-én alkotott novella 1 §-ának b) c) és d) pontjait követvén 54§ában ajogügylet érvényességéhez közjegyzői okmányt megk ív án : a) házastársak között kötött adásvevési csere, életjáradéki, és kölcsönszerződéseknél, valamint egy éb okmányná 1, melyekben egyik házastárs a másik irányában adósságot vállal; b) házastársak köztkötött ajándékozási szerződésnél, ha az ajándékozott tárgy át nem adatott; c) a hozomány átvételéről kiállított el i s m érvény ek n él." E kényszer a javaslat indokai szerint igen rövideden: ,,azon köztudomású dologgal indokoltatik, hogy a jogszerű hitelezők kijátzása végett házastársak közt gyakran hamis keletű és színlelt vagyonátruházási szerződések köttetnek". Ez mind igaz, csakhogy először ha arosz hiszemű adóst a kényszer fogja akadályoznihitvestársával hitelezőjének kijátszása vég ett szövetkezni, akkor fog szövetkezni egyik rokonával- vagy ismerősével. De különben is másodszor a hitelezők megóvásának kérdése a csőd és kereskedelmi törvényekbe tartozik és nézetünk szerint a czél a mennyiben elérethetik ott is eléretik akkor, ha kimondatik : hogy ilyen vagy amolyan szerződésen alapuló jogok a hitelező ellenében ilyen vagy amolyan esetben hatálylyal nem bírnak, de azért nem szükséges kimondani azt, hogy az egész jogügylet, ha nem is színlelt, közjegyzői felvétel nélkül érvénytelen! Erre talán azt fogják ellenvetni a kényszer barátai, hogy nemcsak csőd esetében, és nemcsak kereskedő házastársak közt történDek hasonló visszaélések — hanem igen gyakoriak az esetek, hogy az egyik hitvestárs sejtvén a végrehajtási, vagyonát másikra átruházza, vagy javára tartozást koholván, vagyonát általa lefoglaltatia. Ez is igaz, de erre megint az a feleletünk, hogy mind az egyik, minda másik kijátszási módot aközjegyző sem akadályozhatja, mert a közjegyző nem mérleget heti a felek vagyoni állását, nem fürkészheti a jogügylet czélját, tehát nem is vizsgálhatja meg, váljon az csak sziulelt-e? és igy természetesen közbenjárását, sem tagadhatja meg. Ilyen esetben pedig az állam hiteles közege a csalás a k a -ratbani eszközévé, és a köz okmány a csalás czéljának és eredményének biztositékává válik. Aztán különben is: nem akadályozza a fenntikényszer a hitvestársak közt utólag kötött vagy is koholt házassági szerződésekkeli, úgy váltókkali visszaéléseket; a mi pedig az okmányok előkeltezését illeti, ez által ingatlanok tekintetében visszaélésen nem követtethetnek el, mert I ezeknél nem az okmány kelte, hanem a te' átruházását, azoknak terhelését tartalmazzák. Az elő-I adói javaslat olyant csak a legelői emiitett ügyletekre I nézve indítványozott. Az utóbbi értelemben nyilatkoztak: a magyar kereskedelmi minisztérium, a pesti és marosvásárhelyi királyi tábla, a pesti és kolozsvári kereskedelmi kamara, a debreczeni ügyvédi egylet. Látjuk tek i t, hogy a kényszernek számtalan barátai vannak. Ellene nyilatkoztak a többi ügyvédegyletek, és a mint tudva van a II. magyar jogászgyülés is. A képviselőház jogi bizottmányának előadója által bejelentett, de csak egyetlenegy osztály által elfogadott külön vélemény igen közel áll a közjegyzői kényszerhez erről egyébbiránt jövő alkalom\ mai többet. A kérdéses ügyletekre nézve Ausztriában sincsen kényszer. JekköDyvi elsőbbség határoz! Nem vagyunk mi Francziaországban ! Szóval mi házastársak közti jogügyletek tekintetében sem vagyunk képesek átlátni a kényszernek oly indokait, mely ellensúlyozná azon helyrepótolhat lan veszteségeket, miket az általunk fennebb eléggé hangsúlyozott okokból ezentúl is a közjegyző mellőzésével jóhiszemfileg kötött szerződések érvénytelensége okozand és melyek továbbá a i becsületes házastársakra vádolt terhes és az állam beavatkozását a családi élet szentélyébe, igazolhatná. ".) 3) De még azon intézkedését sem helyeselhetjük a törvényjavaslatnak : mely szerint a közjegyzői okmányt oly jogügyletek érvényeségéhez is megkívánja: (54 §. d ) pont) „melyet vakok, siketek, kik olvasni nem tudnak, vagy némák éssiketnémák, akik irn i nem tudnak, élők közt kötnek, a mennyiben a jogüg*ylet megkötésénéi személyesen köz-, bejárulnak.' Mely intézkedés szintén afennebb emiitett osztrák novellából (1. §. e.) pontja) vétetett át. Nem képzelhetünk senkit sem, ki legme legebben nem pártolná azon nemes czélt: az emlititt szegény fogyatkozottakat (az indokokszavai szerint) „rászedés ellen biztosítani." De e czél a fennti intézkedéssel nem éretik el sőt az szintén kétélű fegyver. Nem éretik el pedig a czél, mert ha valakinek csakugyan feltett szándéka a gyámolatlan fogyatkozottat rászedni, ezt a legkönynyebb módon is éri el, ha általa valamelyik czinkosa részére meghatalmazást állíttat ki és a jogügyletet ennek közbenjárása mellett a közjegyző szerint kényekedve szerint megköti. Ez pedig igen könynyü feladat ! De kétoldalú fegyver is a fennti intézkedés, mert az (ugylátszik) azon feltevés folyománya: hogy a közjegyző mellőzésével kötött jogügylet a fogyatkozotira nézve okvetlenül hátrányos. Pedig hány esetben lehet az megint előnyös? ha az most a fogyatkozott tudatlansága folytán a közjegyző mellőzésével köttetvén érvénytelen, — ki szenved? Épen a fogyatkozott vagyis azon fél, a kit- és épen azon törvényszabály miatt, a jnely által az állam kártól, rászedéstől megóvni kívánta. Pedig oly egyszerű oly mindennapias a kérdés. Ott van a kiskorúak és gondnokoltak helyzetének hasonlatossága: a szerződést a gyám köti az ellenféllel, ez aláírásával azonnal kötve van, a gyám illetőleg kiskorú azonban még nem, ha alá is irta volna a szerződést, hanem csak azon időponttól kezdve melyben ezt a gyámhatóság jóvá hagyta. Ezen elv alkalmazása tökéletesen biztosítaná a fennti czélt a fogyatkozóttak irányában. Ezenkívül ki kell emelnünk, hogy a javasolt kényszer különben sem kimerítő óvszer, mert a fogyatkozottak nemcsak jogügylet, hanem egyoldalú cselekvény, péld: kitörlési engedély KO-holása által is rászedethetik. Mi tehát a fennti intézkedés helyett azon szabályt véljük felállitandónak, hogy : a fennebb felsorolt íogyatkozottak ellenébenoly jogügyletből vagyegyoldalunyilatkozatból, mely közjegyzőelőttfelnemvétetett, semmiféle köte leze ttséfg le nem származtatható. Szemle. A jogügyi bizottság tárgyalásai. — A német szövetségi tanács jogügyi bizottságának módosítási javaslata. Budapest február 24. A jogügyi bizottság a főváros pesti részei telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslatot (melynek i szövegét lapunk mult évi folyamának mellék-i létéül vették t. olvasóink) is letárgyalta már. Előbb azonban Matuska Péter, mint az í ügyvéd-rendtartásról szóló törv. javaslat elő| adója, felolvasá a bizottság nevében ezen ja-i vastatról a képviselőházhoz beadandó jelentést *') Bogdány ur, és az előudói javaslat a kényszert a házassági szerződésekre is indítványozták. Úgy a 4ü)-ik jegyzetben emiitett testületek is A javaslat ebbeli intézkedései mind a jogügyi bizottmány mind az osztályok részéről érintetlenül hagyattak.