Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 8. szám - Névtelen levelek a Magar Themis szerkesztőjéhez. 3. [r.]

— 59 -volna és a telekkönyv hitelét nemcsak hogy nem emelné, de egyenest tönkre tenni volna képes. Hogy napi lapjaink nagyobb része itt a fővárosban mindezen tekinteteket szem elől téveszti és a közjegyzői kényszer mellett kardoskodik, azon nem csodálkozunk. Ezen intézmény a theoriában igen jól veszi ki magát, és az igazságszolgáltatást látszólag egyszerűsíteni és könnyíteni Ígérkezik; tehát a jelenleg olyanynyira hangoztatott takarékossági elvek keretébe nagyon jól beleillik. Meg fognak azonban nekünk bocsátani a magyar közvélemény igen tisztelt képviselői, ha állítjuk, hogy ezen kérdésben ők talán képviselik a í ő v á r o s közvéleményének egy részét, de határozóit elentétben vannak a vidéki közvéleménynyel. Márpedig a törvény nemcsak a fővárosra, hanem a vidékre is fogna szólni és nem lehet egy törvényt, melynek végrehajtása a fővárosban talán nem okozna nagyobb nehézségeket, de a vidéken végrehajthatlan volna, az egész ország számára decretálni. Az ügyvédrendtartásnak leginkább átmeneti intézkedései tartják feszültségben a közönséget, különösen pedig a joggyakornokokat és joghallgatókat. Gyűlések tartatnak, határozatok hozatnak, kérvények nyújtatnak be a képviselőházhoz, óhajtjuk hogy ezen lépéseknek meg legyen azon eredménye, hogy az Ugyvédrendtartásba lehetőleg enyhe átmeneti intézkedések vétessenek fel. De ha magában a törvényben a lehető legmesszebbre kívánunk menni az átmenet nehézségeinek enyhítésénél, határozottan ellene kell nyilatkoznunk azon eljárásnak, mely eddig követtetett, hogy t. i. maga a minisztérium egyes concret esetekben egyes személyekre — okkal vagy ok nélkül, azt nem keressük — enyhítette az átmenetet. Ezen eljárás sok rosz vért csinált az utóbbi években és ugy hiszük, a törvényhozás tagjai gondoskodni fognak arról, hogy az általuk megszabandó átmeneti könnyítéseken túl a végrehajtó közegek se mehessenek, hanem legyen a törvény irányadó mindenkire nézve — &kár bir protektióval az illető; akár nem. Ki kell még emelnünk a hét eseményei közöl azon rendeletet, melyet a közoktatási minisztérium az állam vizsgálatok és szigorlatok szabályozására nczve kiadott. E rendelet által egészen uj vizsgálati rendszer állapittatik meg a jog- és államtudományi karnál és lesz talán alkalmunk arról még bővebben szólani. Ezúttal csak azt emeljük ki, hogy teljes helyeslésünket birják azon újítások, melyek a jogi szigorlatoknál behozattak. Hogy a nyilvános disputátió, mely az idő folyamában egészen elvesztette béltartalmát és üres szertartássá sülyedt alá. meg lett szüntetve, a felett csak örömünket nyilváníthatjuk. Szinten így kell nyilatkoznunk a rendelet azon határozmányairól is, hogy az írásbeli dolgozatra az u. n. inauguralis dissertatiora nagyobb figyelem fog fordíttatni. Kívánatosnak tartottuk volna azonban erre nézve még azon szabvány felvételét is, hogy a dissertatió tárgya iránt az illető tanárok a jelölttel úgynevezett colloquiumbais bocsátkozzanak, a mint ez a magántanári minősitvény elnyerése végett benyújtott írásbeli dolgozatnál is történik. Ezen szabvány felvétele megszüntette volna azon számos visszaéléseket, melyek elkövettetnek az által, hogy a dissertatiót nem a jelölt, hanem más valaki készíti. Ez uton ugyanis a tanár igen könnyen meggyőződhetik arról, váljon az illető munkálatnak a jelölt-e a szerzője vagy pedig nem. Másik észrevételünk a rendeletre az, hogy a nyilvános disputátió megszűntével meg kellett volna szüntetni annak diját is, nem pedig azt átruházni a dissertatióra. A doctorátus ezentnl,úgy látszik, kötelező lesz minden ügyvédre nézve, tehát kívánatos volna annak dijait lehetőleg leszállítani. A j og ü gy i biz ott sá g az „ügyvédrendtartás" iránti törvényjavaslat tárgyalását befejezte. A fegyelmi eljárásról szóló IX, fejezettnél Hammcrsberg I. már ösmeretes nézeteihez képest az ügyvédi karra nézve felállítandó külön fegyelmi bíróságot ellenző; vagy legalább is o]y vegyes fegyelmi bíróság alkottatását javasolja, a milyent a közjegyző ségi törvényjavaslat alapján a bizottság is elfogadott. Miután az onban a bizottság az tigyvédeket mint az első fokú bíróságok ellenőreit, ezekkel egy színvonalra állította; miulán a fegyelmi esetek e törvény szerint különben is ugy vannak körülírva, hogy azok az ügyvédnek csupán saját állása és az ügyvédi kar iránti viseletére szorítkoznak, mert a hol a léinek okozott kárról van szó, az már nem tartozik ezek közé; eként ezen külön fegyelmi biróság előtt az ügyvéd nem mint honpolgár, de csak is mint ügyvéd jöhet tekintetbe ; mintán végre az ügyvédi kar tekintélyét emelni óhajtjuk, és látjuk azt, hogy nálunk az ujabb időkben az alásülyedt, mig ellenben a külföldön a kamara-rendszer mellett felvirágzott: a bizottság egyhangúlag a szerkezet mellett nyilatkozott. A 85-nél Hodosy J. aggályosnak tartja a vizsgáló biztosnak ily átalánosságban megengedni, hogy a vizsgálót alatti ügyvédnek iratait megvizsgálhassa, holott az perbeli ellenfele is lehet némely ügyekben: miért is ezen rendelkezést csak is a vizsgálat tárgyát képező ügyre vonatkozó iratokra kívánj a szoríttatni. A bizottság ezen eszmét elfogadván — a §-nak ehhez képesti szövegezésével az előadót bízta meg. A 88. és ezzel kapcsolatba hozott 89. §-nál hosszas elvi vita fejlődött ki, — még pedig különböző kérdések felett. Előbb ugyan is felvettetett a kérdés, valj on a vádlott ügyvédnek engedtessék-e meg a fellebbvitel a vizsgálatot elrendelő, vagy csak őt vád alá helyező, vagy mind a két határozat ellen,vagy egyik ellen sem. Minden e keretbeesőnézetnek akadván pártolója, végre szavazással döntetett el, hogy a vádlott ügyvédnek is legyen felebbezési joga külön mint a két rendbeli határozat ellen. Ezen jog a javaslat alapján megadatott a magánvádlónak is. Ezután Hammersberg J. a javaslat azon rendelkezése ellen emelt szót, mely szerint az ügyvédi kamara, mint fegyelmi biróság, tanukat és szakértőket is hallgathasson ki; miután ez nézete szerint azon átalános elvvel ellenkezik, miszerint senki törvényes bíróságától el nem vonható. A bizottság azonban ezen elvvel csak azt látná ellenkezőnek, ha a kamara más mint ügyvéd feletti ítélkezési hatósággal is ruháztatnék íel; mig másfelől a szóbeliség és közvetlenség elengedhetlen követelményének tartja, hogy a tanukat és szakértőket a végtárgyaláson ugyanazon biróság hallgathassa ki, mely az ügyben, határozni van hivatva: a bizottság az eredeti szerkezet mellett maradt. Végre a 88. §. utolsó bekezdése ellen felhozatván, hogy az nem eléggé szabatos, mert ha a kézbesités későn eszközöltetik, ugy a vádló, mint vádlottra nézve meghiúsul azon jog, hogy ujabb tanukra is hivatkozik : a bizottság ezen észrevételt is figyelemre méltónak tartván, megbízta az előadót, hogy e két §-t a vita folyamában elfogadót eszmékhez alkalmazva újra szövegezze. A 92. §-nál Hammersberg J. a fegyelmi bíróságtól azon jogot, hogy a tanukat és szakértőket megeskethesse, megtagadandónak vélte. A bizottság azonban e jogot, mint a szóbeliség és közvetlenség követelményét, s eként a §-t is elfogadta. A 98. §-nál ismét felmerült azon nézet, hogy a fegyelmi biróság csak az ügyvédi kaitagjai felett hozhasson ítéletet, nem pedig az ügyvéd ellen hamis vagy alaptalan panaszt emelt más magánpolgár felett is. A bizottság azonban, a miniszteri képviselő azon megjegyzése folytán, miszerint az ügyvédek ellen temérdek alaptalan panaszok is emeltettek már, a §. elfogadtatott azon módosítással, hogy a legnagyobb bírság ne 500, de csak 300 frtig terjedhessen. A 101. §. Eitel Frigyes indítványára lényegesen megváltoztattatott. E §. szerint a fegyelmi felebbviteli biróság is a közvetlenség és szóbeliség elvei s zerint tartozott volna eljárni : a mit a bizotság oda változtatott, főleg a feleknek okozhatótköltségek iránti tekintetből, hogy a felebbviteli biróság ezen ügyekben is csak a tölterjesztett iratok alapján Ítélkezzék. A 105. §. oda módosíttatott, hogy a magán vádlónak ne legyen joga ,,a büntetés kiszabása iránt is," de csak a bűnösség k'mondása és esetleg a kártérítés iránt indítványt tennie. Az átmeneti intézkedéseket tartalmazó X. fejezetet, Matolai E. akéntinditványozá módosíttatni, hogy a jelenlegi gyakorló ügyvédek a lajsromba egyszerit jelentkezésük alapján — az itt megszabott igazolási eljárás nélkül — felvétessenek. A bizottság azonban ez indítvány mellőztével a 112- 114. §§.-okat lényeges változtatás nélkül elfogadta. Hosszasabb vita támadt azonban a 115. §-nál a melynél az e törvény által czélba vett szigorúbb intézkedések alól némelyek a jelenlegi jogi tanfolyam írhallgatóit — részben vagy egészben — mások csak a joggyakoruokokat kivánták felmentetni, mig végre a többség abban állapodott meg, hogy a kik jelenleg a tanfolyamot hallgatják, azok az e törvényben felállított elméleti qualificatiót — azaz a jogtudorságot ugyan megszerezni kötelesek legyenek, de ne kívántassák meg tőlük az eddig szokásos két évnél hosszabb gyakorlat ; azokra pedig, a kik most már joggyakorlaton vannak, e törvénynek semmi hatása sem legyen A jogügyi bizottság „agyakorlati bírói vizsga tárgyában" beadott törvényjavaslatot is letárgyalta már. A czim következőleg állapíttatott meg: „A gyakorlati birói vizsgálatról." A 3. §. felett hosszasabb vita fejlett ki a gyakorlati idő felett. Az e § ban idézett 1869. IV. t. cz. 7. §-a 3 évet mond, ami azonban a •jelen §. által 2-őre leszállittatni javasoltatott A többség a 3 évet visszaállította. A 4. §. oda módosíttatott, hogy a 3 évből legalább 2 szükségképen bíróságnál töltendő : egyet pedig lehessen kir. ügyésznél, vagy bármely ügyvédnél is tölteni. A betegség, katonai szolgálat, és szünidő által beszámítás nélkül szenvedhető időveszteség pedig 6 hétről 2 hónapra emeltetett, csak ami ezen is tulmenne, lesz utólagosan kipótolandó. A 6. §-ban a vizsgálat tárgyai közé sorozott „rendeletek" helyett „szabály-rendeletek" tétetnek. A 7. §. a következő két ponttal bővíttetik : „Mind a szóbeli, mind az Írásbeli" vizsgálat az állam hivatalos nyelvén teendő le. „Fiume területére'nézve fenntartatván az eddigijgya-J korlat." A 8. §. azon rendelkezése, miszerint a vizsgáló bizottságnak meg kell győződnie, váljon a jelölt „a birói tiszt önálló gyakorlatára szükséges jogi ismeretekkel és avatottsággal ,,bir"-e : még a „kellő ítélő tehetség" szavak közbeszurásával bővíttetett meg. Névtelen levelek a „Magyar T/iemis" szerkesztőjéhez. / III. A jó igazságszolgáltatásnak legerősebb és legbiztosabb garantiája, — ezt nem hangsúlyozhatom eléggé — egy hivatását lelkiismeretesen és hiven betöltő birói kar, gyámolitva egy önérzetes, becsületes, tekintélyes s a tudományos képzettség magaslatán álló ügyvédi kar által. Mult levelemben elmondottam nézetemet hazai bíróságainkról, legyen szabad most ügyvédeinkről némelyeket elmondanom. Hogy az ügyvéd, ki hivatva van feleit peres ügyeikben képviselni, pontosság, lelkiismeretesség, ügyesség által egyrészt, és becsületesség, szeplőtlen jellemtisztaság s jogi képzettség által másrészt az egész igazságszolgáltatásra általában oly döntő befolyást gyakorol, miszerint egy kifogástalan ügyvédi kar elavult rosz intézmények, hanyag vagy tudatlan bíróságok leghatalmasabb ellensúlyozója és corretivuma, ezt aligha fogja valaki tagadásba venni. Oly nagy az ügyvédség befolyása az igazságszolgáltatásra, miszerint bátran le-