Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 8. szám - A magyar közjegyzősegi törvényjavaslat. 7. [r.]

— 58 — Igaz azonban, és ez is figyelmet érdemel, hogy a közönség minden, bár kényszer alá nem eső fontosabb Ügyletről is, különösen ingatlanok eladásáról, bérbeadásáról slb. közjegyzői okmányt kívánván felvétetni, önként fordul a közjegyzőhöz, mert a közjegyzői okmánynak az ottani viszonyoknál fogva oly rendkívüli jelentősége és hatálya van, mint máshol sehol, úgy, hogy a közönség a kényszert is nem tehernek, hanem magától érte tődő intézménynek tekinteni már századok óta megszokta; (és bizonyosan e körülménynek is túlajdonitható az emiitett tévedés.) Köteteket lehetne e théraáról írni, — itt azonban a kérdéses viszonyok közül csak a legfontosabb, és legátalánosabb..knak néhányára refectálhatunk. 1) Francziaországban telekkönyvek nincsenek, hanem csak úgynevezett zálogregisterek, és az ingatlanok átruházásai jelentéktelen kivételektől ellekintve, a nyilvánosságtól el vannak vonva 33). 2) továbbá a franczia törvény „átadást" mint szerzési módot nem ismer. E szerint a vételárnak kölcsönös megállapítása oly hatással képezi már magát a befejezett jogügyletet, hogy a vevő a tárgy tulajdonjogát átadás és fizetés nélkül is (mely mind csak mellékes feltétéi) már megszerezte, és viszont a veszély is Gtet illeti (Code civ. 1583.) szóval a tulajdonjog ismertető jelét a birtok sem képezi. 34) Valamely ingatlan tulajdona iránt tehát biztos felvilágosítást sem a nyilván könyvek, sem a birtok nem nyújtván, a jogszer z é s súlya és ezzel együtt atulajd on j o g cr i t eriuma m aj d nem kizárólag a j o g ü gyl et r ő 1 felvett okmányban fekszik! Ennek pedig lényeges következménye megint az: hogy az okmány keltének (ledate) mint ajogszerzés kezdetének körülbelül oly ro ppant horderejű hatálya van, mint nálunk a telekkönyvi elsőbbségnek, és pedig harmadik személyek ellenében is, mert a franczia törvény még ezt is kiutasitj a a legjobb hiszemü birtokból is, ha ugyanazon ingatlan az ő tudtán kivül korábbi dátum alatt másnak adatott el: és ez nemcsak a a 3-ik jóhiszemű tulajdonos, h anem a hitelező ellenében i s áll. A franczia törvény pedig azért nagy gondot is fordit a.dátum biztositására,és nagy előnyt tulajdonit a közokroánybelrkeletnek a magánokmányé előtt a bizonyítási eljárásban is, mert mig a közokmánybelinek teljes próbaerőt nyújt (319) addig rendeli, hogy a magánokmány csak akkor bír 3-ik személyek ellenében biztos dátummal, ha as a ,,registre"-be bevezettetett 34) ha tartalma közhivatalnok Lajos ur; (Lásd Themis 1870. évi 3. szám) és legnagyobb részt ennek is tulajdonítjuk azt, hogy az ebbeli tévedés nálunk oly általánossá vált. Ez pedig könnyen magyarázza azon körülmény, hogy Bogdány L. ur lévén az, kit az akkori igazságügyminiszter, mint az emigratio idejében franczia közjegyzői irodában működött szakférfit a közjegyzői intézmény tanulmányozására kiküldött, jelentésének hivatalos színezeténél fogva mindenki szívesen hitelt adott; ezekhez mi is tartoztunk míg a franczia közjegyzői intézmény közvetlen tanulmányozása által az ellenkezőről (sőt B. umak egyéb tévedéseiről is) meg nem győződtünk. A forrás pedig, melyből ebbeli állításainkat meritjük, a következők : a Code civil, a Code de procedure, az XI. ventose 25-róli és az 1843. június 21—24-rőli törvények Dr. K. Zachariae : Handbuch des franz. Civilrechts 1853. M. Jonas: Studien aus dem Gebiete des franz. Civilrechts 1870. és főleg A. Teullet: Les Codes de lempine frangais ezen utóbbi mü időszerinti rendben, és az eredeti szövegben szórói-szóról összeállítja az 1669. évtől 1864-ik évig megjelent rendeleteket és törvényeket. Ezen utóbbi két nemű igazolja pedig azt is^hogy a fennebb idézet törvényszabályokon kivül 1870. évig ujabbi törvény a közjegyzői kényszert illetőleg nem alkottatott. Felemiitettük egyenként forrásainkat, mert Bogdány ur semmiféle forrást nem idézvén, lényeges tévedését máskép megczáfolhatónak nem tartottuk. Nem akarunk a számtalan hasonló téves nézetek idézetével még több időt vesztegetni, s csak azt jegyezzük meg, hogy olyak még a jogügyi bizottságnál is felmerültek. 33) A tulajdonjog bevezetésének (transcriptio) csak az elévülés (Code civ. : 2180 §) az ajándék (936—1069.) és az úgynevezett „purge" (znlgjog alóli felszabadítás eljárása esetében ('-'183—2185. Code de pioced: 834) vot 1855 évig bizonyos absolut joghatálya. 33) Euregistrement alatt értetik: az okmánynak az e czélból vezetett lajtstrom ba való bevezetése : lételének constatalása, és keltének biztosítása végett. által szerkesztett okmányba (leltár jelentés stb.) felvétetett, vagy ha a kiállító meghalt, és pedig ez utóbbi esetekben a kérdéses hivatalos okmány szerkesztésének, illetőleg a kiállító halálának napjától kezdve (1328.) Mily jelentősége van pedig az okmány keltének, az a következőkből még inkább kitűnik: u) A jogügylet felbonthatóságának esetei számosak, és tételei épen a nyilvánosság hiányában könnyen eltitkolhatók. Ezek közül csak azon fontosabbakat fogjuk kiemelni, melyek 3-ik jóhiszemű személyek kárára válhatnak: Ott van a) mindenek előtt a Code civ. 1184. íj-a, mely szerint a felbontási feltétéi hallgatag minden kétoldalú szerződésben bennfoglaltatik azon esetre, ha az egyik fél szerződési kötelezettségének eleget nem tesz. IIv esetben az eladó a 30 évi elévülési határidőn belül (1262) mindég jogosítva van előleges bírói felszólítás után az eladott jószágot visszakövetelni (1654) ha ez időközben harmadik, negyedik, vagy ötödik kezekbe i» kerüli volna. Ugyanez áll b) ha az eladás a viszvételi jog fenntartása mellett történt (1659, 1664), csak hogy ennek érvényesítésére a törvény 5 évet tüz ki. Ugyanez áll továbbá c) ha az eladó az árban az ingatlan értékének 7/i,-edén túl károsodik, mely esetben még is a szerzőtől függ, vagy visszaadni a jószágot, vagy a különbözetet megtéríteni (1682). Az eladó ebbeli joga két évig tart (1676.) Végre d) , a tévedés (1109), erőszak (1111), csalás (1116) hasonló következményei is kiterjednek 10 évi elévülési határidőn belül a 3-ik jóhiszemű személyre is. (1304.) Ezen legutóbbi esetet kivéve pedig a kitett elévülési határidők mindég az okmány keltétől számittatnak. Lehetetlen tehát, hogy valaki (a transcriptio és jelzálogjog bizonyos eseteit kivéve) valamely ingatlan iránt teljes megnyugvással és biztossággal jogokatszerezzen, mert ez iránt garantiát sem a nyilvánkönyv, sem a birtok nem nyújt; lehetetlen mondjuk, hacsak a Ughosszabb elévülési határidőn azaz a 30 éven belül történt birtok-átruházásokra vonatkozó valamennyi okmányokat át nem vizsgálja, és ezekből a birtok-átruházások egymásutánjára, illetőleg törvényességére következést nem von. Ezt pedig annál is inkább fogja tenni, mert 4) a törvény rendeleténél fogva, az ingatlauok tulajdonának átruházását nem a birtokba vezetés, hanem az illető átruházó tulajdonjogát igazoló szerződések vagy is czimek(titr'es) kézbesítése képezi (1605.) H*a tehát ezen 30 éven belőli birtok, átruházásokat csak egyetlen egy magánokirat szakítja meg, szenved a bizalom és hitel, — ennek tudata tehát már maga is elég ösztön arra, hogy a közönség a közjegyzőhöz önként fordnljon. Különös okok támogatják ezenkívül a kényszert. 1) a jelzálogot lekötő okmány (inseriptió iránti engedélyek) tekintetében, 35) mert a) a jelzálogjog bejegyzése minden 10 év elteltével különbeni elenyészés terhe alatt megújítandó, b) A jelzálogjogra ujabbi alzálogjogot bejegyezni nem lehet, a követelés tehát csakis az illető okmány mintegy kézizálogba adása által zálogolható el. A követelés átruházása engedmény esetében hasonló módon történik (Code civ. 1869.) c) Ingatlan eladása esetében azadásvevési szerződés kelte e lőttszerzett oly adósságok, melyek az eladót il lették 14 nap alatt még mindég bejegyezhetek voltak (1855. évig); ily esetben ezen adósságok a vevő ellen netán bejegyzett adósságokkal együtt nyertek kielégítést, és pedig az l illető zálogszerződések keltének elsőbbsége szerint (Zachariae I. 516 1. és Code de proc: 834. ::r>) Csak ingók esnek e tekintetben 3-ik személyek érdekében kivétel alá. (Code cív. 1141.) B4)A kötvény illetőleg kölcsönszerződés azonban nem esik kányszer alá. Itt tehát «i kényszer speciális czélja az is volt: az ujabbi tulajdonost az előbbi tulajdonos ellen koholt zálogszerződések előkcltezése által elkövethető csalásoktól megóvni. 2) Aházassági szező d és tekintetében eltekintve a nőnek a férj hitelezői irányábani jogaitól bukás esetében — főfigyelmet érdemel azon fontos privilégium, melyet a franczia törvény a nőnek nemcsak dotalis. hanem akármely házasságszerződésbeli más jogainak biztosítása végett nyújt É nagy horderejű privilégium abban áll,hogy a nőnek tekintetében férjének összes ingatlan vagyonára törvényes zálogjoga van. E zálogjog pedig oly hatályú, hogy minden chirografarius hitelező ellenébenfeltétlenül, minden más jelzálogosbitele zőellenébenpedigakkor ha a nő korábbi dátumot mutathat fel: bejegyzés nélkül is érvényesíthető. (Laeha riaell. 105. Code civ : 2121. 2135. 2195.)A törvény tehát ezen roppant horderejű privilegiummali visszaéléséket a publicitási elv hiányában nem parolysálhatta máskép, mint egyrészt tekintve hogy a kérdéses törvényes zálogjog már a házasság napjától kezdve volt érvényesíthető, a Code civ: 1395. íjában kimondott azon tilalom által, hogy a házassági szerződés a házasság kötése után többé nem módosítható, másrészt pedig a közjegyzői kény szer által, mert csak is ez biztosithatja azt, hogy az igazi házassági szerződés a hitelezők kijátszására később más koholttal fel ne cseréltessék. 3) Az ajándékozási szerződés tekintetében csak egyszerűen utalunk a Code civ: 938. §-ára, mely következetesen a már fennebb kiemelt elvhez kimondja, ho^y az ajándékozás mint jogügylet már a felek egyszerű megegyezése által be van fejezve, és hogy ez által az ajándékozott a tárgy tulajdonát minden átadás nélkül nyomban megszerezte. A kényszerrel tehát különös tekintettel a jogügylet ingyenies voltára nem lehetett más intentiója a töi vényhozásnak, mint az ajándékozó felett pillanatnyi elhamarkodás következményeitől megóvni. A kényszer alá eső többi ügyletekre és cselekvényekre nézve különös megjegyzésünk nincsen. Számtalan adatokat sorolhatnánk még fel, ha ezt időrövidség, és helyszűke nem tiltaná — de azt hisszük, az eddigiek által is elértük czélunkat, kimutatni t. i. azt, mennvire indokolt sőt nélkülözhetetlen Francziaor*zigbau a kényszer, nemcsak, hanem, hogy való! an még csodának is tekintendő, miszerint ott a kényszer nem általánosabb. Szemle. Közjegyzői és ügyvédrendtartás. — A közoktatási minisztérium legújabb rendelete. — A jogügyi bizottság tárgyalásai. Budapest, febr. 18. (— r.) A közjegyzőség és az ügyvédrendtartás iránti törvényjavaslatok tartják most izgalomban a jogászköröket. A közjegyzőség iránti törvényjavaslat már keresztülment a képviselőház osztályainak tárgyalásain és ha nem tévedünk, 3 osztály nyilatkozott a közjegyzői kényszer behozatala mellett. Nem lehet azonban feltenni, hogy ezen intézmény a képviselőház többsége által pártoltassék, mert hiszen épen a vidéki érdekek szempontjából talál a közjegyzői kényszer leginkább ellenzésre és egy a népképviseleten alapuló képviselőház mindig nagyon ki van téve a vidéken uralgó áramlatnak. Ausztriában is épen a vidéki községek részéről legerősebb az ellentállás a két évvel ez előtt behozott hitelesítési kényszer irányában, mely a közjegyzői kényszert van hivatva némileg pótolni, és ha ezen intézmény Ausztriában ismét meg fog szűntettetni, mint biztos kilátás van reá, akkor ezt leginkább az apró községek képviselőinek közbenlépése fogja eredményezni. Nem tehetjük fel tehát a mi alsóházunk képviselőiről, kik választóikkal az érintkezést sokkal inkább fenntartják, mint az ausztriaiak, hogy figyelmen kivül hagynák azon tekinteteket, melyeknél fogva a közjegyzői kényszer a vidéki lakosságra nézve valóságos csapás