Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 6. szám - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

— 44 | hivatásbeli fokozottabb elfoglaltsága egyrészről, másrészről a legtevékenyebb egyleti tagoknak a különböző enquétekbeni részvéte, úgy, hogy a szakosztályi elnökök és jegvzők legbuzgóbb igyekezete mellett sem lehetett a tagokat rendes működésre egyesíteni. Nem az akarat hiánya akozta ennélfogva egyleti tevékenységünk kisebb mértékbeni kifejtését, hanem oly viszonyok, melyeknek paralyzálása reánk nézve lehetlen volt. Nem is az érdekeltség hanyatlásának tanúságaként jelentkeznek tehát évi jelentésem száraz adatai, hanem csak azt igazolják, hogy a haza súlyos anyagi viszonyainak hatása alatt a szellemi működés is elzsibbadt egyrészről, másrészről azonban igazolják azt is, hogy az egylet szük- | kebb keretében kitűnt kiválóbb erők ki- , szólittattak egy szélesebb látkörü és az ! egész hazára kiható működési térre, a j melyen hatályosan közreműködtek és közreműködnek az egyleti czéloK egyikének mielőbbi valósítására: a czélszerü jogreformok minél előbbi életbeléptetésére. Ha tehát fájdalommal constatálom is egyletünknek mult évi csekélyebb tevékenységét, lehetlen elfojtanom viszont az örömet a felett, hogy egyrészt egyletünk fektette le alapját három nagy és fontos törvényjavaslatnak, u. m. a kereskedelmi, váltó, és büntető törvényjavaslatnak; hogy egyletünk kezdeményezése folytán létesült az ügyvédrendtartás és közjegyzői intézmény iránti törvényjavaslat, s hogy egyletünk kiválóbb tagjai azok, kik mindezen törvényjavaslatok iránt egybehívott enquétekben egyletünk elvi megállapodásait érvényre juttatták és juttatják. Ha a budapesti ügyvédi egylet bu^gó tevékenységének egyéb eredményét nem tudná is felmutatni, már az elősoroltak elegendők volnának arra, hogy egyleti működésünknek a mult évben nem tőlünk függött paDgását ellensúlyozzák. Ezen megnyugtató öntudatban a következőkben nyújtom mult évi egyleti működésünk rövid vázlatát: A szakosztályok megalakulván, az első szakosztály elnökéül Dr. Schnierer Gyula, jegyzőjéül Dr. Győrv Elek, a második szakosztály elnökéül Dr. Apáthy István, jegyzőjéül Dr. Stiller Mór, a harmadik szakosztály elnökéül Dr. Csacskó Imre, jegyzőjéül Dr. Csukássy Károly, a negyedik szakosztály elnökéül Dr. Brórle Lipót, jegyzőjéül Dr. Siegmund Vilmoh urak választattak. Az első és második szakosztály üléseket nem tartott. A harmadik szakosztály egy ülést tartott, melyben tárgyalta és el is fogadta Csukássy urnák indítványát az ügyészségnek vádlott javára bejelentett felebbezése iránt. A negyedik szak osztály nyolcz összülést tartott, melyekben : eszmecsere tárgyává tette a negyedik magyar jogászgyülés elé terjesztett indítványokat; kiküldött egy 9 tagu albizottságot a szóbeli és közvetlen eljárás alapelveinek kidolgozására, melynek tagjaivá Dr. Bróde Lipót, Ensel Sándor, Dr. Garay Dezső, Dr. Kiss Józsa, Dr. Környei Ede, Rupp Imre, Dr. Siegmund Vilmos, Dr. Spitzer Adolf, és Weitzenfeld Illés urak választattak ; tárgyalta és elvben elfogadta Dr. Siegmund Vilmos urnák indítványát a kisebbszerü polgári ügyek elintézésére illetékes hatósági közegek tárgyában ; végre tárgyalta és elvetette Dietrich Ignácz pécsi ünyvéd urnák törvcnyiavaslati tervezetét a P' lg. perrendtartás módosítása iránt Mind a harmadik, mind a negyedik szakosztályban elintézett tárgyak legközelebb a rendes ülés tanácskozásainak fogják alapját képezni. Az igazgató választmány egyletünk belkezelési ügyeit nyolcz ülésben intézte el. Az egyleti tagok száma a mult években kitüntetett létszámot eléri ; fájdalom- [ mai kell azonban bejelentenem, hogy alapitóink sorából a halál ismét kettőt ragadott ki, u. m. Simon Florentet és Pfeffer Jánost, beltagjaink közül pedig Riesz Rezső halt meg. Az egyleti segély- alapból, melynek szaporításához PfefTer János özvegye ajánlott fel 200 frtot, a pesti első hazai taka- 1 rékpénztár pedig ismét 100 forintnyi ajándékkal járult, - a jogosultak a mult évben is aránylagos segélydijban részesittettek, s remélhető, hogy az egyletnek — a pénztári kimutatás által igazolt — ked- ! vezö vagyoni állása megengedendi, misze- j rint már legközelebb a segélyalapból nagyobb mérvű segélyezések is lesznek esz- ' közölhetők, mi által az egyleti czélok ' Iegnemesbike : az egyleti tagok, ezek öz- ' vegyei és árváinak segélyezése, egész ki- ' terjedésében fog valósittathatni. Dr. Siegmund Vilmos. egyleti titkár. X Telekkönyvi jogeset. X (Folytatás) Indokok. Felperes azon jogalapon kéri a pest- terézvárosi dohány- utczában 378., illetve 392 sz. a fekvő ház */» részére tulajdoni jogát bekebleztetni, mivel ezen házrész reá nagyatyja testvérének, néhai Somogyi Ferencznek 1827. évi május 23-án kelt végrendelete folytán, örökségkép jutván, azon házat, az öt illető V3 részszel együtt, atyja Somogyi Ferencz és fivére Somogyi József, az ő tudta s beleegyezése nélkül, az A. alatti i84o-ik évi november 19-én kelt szerződés alapján, alperesek elődjének, néhai Fleischl Dávidnak 78000 ftért elzálogosították, illetőleg eladták, és ez 1846. octóber í-én azon házat roszhiszcműleg oevére íratván, azt halála után alperesekre mint örököseire hagyta. Alperesek a kereset ellen felhozzák, miszerint ők a kereseti házrészt elbirtokolták, s ekép felperes kereseti joga elévült. Felperes tulajdoni keresete azon jogezim szerint lévén megbírálandó, melynek alapján a tulajdont megszerezni akarja, miután felperes a keresetbe vett l/j rész házat, mint nagyatyja testvére utáni Örökséget igényli, azt a végrendeleti örökjog alapján egyedüli tulajdona gyan;' ^"^ínak bíróilag mcgitéltetni kéri, k elperes keresete, minthogy • ég meg nem kapta, öroksé az ált. polg. törvényköny \ 1 jtte előtt keletkezett. Miután az ősiségi nyi.t parancsnak a jogok elenyésztésére vonatkozó határozmányai hivatalból is figyelembe veendők lennének, ezek szerint pedig felperes tartozott volna kereseti igényét, az ősiségi nyiltparancs 9. §. értelmében, az osztrák ált. polg. törvénykönyv hatályba lépte napjától számított egy év alatt törvény útján érvényesíteni; minthogy azonban ezt tenni elmulasztotta, anná! fogva felperes kereseti joga elévülvén, keresetével annál is inkább elutasítandó volt, minthogy alperesek a keresetbe vett */, házat törvényesen elbirtokolták. Az elbirtoklás tekintve, hogy a gyakorlat szerint a pestvárosi telekkönyv alapján telekkönyvi jogok szerezhetők, és tekintve, hogy a törvénykezési rendtartást életbeléptető 1869. évi martius 3o-án kelt igazságügyminiszteri rendelet XIX. czikkének 2. pontja, illetve az id. törv. szabályok 156. §. szerint, az osztrák ált. polg. törvénykönyvnek, telekkönyvi jogok megszerezésére és elenyésztésére vonatkozó határozatai hatályukban fenntartattak, az ált. polg. törvénykönyv szerint levén megítélendő, ugyanazért a jelen esetben fennforgó elbirtoklás törvényes kellékei egyenként ama törvény szerint veendők bírálat alá; ugyanis a észlelhetni. Nagyon ritkák azon boldog istenkegyeltek, kiknél az egyes szellem: tehetségek teijes összhangzása, egyenmértéke úgy szólván teljesen rendes szellemi épséget képez. Ellenkezőleg mindennap találni embereket csodálatosan erős emlékező, de ép oly gyenge itélőtehetséggel, — ismét másokat rendkívül élénk és kifejlett képzelő, de gyarló akaratképességgel, s így tovább. Itt a jellem túlcsapongó élénksége túlteszi magát az illemen és a bevett társadalmi formákon és eléggé feltűnően viseli Jiagát, hogy botrányt^és kételyt támaszszon ; ott az eredeti, a valódi lángész, ráüti cselekményeire sajátságosságának bélyegét, mely gyakran éles megfigyelést igényel, hogy kikutattassék, váljon nincs-e már túllépve ama határ. A műtörténelem pl. gazdag eféle egyénekben, és a művészet hősei művészi alkotásaik különböző időszakaiban oly átmeneteket tüntetnek fel, melyek megvilágításánál nehéz meghatározni a határt, hol a lángelmü alkotás művészi szabadsága lebilincselve kezdett lenni a kedély elhanyagoltsága, az elme valódi háborodottsága által. Beetnoven rajongó imádója nem titkolhatja álmélkodását, midőn a halhatatlannak legkésőbbi műveit tanulmányozza, melyek a testi és szellemi elhanyagoltság boldogtalan idejéből származnak ; és a lángelmü Blechen, ki csakugyan mint teljesen megháborodott mult ki, müveket hagyott hátra, melyek e tekintetben legnagyobb lélektani érdekkel birnak, haazokát ecsetének legjobb idejéből származott nagy alkotásaival egybehasonlitjuk, egyes képeket és rajzokat, melyekből a kezdődő és már meglevő téboly, ugy szólva a szellemében végbemenő forrongási folyamat észrevehető és kipuhatolható. Még szembetűnőbben mutatkozik a fokozatos nem ritkán éveken át húzódó átmenet egyik szellemi állapotból a másikba, a rendesből a rendellenesbe a köznapi életben előforduló eseteknél, a midőn a két állapot közti határnak kérdése végtére is csak a biráló egyéni szempontjából határozható meg, de a hol természetesen az ellenkező irányú megítélés más egyéniség szempontjából (vélemény és ellenvélemény) ép oly lehető és jogosult. Ittmég mindig oly esetekről van szó, melyeknél az ép szellemi szerkezet lassan észi evehetlen átmenetekben változott kórossá és melyek orvos-törvényszéki vizsgálat tárgyát képezhetik, midőn valamely akár bűnvádi, akár magánjogi cselekmény miatt a lelki állapot kételyt támasztott. És az orvos legyen bár legtapasztaltabb és az észlelésben leggyakorlattabb, bizonyára nem min den esetben birand oly éles szemmel és annyi önbizalommal, miszerint megjósolni merészelje, hogy az illető egyén lejtőn halad, melynek végén okvetlenül a tébolynak fog áldozatául esni. De ki számlálja meg azon eseteket, midőn a szellemi épség végleges szétbomlásáról szó sincs és melyekben mindamellett valamely embernek sajátságos szellemi minősége számtalan hóbortjaival, félszegségeivel esodálatos rokon- és ellenszenveivel mint valóságos lélektani talány tűnik fel előttünk? Hol van a jelzett esetekben a határ? Ide tartoznak a gyermekek vagy féiig felserdültek által elkövetett számos kihágások és bűntények, úgynevezett ostoba ifjúsági csínyek, mikor azok mégis félreismerhetlenül beteg, gyenge elméjű alapból származtak; ilyenek az öröklés utján betegségre hajlandó egyének tettei és különczködései; továbbá magasfokű szórakozottságban elkövetett kihágások és bűntények, szóval mindazon esetek, melyek fejletlenek „éretlenek,11 melyeknél a kór ismérvei kevéssé és csak tökéletlenül kinyomatvák. Még közelebbi viszonylatban állnak tárgyunkhoz az alantabb megbeszélendő ösztönök, indulatok és szenvedélyek nyilvánulásai kedélyileg vagy értelmileg gyengéknél, kiknél