Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 6. szám - Telekkönyvi jogeset. Folytatás

- 45 — mi a személyeket illeti: alperesek jogelődje mint izraelita, az A. alatti i84o, november 19 én kelt szerződés megkötésekor ingatlan tulajdon szerzésére személyes képességgel nem birt ugyan, de miután neki a kereseti házra nézve a 2. sz. és M. alatti közokiratok szerint i846. évi september í-én a legmagasb királyi kegy által a személyes szerzési képesség megadatott, annálfogva alperesek jogelőde elbirtoklási képességgel birt (ált. polg. t. k. 1453. §) De felperes is birt azon személyes képességgel, hogy ellene a kérdéses nyilvánkönyvi jog elbirtokoltathatott, mivel felperesnek kiskorúsága alatt atyja személyében törvényes képviselője lévén, ellene az elbirtoklási idő elkezdődhetett, és miután a bekeblezés ellen soha fel nem szólalt, ellene az elbirtoklás be is fejeztetett (polg. t. k. i454., 1494. §.) Ami a birtokot illeti. Az elbirtoklásra a polg. törvénykönyv i46o. §. szerint a tárgy valóságos birtoklása kívántatván meg, a 6. sz. alatti telekkönyvvi kivonattal igazolva van, hogy alperesek jogelődje a kérdéses házat haláláig valósággal bírta, azóta pedig alperesek mint örökösei birják azt, mely birtok, a) a t. p. k. i46i. §. értelmében jogszerűnek volt tekintendő azért, mert az az A. alatti szerződésnek 11. pontja szerint adásvevésen, tthát a tulajdon szerzésre alkalmas jogalapon nyugszik. Felperes azon állítását, hogy az A. alatti síerzódés tudta és beleegyezése nélkül köttetett volna, törvényes próbákkal nem igazolván, azt érvénytelennek nyilvánítani annál kevésbé lehetett, mivel a szerződés a ház tettleges átadásával is megerősíttetett, és fel nem tehető, hogy felperes azon terhes szerződés ellen, ha abba bele nem egyezett volna, i84o. évi nov. 19-től fogva, tehát 3i év alatt fel nem szólalt volna; de különben is az okmányok nem czimük, hanem tartalmuk szerint birálandók meg; az A. alatti haszonbéri s zálogszerződés csak színleges zálogitás, mivel a szerződés 11-ik pontjában az elzálogosított ház Fleischl Dávidnak örökáron eladatott és nevérei átíratáshoz, az eladóknak minden további meghallgatása nélkül, engedély adatott, és miután a színleges kötések valódi minőségük szerint itélendók meg, tekintve, hogy azon szerződés a törvény minden kellékeivel el van látva, annak alapián a birtokot bíróilag is jogszerűnek tekinteni kellett. De ezen birtok b) a. p. t. k. )463. §. értelmébenjóhiszeműnek is volt tekintendő; mert az A. alatti szerződés igazolja, miszerint a kereseti házrész eladásánál felperest atyja mint természetes és törvényes gyámja, de egyszersmind József testvére is mint megbízottja képviselvén, Fleischl Dávid jófiiszeműleg kötötte a szerződést, és fel nem tehette, hogy ezek felperes tudta és beleegyezése nélkül adnák el örökrészét; de továbbá azon körülmény is, hogy maga felperes a birtoklás ellen soha fel nem szólalt, azt igazolja, miszerint Fleischl Dávid a kereseti házrészt jőhiszeműleg vásá rolta; azt pedig felperes nem bizonyította, hogy atyja és testvére az A. alatti szerződést szándékos megkárosítására kötvén, erről Fleischl Dávidnak tudomása lett volj na; miért is alperesek birtokát jóhiszemü-I nek tekinteni kellett. Végre ezen birtok c) ] a p. t. k. i464. §. értelmében valódinak is volt tekintendő, mert a kereseti ház Fleischl Dávid nevére, az A. alatti szerződés alapján bíróságilag lőn átírva. Ami az idő lefolytát illeti: A p. t. k. 1467. §. szerint nyilvánkönyvi jogok három év lefolyta alatt birtokoltatván el, miután l alperesek a 3 szám alatti közokirattal iga- ' zolták, hogy a kereseti ház jogelődük ne- J vére i846. évi october í-én tulajdoni joggal átíratván, azt a jelen kereset beadása napjáig, vagyis 1871. évi marczius 7-ig, és így ,5 éven át békésen, háboritlanul, és felperes minden ellenmondása nélkül bírták; az elbirtoklási idő teljesen lefolytnak volt tekintendő. Mindezeknél fogva tehát alperesek elbirtoklási kifogásának helyt adni, és az ügy érdemében felhozott egyéb ki-1 fogások bírálatának mellőzése mellett, felperest elévülés s elbirtoklás alapján kere) setével elutasítani kellett. A perköltségek-I beni marasztalás a törv. rendt. 2S1. §-ában | találja indokolását; felperesi képviselő I munkadija a törv. rendt. 252. §. értelmében lőn megállapítva. Kelt sat. sat." (Folyt, köv) Vegyes közlemények. Egyleti hirek. * (A budapesti ügyvédi egylet rendes évi közgyűlése) f. é. január 3i-én tartatott meg. A titkári évi jelentés tudomásul vétetvén, felolvastatott a számvizsgálók jelentése az évi számadások tárgyában, melyek iránt a felmentvény Polgár Mih. pénztárnok urnák, a sikeres kezelése iránti elismerés jegyzőkönyvi kifejezése mellett, megadatott. A pénztármaradékból 25ofrt, az alaptőkéhez, 25o frt a segélyalaphoz csatoltatni. 74 frt 43 kr pedig a folyó számlára átvétetni, egyúttal 112 ft. behajthatlan tagdíj töröltetni rendeltetett A költségvetési előirányzat helybenhagyatott. Az egylet közlönyéül újra a ,, Magyar Th e m i s" választatván, szerkesztőjének az egylet irányában tanusirott előzékeny figyelméértt köszönet szavaztatott. Dr. Csacskó Imre ur lemondása sajnálkozással tudomásul vétetvén, az egylet körül szerzett érdemei jegyzőkönyvileg megörökíttetni határoztattak. Polgár Mihály pénztárnok ur a segélyalap javára 100 ftot adományozott, mely adománya köszönettel elfogadtatott. A tisztújítás eredménye a következőkben hirdettetett ki : Tisztikar: Horváth Károly, elnök. Dr. Búsbach Péter, alelnök, Dr. Siegmund Vilmos, titkár. Polgár Mihály, pénztárnok. Tóth Lajos, ellenőr. Weitzenfeld Illés, könyvtárnok. Dr. Környei Ede, ügyész. Választmányi tagok: Dr. Andaházy László, Dr. Apáthy István, Dr. Balogh Sándor, Dr. Bellaágh József, Bogisich^Lajos, Dr. Bróde Lipót, Dr. Csukássy Káról}', Dr. Dárday Sándor, Dr. Fischer Kálmán, dr. Friedmann Bernát, Dr. Gombár Tivadar, dr. Győri Elek, Dr. Held Kálmán, Horváth Boldizsár, Dr. Krajtsik Ferencz, Dr. Lövik Adolf, Dr. Mannheimer Ignácz, Morlin Imre, Ifj. Muraközy László, Pleskott Henrik, Rupp Zzigmond, Dr. Schnierer Gyula, dr. Spitzer Adolf, Szabó Albert, Dr. Szelényi K., Dr.SzilagyiD., Dr. Stiller M., Dr. Vida Lajos, Vogel Péter, Dr. Weinmann Fülöp. * (A folyó évi magyar jogászgyiilésre szétküldött tagjegyeket a következő' urak utasították eddig vissza) Zalaegerszegen: Horváth János törvényszéki elnök, Hrabovszky József törvényszéki biró, Isoó Alajos ügyvéd, ifj Skublics László ügyvéd, Szalay Ferencz törvényszéki biró; Veszprémben: Peczek Gvula jogtudor, Vikár Lajos ügyvéd, Kupricz Sándor törvényszéki biró; Székesfehérvárott: Kármán Sándor ügyvéd, Takács Benő ügyvéd; Verseczen: Kadics György kir. alügyész; Szt. Gotthardon: Szalay Ágost törvényszéki biró, Hodászy János törvényszéki biró, Tura József törvényszéki jegyző, Ha m b e c k Alajos járásbiró; Egerben : C h i o d i n i Antal törvényszéki jegyző, Markovics János törvényszéki biró; Oll é László törvényszéki biró; Kún-Szt-Mártonban: Tóth Károly ügyvéd; Aranyos-Maróthon: Simony Géza kir. ügyész ; Temesvárott: Formanek Károly ügyvéd ; Pétervásáron : K ó s a Kálmán járásbiró; Szabadkán: Biró Antal törvényszéki elnök; Kőszegen: Fügh Károly szolgabíró; Nagybecskereken: Virányi e kérdés gyakran igen nehéz megoldású, továbbá a szokványos mérsékes felmagasztaltság vagy ferdeség esetei idegkóros egyéneknél. Ide sorolandók még különösen nagy városokban, de egyébütt is nagy számmal található erkölcsileg sülyedt és elvadult egyének, férfiak, úgy mint nőszemélyek, kik iszákosság, és egyéb kicsapongások, csavargás és rosz táplálkozás által szervezetüket és idegrendszerüket teljesen megrongálták, kik lelkiismeretökkel és az erkölcsi törvénynyel rég ótameghasonlottak, kik kihágásról kihágásra, bűntettről bűntettre haladtak folytonosan és kiknek élete már évek óta nem volt egyéb mint váltakozás a börtönökben és dolgozóházakban való tartózkodás és a szabadon csavargás és elvadulás közt, kiknél végre már teljesen lehetlenné vált élesen meghatározni, váljon túllépték-e a szellemi egészség határát vagy nem. Nf»m csekélyebb nehézségekkel jár a megítélés azon esetekben, midőn az előbb elmeháborodott jelenleg épnek lenni állíttatik, és hol az épség és betegség közti határnak megvonása annál is inkább támaszthat aggályt az orvosban, minthogy (fönforgó jogesetekben) a dolog természeténé! fogva reá nézve leggyakrabban teljesen lehetlen lesz a vizsgálandót kellő időn (több hónapon) át figyelemmel kisérni és észlelni. Magától értetik, hogy az orvos ily esetekben aggályait a biró előtt nyilvá-i nitani tartozik. Egyik főnehézségét a kérdésnek azon tény képezi, hogy a cselekmények indokai még a feltűnőbbeknél is, oly sajátságosak és ritkák, gyakran oly mélyen a cselekvő lelkében rejtők, hogy nagy tapasztalatot és mélyebb fürkészést igényel, nehogy egy indokolatlan tény fölött súlyos következményű és eshetőleg mégis téves ítélet mondassék ki. Az indító okok (causa facinoris) tárgyalásakor erre visszatérendünk. Nem kevéssé nehéz lesz a kérdés eldöntése ismét más eseteknél, mikor a vizsgálati tárgy nem ál! tisztán és homálytalanul az orvos előtt, han-em önző czélokból, ravaszság és rosz akarat által meg van hamisítva és elég ügyesség és szerencse mellett hamis világításba helyezve. Könnyen megfoghatólag a színlelésnek egyik neme sem nyújt nagyobb nehézségeket a felfedezésre, mint a rendellenes lelki állapotoknak némikép is ügyesen keresztül vitt tettetése. További nehézség merül fel az előzetesen csak gyanított elmeháborodás kórismérésénél, az ilynemű valóban ' létező betegség elfödésének lehetősége által, mibe nem kevés elmebeteg azzal, hogy magán uralkodni bír és a kutató orvos előtt betegségét elrejteni tudja, nagy ügyességet fejt ki. Rá fogunk utalni, mily téves és veszedelmes tanakra szolgáltatott alkalmat az elmebetegek tettetési képessége. Megemlitendök végre a külső nehézségek is, melyek az által támadnak, hogy valamely esetnek alapos tanulmányozására és megbirálására igen gyakran nem teremthető elő a szükséges anyag, mi által az észlelés hiányos lesz; továbbá, hogy a vizsgálat sokszor csak börtönben történhetik, mely egydtalában nem alkalmas helyiség ilyféle vizsgálatokra, mert két lényeges tényező hiányzik itt az észlelésre : az ellenőrzés gyakorlása a szakmában jártas felügyelő személyzet által, és a megfigyelés lehetősége az illető egyén magatartása és magaviselete fölött másokkal folytatott szabad érintkezésénél, tényezők, - melyek a börtönfelügyelők és rabtársak kimondásai által nem helyettesíthetők. (Folyt, köv.)